127. Akkor is v�gigmondom.

Kitty �s Esther n�gyre �rtek haza.

-         Te m�r k�sz is vagy mindennel?

-         Igen. – feleltem rosszkedv�en.

-         Bill m�g mindig nem jelentkezett? – Kitty.

-         H�t �jjel n�lunk aludt. – Esther.

-         �s ezt csak �gy mondod?

-         �tj�tt, azt�n Tommal hajnalig besz�lgettek. Mikor reggel elj�ttem, m�g aludtak mindketten.

-         Na j� figyeljetek. Ma pontot teszek az i-re. Vissza a r�gi Vikivel. Ha hazaj�n, k�sz t�nyek el� �ll�tom.

-         Gondolod, hogy hazaj�n? – bizonytalankodott Kitty.

-         Olyan nincs, hogy nem. Azt nem tenn� meg.

-         �r�l�k, hogy v�gre rendbej�nnek a dolgok. – Esther.

-         H�t az�rt nem biztos. Lehet, hogy mostanra m�r annyira elhideg�tettem magamt�l, hogy nem akar velem lenni.

-         Szerintem ez h�lyes�g.

-         Szerintem is. – helyeselt Kitty.

-         Rem�ltem, hogy �gy gondolj�tok.

Mivel m�r mindennel k�szen voltam, a csajokkal le�lt�nk �s iszogattunk, v�rtuk a pasikat. Tom �s Gustav egyszerre �rkeztek. Tudt�k nagyon j�l, hogy Tom �s Bill sz�linapj�t �nnepelj�k, de Tom r�nk tekintettel �gy meglep�d�tt, mint m�g soha ezel�tt. Egy igazi meglepet�s viszont �sszej�tt.

-         Boldog Sz�let�snapot! – nyomtam Gustav aj�nd�k�t a kez�be, miut�n m�r Tomot is meg�lelgettem.

-         De nekem csak…

-         Ez egy k�z�s buli mindh�rmotoknak.

-         Nem hiszem el. Megleptetek!

-         Mondtam! – nevette ki �t Kitty.

�r�ltem, hogy siker�lt legal�bb �t meglepni. Nagyon �r�lt, t�nyleg. Persze Tom is, hiszen ki ne �r�lne, mikor felk�sz�ntik a szerettei a sz�linapj�n. Hab�r l�ttam rajta, hogy valami nyomasztja.

-         Tom, besz�lhetn�k veled? – h�vtam f�lre a szob�mba.

-         Persze. – mondta �s k�vetett.

-         Mi a baj?

-         H�ly�nek fogsz n�zni.

-         Nem hiszem. Mond.

-         Tudod a 15. sz�let�snapom �ta minden �vben ugyanazokkal �nnepeltem. Sosem voltam az az �rzelg�s t�pus, de j� volt, hogy mindig tudtam, mi n�gyen ak�rmi t�rt�nik hatalmasat bulizunk.

-         Neked hi�nyzik Georg? – nevettem el magam.

-         Na j�, hagyjuk. – �llt fel az �gyr�l.

-         Ne, bocs. Csak ezt nem gondoltam volna.

-         �n sem. De � a legjobb haverom.

-         De aranyos vagy.

-         Figyelj, ezt ne mond el senkinek. Tuti kir�h�gn�nek.

-         Szerintem j�l esne Georgnak, ha tudn�, hogy hi�nyzik neked.

-         Olyan hamar feln�tt�nk. Georg Ausztri�ban �l a bar�tn�j�vel, Bill apa lesz, �n Estherrel �lek, Gustavnak saj�t c�ge van. Mintha tegnap lett volna, hogy egym�st sz�vatva �lt�nk a turn�buszban �s semmi m�s nem sz�m�tott, csak a zene, a buli meg a csajok.

-         Furcsa ezt az arcodat is ismerni. De tetszik.

-         Nekem annyira nem. �gyhogy ez maradjon is kett�nk k�z�tt.

-         Meg�g�rem. De v�rj egy picit. – mondtam �s el�vettem a mobilom. T�rcs�ztam Georg sz�m�t.

-         Szia. – sz�lt bele, de �n m�r adtam is Tom kez�be a telefonom.

-         Ki az? – Tom.

-         �n vagyok haver. Mi van?

-         Semmi. Viki h�vott �s ideadta. – n�zett r�m gyilkos pillant�sokkal.

-         K�s�bb akartalak h�vni, de ha m�r �gy �sszej�tt Boldog Sz�let�snapot haver.

-         K�szi.

-         �s hogy vagytok?

-         J�l. Csak furcsa, hogy nincs kit sz�vatnom.

-         Nekem is furcsa, hogy nem sz�vatsz. Sajn�lom, hogy nem tudtam elmenni, de konferencia van eg�sz h�tv�g�n.

-         Semmi gond.

-         De �g�rem, p�r h�t m�lva megl�togatlak titeket.

-         Rendben.

-         Na megyek is, mert h�vnak.

-         Ok�. �s haver.

-         Igen?

-         Tudod.

-         Tudom.

