129. r�sz. A szeme az eny�m.

-         Kicsim. – szak�tottam meg hosszas cs�kunkat.

-         Igen?

-         Nem tudok m�r tov�bb �llni.

-         Gyere, fek�dj le. – seg�tett vissza az �gyra.

�n lefek�dtem, � pedig le�lt az �gy sz�l�re �s megfogta a kezem. A dokim p�r perc m�lva �rkezett.

-         Hogy vagytok?

-         Soha jobban. – feleltem.

-         Mi ez a nagy �r�m?

-         Eljegyezt�k egym�st. – v�laszolta b�szk�n Bill.

-         Itt, most?

-         Igen.

-         Gratul�lok. – fogott kezet Billel.

-         Ez t�nyleg csod�s, de �rz�keny�lj�nk el, miut�n m�r megsz�ltem a gyereket, ok�?

Felh�zta a keszty�j�t �s megvizsg�lt.

-         Na akkor most megy�nk sz�lni.

-         Tess�k?

-         Kicsim, most fogsz sz�lni. – fogta meg a kezem �jra Bill.

-         Biztos? – n�ztem k�rd�en a dokimra.

-         Igen. Egy perc �s j�v�k. – mondta �s kiment.

-         Bill �n nagyon f�lek.

-         Ne f�lj. Veled leszek. Egy pillanatra sem hagylak magadra.

-         Meg�g�red?

-         Annyira aranyos vagy, mikor f�lsz. Sosem l�ttalak m�g ilyennek. Mindig magabiztos �s kem�ny vagy. �s most sz�ks�ged van r�m. – mosolygott b�szk�n.

-         T�bb gyereket nem akarok.

-         Majd megl�tjuk.

-         Itt is vagyok. – j�tt be a doki k�t �pol�val, akik �tseg�tettek egy hord�gyra.

�ttoltak a sz�l�szob�ba. �letemben nem �reztem m�g ekkora f�jdalmat. Bill kezei lilulni kezdtek, �gy szor�tottam, de � nem engedte el. L�legzett velem, visszasz�molt a nyom�sokig, drukkolt �s vagy ezerszer elmondta, mennyire szeret. El sem hittem, hogy itt van velem, megk�rte a kezem �s azt mondogatja, hogy szeret.

Amint az orvos megnyugtatott, hogy m�r l�tja a fej�t, Bill odament a kamer�val, le ne maradjon.

Azt hittem, ezzel m�r t�l leszek v�gre a nehez�n, de abba nem gondoltam bele, hogy ha kint van a feje, ut�na j�n a t�bbi, v�ll, karok, l�bak.

A v�ll�t�l, m�r csak egy nyom�s volt szinte. De az a legnagyobb mind k�z�l.

R�m�lten n�ztem az arcokat, mi t�rt�nik odalent. Billnek hatalmasra kerekedtek a szemei, majd vigyorogni kezdett.

A pici fels�rt, erre �n kif�jtam utols� er�met �s visszaestem az �gyra.

-         Gratul�lok. – mondta a doktorom, miut�n Bill elv�gta a k�ld�kzsin�rt.

A picit megvizsg�lt�k, bebugyol�lt�k, majd odahozt�k hozz�m.

-         Kisfi�. – mosolygott r�m kedvesen az egyik �pol�n�.

A kezembe adta csepps�gemet �s Bill is le�lt az �gy sz�l�re.

-         Szia te kis cs�pps�g, �n vagyok az anyuk�d. – suttogtam k�nnyes szemmel.

-         Annyira gy�ny�r�. – szipogott Bill �s megpuszilta a homlokom.

-         Szeretlek. – mondtam �s megcs�koltam.

-         �s mi lesz a neve? – k�rdezte a dokim.

K�rd�en n�ztem Billre, mivel fi� lett, ezt most � d�nti el. A szemembe n�zett, �s mosolyogva mondta ki a nevet.

-         Brian.

A m�cses elt�rt, s�rni kezdtem.

-         Brian Kaulitz. – jelentettem ki, hogy teljes legyen a gyermek neve.

-         Kaulitz? – lep�d�tt meg Bill.

-         Mint az apja.

-         Most magatokra hagyunk. De kicsit k�s�bb el vissz�k a picit, �s neked is pihenned kell.

-         Rendben.

Csak n�zegett�k �jsz�l�tt kisbab�nkat �s dics�rt�k minden porcik�j�t. Nagyon elf�radtam, semmi er�m nem maradt. �tadtam Billnek a picit, �s csak n�ztem �ket. Karj�ban �vatosan ringatta �s besz�lt hozz�.

A kicsit elvitt�k egy id�re, Bill pedig kiment a t�bbiekhez, am�g �n megpr�b�ltam aludni egy picit.

