130. r�sz. V�letlenek, vagy a sors?

Hamar elj�tt az 5. nap reggele a k�rh�zban. Brian makk eg�szs�ges volt, �s m�r �n is �gy ahogy kipihentem a sz�l�ssel j�r� f�radalmakat �s f�radts�got. Mialatt �n a k�rh�zban voltam Kitty �s Gustav �tk�lt�ztek a r�gi lak�somba. Ezen nagyon meglep�dtem, mikor Kitty mes�lte valamelyik l�togat�sa sor�n. De �r�ltem is neki, mert �gy �ket sem zavarjuk �s mi is h�rmasban �lhet�nk tov�bb.

Bill j�tt �rtem d�lut�n �s hazavitt. �tvette t�lem Briant �s �n is kisz�lltam a kocsib�l.

-         Ez a mi h�zunk kisfiam. – magyar�zta neki.

-         �gy mentem el innen, hogy m�g n�gyen �lt�nk itt �s nem tudtuk mi lesz. Most meg �gy l�pek be, mint a mennyasszonyod, �s mint a gyermeked anyja.

-         Pont ez jutott eszembe, mikor mentem �rtetek. De menj�nk be, van egy kis meglepet�sem.

Nem kellett k�tszer mondani, m�r mentem is el�re. Els� l�t�sra semmi �jat nem fedeztem fel.

-         Gyere. – mondta �s bement Gustav�k eddigi szob�j�ba. – Ez lesz Brian szob�ja.

�s t�nyleg. Vadi�j k�k tap�ta kis macikkal mint�zva, r�csos �gy, pelenk�z� asztal, ruh�sszekr�ny, k�k selyemf�gg�ny, hatalmas l�mpa. Nagyon sz�p volt. Brian id�k�zben elaludt, �gy Bill adott egy puszit az arc�ra �s befektette az �gyba.

-         Itthagyjuk? – k�rdeztem agg�dva.

-         Van babafigyel�. – mosolygott b�szk�n �s be�zemelte a kis k�sz�l�ket. – A m�sik fele a mi szob�nkban van. Halljuk, ak�rmi t�rt�nik.

-         Mindenre gondolt�l.

-         Bementem egy bababoltba �s mindent megvettem, amit az elad�n� aj�nlott. Persze anyu is seg�tett. De gyere a mi szob�nkba.

-         Olyan is van?

-         M�g sz�p! – megfogta a kezem �s �tment�nk a m�sik szob�ba, ami eddig Georg� volt.

Ezt is berendezte h�l�szob�nak. Hatalmas francia�gy, v�r�s garnit�r�val. Hozz� ill� v�r�s f�gg�ny, k�t oldalon k�t kis �jjeli szekr�ny.

-         Ez a mi h�l�szob�nk. Hogy tetszik?

-         Gy�ny�r�.

-         M�g meg sem cs�koltalak. – karolta �t a derekam szemb�l.

-         Nem bizony.

-         Isten hozott itthon kicsim. – cs�kolt meg.

-         J� �jra itthon.

-         Hi�nyozt�l nagyon. – cs�kolt �jra.

-         Te is nekem.

Percekig �lelt�k �s cs�koltuk egym�st. Ut�na nekil�ttam vacsor�t f�zni, �s k�zben Briant is megszoptattam.

Este egy j�l meg�rdemelt f�rd�t vettem, amire nem volt lehet�s�gem a k�rh�zban. Tudtam, hogy a pici j� kezekben van, �gy egy �r�n kereszt�l relax�ltam a k�dban. Megsz�r�tottam a hajam, beleb�jtam az alv� ruh�mba �s visszamentem a szob�ba.

Bill az �gyon fek�dt az oldal�n, mellette Brian, �desapja test�nek v�delm�ben. Egy�tt aludtak, csod�s l�tv�nyt ny�jtva ezzel nekem. Csak �lltam �s n�ztem �ket, majd megkerestem a r�gi szob�mban a f�nyk�pez�g�pet, hogy meg�r�k�tsem ezt a kis idillt. Tudtam, hogy ez lesz a t�k�letes negyedik k�p abba a bizonyos keretbe, amit Billt�l kaptam sz�let�snapomra. Egy kett�nkr�l, egy ultrahang k�p, egy r�lam terhesen �s ez a negyedik, sz�momra a legt�k�letesebb az �sszes k�z�l.

