.

61. r�sz. Nekem id� kell!

-        Nincs itt, igaz? – k�rdezted. – Ne mondjatok semmit! Nem sz�m�t! – s�rtad el magad.

-        Jaj, sz�vem tudod �… - Bill.

-        Nem, Bill! Nem kell megmagyar�zni!

-        Mondtam, hogy ne zaklass�k fel! – mondta az �pp bej�v� orvos, mert l�tta, hogy s�rsz, �s egyre neh�zkesebben veszed a leveg�t. – Menjenek ki, k�rem!

-        K�s�bb visszaj�v�nk! – k�sz�ntek el a sr�cok �s kimentek.

-        Mit mondunk neki? Hogy Tom m�rt�rt j�tszik �s elment? – Gustav.

-        K�ssz Bill, hogy nem mondtad el neki az okot. – Georg.

-        Ezzel csak id�t nyertem nektek. El� kell majd �llnotok �s elmondani mindent. Az meg, hogy Tom mi�rt nincs itt, legyen Tom dolga. – Bill.

-        Sr�cok, nyugodtan menjetek haza, �n itt maradok. – j�tt oda apud hozz�juk. – H�vlak majd titeket, ha valami van. R�tok f�r az alv�s �s most �gyis egy sor vizsg�lat k�vetkezik.

-        Rendben. – Bill.

-        �s k�sz�n�m, hogy itt vagytok vele.

-        Ne k�sz�nje. Nem sz�ks�ges. – Gustav.

A fi�k elk�sz�ntek �s hazamentek. T�ged eg�sz d�lut�n vizsg�lgattak, rengeteg gy�gyszert kapt�l. Nagyon kimer�lt�l, de nem tudt�l elaludni. Elmes�lted a t�rt�nteket apudnak, m�r amire eml�kezt�l. �rtetlenkedve hallgatta, hogy t�lthett�l 20 �r�t egyes egyed�l az erd�ben �gy, hogy senki nem keresett. Erre te sem tudt�l v�laszolni. Esteledett, mikor megj�ttek a rend�r�k. Apudat kik�ldt�k, �s ketten le�ltek az �gyad mell�.

-        Most k�rd�seket fogunk feltenni, �s nyugodtan sz�ljon, ha pihenni szeretne. – egyik.

-        Vagy, ha �gy �rzi erre m�g nincs felk�sz�lve, visszaj�het�nk holnap. – m�sik.

-        Nem szeretn�m halogatni. T�l akarok lenni rajta.

-        Rendben. Akkor �n k�rdezek, a koll�ga pedig �rja a v�laszait. A beleegyez�s�t k�rn�nk, hogy vide� felv�tel is k�sz�lj�n, amivel tudjuk bizony�tani, hogy �p az elme�llapota.

-        Beleegyezek.

-        Teh�t Angela ellen szerelemf�lt�sb�l elk�vetett, el�re eltervelt sz�nd�kkal val� ember�l�si k�s�rlet gyan�j�val indul elj�r�s. A testv�r�t, Bernadettet pedig b�nr�szess�ggel v�doljuk. Egyet �rt a felsoroltakkal?

-        Detti, vagyis Bernadett, nem tehet r�la. � nem akart �rtani nekem, tudom. Csak a n�v�re miatt hallgatta el a dolgokat.

-        Teh�t Bernadett ellen nem k�v�n feljelent�st tenni?

-        Semmik�pp sem. Nem haragszom r�, �s abszol�t m�rt�kben elutas�tom a lehet�s�g�t annak, hogy b�rmi k�ze lenne az eg�szhez.

-        Rendben. Angela, az elk�vet�. Meg tudja ezt er�s�teni?

-        Igen.

-        Mondja el mi t�rt�nt.

-        Angela megk�rt, b�k�lj�nk ki �s besz�lgess�nk kicsit. Azt mondta, nagyon megtetszett neki a k�rny�k �s meg akarja mutatni nekem.

-        Ez al�t�masztja, az el�re megfontolts�g gyan�j�t. Teh�t f�lrevezette �nt, �s �gy csalta el az erd�be?

-        Igen. S�t�ltunk nagyon sok�ig. Azt�n azt mondta pisilnie, kell �s hogy pont itt tal�lt egy mobil v�c�t. �gy ut�lag nem tudom, mi�rt nem vettem �szre a direkts�get. Miut�n v�gzett, azt mondta, �n is ink�bb most pisiljek, mert hossz� az �t m�g haz�ig. Levettem a kab�tom �s bementem… - nem tudtad folytatni. El kezdt�l s�rni.

