.

68. r�sz. Engem is hallgass meg!

-        Rem�lem. – v�laszoltad halkan, a szem�be n�zve.

-        Amit a lev�lbe �rt�l, azt komolyan gondoltad? – k�rdezte, �s hallatszott a hangj�n, hogy ez a k�rd�s eddig nyomasztotta.

-        Minden egyes sz�t, amit bele�rtam, komolyan gondoltam.

-        Azt is, hogy m�r nem szeretsz?

-        Eml�kszem, azt �rtam, am�g �lek szeretni foglak.

-        De nem �gy. A szerelem, az elm�lt?

-        Tom, ne csin�ljuk ezt �jra meg �jra. Mindketten sokat t�vedt�nk, sok olyat tett�nk �s mondtunk, amit nem kellett volna. De ami t�rt�nt, az t�rt�nt. Nem csin�lhatjuk m�r vissza. Nincs energi�m m�r hozz�. Belef�radtam.

-        Meg�rkezt�nk. – sz�lt h�tra a sof�r.

Kisz�lltatok a kocsib�l �s bementetek a pl�z�ba.

-        K�s�bb megbesz�lj�k ezt m�g. Most viszont �nnepl�nk! – mondta Tom �s odamentetek a t�bbiekhez.

-        Szia nagyl�ny! Hogy vagy? – puszilt meg Georg.

-        J�l k�szi.

-        M�r rendeltem egy �veg pezsg�t. Koccintsunk, azt�n elkenem a sz�tokat! – Gustav.

-        Engem nem lesz neh�z legy�zn�d. – Detti.

-        Majd �n megmentem a l�nyok becs�let�t. – te.

Koccintottatok �s �tvett�tek a bowling cip�ket. J�tszottatok p�r k�rt. Gustav elsz�lta mag�t, ugyanis a m�sodik k�r v�g�re elmaradt t�letek. Tom �llt az els� helyen. Te m�g�tte 4 ponttal. T�ged Georg k�vetett. Detti m�r kisz�llt az els� k�r ut�n.

A harmadik k�r ut�n m�r Gustav is feladta a k�zdelmet. H�rman j�tszottatok m�r csak az els� hely�rt. Mivel egy p�r poh�r pezsg� m�r lecs�szott, a koncentr�ci� nehezebben ment, de nem hagyhattad, hogy a k�t fi� megverjen. Az utols� gur�t�soddal tarolt�l, �gy megnyerted a j�t�kot.

-        Ezt nem hiszem el! – Tom.

-        Mondtam, hogy megv�dem a l�nyok becs�let�t! Kezd�k vagytok ti m�g. – g�nyol�dt�l a csal�dott fej�k�n.

-        Elvert egy csaj! – hitetlenkedett Georg.

-        De nem ak�rmilyen csaj! – hozott zavarba Tom.

-        Am�g ti feldolgozz�tok a cs�fos veres�get, �n elint�zek valamit. – mondtad �s kiment�l a teremb�l. Felh�vtad Billt.

-        Igen? – sz�lt bele.

-        �n vagyok.

-        Cseles, hogy sz�m n�lk�l h�vsz.

-        Ne tedd le! – k�rted.

-        Hallgatlak. – mondta unottan.

-        Tal�lkozni akarok veled, �s azt akarom, hogy v�gd a fejemhez, hogy mennyire ut�lsz, azt�n mond a szemembe, hogy soha t�bb� nem akarsz l�tni!

-        Tudod mit? Ha ezt akarod, akkor legyen! – egyezett bele.

Te ezen igencsak meglep�dt�l, mert igaz�b�l arra sz�m�tott�l, hogy azt mondja, nem ut�l, �s nem akar elvesz�teni. De � csak r�v�gta, hogy legyen.

-        Hol vagy most? – k�rdezte.

-        A pl�z�ban a t�bbiekkel.

-        Rendben. Ha egyed�l leszel, h�vj fel �s mond meg hova menjek. – mondta, teljes nyugodts�ggal.

-        Ok�. – felelted megszeppenve.

-        Szia. – tette le a telefont.

Visszament�l a t�bbiekhez �s elmondtad nekik, mit besz�ltetek.

-        Szerintem akkor menj�nk is. – javasolta Gustav.

-        Jobb, ha min�l el�bb megbesz�litek ezt v�gre. – Detti.

-        H�t �n nem tudom. Ilyennek m�g sosem l�ttam �s hallottam �t. Kicsit h�zn�m m�g az id�t. – te.

-        A bowling kir�lyn� be van rezelve? – g�nyol�dott Georg.

-        N�ha �gy tudlak ut�lni! – te.

-        Nyugi. Nem lesz gond. Ismerem. Leveszed a l�b�r�l �gyis. Hagyd, hogy kibesz�lje mag�b�l, amit akar. �n is mindig ezt csin�lom. Hagyom, hagy ordib�ljon. Csendben v�gig hallgatom, azt�n egyb�l lenyugszik. – Tom.

-        �gy legyen. – k�v�ntad.

-        Mi haza megy�nk, ha nem gond. F�radt vagyok m�r. – Detti.

-        Menjetek, majd holnap besz�l�nk. – te.

Puszi oszt�s ut�n el is mentek. Id�h�z�s gyan�nt ti hazas�t�ltatok Georghoz. Miut�n bement, ti ketten elindultatok Tom�k h�z�hoz.

-        Ne legy�l m�r olyan fesz�lt. – tette a v�lladra a kez�t.

-        Nagyon f�lek, hogy elvesz�tem �t. Az nem t�rt�nhet meg.

-        Szereted �t, ugye?

