.

41. r�sz. Vallom�sok �s a meglepet�s.

Be�ltetek egy �tterembe.

-        Mil�n�ira v�gyom. – b�ng�szted az �tlapot.

-        De most ne dob�lj meg vele!

-        H�, az te kezdted!

-        Mert leoltottad a hajamat �s az �kszereimet, ha j�l eml�kszem.

-        �, t�nyleg. Bocsi.

-        Sebaj. Egy�nk mil�n�it.

Elkezdtetek enni �s pr�b�lt�tok �gy �sszehozni, hogy ne tudjatok besz�lni p�r sz�n�l t�bbet. Mikor mindkett�t�k t�ny�rja ki�r�lt, v�rt�tok, hogy a m�sik belekezdjen.

-        Akkor majd �n. – vett�l nagy leveg�t.

-        Ink�bb �n. Nem akartam, hogy tudom�st szerezz az interj�r�l. Jobb lett volna, ha �n besz�lek neked arr�l, amit �rzek, de igaz�b�l magam sem tudtam mi is az.

-        Sajn�lom, hogy elutas�t� voltam �s azt mondtam, ne h�vj. Legsz�vesebben minden nap felh�vtalak volna. Amikor apu�k megeml�tett�k a v�l�sukat, te m�r ott is volt�l, hogy �szhez t�r�ts �s megnyugtass. Amikor �tk�lt�zt�nk, te volt�l az els�, akinek ezt el akartam �js�golni. Amikor Tom megcsalt, te volt�l, akinek a v�ll�n kis�rhattam magam. Mi�ta nem besz�l�nk, r�j�ttem, hogy ezek m�g�tt sosem l�ttam �t, hogy mit �rzel ir�ntam.

-        Ezeket mind az�rt tettem, mert mikor jobban megismertelek, �gy �reztem, vigy�znom kell r�d �s arra a k�tel�kre, ami egyik pillanatr�l a m�sikra kialakult k�zt�nk. Egyszer sem volt h�ts� sz�nd�kom �s mindent bar�ti k�teless�gb�l tettem.

-        �s most mit �rzel ir�ntam?

-        Szomor� vagyok, mikor szomor� vagy. Ha b�nt valaki, azt a saj�t kezemmel t�pn�m sz�t. Im�dom �r�kon �t hallgatni a hangod a telefonban. Im�dom a kis id�tlen �r�sjeleidet az e-mailjeidben. �s annyira j� volt m�ltkor a szob�dban csak fek�dni melletted �s besz�lgetni, azt�n n�zni, ahogy alszol �s tudni, hogy olyankor semmi rossz nem t�rt�nhet veled. �gy �rzem, az egyik percben a legjobb bar�tom vagy, azt�n a k�vetkez�ben pedig, a l�ny, akivel le tudn�m �lni az �letem. Nem vagyok bel�d szerelmes, de szeretlek �s ezeket mind el kellett mondanom, ahhoz, hogy tov�bbl�pj�nk.

-        Ilyet m�g soha, senki nem mondott nekem. – n�zt�l r� �s k�nnybe l�badt a szemed. Nem gondoltad hogy �gy �rez, �s boldog volt�l ett�l.

-        Ezt most r�d z�d�tottam, ugye?

-        �r�l�k, hogy kimondtad magadb�l. J� �rz�s tudni, hogy szeretsz.

-        Esetleg elmondod, hogy te mit �rzel?

-        Minden v�gyam, hogy elmondhassam. Magam sem tudom mindig, hogy mi is az pontosan, ami bennem kavarog. Hi�nyzol, mikor nem vagy velem, �s akkor is mikor velem vagy. Mindig tudod, mire van sz�ks�gem, szavak n�lk�l adod a tudtomra, hogy b�rmikor b�rmiben sz�m�thatok r�d. Te vagy az egyik legjobb dolog az �letemben. Senki nem hasonl�t �gy r�m emberileg. Val�sz�n�leg bel�d tudn�k szeretni, de tudatosan elnyomom magamban ezt. Szeretn�m, ha bar�tok tudn�nk maradni, de azt is szeretn�m, hogy ne kelljen elrejteni a vonzalmunkat sem.