-        Tartsunk egy kis sz�netet. Hozok egy poh�r vizet. – mondta �s kiment v�z�rt. Mire visszaj�tt kicsit megnyugodt�l. – Tudom, hogy neh�z besz�lnie a t�rt�ntekr�l, de musz�j megtennie. Ha akarja, elnapoljuk, de a legjobb az lenne, ha most t�l lenne rajta.

-        Folytathatjuk. – szipogtad.

-        Teh�t bement a b�d�ba.

-        Igen, �s amint becsuktam az ajt�t, kattant a z�r. El�sz�r azt hittem, beragadt, de akkor Angi nevetni kezdett �s azt mondta, nem ragadt be. Ott akart hagyni. K�rtem, k�ny�r�gtem, hogy ne tegye. De � csak annyit mondott, amit soha nem fogok elfelejteni, „am�g te vagy, addig Tomn�l nincs es�lyem”. Ezt mondta �s elment. Innent�l nem sok mindenre eml�kszem. Csak arra, hogy nagyon hideg volt �s s�t�t. Kiab�ltam �s s�rtam, azt�n egyre gyeng�bbnek �reztem magam. Bekucorodtam a sarokba, azt�n itt �bredtem.

-        �rtem. Angel�val volt el�tte �sszet�z�se?

-        Igen. Amikor el�sz�r tal�lkoztunk, �sszeveszt�nk, majd v�g�l felpofozott.

-        Rendben. K�sz�nj�k. Ha m�g valami felmer�l, megkeress�k. Hozz�j�rul, hogy a t�bbi tan� is megn�zze a felv�telt, amit most k�sz�tett�nk?

-        Term�szetesen. De k�rdezn�k �n is valamit.

-        Csak tess�k.

-        Angel�t m�r kihallgatt�k ugye? Mit mondott a t�bbieknek, mi�rt nem mentem vele haza?

-        L�ssuk. – olvasta vissza Angi vallom�s�t a m�sik rend�r. – Itt is van. Haza�rt �s azt mondta, �n egy r�gi ismer�s�vel, bizonyos Briannel tal�lkozott egy k�v�z�ban. Hogy �t id�zzem, eg�sz j�l �sszemelegedtek, �gy egy�tt mentek a fi� lak�s�ra, hogy ott t�lts�k az �jszak�t.

-        Hogy hihett�k ezt el? Hisz meg�g�rtem Tomnak! �s �k elhitt�k? – mondogattad, teljesen led�bbent�l �s els�rtad magad. – �s hogy der�lt ki v�g�l az igazs�g?

-        Megtal�lt�k az �n telefonj�t Angela zseb�ben. – erre nem tudt�l mit mondani csak s�rt�l m�g jobban.

-        H�t, akkor mi menn�nk is. Majd m�g jelentkez�nk. – mondt�k, kikapcsolt�k a kamer�t, �s elmentek.

Benned �sszezavarodott minden. Sz� n�lk�l elhitt�k, hogy otthagyod �ket Brian miatt. M�g Tom is. Nem f�rt a fejedbe, hogy gondolhattak ilyet. Hatalmas d�h�t �rezt�l ir�ntuk. Cserbenhagytak, m�g csak nem is kerestek egy eg�sz napon kereszt�l. R�ad�sul amikor k�rd�re vontad �ket, nem v�laszoltak. Tom pedig itt sem volt. Nem is �rdekelte, hogy mi van veled.

A rend�r�k k�s� este a h�zatokba mentek, hogy kik�rdezz�k a fi�kat �s megmutass�k a felv�telt, amit veled k�sz�tettek. Miut�n elmondt�k a t�rt�nteket az � szemsz�g�kb�l, le�ltek a kanap�ra �s megn�zt�k a felv�telt. Nem jutottak sz�hoz. Most tudatosult benn�k, hogy min mehett�l kereszt�l. Gustav �s Georg egym�sra n�ztek, szinte hallott�k egym�s gondolatait. Gustav szem�be k�nny gy�lt, nem tudott megsz�lalni, csak tehetetlen�l n�zett maga el� �s s�rni kezdett. Georg �t�lelte a v�ll�t, de � sem mondott semmit. Bill kik�s�rte a rend�r�ket �s vissza�lt hozz�juk.

-        Jobb lett volna, ha t�l�nk tudja meg. – Georg.

-        Most mit gondolhat? – Gustav.

-        Besz�lnetek k�ne vele. Nem hiszem, hogy meg tudj�tok magyar�zni, mert joggal d�h�s, ha d�h�s. – Bill.

-        Menj�nk be hozz�! – Gustav.