----

Eg�sz nap a h�zat d�sz�tettem, hogy megfelel�en n�zzen ki az alkalomra. Brian ott m�szk�lt n�gyk�zl�b a kis gumisz�nyeg�n, Bill pedig az �telek k�sz�l�s�t figyelte.

-         Kicsim, kopognak! – sz�ltam neki, �pp egy sz�ken �llva pr�b�ltam felr�gz�teni az utols� lufit.

-         Nyitom. – szaladt az ajt�hoz.

-         Sziasztok! – l�pett be Tom �s Esther hatalmas aj�nd�kcsomagokkal.

Meg�lelt�k egym�st �s bej�ttek.

-         Sziasztok! – k�sz�ntem �n is.

-         H�t itt az �n kis keresztfiam. – vette karj�ba Esther Briant.

-         Hell� t�ki, itt a nagyb�ty�d. – fogta meg kis kez�t Tom. – Boldog Sz�let�snapot.

A k�vetkez� vend�g Clar �s Georg volt.

-         Hell�. – �leltem magamhoz Georgot.

-         Szia nagyl�ny. – puszilt meg.

-         Clar! �r�l�k, hogy el tudt�l j�nni.

-         Sajn�lom, hogy az esk�v�t kihagytam. Kevin t�nyleg nagyon beteg volt.

-         Semmi baj. Majd mutatok k�peket. – �leltem �t is meg.

-         Georg mondta, hogy gy�ny�r� volt�l.

-         Az eg�sz az volt.

-         Szia t�ki! – vette �t Georg a picit Esther kez�b�l.

-         Ne h�vj�tok m�r t�kinek. – sz�ltam r�juk.

-         Ne m�r, m�g �gy sem �rti. – Tom.

-         Dehogynem. Mindent �rt m�r. Figyelj. Brian, megmutatod ap�nak, hol a csill�r? – k�rdezte Bill a picit, mire Brian a kis kez�vel a nappali k�zep�n l�g� csill�rra mutatott. – Na l�tod. – k�rte ki mag�nak b�szke apak�nt.

-         Napok �ta gyakorolnak. – mosolyogtam.

-         M�r tudja, melyik cip� ki� az ajt� mellett. Az �n kicsi fiam nagyon okos.

-         Ebben biztosak voltunk. – Esther.

-         Gustav�k? – Georg.

-         Ultrahangon vannak, de b�rmelyik pillanatban meg�rkezhetnek. – adtam v�laszt.

�s p�r perc m�lva m�r kopogtak is. Ajt�t nyitottam.

-         Sziasztok! – �leltem meg Gustavot �s Kittyt is.

-         M�r mindenki itt van? – Gustav.

-         Igen. Gyertek be.

-         Hagy n�zzem az �n kis keresztfiamat. – vette el Georg kez�b�l Briant. – Szia t�ki. – puszilta meg az arc�t.

-         Na l�tod. – mosolygott Tom. – Olyan t�kis.

-         Na mi volt a dokin�l? – seg�tettem le Kittyr�l a kab�tj�t.

-         Nem fogj�tok elhinni.

-         Mond m�r. – Esther.

-         Ikrek. �s fi�k. – vigyorgott boldogan Kitty.

-         Bizony. Ikreink lesznek! – Gustav.

-         Majd odaadom a sz�l�si vide�mat. – mosolyogtam odaad�an.

-         K�ssz. Igaz�n k�ssz. – h�l�lkodott Kitty. – Minden v�gyam l�tni, mi v�r r�m.

Am�g kaja ut�n Bill a kisfi�t produk�ltatta, addig a csajokkal mind a h�rom tort�n meggy�jtottuk a gyerty�kat. Bill�n �s Tom�n egy kettes �s egy hatos d�szelgett, �s a harmadik tort�n egy egyes.

-         Boldog Sz�let�snapot! – vitt�k ki a tort�kat a nappaliba.

Bill a karjaiban hozta Briant.

-         K�v�njatok! – Kitty.

-         �n m�r k�v�ntam. – vigyorgott sokatmond�an Tom Estherre n�zve.

