.

58. r�sz. Ne mondjatok semmit!

Tom el�vette a kab�tj�t �s a csizm�j�t, am�g t�relmetlen�l v�rt�k, hogy Angi elmondja, hol vagy. Detti v�gre kij�tt az ajt�n.

-        Azt mondja, el�g messze van innen.

-        De m�g is hol? – Tom.

-        A p�ly�n t�l van valami �sv�ny, �gy 20 perc s�t�ra innen. Az �sv�nyen m�g 20 perc, �s valahol ott van. Egy mobilv�c�be z�rta. – mondta s�rva.

-        Ezt nem hiszem el! – Gustav. – Hogy tehette?

-        Meg�l�m! – indult Georg az ajt� fel�.

-        Ne! – Tom. – �n elindulok, megkeresem. Ti pedig h�vj�tok a rend�rs�get!

-        K�rlek Tom! – Detti.

-        Ugye nem gondolod, hogy ezt meg�ssza? – Gustav.

-        Sz�vem!

-        Te mit tudt�l? Tudtad, hogy mire k�sz�l! Ez�rt vesztetek �ssze tegnap! Hagytad, hogy ezt tegye vele? Semmivel nem vagy jobb!

-        Hallgass meg!

-        Nem! T�nj a szemem el�l!

-        Ne veszekedjetek! Tom te meg nem indulhatsz el! Meddig jutn�l ebben az id�ben?

-        Szerinted �rdekel? Szerinted mit csin�l � odakint tegnap este �ta? – mondta �s m�r csap�dott a h�ta m�g�tt az ajt�.

-        Felh�vom Billt! – Gustav.

-        �n meg a rend�rs�get! – Georg.

Detti le�lt a kanap�ra �s csak zokogott. Gustav egy sz�t se sz�lt hozz�. Georg r�z�rta Angira az ajt�t. Tom pedig elindult �s rohant, ahogy csak tudott. A sz�l nagyon er�s volt �s hatalmas volt a h�. Neh�zkesen tudott haladni, de semmi nem g�tolhatta meg abban, hogy megkeressen. K�zben v�gig az j�rt a fej�ben, hogy miket gondolt r�lad, te pedig itt fagyoskodt�l kint k�zben �s seg�ts�g�rt kiab�lhatt�l. Ett�l m�g idegesebb lett �s csak futott, ahogy b�rt.

Ek�zben a rend�r�k kij�ttek a h�zhoz. Georg felv�zolta a helyzetet. Egy keres� �s egy ment�csapatot k�ldtek a keres�setekre, mert m�r enyh�lni kezdett a vihar. M�sik k�t rend�r, pedig Angit �s Dettit hallgatta ki.

Tom hamarosan megtal�lta az �sv�nyt. Elindult rajta �s csak ment �s ment. Nem tudta meddig kell m�g mennie, csak �rezte, hogy nincs m�r messze. Nemsok�ra valami sz�nes ruhadarabot v�lt felfedezni egy fa alatt, ami f�lig kil�gott a h�b�l. Odament �s ki�sta. A kab�tod volt. K�nny gy�lt a szem�be. Kab�t n�lk�l hogy v�szelhetted �t az �jszak�t? A nevedet kezdte �v�lteni. De nem j�tt v�lasz. Elindult befel� az erd�be. Megl�tta a b�d�t. Odament �s feszegetni kezdte a z�rat. Mikor v�gre kinyitotta, megl�tott t�ged. Ott fek�dt�l �sszekuporodva. Levette a kab�tj�t �s r�drakta. Az �l�be vett �s el kezdte d�rzs�lni a tested.

-        Baba, kelj fel! K�rlek! – k�rlelt, de te nem mozdult�l. A sz�d feh�r volt, a szempill�idon �s a hajadon kicsap�dott a d�r. – Mindj�rt melegebb lesz! �g�rem, csak �bredj fel! Annyira szeretlek! – csak d�rzs�lt percekig �s puszilgatta az arcodat. – Baba, �bredj! Mozdulj meg!

-        �lljon arr�bb! – mondta egy oda�rkez� ment�s.

-        Nem engedem el! – makacsolta meg mag�t Tom. – Fel kell meleg�tenem!

-        K�rem! Majd mi. Hozzatok pokr�cokat �s egy f�li�t! – ki�ltott a t�rsainak.

Tom fel�llt �s kiment a b�d�b�l.

-        Csak fel kell, hogy melegedjen! D�rzs�lje, takarja be! – adta az utas�t�sokat Tom s�rva. – Nem lesz baj, csak fel kell meleg�teni! – hajtogatta �jra �s �jra.

Egy ment�s adott Tomra egy kab�tot, m�sik kett� pedig hozott egy hord�gyat, pokr�cokkal �s f�li�val.

-        L�legzik, de nincs eszm�let�n�l! A testh�m�rs�klete v�szesen alacsony. Csoda, hogy �l. K�zel 20 �r�t t�lt�tt idekint. K�rem a pokr�cokat. Bugyol�ljuk be, azt�n egyb�l ir�ny a helikopter! S�rg�sen be kell vinn�nk!

Betakartak �s feltettek a hord�gyra. Ketten megfogt�k, Tom kez�be nyomt�k az inf�zi�t, hogy tartsa, am�g a helikopterhez �rnek. Ekkor l�tta � is, hogy mennyire rossz a helyzet. – Annyira szeretem! – mondta a ment�s�knek.