-        M�r biztos alszik.

-        Nem baj, ott lesz�nk, mikor felkel. – pattant fel Gustav �s m�r vette is a kab�tj�t.

A t�bbiek is �gy tettek �s elindultak hozz�d. Mikor be�rtek, apud ott �lt egy sz�ken a szob�d ajtaj�n�l.

-        Alszik? – Bill.

-        Nem. Pr�b�lt elaludni, de nem tud. Az �sszes l�mpa �g, nagyon f�l. Nem is tudom, mikor fogja kiheverni ezt az eg�szet.

-        Bemehet�nk hozz�? – Gustav.

-        Nem tudom, hogy akarja-e. �n nem haragszom r�tok fi�k, hisz titeket is �tvert az a l�ny, de nem f�r a fejembe. Ismeritek �t, tudj�tok, hogy milyen.

-        Nem akar l�tni? – Georg.

-        Nem, fi�k. Azt mondta, nem akarja, hogy begyertek ide. Sajn�lom, de meg kell �rtenetek. Most �gy �rzi, cserbenhagyt�tok. Nem okol benneteket a t�rt�ntek�rt, mert nem ti tett�tek ezt vele, de nagyon �sszet�rt. �s �szint�n, mit mondan�tok? Hogy bocs? Az el�g szerintetek?

-        Nem. – mondta szinte mag�ban Gustav.

-        Na, ugye. Hagyj�tok, hagy dolgozza fel a dolgot. Tal�n megenyh�l.

-        �s Bill? �t sem akarja l�tni? – pr�b�lkozott Georg.

-        Nem tudom, nem szem�lyeskedett, mikor elmes�lte.

-        Bill nem volt itt. �s mikor felh�vtuk, � egyb�l azt mondta, hogy tuti valami baja lehet.

-        Nem tudok mit tenni. Megk�rdezem, v�rjatok. – mondta �s bement hozz�d.

-        Kicsim, itt vannak a fi�k. L�tni szeretn�nek.

-        Apu, �n nem.

-        Bill is itt van. Besz�lj vele, vagy legal�bb hallgasd meg.

-        De csak �t, apu.

Apud kiment �s sz�lt Billnek.

-        Szia. – j�tt az �gyadhoz Bill. – Hogy vagy?

-        Szerinted hogy vagyok? Nem b�rok elaludni, f�lek, hogy megint arr�l �lmodok. Akiket a legjobban szeretek, el�rultak! Tom pedig itt sincs! – soroltad.

-        Sajn�lom.

-        Mi�rt nem j�tt el?

-        � tal�lt meg. �gy �rezte, az � hib�ja, ami t�rt�nt. Itt volt miel�tt felkelt�l. Besz�lt�l �lmodban. – mondta, �s elmes�lte, amiket hallottak. – Azt�n hazament. Nem tudtam lebesz�lni.

P�r percig meg sem sz�lalt�l.

-        Mondj valamit, k�rlek!

-        Holnap hazamehetek. Apu behozza a cuccaimat �s hazautazunk.

-        El�tte adj es�lyt a fi�knak, besz�lj vel�k! – k�rte.

-        Tudod, m�r eml�kszem arra, amiket itt az �gyamn�l mondtatok. Nem mindenre, de eml�kszem. Csak most �rtettem meg, mi�rt mondt�k, hogy rem�lik, nem haragszom r�juk.

-        Mindannyian magunkat hib�ztatjuk. De ennek nincs �rtelme. Mind bar�tok vagyunk �s megoldjuk a probl�m�inkat. Az, hogy magunkat �r�lj�k, csak �rt. Rengeteg dolog vezetett eg�sz id�ig, �s senki nem gondolta, hogy ez megt�rt�nhet.

-        Tudom. De egyik�t�k sem maradt mag�ra az �jszaka k�zep�n egy sz�l pulcsiban egy sz�k, s�t�t b�d�ba z�rva! Nem jutott eszetekbe, hogy tal�n meghalhattok! Nem kiab�ltatok k�ts�gbeesetten, am�g az er�t�kb�l futotta! Nem rem�nykedtetek benne, hogy valamelyik bar�totok, hamarosan r�tok tal�l! K�t idegent�l tudtam meg, hogy mi�rt v�rtam hi�ba! Senki nem �llt el�m, hogy figyelj, ezt elsz�rtuk! Nekem id� kell, Bill!

-        De legal�bb hagyd, hogy seg�ts�nk felejteni!

N�lk�letek k�nnyebben megy majd! – mondtad, �s ezt most nagyon is komolyan gondoltad.