.

60. r�sz. …mi�rt nem j�ssz…

-        Csak arra k�rlek, hogy gondold �t! Nem l�phetsz le most, mikor sz�ks�ge van r�d! – pr�b�lta jobb bel�t�sra t�r�teni b�tyj�t Bill.

-        Nem �rted? Nem lehet r�m sz�ks�ge! Mindig b�ntom, �s bajba keverem. Amikor v�gre kiheverne engem, akkor �jra valami rosszat teszek!

-        De most nem tett�l semmit! Nem a te hib�d, ami t�rt�nt! Meghibbant a csaj! Senki nem tudhatta! Mellette van a helyed!

-        �s ha fel�bred? Mi van, ha a szem�be kell n�znem �s megk�rdi mi�rt nem voltam ott? Mit mondok majd? Hogy bevettem, hogy k�pes �tverni �s ler�zni egy m�sik fi� miatt?

-        J�, ez t�nyleg nagy h�lyes�g volt! Nem tudom, hogy hihett�tek el ezt a k�ptelens�get! �s nem t�nt fel, hogy nem h�v? Nem �rtelek titeket!

-        Egyszer�en elborult az agyam. Eg�sz h�ten pr�b�lkoztam k�zeledni fel�, de minduntalan kudarcba fulladt. K�zben Gustav egyfolyt�ban mondogatta, hogy …(neved) m�r nem szeret. Az utols� es�lyem ez a vacsora lett volna, erre azt hallom, hogy Briann�l alszik.

-        Figyelj, ez most m�r mindegy! Sz�pen lefekszel aludni, azt�n reggel visszamegy�nk hozz�!

-        Alszom r� egyet, tes�!

-        Rendben!

Tom v�gre lefek�dt aludni. Bill m�g felh�vta Gustav�kat, hogy van-e fejlem�ny, de nem tudtak semmit mondani. Lefek�dt testv�re mell� �s � is elaludt.

Bill kor�n reggel felkelt �s felh�vta Vikit. Mindent elmondott neki. Abban maradtak, hogy apud ideutazik, amilyen gyorsan csak tud. Azt�n Bill felkeltette Tomot �s bementek a k�rh�zba.

-        Na, van valami? – Bill.

-        Georg lefek�dt aludni az egyik k�rterembe. Nemr�g volt itt az orvos, most vizsg�lj�k, �s ut�na be lehet menni hozz�. – Gustav.

-        Figyelj, keltsd fel Georgot �s menjetek haza aludni. Mi itt maradunk �s h�vunk, ha megtudunk valamit. – Bill.

-        Rendben. – �s ment is Georg�rt.

-        J�l vagy, haver? – �lelte meg Georg Tomot, aki csak sz�tlanul �llt az ajt�dn�l.

-        Nem mondan�m.

Elk�sz�ntek �s hazamentek. Hamarosan h�rom orvos j�tt ki a szob�db�l.

-        K�rem, valamit mondan�nak? – sz�lt ut�nuk Bill.

-        A teste m�r kell�k�pp felmelegedett. Levett�k a l�legeztet�r�l is, de csak ideiglenesen. Am�g nem tudjuk megvizsg�lni. D�lut�n j�n a szak�rt�.

-        Mag�hoz t�rt m�r?

-        Nem r�g igen. De sokkos �llapotban van, alszik, �s zavarosan besz�l. Nincs m�g teljesen mag�n�l, de rem�nyeink szerint ez m�r nem tart sok�ig.

-        Be lehet menni hozz�? – Bill.

-        Menjenek, de m�g kommunik�lni nem lehet vele.

-        K�sz�nj�k.

A fi�k bementek hozz�d.

-        Sokkal jobban n�z ki. – �llap�totta meg Bill.

� le�lt az �gyad sz�l�re, Tom pedig �llt az �gy l�b�n�l �s csak n�zett.

-        Hallod? Meggy�gyulsz! Minden rendben lesz! – suttogta neked Bill.

-        Engedj ki, k�rlek…ne hagyj itt…nagyon f�lek… – ny�gted kicsit zavarosan, de ki lehetett venni, amit mondt�l.

Ezek a szavak nagyon rosszul �rintett�k a k�t fi�t. Megd�bbenten hallgatt�k, hogy milyen trauma �rt t�ged.

-        �n ezt nem b�rom! – fordult Tom az ajt� fel�.

-        Maradj! – sz�lt r� Bill.

-        Hol vagy Baba? Gyere �rtem! A vacsora… meg�g�rtem… - mondogattad, �s k�zben mozgol�dt�l az �gyban. – Tudom, �rtem j�ssz…gyere �rtem…nagyon f�zom…s�t�t van itt…k�rlek Tom…nem b�rom m�r sok�ig…- csak forgol�dt�l, �s izzadni kezdt�l.

Tomnak k�nnybe l�badt a szeme.

-        Engem h�vogatott! Hallod ezt? Baba, itt vagyok! – �lt mell�d �s megfogta a kezed. – Itt vagyok. Most m�r vigy�zok r�d! – simogatta meg az arcod.

Egy ideig cs�ndben maradt�l. �gy t�nt megnyugodt�l.

-        Szeg�ny, mit �lhetett �t! – Bill. – Nem tudhatta, mikor tal�lja meg valaki. Belegondolni is sz�rny�.