-        Egy k�ztes �llapotot szerintem l�tre tudn�nk hozni.

-        Hogy gondolod?

-        Bar�tok lehetn�nk �s nem k�ne semminek megv�ltoznia. De ha k�zen fogva szeretn�k s�t�lni veled, k�rd�s n�lk�l megfoghatn�m a kezed. Ha meg akarn�lak cs�kolni, megtehetn�m �gy, hogy ut�na nem ijedn�nk meg a k�vetkezm�nyekt�l. �s ha nem is alakul ki k�zt�nk szerelem, akkor is megmaradunk �gy, ahogy eddig.

-        Teh�t hagyjuk magunkat sodr�dni az �rral?

-        Valahogy �gy, igen.

-        Tudod, te vagy az els� fi� az �letemben, aki k�pes velem �gy besz�lgetni, hogy k�zben nem azt l�tom a szem�ben, hogy mikor veheti m�r le a bugyimat.

-        Nem szeretn�m elkapkodni a dolgokat. Az mindent elrontana. Tal�n sosem fogunk lefek�dni egym�ssal, tal�n igen, de nem alapulhat ezen a mi kapcsolatunk.

-        Klasszisokkal jobban �rzem magam, hogy ezt megbesz�lt�k.

-        �n is. De mennyi az id�? Mikor kell menned?

-        H�rom �ra m�lva kell ki�rnem a rept�rre, mi�rt?

-        Szeretn�k mutatni valamit, amivel tartozom neked.

-        Mi az?

-        Ha benne vagy, majd ott megtudod.

-        H�t j�.

-        Akkor fizetek �s induljunk is.

Be�ltetek egy taxiba, de Bill m�g miel�tt besz�llt�l, gyorsan elmondta a sof�rnek az �ti c�lt.

Eg�sz �ton kifel� b�mult�l az ablakon, h�tha valami utal arra, hova mehettek. De ismeretlen volt a k�rny�k sz�modra. Bill meg sem sz�lalt, csak mosolyogva n�zte, ahogy k�v�ncsian f�rk�szed a t�jat. 20 perc m�lva �lltatok meg egy h�z el�tt. Kisz�lltatok.

-        Ki� ez a h�z?

-        Itt lakunk. Azt �g�rtem megmutatom a szob�mat. Gyere.

-        V�rj! – sz�lt�l r� �s megfogtad a kez�t. – Mehet�nk.

R�dmosolygott, szorosan �tkulcsolta a kezed �s bementetek a h�zba.

-        Anyu, megj�tt�nk!

-        Sziasztok. – fogadott benneteket Bill �desanyja.

-        Cs�kolom, …(neved) vagyok.

-        Tegezz nyugodtan sz�vem. Simone vagyok. Sokat hallottam m�r r�lad.

-        De csak j�t! – nyugtatott meg Bill.

-        Rem�ltem is.

-        Na, anyu, �n megmutatom a szob�mat …(neved)-nek, azt�n j�v�nk vissza.

-        Rendben.

Felmentetek a szob�j�ba. Hatalmas szoba volt �s nagyon kellemes illat. A falai tele k�pekkel, Tomr�l, r�la, a band�r�l. Egy asztalka t�k�rrel, k�r�l�tte rengeteg pl�ss a rajong�kt�l.

-        Nem gondoltam, hogy ilyen sz�p. Azt hittem valami fi�s rumlis szoba.

-        L�tn�d Tom szob�j�t! Na az igazi kanszoba.

-        Itt vagy te is. - mutatott a t�k�rre t�z�tt k�psorozatra.

-        Ezek azok a k�pek, amit a forgat�shoz k�sz�tett r�lunk Nick?

-        Igen. Elk�rtem.

-        Nagyon j�k lettek.

-        Szerintem is. �lj le az �gyra, van m�g egy kis meglepet�sem.

-        Elk�nyeztetsz.

