.

70. r�sz. V�rzik az orrod!

K�zeledett az este 6 �ra, mikor indulnod kellett a fi�khoz. Felvett�l valami alkalomhoz ill� ruh�t. Cs�ngettek.

-        Szia. – mondtad meglepetten, mikor ajt�t nyitott�l. – K�ne otthonra egy ilyen ajt�! Valah�nyszor ajt�t nyitok, te �llsz m�g�tte! – mosolyogt�l r�.

-        Gondoltam besz�ln�nk k�ne, miel�tt �tj�ssz hozz�nk. Telefonon, pedig nem akartam. – l�pett be Bill.

-        V�rtam eg�sz nap hogy h�vj.

-        Tudod, zavarban voltam. Este nem tudom mi �t�tt bel�m. Annyira d�h�s voltam �s te meg olyan �des, �s azt mondtad, szeretsz, pedig tudtam, hogy nem �gy �rtetted. Az indulataim �s az ir�ntad t�pl�lt �rzelmeim �sszekeveredtek, �s az�rt tepertelek le.

-        Nem sz�ks�ges magyar�zkodnod. �n is benne voltam. S�t, nagyon is akartam. De jobb, hogy nem tett�k meg.

-        Szerintem is.

-        �s most akkor mi van?

-        Mi legyen?

-        Az az igazs�g, hogy m�rges vagyok m�g, de nem sz�m�t. Nem mehetsz holnap �gy haza, megint, hogy nem tudom, mire sz�m�tsak.

-        �gy nem is menn�k haza. Ha nem besz�lt�l volna velem, s�trat vertem volna az ablakod alatt. – oldottad a hangulatot.

-        Im�dlak! – �lelt meg.

-        �n is t�ged. – szor�tottad magadhoz.

-        Elfelejtj�k ezt a p�r h�napot, �s onnan folytatjuk, ahol abba hagytuk? – aj�nlotta fel.

-        Az j� lenne. Nem tudom szavakba �nteni, mennyire hi�nyozt�l.

-        Ezzel �n is �gy vagyok. – adott egy puszit az arcodra. – Menj�nk, mert anyu ut�lja, a k�s�st.

-        Rendben.

�tmentetek hozz�juk.

-        Az �j cip�d! – vigyorgott b�szk�n Tom �s a cip�re mutatott, amit vett neked.

-        Ne gyere a k�zel�be! – l�pt�l nevetve h�tr�bb.

-        Gyertek, �ljetek le. M�r csak r�tok v�rtunk. – puszilt meg Simone.

-        K�sz�n�m a megh�v�st, Simone.

-        �r�l�k, hogy elj�tt�l. – felelte.

Le�ltetek �s megvacsor�ztatok, mint egy nagy csal�d. Mindenki j� kedv� volt, sokat nevettetek �s nagyon j�l laktatok. Meg�g�rted Simonenak, hogy egyszer apudat is bemutatod, ha erre j�rtok. Gordont is jobban megismerted �s megkedvelted �t is. Miut�n v�geztetek a vacsor�val Tom �th�vta Georgot, Gustavot �s Dettit. Simone �s Gordon elmentek moziba, �gyhogy tietek volt a lak�s. Le�ltetek a nappaliba. Bill �lt az egyik fotelben, te pedig a f�ldre �lt�l a l�bai k�z�. Gustav �s Detti �sszekarolva �ltek egy m�sik fotelben. Georg veletek szembe, Tom pedig elheveredett egy s�rrel a nagy kanap�ban.

-        Sz�val, akkor most mi is a helyzet? – n�zett r�tok Georg.

-        Georg, ha most megint az iz�l�ssel j�ssz, �n kiny�rlak. – mondtad.

-        Mi van? – n�zett k�rd�en Bill, mire te elmes�lted neki a fantasztikus eb�deteket.

Mindenki j�t r�h�g�tt a szitu�ci�n.

-        Akkor ez megint c�mlapon lesz. Bill iz�lt a l�nnyal, a klippb�l! M�r l�tom magam el�tt. – mutatott a kez�vel maga el�, mintha egy �js�got olvasna, Bill.

-        Otthon megint �r�lni fognak. – te.

-        Egyszer majd eltiltanak t�l�nk. – Detti.

-        Na azt nem hiszem. Apu szereti �ket. Anyu csak Billt ismeri, de nagyon megkedvelte. Azt mondta Vikinek a h�tam m�g�tt, hogy ilyen f�rjet szeretne nekem.

-        Khm… - k�hintett nagyk�p�en Bill. – Rem�lem, mindenki hallotta! Minta f�rj vagyok.

-        El ne sz�llj sz�vem! – csapt�l egyet a t�rd�re.

-        Egy herceggel besz�lsz! A feh�r lovam odakint v�r, ha akarsz menni shoppingolni. – folytatta.

-        Csak az�rt hagylak b�k�n, mert itt vannak a t�bbiek. Nem l�thatj�k meg, hogy elver egy l�ny! – fenyegetted, de persze nem komolyan.

-        Ezt hogy �rted? – fel�llt �s felkapott az �l�be. Letett a kanap�ra �s elkezdett csikizni.

-        Bill…fejezd…ezt…be… - sik�toztad, mikor leveg�h�z jutott�l a r�h�g�st�l.

-        Hagyd b�k�n! Meg fullad a v�g�n! – sz�lt Billre Detti.

Egy pillanatra abbahagyta, de rossz d�nt�s volt. Kapt�l az alkalmon �s lel�kted magadr�l a f�ldre, csakhogy � mag�val r�ntott. R�est�l �s �ssze�t�tt�tek a fejeteket. Te az orrodat, � az �ll�t fogva fordultatok a f�ld fel�.