-         Na v�gre! – Tom.

-         Kisfiam sz�letett. – �lelte szorosan mag�hoz b�tyj�t Bill.

-         �s mekkora? – Kitty.

-         56 cm �s 2850 gramm. Hihetetlen gy�ny�r�, a szeme az eny�m.

-         �s Viki hogy van? – Esther.

-         Most megpr�b�l aludni, nagyon elf�radt.

-         �s megn�zhetj�k a picit? – Gustav.

-         Gyertek.

Odavezette �ket a sok �jsz�l�tth�z �s az �vegablakon �t, k�rte az �pol�n�t, hogy hozza k�zelebb a picit.

-         Jaj de �des. – Kitty.

-         �s mi lett a neve? – Tom.

-         Brian Kaulitz. – felelte b�szk�n.

-         Brian? – k�rdezte Esther meghat�dva.

-         Ahogy Viki azt mondta, �n adhatok nevet neki, ha fi� lesz, r�gt�n tudtam, hogy ez lesz az a n�v.

5 napot kellett bentmaradnunk a k�rh�zban. Brian sokat lehetett velem. Minden nap megl�togatott valaki. Anyu�k, Niki �s Vivien, de m�g Simone is elj�tt Gordonnal egy�tt. A legnagyobb meglepet�sem h�tf� reggel l�pett be a szob�m ajtaj�n egy hatalmas pl�ssmack�val a kez�ben.

-         Szia nagyl�ny.

-         Georg!

Odaj�tt az �gyamhoz �s �t�lelt.

-         Most tudtam csak elj�nni. Hogy vagy? Hogy van a kicsi?

-         J�l vagyunk. Egyszer�en gy�ny�r�. �s megszenvedtem �rte.

-         El sem hiszem, hogy anya lett�l.

-         M�g �n sem. De mikor itt van velem, annyira term�szetes, hogy van. Mintha ismern�m, tudom mikor �hes, mikor �lmos. Annyira �des.

-         Besz�ltem �m Billel. Gratul�lok az eljegyz�shez.

-         K�szi. – mosolyogtam �s fel� tartottam eljegyz�si gy�r�met.

-         Ez igen.

-         Ugye? Csodasz�p. Annyira boldog vagyok.

-         Meg is �rdemled, hogy az l�gy. �s �r�l�k, hogy Billel �jra rendez�dtek a dolgok.

-         Mondta, mi lett a neve a picinek?

-         Brian.

-         Igen. Eszembe jutott, de az nem, hogy � majd ezt v�lasztja.

-         Pedig m�r r�g eld�nt�tte.

-         Hogy lehet ilyen csod�latos ember? Meg sem �rdemlem �t.

-         Dehogynem. Pont ugyanolyan csod�latos ember vagy te is. Mindig azt hitt�k az els� ut�d egy kis Sch�fer lesz. �s Bill mindig is ellenezte a h�zass�got. Most itt egy kis Kaulitz, ti pedig eljegyezt�tek egym�st. �gyhogy nagyon rem�lem, hogy ha legk�zelebb N�metorsz�gba utazom, azt az esk�v�t�kre val� megh�v�s miatt teszem majd, �s soha t�bb� nem hagyj�tok kics�szni a kezeitekb�l a dolgokat.

-         Rendben apu. De �n is k�rn�k t�led valamit.

-         Ki vele.

-         Nem szabadna elmondanom, de furcsa dolgot l�ttam szombat este.

-         �s mi volt az?

-         Tomnak k�nnybe l�badt a szeme, ami�rt nem volt�l ott a sz�let�snapi bulij�n. Hi�nyzol neki nagyon.

-         � is nekem. Mind hi�nyoznak, nagyon is. Nem gondoltam, hogy egyszer ilyet is �rzek majd vel�k kapcsolatban.

-         Sz�val l�gy sz�ves menj el hozz�. Legy�l vele, de ne mutasd ki, hogy mit tudsz. Csak, mint r�gen. Rossz �t szomor�nak l�tni.

-         Rendben. De te most csak magatokkal t�r�dj.

-         �gy lesz. �s mes�lj, mi a helyzet Ausztri�ban?

F�l �r�t besz�lgett�nk, m�g a kis Briant is behozt�k k�zben, �gy Georg is a kez�be vehette. K�s�bb elment �s meg�rkezett szok�sos napi l�togat�s�ra Bill. Minden nap �gy tett. Minden d�lut�n bej�tt hozz�m �s �r�kig ott volt. Nagyon sokat besz�lgett�nk, de volt, hogy csak fek�dt�nk egym�s mellet. N�ha m�g el is aludtunk. Mindketten �gy �rezt�k, sokmindent be kell p�tolnunk. Az elvesztegetett id�t.