-        Majd megl�tod mennyire.

Le�lt�l, � pedig kiment �s egy p�r perc m�lva t�rt vissza. Le�lt mell�d �s egy kis dobozk�t tartott a kez�ben.

-        Tudom, hogy holnap lesz a nagy nap, de �n szeretn�k az els� lenni, aki felk�sz�nt. – ny�jtotta �t a dobozt.

-        Erre nem sz�m�tottam.

-        Nyisd ki. Rem�lem tetszeni fog.

Lassan leh�ztad a masnit a dobozr�l �s kinyitottad. Egy gy�ny�r� sz�p feh�rarany fonott kark�t� volt benne.

-        Ez nagyon sz�p! K�sz�n�m. – adt�l neki egy puszit.

-        Add ide, felrakom. – mondta �s feltette a kezedre. – Gondoltam ez illik majd hozz�d. �s igazam lett.

-        Igen, t�nyleg nagyon tetszik!

-        Boldog sz�let�snapot!

-        K�sz�n�m sz�pen! – adt�l egy puszit a sz�j�ra. Egyik�t�k sem lep�d�tt meg rajta, nem is volt furcsa.

-        Gyere, menj�nk le.

-        Ok�.

Megfogta a kezed �s elindultatok lefel� a l�pcs�n. Mikor le�rtetek az alj�ra hirtelen el�bukkantak a t�bbiek �s egyszerre mondt�k hangosan, hogy boldog sz�linapot! Nagyon meglep�dt�l.

-        Azt hitted nem fogunk felk�sz�nteni? – Gustav.

-        Igen azt. – mondtad megillet�dve.

-        Na, gyere sz�linapos, adj egy puszit! – Georg.

-        Gondolom Bill m�r odaadta az aj�nd�k�t. – Tom.

-        Igen. – mutattad nekik a kezed.

-        Az igen. Nagyon sz�p! – �radozott Detti. Ugyanis Gustav ide is elhozta.

-        �gy egyezt�nk meg, hogy egyforma aj�nd�kokkal lep�nk meg t�ged. – Gustav �s a kezedbe adott egy ugyanolyan dobozt, mint Bill.

-        Bizony, rem�lem az eny�m tetszik majd a legjobban. – Tom, �s � is egy ugyanolyan dobozt ny�jtott �t.

-        Szerintem meg az eny�m. – k�vette ugyan�gy Georg.

Kibontogattad �ket. V�g�l egy eg�sz szett kerekedett ki a n�gy aj�nd�kb�l �sszesen. Bill kark�t�j�hez ill� karika f�lbeval�t kapt�l Gustavt�l, Georgt�l egy p�r csepp alak�t, Tomt�l pedig a szett nyakl�nc�t.

-        Sr�cok, ezt nem kellett volna. – hat�dt�l meg.

-        Puszi nincs? – Georg.

Mindh�rmuknak adt�l k�t-k�t hatalmas puszit.

-        K�sz�n�m sz�pen.

-        Itt egy-egy poh�r pezsg� is az �nnepl�shez. – hozta a poharakat Simone.

Mindannyian koccintottatok. Ugyanazt �rezted most, mint mikor n�luk volt�l a tengerparti h�zban, �s csak n�zted �ket, ahogy kerget�znek �s boh�ckodnak. Mintha a csal�dod lenne ez a n�gy fi�.

-        Ezt mikor tervelt�tek ki?

-        Az aj�nd�kot m�r r�g megvett�k, csak nem tudtuk mikor tal�lkozunk. – Gustav.

-        Azt�n, mikor elment�nk enni, a fi�knak sz�ltam, hogy kb. mikorra j�jjenek. – Bill.

-        M�r itt voltak, mikor hazaj�tt�nk. – Georg.

-        Azt hittem, elfelejtett�tek.

-        Nem felejtett�k el. – Tom.

Szeretlek titeket! Nagyon! – mondtad �s mind a n�gyet egyszerre �t�lelted. Egy k�z�s nagy�lel�s lett a dologb�l.