-        Mint a gyerekek! – Georg.

-        V�rzik az orrod! – sz�lt r�d Tom �s hozott azonnal egy csomag zsepit.

-        Gyere, hagy n�zzem! – �lt le mell�d Gustav, �s felemelte a fejed. Odarakott egy zsepit. – Hajtsd h�tra a fejed.

-        Bill, te megmaradsz? – Detti.

Bill csak r�d n�zett, te pedig r�. Egy pillanat m�lva nevet�sben t�rtetek ki mindketten. Odament hozz�d �s az �l�be hajtotta a fejed.

-        Bocs. – mondta �s lecser�lte a zsepit. – M�r nem is v�rzik annyira. Gyere, mossuk le.

Felseg�tett �s bementetek a f�rd�szob�ba.

-        Ti is �gy v�litek, hogy ezek �sszeillenek? – Gustav.

-        �n m�g �gy nem l�ttam �ket egy�tt, de tot�l �desek. – Detti.

-        Bocs, haver, de szerintem is. – l�tta be Georg �s Tomra n�zett.

-        Boldognak t�nnek. – mondta belet�r�dve.

-        Na, �lj le az �l�k�re. – utas�tott Bill, �s addig bevizezte a zsepidet.

Leguggolt veled szembe �s borogatta az orrod.

-        T�nyleg ne haragudj.

-        Jaj, dehogy haragszom. J�tszottunk, megesik az ilyen. V�rzik m�g?

-        Nem, m�r nem.

-        Akkor j�, mert nem akarlak �sszev�rezni.

-        Hogy v�rezn�l �ssze?

-        �gy. – v�laszoltad, �s amilyen szorosan tudtad, �t�lelted.

-        �r�l�k, hogy itt vagy velem megint. – mondta, �s oda tapasztotta a homlok�t a tiedhez.

-        T�nyleg helyrehozzuk a dolgainkat, �s �jra �gy lesz�nk egym�snak, mint az el�tt?

-        Szeretn�m.

-        �n is. Te vagy a legnagyobb t�maszom b�rmilyen bajban, �s a t�rsam b�rmilyen j�ban.

-        Hi�nyozt�l. – �lelt meg.

-        Te is nekem. De szerintem m�r menj�nk, mert tuti az�ta a h�tunk m�g�tt dum�lnak r�lunk.

-        Az biztos. Na mutasd az orrod. – m�g utolj�ra megn�zte, adott r� egy puszit �s kimentetek.

-        T�l�led? – Gustav.

-        Persze. M�r nem is v�rzik. – te.

-        Bill le�polta, mi? – utalt Georg az el�z� besz�lget�sre.

-        Ezt hogy �rted? – Bill.

-        Tudj�tok j�l, hogy �rtj�k. – Tom.

-        �rtj�k, vagyis kezdj�k �rteni, mi ez, ami k�ztetek van. Bar�tok vagytok, j�rtok, nem j�rtok, lefekszetek egym�ssal, cs�kol�ztok, testv�rk�nt j�tszotok. Kicsit zavaros a szitu, de a ti dolgotok. – Gustav.

-        Mi csak kibesz�lt�k, hogy nagyon aranyosak vagytok egy�tt. – Detti.

Te Tomra n�zt�l, vajon ez hogy eshet neki, de � csak r�d mosolygott, tudatva veled, hogy nincs semmi probl�m�ja ezzel az eg�sszel. Ett�l megk�nnyebb�lt�l, �s visszamosolyogt�l.

-        Akkor most le is sz�llhattok a mag�n�let�nkr�l. – Bill.

-        Ok�, ok�. – Georg.

-        Na j�l van. �n megyek vissza a motelbe. Reggel indulok haza. – vetted fel a cip�det.

-        Elk�s�rlek. – indult az ajt� fel� Bill is.

-        J� volt, �jra l�tni nagyl�ny! – �lelgetett meg Georg.

-        �n is �r�ltem. Rem�lem min�l el�bb �jra tal�lkozunk. – felelted.

-        K�sz�n�k mindent, igaz�n. – puszilt meg Detti.

-        �n is neked. – viszonoztad.

-        Most m�r, ha h�vlak, fel fogod venni? – Gustav.

-        Fel. Amikor csak akarsz, h�vj�l! – �lelted magadhoz.

-        Akkor, sok szerencs�t az �retts�gihez, �s ne feledd, hogy k�t �g�retet is be kell tartanod. – l�pett hozz�d Tom.

-        �s mi az a kett�?

-        H�t, hogy viszel egy k�rt a kocsiddal, �s a vacsora!

-        Rendben. Amint tudunk, szor�tunk r� id�t. �g�rem. �s most �gy kollekt�ven k�rdezem a t�rsas�got, hogy mikor van kedvetek, �s id�t�k hozz�m elj�nni v�gre egy h�tv�g�re? N�lam lakhattok, van el�g hely, �s szuper lenne, ha ti is l�tn�tok, �n hol �lek.

-        Na, ez egy fantasztikus �tlet! Azt mondj�k, a magyar l�nyok a legszebbek Eur�p�ban. – mondta Georg izgatottan.

-        �n m�r j�rtam ott. Sz�vesen menn�k �jra. �s a tes�d is t�k szimpi. – Detti.

-        Na, akkor majd valamelyik h�tv�g�t megbesz�lj�k. J�k legyetek! – k�sz�nt�l el, �s Billel elindultatok haza.