-        Nem �gy, ahogy gondolod. Nagyon szeretem, mint embert, aki a lehet� legk�zelebb �ll a sz�vemhez. Sok mindent meg�lt�nk m�r ketten. Legjobb bar�tok lett�nk, lefek�dt�nk egym�ssal, m�gis megmaradtunk bar�tnak. Ez olyan k�t�d�s k�zt�nk, amit nem tehet�nk t�nkre.

-        Akkor mi�rt nem volt�l r� k�v�ncsi h�napokig? Azt meg�rtem, hogy engem nem h�vogatt�l. De �t?

-        Nem tudom. Van, hogy eld�ntesz magadban valamit, hogy az lesz a helyes �t. Azt�n amilyen makacs �s �nfej� vagy, az sem �rdekel, hogy ez neked is nagyon rossz. �n ilyen idi�ta vagyok.

-        Dehogy vagy az. Te vagy a legcsod�latosabb ember, akit ismerek.

-        Tom. – sz�lt�l r�.

-        Nem, de t�nyleg! Ok�, nem maradunk szerelmes p�r, de nem mondhatod, el�re, hogy majd p�r �v m�lva mit fogsz gondolni err�l.

-        Tudod mi lesz �vek m�lva? �n r�j�v�k, hogy mennyire kellesz, de akkorra m�r neked lesz valakid, �s sz�pen elfelejtesz. �n pof�ra esek, �s v�gleg lemondok r�lad. Azt�n te j�ssz majd r�, hogy m�gis �n kellek, de addigra �n m�r nem leszek a k�pben. – hadartad el.

-        Huh, ezt j�l kigondoltad. Rem�lem nem lesz igazad. – mosolygott.

-        Megl�tjuk.

-        Meg�rkezt�nk. Kih�vjam Billt?

-        Igen. K�sz�n�m.

-        Akkor �n megyek. – mondta kicsit zavarban.

-        Akkor, j� �jt. – te is szint�n megszeppenve.

-        Meg�lellek. – jelentette ki mosolyogva.

�gy is tett. Mag�hoz �lelt �s meg is szor�tott. Azt�n adott egy puszit �s bement. Nem sokkal k�s�bb Bill kij�tt.

-        Szia.

-        Szia. – k�sz�nt vissza.

-        Itt maradjunk, vagy elmenj�nk valahova?

-        Nekem mindegy.

-        Akkor nem megy�nk hozz�m, a motelbe? Szeretn�k m�r �t�lt�zni.

-        Fel�lem. – vonta meg a v�ll�t.

H�vt�l egy taxit, amivel odamentetek. Nem sz�lt egy sz�t sem eg�sz �ton. Felmentetek a szob�dba.

-        �lj le, mindj�rt j�v�k. – mondtad �s bement�l a szob�dba �t�lt�zni.

P�r perc m�lva k�sz is volt�l.

-        Na, ne h�zzuk tov�bb. Elmondom, amit akarok, �s m�r itt sem vagyok.

-        Rendben. – le�lt�l mell�.

-        Azt �g�rted, felh�vsz, ha jobban leszel. �n elfogadtam, hogy nem akarsz egy ideig hallani r�lam. Neh�z volt, de ezt is elfogadtam neked. Minden egyes rohadt napon h�vtam apudat, hogy legal�bb � mondja el nekem, mikor besz�lsz m�r velem. Tudod, hogy egy h�nap ut�n m�r milyen megal�z� volt ez? De nem adtam fel! Nem, �s tudod mi�rt? Mert �n meg�g�rtem, hogy vagyok neked! �s ellent�tben veled, nekem ez jelentett is valamit! �nk�nyesen �gy d�nt�tt�l, hogy v�get vetsz a kapcsolatunknak. Csak azzal nem foglalkozt�l, hogy ebbe nekem is lenne belesz�l�som. Kihaszn�ltad, hogy nem tudok odautazni, amikor csak akarok. Pedig minden nap ott lettem volna, �s veled aludtam volna, hogy megnyugtassalak. Mit gondolt�l, mikor minden nap besz�ltem apuddal? R�h�gt�l, hogy na a h�lye Bill, azt hiszi, m�g sz�m�t valamit? – csak mondta �s mondta, vagyis ink�bb kiab�lta.

Te k�vetted Tom tan�cs�t, �s nem sz�lt�l k�zbe. Csak hallgattad, �s r�j�tt�l, hogy fogalmad sem volt � mit �rezhet.

-        Ennyi! – fejezte be mondand�j�t, majd fel�llt.

-        V�rj! Hallgass meg engem is!

-        Mit mondan�l?

-        Igaz, nem gondoltam arra, hogy neked, ez hogy fog esni. De engem is meg�rthetn�l. Egyszer�en lesajn�lva �reztem magam. Nem akartam azt hallgatni, hogy szeg�nyk�m, minden rendbe j�n, jobban leszel… Egyed�l akartam feldolgozni ezt. Ut�lag bel�tom, nem volt jogom kiz�rni t�ged az �letemb�l. De nem tudom m�r visszacsin�lni, b�rmennyire is szeretn�m!

-        V�gezt�l? – mondta rezzen�stelen arccal �s elindult az ajt� fel�.

-        Szeretlek! – sz�lt�l ut�na �s els�rtad magad.

Meg�llt de nem fordult fel�d. Pillanatokig mozdulatlanul �llt. Majd vett egy nagy leveg�t �s visszas�t�lt eg�sz k�zel hozz�d.

-        Jaj, ne s�rj. – mondta halkan.

-        Hi�nyzol. – szipogtad.

Let�r�lte a k�nnyeket az arcodr�l. S�hajtott egy nagyot, belen�zett a szemedbe �s megcs�kolt. Hosszan, lassan egy cs�kot nyomott a sz�dra. Majd megfordult �s kiment az ajt�n. Meglep�dve n�zted az ajt�t, amit becsukott maga ut�n. P�r perc m�lva kopogtak.