.

62. r�sz. Mindenkinek sz�ks�ge van valakire.

-        Most menj el, k�rlek! – mondtad Billnek.

-        Rem�lem tudod, hogy nagyon szeretlek, �s nem fogsz minket olyan k�nnyen ler�zni!

-        Megl�tjuk. – v�laszoltad.

Bill kiment �s mindent elmondott a fi�knak.

-        Megnyugszik majd, csak adjatok id�t neki. Holnap hazaviszem. Nyugodtan h�vjatok, ha akartok, majd �n besz�molok az �llapot�r�l, de �t hagyj�tok egy kicsit. Ismerem a l�nyomat �s tudom, hogy ragaszkodik hozz�tok.

-        Sajn�ljuk. – Georg.

-        Tudom. �n is. – fogott mindegyikkel kezet.

Miel�tt elmentek, Bill �t�lelte apudat �s annyit mondott. – Minden nap h�vni fogom.

-        Rendben, fiam! – v�laszolta.

A fi�k hazamentek. Bill felh�vta Tomot.

-        Hogy van? Fel�bredt? Meggy�gyul?

-        Rem�lem tudod, hogy ekkor�t m�g nem csal�dtam benned! Elfutsz a probl�m�k el�l? �ll�t�lag szerelmes vagy! Tudod, hogy mit �rez most? Vagy �rdekel egy�ltal�n? Nem akar l�tni egyik�nket sem! Felfogtad? Georgal �s Gustavval nem is volt hajland� besz�lni! Engem is elk�ld�tt! Tal�n t�bbet nem is l�tjuk, �s te nem volt�l itt, hogy meggy�zd! Tudod, hogy ez a l�ny mit �llt ki miattad? Felkel, egyb�l t�ged keres, �s nekem kell elmondanom neki, hogy hazament�l!!! �nz� m�d lel�pt�l, hogy ne kelljen szemben�zned vele! Mi n�zt�k v�gig, amit a rend�r�knek mes�lt, arr�l, amit �t�lt! R�d lett volna sz�ks�ge, de e helyett te a k�nnyebb utat v�lasztottad! H�t gratul�lok! B�szke vagyok r�d! – mondta szinte v�gig kiab�lva az eg�szet, majd lerakta a telefont.

-        Ezt az�rt nem kellett volna! – Georg. – Nem � tehet err�l.

-        De itt lenne a helye! Tudt�tok, hogy gy�r�t vett neki? Ennyit �rt neki! Sosem v�ltozik meg! Azt mondta, el akarja nyerni a bizalmunkat, hogy bebizony�tja, nem b�ntja meg t�bbet …(neved)-et. H�t ezt bebizony�totta!

-        Tudom, hogy d�h�s vagy, de nem tudhatod, Tom mit �rez! Nem volt sz�p h�z�s, hogy lel�pett, az igaz. De tudod, hogy nem olyan, aki csak �gy cserbenhagyja, akit szeret! Most l�tta be, hogy …(neved) csak n�lk�le lehet boldog. Rossz az id�z�t�s �s val�ban itt lenne a helye, de � is �sszezavarodott! – kelt Tom v�delm�re Gustav. – Lehet, hogy …(neved)-nek r� lenne most sz�ks�ge, de Tomnak pedig r�d!

Bill elgondolkodott ezen �s kicsit lenyugodott. Azt�n visszah�vta testv�r�t �s bocs�natot k�rt. Nem v�ltozott meg a v�lem�nye, de megpr�b�lta meg�rteni Tomot �s v�g�l meg is vigasztalta.

Reggel arra keltek, hogy valaki csenget. Mindh�rman kij�ttek a szob�ikb�l �s ajt�t nyitottak. Apud volt az �s mellette ott �lt�l te.

-        Na kicsim �n �sszeszedem a cuccaid, addig ti besz�lgessetek. – mondta apud �s felment a szob�dba.

Ti le�ltetek a nappaliban, Bill pedig hozott neked egy te�t.

-        Akkor �n kezdem, ok�? Nem hib�ztatlak benneteket, egy�ltal�n. Egyikk�t�ket sem. Tudom, hogy nem tehettek semmir�l �s arr�l sem, hogy hittetek Anginak. J�l kital�lta a kis t�rt�net�t, hisz el�rte a c�lj�t. �n is bed�ltem neki, pedig valahol tudtam, hogy gy�l�l. Az, hogy most egy kis ideig szeretn�m megszak�tani a kapcsolatunkat, az az�rt van, mert el akarom felejteni azt a napot, amilyen gyorsan csak lehet. Sajnos ebben csak �gy seg�thettek, ha nem eml�keztettek r�. �s ha besz�l�nk, vagy tal�lkozunk, ez elker�lhetetlen lenne. Meg kell �rtenetek!

-        Meg�rtj�k, de ne t�nj el �r�kre! – Gustav.

-        �r�l�k, hogy nem haragszol. – Georg.

-        Az elej�n haragudtam, de �tgondoltam a dolgot �s apuval is nagyon sokat besz�lgettem err�l. Rem�lem nem b�ntottalak meg titeket este.

-        Nem, csak szerett�k volna, ha besz�lsz vel�nk. – Gustav.

