.

64. r�sz. A t�rgyal�s.

11-kor kezd�d�tt a t�rgyal�s. Ti 9-re �rtetek Magdeburgba, �s �tvett�tek a szob�itok kulcs�t egy k�zeli kis motelben. Amikor meg�rkezt�l, felh�vtad Dettit, mert napokkal el�bb meg�g�rted, hogy el�tte tal�lkoztok.

10-kor tal�lkozt�l vele egy k�v�z�ban, a b�r�s�g �p�let�t�l nem messze. Csak ti ketten. Mikor Detti bel�pett a k�v�z�ba �s megl�tott, egyb�l odasietett �s meg�lelt.

-        �r�l�k, hogy l�tlak! – mondta.

-        Ne haragudj, de �n valahogy nem tudok �r�lni most.

-        Biztos nagyon neh�z lesz ez most neked.

-        Nem akarok kiborulni, de nem tudom m�g, hogy mennyire vagyok er�s ehhez. A pszichol�gus szerint m�r felk�sz�ltem, �s ez is csak j�t tesz majd.

-        Pszichol�gushoz j�rsz?

-        Igen. Janu�r k�zepe �ta. Heti egyszer m�sf�l �r�t besz�lgetek vele. De hagyjuk ezt. Te hogy vagy?

-        Hetek �ta nem l�ttam Angit. Egy int�zetben kezelik, am�g meg nem sz�letik az �t�let. Azt�n eld�l, hogy b�rt�nben, vagy elmegy�gyint�zetben t�lti le a b�ntet�s�t.

-        Biztos ez neked is nagyon rossz.

-        Igen, az. Nagyon hi�nyzik, �s nem fogtam m�g mindig fel, hogy azt � tette veled. De Gustav nagyon sokat seg�t, szinte mindig velem van. Annyira szeretem.

-        Az j�. – mondtad, �s lehajtottad a fejed.

-        Ne besz�ljek r�luk, igaz?

-        Itt lesznek ma?

-        Igen. Tomot be is id�zt�k, mint a v�d tan�ja. Szerintem m�r itt vannak valahol. Mondtam nekik, hogy veled tal�lkozom. Tudod, Gustavot neh�z volt lebesz�lni arr�l, hogy idej�jj�n.

-        Gondolom neheztelnek r�m.

-        H�t ami azt illeti vegyesek az �rz�sek. Georg meg�rtette, hogy mit mi�rt teszel. Gustav t�retlen�l sz�nd�kozik irogatni neked, am�g vissza nem �rsz. Bill viszont az elej�n m�g t�relmes volt �s b�zott abban, hogy csak egy kis id� kell neked. Most pedig szerintem � az egyetlen, aki d�h�s r�d, �gy gondolja, �tverted.

-        �s te mit gondolsz? – v�gt�l k�zbe miel�tt Tomra ker�lt a sor.

-        Amikor ott Olaszorsz�gban elb�cs�zt�l, l�ttam rajtad, hogy nem egy h�tre b�cs�zol el. Nem mondtam el a fi�knak, hogy ez a meg�rz�sem, mert rem�ltem, hogy meggondolod magad. Akartalak h�vni, de nem akarok belesz�lni a dolgaidba.

-        Bar�tn�k lett�nk szerintem. Nyugodtan h�vhatt�l volna.

-        �r�l�k, hogy ezt gondolod. �n is a bar�tn�mnek tekintelek t�ged.

-        Azt hiszem, menn�nk kell. – n�zt�l az �r�dra.

-        Igen. Este nem vacsor�zunk egy�tt?

-        De. Elmehet�nk valahova.

-        M�g nem is ismerem a h�godat. �s a fi�k is nagyon szeretn�nek m�r l�tni.

-        Hi�nyoznak, nagyon.

-        Te is nekik.

Fizett�l �s ir�ny a b�r�s�g. Dettivel elv�ltatok, � bement a terembe, mert Gustav�k m�r ott voltak.

Viki ott �llt az ajt�ban �s r�d v�rt.

-        Szia! � volt Detti?