-        Engem v�rt, �n pedig duzzogtam a meleg �gyamban. Sosem fogom megbocs�tani magamnak ezt.

-        Mi�rt nem j�ssz…- kezdt�l �jb�l vacogni. – …mi�rt nem j�ssz �rtem…hogy hagyhatsz magamra Baba…

-        �n ezt nem tudom v�gigcsin�lni. Nem. Engem hib�ztat.

-        Dehogy! Most csak �lmodik!

-        Hallod, nem? Azt hitte, mag�ra hagytam �s nem �rdekelt, hogy elt�nt! Nem, Bill �n elmegyek!

-        Nem mehetsz el!

-        De igen! Ha felkel, �gyis gy�l�lni fog. – mondta �s elment.

Bill nem tudott mit tenni, nem akart otthagyni. �lt az �gyad sz�l�n, megfogta a kezed �s hallgatta, amiket mondasz. N�ha s�rt�l, n�ha remegt�l, azt�n izzadni kezdt�l. Egy kis id� m�lva megnyugodt�l, �s �gy t�nt m�lyen alszol.

Tom visszament a h�zba, �sszerakta a csomagjait �s sz� n�lk�l elment. Georg�k nem tudtak mit tenni, meg�ll�thatatlan volt. Felh�vt�k Billt �s besz�moltak neki a t�rt�ntekr�l. Bill elmondta nekik, hogy miket besz�lt�l �lmodban. �gy d�nt�ttek, nem kell az alv�s, �s ink�bb bemennek hozz�d. Ha felkelsz, ott akarnak lenni. Hab�r mindketten �rezt�k ugyanazt a b�ntudatot, amit Tom. K�rbe �lt�k az �gyad �s v�rt�k a fejlem�nyeket. Hamarosan meg�rkezett apud.

-        Sziasztok! – j�tt be a szob�dba. Bill fel�llt �s �tadta hely�t neki. – Kicsim, itt van apu! Minden rendben lesz. – simogatta meg a homlokod. – Mit mondott az orvos? – fordult a fi�khoz.

-        Azt mondta, javult a helyzet, de az er�s trauma hat�s�ra sokkos �llapotba ker�lt. Egyfolyt�ban besz�l, mintha m�g ott lenne. �jra �s �jra �t�li �lm�ban a t�rt�nteket.

-        Szeg�nyk�m! – puszilt meg.

-        Mi lesz, ha felkel? Szerintetek mennyire viseli majd meg ez az eg�sz? – Gustav.

-        Rem�lem hamar �tv�szeli. – Georg.

-        Apu… - sz�lalt�l meg er�tlen�l �s megmarkoltad a kez�t.

-        Kicsim! Itt vagyok!

-        Apu…- mondtad �jra �s els�rtad magad.

Apud fel�ltetett �s �t�lelt. Te csak s�rt�l �s s�rt�l.

-        J�l van sz�vem, minden rendben. V�ge van. M�r v�ge. Itt vagyunk a k�rh�zban, nem lesz baj. – csit�tgatott apud.

-        Annyira f�ltem! – mondtad zokogva.

-        Tudom, sz�vem, tudom. De m�r nincs mit�l f�lned. Nyugodj meg.

P�r perc m�lva m�g mindig ugyan�gy zokogt�l, �s alig b�rt�l megsz�lalni. Bill h�vta az orvost, aki adott egy nyugtat�t.

-        Ett�l most kicsit jobb lesz a helyzet. De ne zaklass�k fel. Hamarosan kivizsg�ljuk, de �gy n�z ki p�r nap �s hazamehet. Folyamatos megfigyel�s alatt tartjuk, �s ahogy eln�zem a t�deje is sz�pen regener�l�dik.

-        K�sz�n�m. – mondta apud.

-        Maga az �desapja?

-        Igen.

-        J�jj�n velem, meg kell besz�ln�nk p�r dolgot �s amint a l�nya besz�m�that� lesz, a rend�r�k is ki szeretn�k k�rdezni.

-        Rendben. Maradtok fi�k, ugye?

-        Term�szetesen! – v�gt�k r�.

Apud elment az orvossal Bill�k pedig ism�t k�rbe�lt�k az �gyad.

-        Bill, te itt? – n�zt�l r�.

-        Igen, j�ttem, amint meghallottam.

-        Nem sok mindenre eml�kszem. – mondtad halkan, mert m�g nem nagyon volt m�g er�d.

-        Ne besz�lj most err�l. – Gustav.

-        Mennyi ideig voltam odakint?

-        �gy 20 �r�t k�r�lbel�l. – Georg.

-        20 �r�t?

-        Igen. – mondta Gustav �s nagyot s�hajtott. Rossz �rz�s volt ezt elmondani neked.

-        Nem tudtuk, hol vagy. – Georg.

-        De mit hittetek? – tetted fel azt a k�rd�st, amit mindketten f�ltek megv�laszolni.

-        Angi hazudott nekik. – v�laszolt helyett�k Bill.

-        Mit?

-        Hagyjuk ezt most. Nem szabad felizgatni magad. Ha majd picit jobban leszel, megbesz�lj�k. – Bill.

-        Sajn�lom! – Gustav.

-        �s Tom? Hol van? – k�rdezted k�r�ln�zve a szob�ban.