-         Sosem v�ltozol, nem sz�m�t mennyi id�s vagy. – cs�kolta meg Esther.

-         Nem bizony. �s ezt szereted bennem.

-         Az is igaz.

-         �n is k�v�ntam. – n�zett m�lyen a szemembe Bill. - A tavalyi is teljes�lt, rem�lem ez is fog.

-         Att�l f�gg, mi az. – feleltem.

-         Tudod te azt nagyon j�l.

-         Ha arra gondolsz, amire �n, akkor az bizony teljes�lt.

-         Hogy? – csillant fel a szeme.

-         Mir�l van sz�? – Gustav.

-         Ha Viki arra gondol, amire �n, akkor… - adta �t Esther kez�be Briant �s odal�pett hozz�m. �tkarolta a derekam �s v�rt a v�laszra.

-         Igen. – b�logattam.

-         Annyira szeretlek! – cs�kolt meg szenved�lyesen �s boldogan.

-         Nek�nk is elmondj�tok? – Tom.

-         Ba…

-         Bab�t v�runk! – fojtotta bel�m a sz�t Bill.

-         T�nyleg? – Georg.

-         Igen. – helyeseltem. – Alig p�r hetes.

-         Gratul�lok. – Kitty.

-         Bizony. Mi is. – Tom. - M�g egy kis t�ki.

-         Vagy punci. – Georg.

-         Na el�g. F�jj�tok el a gyerty�kat �s egy�nk. – raktam rendet.

Brian m�r nagyon ny�g�s volt este fel�, �gy megetettem �s lefektettem aludni. Sz�pen lassan a t�bbiek is elsziv�rogtak �s m�r csak mi ketten maradtunk. Befek�dt�nk az �gyba �s egym�shoz b�jtunk.

-         El sem hiszem, hogy Brian m�r egy �ves. – Bill.

-         �n sem. Megint eltelt egy �v.

-         Ez volt �letem legboldogabb egy �ve.

-         Nekem is. – cs�koltam meg.

-         �s �ton a kisfiunk testv�re.

-         Igen.

-         Annyira szeretlek. – n�zett k�nnybe l�badt szemmel az eny�imbe.

-         �n is nagyon-nagyon szeretlek. – feleltem m�lyen a szem�be n�zve �s egy apr� puha puszit nyomtam gy�ny�r�, mosolyg� ajkaira.

**

V�letlenek, vagy a sors? R�gen nem hittem a sorsban… ma m�r a v�letlenekben nem hiszek. M�r tudom, hogy minden okkal t�rt�nik, m�g akkor is, ha abban a pillanatban nem l�tod �rtelm�t. Nem tudod, mi�rt t�rt�nik, mi�rt pont akkor, mi�rt pont veled. De nem �rdemes r�g�dni rajta, el�bb vagy ut�bb minden �rtelmet nyer. Azon elm�lkedem, mi lett volna ha… Mi lett volna, ha nem ezt a p�ly�t v�lasztom, ha nem kritikus leszek… mi lett volna, ha nem �rok degrad�l� kritik�t az �vtized legnagyobb n�met band�j�r�l… mi lett volna, ha nem k�lt�z�m ide M�nchenbe… mi lett volna, ha akkor Gustav nem s�t�l be az irod�ba �s nem lesz a t�rsam… mi lett volna, ha sosem ismerhetem meg ennek a n�gy fi�nak az igazi �nj�t, hogy mi lakozik val�j�ban ebben a n�gy fantasztikus emberi l�nyben…

De nem tudom. A l�nyeg, hogy mi lett…

Itt �lek egy gy�ny�r� h�zban a f�rjemmel, Bill Kaulitzal �s egy�tt nevelj�k m�r egy �ve szerelm�nk gy�m�lcs�t a kis Brian Kaulitzot. Megt�rt�nt, amit szerett�nk volna �s �jra teherbe estem, �gy a kisfiamnak lesz egy kis testv�re is.

Nem tudom, mit tartogat sz�munkra a j�v�, de azt biztosan tudom, hogy mi m�r egy csal�d vagyunk �s ak�rmi is t�rt�nt vagy t�rt�nni fog, elmondhatom, hogy boldog vagyok. �s ezen k�v�l semmi m�s nem sz�m�t…

***V�GE***