-        Igen. Majd este bemutatom, csak most sietett.

-        Ok�. A fi�k is itt vannak m�r. K�sz�ntek, azt�n bementek. Nem is eml�keztem, hogy Bill ennyire j�l n�z ki �l�ben.

-        Na, fejezd be!

-        K�rem, f�radjanak be �s foglalj�k el helyeiket. – mondta a terem�r.

Bementetek az ajt�n. Az els� l�p�sedn�l kisz�rtad a sr�cokat. Ott �ltek a m�g�tted l�v� sorban. Georg ahogy megl�tott megb�kte Gustav v�ll�t �s megfordultak. Ahogy elment�l mellett�k, odavetett�l egy halk �s f�l�nk „Sziasztok” –ot, egy mag�t�l el�t�r� mosoly k�s�ret�ben. Azt�n tov�bbment�l �s le�lt�l az �gyv�d mell� az el�tt�k l�v� asztalhoz. Viki a fi�k mell� �lt le a sor legsz�l�re, k�zvetlen m�g�d. Bej�tt a b�r�, azt�n bek�s�rt�k Angit is. Mikor megl�ttad, v�gig borzongott az eg�sz tested. Csak b�mult a szemedbe, am�g v�gig vezett�k �t a sorok k�z�tt. Te h�trafordult�l Vikihez. – Nyugi. Hamar t�l lesz�nk ezen. – mondta �s r�d mosolygott.

Mindenki elfoglalta v�gs� hely�t. Angi �gyv�dje kezdte meg a t�rgyal�st, mindenf�le pap�rt mutogatott, amivel Angi zavarodott elme�llapot�t pr�b�lta bizonygatni. Majdnem hogy �gy hozta ki a dolgot, hogy szeg�ny Angi beteg, te pedig cukkoltad �t Tommal.

Azt�n Dettit sz�l�tott�k, hogy mondja el, mit mondott neki Angi miel�tt elcsalt t�ged. � mindent elmondott, amit csak tudott az elej�t�l fogva. S�rt is k�zben, de te mindig csak megnyugtat�an r�mosolyogt�l, �s akkor kicsit jobban lett. Azt�n Tomra ker�lt a sor. Amikor be�lt veled szembe, egyszer sem n�zett r�d. Elmondta, hogy mi volt k�zte �s Angi k�z�tt, �s hogy meg sem fordult a fej�ben, hogy �t v�lasztja, mert bel�d volt szerelmes. Azt a ’volt’ sz�t er�tlen�l �s halkabban mondta a t�bbin�l, �s ekkor n�zett el�sz�r a szemedbe. Ezut�n t�ged sz�l�tottak. Le�lt�l �s r�n�zt�l a fi�kra. Mind t�ged n�ztek. Georg r�d mosolygott, Gustav sz�j�r�l leolvastad, hogy ’minden rendben lesz’. Bill csak n�zett �s meg sem rezzent az arca. Szomor�nak l�tszott. Miel�tt b�rmit is k�rdeztek volna t�led, levet�tett�k azt a felv�telt, amit a rend�r�k k�sz�tettek r�lad a k�rh�zban. Viki s�rva fakadt, mik�zben ezt n�zte. Nagyon f�jt neki, hallani, ami veled t�rt�nt. Otthon err�l nem besz�lt�l neki, hogy mit �rezt�l odabent, egyed�l. Bill �lt mellette �s �t�lelte, megnyugtat�sk�ppen. Te ennek nagyon �r�lt�l.

K�rdezgettek t�ged m�g, �s te egyre biztosabb volt�l a dolgodban. Azt akartad, hogy Angit megb�ntess�k ez�rt. Amilyen kegyetlen �s k�ny�rtelen volt veled, azt nem tudod neki megbocs�tani. V�g�l megk�rdezt�k t�led, szerinted besz�m�that� volt-e, mikor ezt tette veled.