-        Sz�val, elism�tlem a l�nyeget. – mondta az egyik rend�r. – Maga, Angela szerelemf�lt�sb�l elcsalta �s bez�rta …(neved)-et egy mobil illemhelyre. Maga, Bernadett, nem tudta mire k�sz�l, csak sejtette. De ezt nem jelentette t�rsainak.

-        �gy volt. – szipogta Detti.

-        Hogy tehetted ezt? – n�zett r� megvet� szemekkel Gustav.

-        Nem tudtam! – n�zett r� nagy szemekkel. – Esk�sz�m!

-        Uram, k�rem. Mikor tudunk meg valamit r�la? Megtal�lt�k m�r? – Georg.

-        Majd idesz�lnak. Ne agg�djon!

-        Ne agg�djak? Maga norm�lis? – h�borodott fel.

-        K�rem, f�kezze az indulatait! Meg�rtem az aggodalmukat, de mi sem tudunk t�bbet tenni �n�kn�l!

Georg duzzogva le�lt egy fotelbe. Angi meg sem sz�lalt eg�sz v�gig. Csak meredt maga el�. �gy n�zett ki, mint aki meg�r�lt. Hab�r eddig sem volt �p. Gustav teljesen �sszet�rt. Annyira agg�dott �rted �s nem akarta elhinni, hogy Dettinek k�ze van ehhez.

V�g�l Angit �s Dettit bevitt�k a rend�r�k a kapit�nys�gra. Hamarosan Tom telefon�lt.

-        Megtal�ltad? – Georg.

-        Hogy van? – Gustav.

-        Nem tudom. – s�rta el mag�t Tom. – Teljesen �tfagyott. Meg sem mozdult. Most bevitt�k valahova.

-        M�r a k�rh�zban vagytok?

-        Igen.

-        Odamegy�nk! – Gustav.

Tom elmondta, hol van, �k pedig el is indultak. Mikor oda�rtek Tom ott �lt a folyos�n arc�t a kez�be temetve. Le�ltek a k�t oldal�ra. Georg megveregette a v�ll�t.

-        Rendben lesz.

-        Honnan veszed? Majdnem egy eg�sz napot ott volt kint, a kab�tj�t nem messze t�le tal�ltam meg.

-        Az a kegyetlen ribanc! – t�rt ki Georg.

-        Elvette a kab�tj�t? – Gustav.

-        �gy n�z ki. Ott fek�dt �sszekuporodva. L�tt�tok volna. Szeg�nyk�m, teljesen �tfagyott. Pr�b�ltam felmeleg�teni, r�adtam a kab�tom, de nem mozdult. Annyira �res volt a tekintete.

-        Mit mondtak az orvosok? – Georg.

-        Csoda, hogy �l!

-        Hozok egy k�v�t haver, l�tom r�d f�r! – Georg.

-        K�sz�n�m.

-        Billel besz�lt�l? – fordult Gustavhoz.

-        Igen.

-        Mit mondott?

-        Ahogy tud, idej�n. M�r el is indult Friedrich egyik mag�ng�p�vel. Nagyon d�h�s. R�nk is. �s teljes joggal.

-        Nem hiszem el, hogy egyik�nknek sem jutott esz�be, hogy felh�vjuk. M�g nekem sem!

-        Nem �rtem, Detti hogy b�rta ezt megtenni!?

-        T�nyleg, vel�k mi van?

-        Bevitt�k �ket a rend�rs�gre. Angi meg sem sz�lalt. L�ttad volna a szemeit. Csak meredt maga el�. Becsavarodott az a l�ny. Mondta Detti, hogy r�gen voltak ilyen ment�lis probl�m�k vele, de �gy t�nt, m�r elm�lt.

-        Ezek szerint nem. Hogy tehetett ilyet?

-        Meg is �lhette volna!

-        M�g nem biztos, hogy nem �lte meg. – hajtotta le ism�t a fej�t.

-        Itt a k�v�. Ezt idd meg Tom. – j�tt vissza Georg.

-        …(neved) sz�leit nem k�ne felh�vni?

-        Kelts�k fel �ket az �jszaka kell�s k�zep�n? �gy sem tudnak mit tenni onnan. – Gustav.

-        Tom! – ki�ltott Bill a folyos� v�g�r�l. Tom fel�llt �s elindult �ccse fel�. Mire oda�rt megint k�nnyezni kezdett �s �ccse karjaiba borult. �t�lelt�k egym�st �s Tom zokogni kezdett.

-        Az �n hib�m, Bill! �n tehetek r�la!

-        Hol van most?

-        Bevitt�k valahova, ahol felmeleg�tik, �s g�pekre k�tik.

Bill visszak�s�rte Tomot �s le�ltek.

-        Bill… - kezdte volna Gustav a magyar�zatot.

-        Ne mondjatok semmit! – mondta d�h�sen. – Ha Tom nem lenne ennyire ki, �s �n nem lenn�k r� tekintettel…

Egy orvos jelent meg el�tt�k. Mind a n�gyen felpattantak.

-        Hogy van? – k�rdezt�k szinte egyszerre.

-        Maguk kik? Hozz�tartoz�k? – k�rdezte.