Kopogtak. Bill nyitott ajt�t. Detti volt az.

-        Megl�tott t�ged �s s�rni kezdett. – �llt megk�v�lve �s csak s�rt.

Te fel�llt�l, odament�l hozz� �s �t�lelted. – Annyira sajn�lom! Ha tudtam volna! – mondta.

-        Nem tudhattad!

-        Ne haragudj!

-        Nem haragszom r�d! Gyere, �lj le. – k�s�rted a kanap�hoz.

-        Csak a csomagjaink�rt j�ttem. Reggel a rend�r�k, azt mondt�k, nem emelsz v�dat ellenem, �s elengedtek. Nem mehetek haza, �gyhogy egy sz�llod�ba k�lt�z�k, am�g haza nem engednek.

-        Ne s�rj. – nyugtattad.

-        �r�l�k, hogy rendbe j�ssz.

-        Azt mondj�k p�r h�t, �s a testem kiheveri, hogy majdnem megfagytam. – mondtad, erre � m�g jobban elkezdett s�rni.

-        Nyugodj meg. – hozott egy b�gre te�t neki is Bill.

-        K�sz�n�m. – szipogta.

-        �s Angi? – k�rdezte Georg.

-        Elmeorvosok vizsg�lj�k, hogy besz�m�that�-e a felel�ss�gre von�s szempontj�b�l.

-        Lehet, hogy meg�ssza? – h�borodott fel tapintatlanul Georg.

-        Ha meg�llap�tj�k, hogy ment�lisan zavart, akkor elmegy�gyint�zetben kezelik majd.

-        Nem tudok mit mondani. – te.

-        Nem az�rt mondtam, hogy megsajn�lj�tok! Val�sz�n�leg beteg, de az nem ments�g arra, amit tett. De nekem m�gis a testv�rem.

-        Rem�lem rendbe j�n majd. – mondtad, de te sem tudtad, mennyire gondolod ezt komolyan, csak meg akartad nyugtatni Dettit.

-        K�sz�n�m a te�t, Bill. �n most �ssze is pakolok, azt�n megyek. – fel�llt �s bement a Gustavval k�z�s szob�j�ba.

-        Ne haragudj r�! � nem �rtott senkinek! – fordult�l Gustav fel�. – Szeret t�ged, most elvesz�ti a testv�r�t, legal�bb te maradj meg neki. Mindenkinek sz�ks�ge van valakire, akire t�maszkodhat a bajban, �s neki most ez te vagy!

-        Igazad lehet.

-        Igazam van! �s most, menj, besz�lj vele!

Gustav sz�t fogadott.

-        Mindj�rt elmegyek a szob�db�l, nyugi. – mondta neki Detti.

-        Nem akarom, hogy elmenj! Gyere ide! – h�zta mag�hoz �s meg�lelte. – Sz�m�thatsz r�m!

-        Annyira szeretlek!

-        �n is t�ged! Veled megyek a sz�llod�ba, �s veled maradok, am�g sz�ks�ges.

-        Csak p�r nap, val�sz�n�leg. Ha lesz valami t�rgyal�s, az otthon lesz.

-        Nem sz�m�t mennyi id� �s hol. Itt vagyok neked. Most n�ztem v�gig, ahogy az egyik bar�tom mag�ra hagyta a m�sik bar�tomat a bajban. �n nem vagyok k�pes ezt megtenni! – mondta, �s megcs�kolta meg szerelm�t.

-        K�sz�n�m.

-        Na kicsim, �n k�sz vagyok. Azt hiszem, minden megvan. Kiviszem a kocsiba. Te addig k�sz�nj el. Nem akarom lek�sni a g�pet. - j�tt le apud a b�r�nd�ddel.

-        Rendben apu, egy perc. – felelted �s fel�llt�l. – Nem tudom, mi lesz, hogy lesz �s mennyi id�, de …

-        V�rni fogjuk! �s h�vj, ak�rmikor �gy �rzed. Nagyon fogsz hi�nyozni. – �lelt mag�hoz Bill.

-        Vigy�zz magadra nagyl�ny! – �lelt meg Georg is. – Ne haragudj Tomra. – s�gta a f�ledbe.

Te erre nem v�laszolt�l. Bement�l Gustav�khoz.

-        Na, ezt m�r szeretem. – mosolyogt�l r�juk.

-        Felh�vhatlak n�ha? – k�rdezte Detti.

-        Megl�tjuk. �s fel a fejjel. – pusziltad meg.

-        Nagyon szeretlek! – b�cs�zott el Gustav is egy szoros �lel�s k�s�ret�ben.

Csak annyit mondt�l, szia, �s kiment�l apud ut�n.

Besz�lltatok a kocsiba, elmentetek a rept�rre. K�s� d�lut�n �rtetek haza. Nagyon gyenge volt�l m�g, �gy apud egyb�l �gyba dugott a lenti szob�ban, ami k�zvetlen az �v� mellett volt, hogy a k�zel�ben legy�l.

Mikor kifel� ment az ajt�n, ut�na sz�lt�l.

-        Apu! Hagyd �gve a l�mp�t!

Rendben kicsim. Pr�b�lj aludni. – mondta �s kiment a szob�b�l