Elk�sz�ntek �s letett�k. Sz�vfacsar� volt ezt hallani, �s azt hittem Tom leszedi a fejem. Ehelyett visszaadta a telefonom �s meg�lelt.

-         K�sz�n�m.

-         Igaz�n nincs mit.

-         De el ne merd mondani a t�bbieknek.

-         Kett�nk k�zt marad a ti kis furcsa kapcsolatotok. – mosolyogtam.

-         Akkor most menj�nk is vissza a t�bbiekhez.

-         V�rj m�g. Bill hol van?

-         Este n�lunk volt. Hajnalig besz�lgett�nk. El�g szarul �rintette ez a gyerek dolog. M�rmint a keresztneve.

-         Tom �n…

-         Nekem nem kell mondanod semmit. Nem lep�dtem meg. Viszont Bill nagyon is. Term�szetesnek tartotta, hogy a pici Kaulitz lesz. De tegnap d�bbentetted r�, hogy m�r nem tartoztok �ssze. Te csak a gyerek miatt vagy itt, �s amint lehet, lel�psz.

-         Nem akarok lel�pni. Itt akarok maradni vele.

-         H�t nem �gy viselkedsz.

Ekkor hallottuk kintr�l, hogy Bill meg�rkezett. Ahogy meghallottam a k�sz�n�s�t, fel�lltam �s kimentem.

-         Szia. – k�sz�ntem f�l�nken.

-         Szia.

A t�bbiek csendben v�rt�k a fejlem�nyeket. Odamentem Billhez �s megfogtam a kez�t.

-         Sajn�lom.

-         �n is.

-         Azt hittem, nem j�ssz el.

-         �n is.

-         Viki… - Kitty.

-         Nem, v�rjatok. Ezt most v�gigmondom.

-         J� de elfolyt a magzatv�z. – mutatott a l�bam al� a f�ldre.

Len�ztem �s t�nyleg.

-         �r Isten! Azonnal menn�nk kell! – kapta fel Bill a nappaliban l�v� sportt�sk�t.

-         Nem! V�rj m�r! Mondani akarok valamit.

-         Majd elmondod. Menj�nk. – adta fel r�m a kab�tomat.

-         Ez a gyerek bentmarad, am�g el nem mondtam, amit akarok! Nem fogok �gy sz�lni, hogy nem mondtam el! �gyhogy �llj le, ne kapkodj!

-         �tk�zben elmondod! – fogta meg a kezem �s h�zni kezdett a kij�rat fel�.

-         Szeretlek! – kiab�ltam.

Erre meg�llt, majd p�r m�sodperc m�lva fel�m fordult �s szembe�llt velem.

-         Tess�k?

-         Szeretlek! Azt akarom, hogy egy csal�d legy�nk. Tom, van valami az �jjeli szekr�nyemen, idehozn�d?

Tom csak meredten �llt �s n�zett, pont, ahogy a t�bbiek.

-         Tom! – sz�ltam r� er�teljesebben.

-         Hozom. – felelte �s m�r ment is a szob�mba.

Majd kij�tt �s egy kis dobozt nyomott a kezembe.

-         K�sz�n�m. Kicsim. Nem tudom, mit mondasz, de �n nem akarok f�lni. Nem akarok egyed�l �ll� anya lenni, �s nem akarok n�lk�led �lni. – mondtam �s let�rdeltem.

Bill meg akart fogni, hogy ne tegyem, de meg�ll�thatatlannak bizonyultam. K�nnyes szemmel kezdtem mondand�ba.

-         Soha �letemben nem szerettem senkit ennyire, mint t�ged. Sokszor elsz�rtam �s sok olyat tettem vagy mondtam, amit nem kellett volna. De most itt vagyok, �s semmi m�sra nem v�gyom jobban, mint arra, hogy mindent helyrehozva bizony�tsam be neked, te vagy az igazi. Te vagy az a f�rfi, akit szeretni tudok, �s veled akarom le�lni az �letem. �gyhogy, Bill Kaulitz-Tr�mper. Hajland� vagy elvenni? – nyitottam ki a dobozt, amiben egy feh�rarany karikagy�r� f�nylett.

Bill hatalmas barna szemeivel n�zett a szemembe meglepetten. Kab�tja zseb�be ny�lt �s el�vett egy kis dobozk�t. Let�rdelt velem szemben, kinyitotta a dobozt, majd egyik kez�vel megfogta a kezem. Ekkor hatalmas f�jdalmat �reztem �s felord�tottam.

-         Nem sz�vesen szak�talak f�lbe titeket, de mennetek k�ne. – Gustav.

-         ��� basszus! – ki�ltottam �jra fel.

-         Na j�. Megy�nk! – tette zsebre Bill mindk�t dobozt, majd felemelt a f�ldr�l.

Mind kocsiba sz�lltunk �s bement�nk a k�rh�zba. A f�j�sok egyre s�r�bbek lettek, �n meg m�r azt hittem nem b�rom tov�bb. Semmi m�sra nem tudtam gondolni, csakhogy ez min�l el�bb m�ljon el.