-        Szerintem egy beteg elm�j� ember nem k�pes effajta kegyetlens�gre. A szemembe n�zett miel�tt r�mz�rta az ajt�t. Teljesen mag�n�l volt �s k�sz�lt erre. Az a v�lem�nyem, hogy biztos van valami baj az elm�j�vel, de akkor, ott 100%-osan besz�m�that� volt.

Azt�n az �gy�sz besz�lt arr�l, hogy milyen lelki k�vetkezm�nyeket v�ltott ki bel�led ez a trauma, hogy nem tudt�l aludni, hogy ha igen, azt is csak f�ny mellett. Hogy a mai napig rendszeresen szorulsz pszichi�triai kezel�sre. Nem �r�lt�l neki, hogy err�l besz�l, de tudtad, hogy musz�j a b�ntet�s szempontj�b�l, hogy mit okozott neked ezzel. Mikor ezeket hallgatt�k, Tom r�d n�zett. B�ntudatot l�tt�l a szem�ben, de te r�mosolyogt�l, hogy tudasd vele, ez nem az � hib�ja. Alig l�that�an, de visszamosolygott. Ez a kis mosoly er�t adott a t�rgyal�s h�tral�v� r�sz�ig. Egy 15 perces sz�nettel egy�tt, kb. d�lut�n 2 �r�ig tartott a t�rgyal�s. Mikor kiment�l Viki ut�n a b�r�s�g el�, � ott �llt a fi�kkal �s Dettivel.

-        Szia! – puszilt meg Georg.

-        V�gre l�tlak! – mondta Gustav �s mag�hoz �lelt.

-        Szia. – k�sz�nt oda halkan Bill. – �n most megyek, dolgom van. – mondta �s m�r el is ment.

-        Detti, k�s�bb h�vlak! Viki, t�ged is! – mondtad egy kis gondolkod�s ut�n, majd Bill ut�n futott�l.

-        V�rj m�r meg! – ki�ltott�l ut�na. – Tudom, hogy hallod, hogy itt loholok a nyakadban! – nem �gy t�nt, mint aki meg akar �llni. Meg sem fordult, csak hangosan azt mondta: – Nem k�rtem, hogy gyere ut�nam!

-        �llj m�r meg! Besz�lj�nk! – fogtad meg a kez�t, mikor mell� �rt�l.

-        Nincs mir�l! – vette ki kez�t a kezedb�l. – Hagyj b�k�n! – mondta a szemedbe, majd elfordult �s elindult �jra. Te meg�llt�l, �s nem k�vetted tov�bb. Csak n�zt�l ut�na. Visszas�t�lt�l a b�r�s�g el�, Georg m�g ott volt. V�rta Tomot.

-        Nem akar veled besz�lni, ugye? – k�rdezte.

-        Nem. – mondtad szomor�an.

-        Sejtettem, hogy nem fog.

-        Nem adom fel. Viki�k?

-        Gustavval �s Dettivel be�ltek ide a k�v�z�ba. �n Tomra v�rok, m�g al� kell �rnia p�r dolgot, megy�nk ut�nuk.

-        H�t akkor �n most visszamegyek a motelbe.

-        Nem akarsz dum�lni picit? – k�rdezte.

-        Tal�n kicsit k�s�bb.

-        Rendben, nagyl�ny! De nem r�zol le. – mosolygott.

-        Hi�nyzott, hogy �gy h�vsz! – pusziltad meg �s elindult�l a motelbe.

Felh�vtad Billt, de kinyomott. Elt�k�lt sz�nd�kod volt, addig h�vogatni, m�g fel nem veszi. Ez a 10. h�v�s ut�n megt�rt�nt. Felvette.

-        Azt hiszem �rthet� voltam, hogy nincs mir�l besz�ln�nk! L�gy sz�ves, ne h�vogass! Ha akarok t�led valamit, majd �n h�vlak! De ne nagyon v�rd azt sem!

-        K�rlek!

-        �n is k�rtelek t�ged! H�napokig …(neved)! – mondta �s letette.

Ez, hogy csak sim�n a neveden sz�l�tott, nagyon szarul esett. Meg�rdemelted, hogy haragudjon, de arra nem sz�m�tott�l, hogy ennyire fog.