.

91. r�sz. �reztem, amit �rez.

Tudt�tok mindketten, hogy ezt nem k�ne tennetek, de nem akar�dzott abbahagyni a cs�kol�z�st. Mindketten letett�tek a kezetekb�l az �veget. Tom mag�hoz h�zott �s �tkarolta a derekad, te pedig �tkulcsoltad a kezed a nyak�n. A zseb�b�l a telefonja cs�rg�se hallatszott meg. Ahogy meghallott�tok, befejezt�tek a cs�kol�z�st, �s egym�sra n�ztetek. � kivette a telefonj�t a zseb�b�l.

-        Melissa. – mondta. Fel�llt, arr�bb s�t�lt �s felvette.

Te vissza�lt�l oda, ahol eredetileg foglalt�l helyet �s leh�ztad, azt ami az �vegben maradt. Tom �gy 10 percig besz�lt Meliss�val. Azt nem hallottad, mir�l, csak nevetg�l�st, n�ha suttog�st. Mikor letette, visszas�t�lt hozz�d, le�lt �s � is kiv�gezte a marad�k ital�t.

-        Besz�lj�nk r�la? – k�rdezted.

-        Nem tudom.

-        Akkor ink�bb ne. Hagyjuk. Most ez sz�nalmasan fog hangzani, de ez nekem t�bbet �rt mindenn�l. Egy szerelmes idi�ta vagyok, aki kapaszkodik az �rz�seibe �s ez a cs�k most boldogg�t tette egy id�re. Ne rontsuk el. Feledkezz�nk meg r�la, maradjon meg csak nekem. Itt bent. – tetted a kezed a sz�vedre.

-        Egy�ltal�n nem hangzott sz�nalmasan. – felelte, de enn�l t�bbet nem tudott hozz�f�zni.

Ekkor a te telefonod is cs�r�gni kezdett.

-        Bill, az. – mondtad. – Igen? – vetted fel a telefont.

-        Szia, merre vagy?

-        A m�l�n�l.

-        Egyed�l?

-        Tommal.

-        Hogyhogy? Gustav elmondta, mi volt d�lut�n, de nem mondta, hogy Tom is veled van. Az�rt h�vtalak, h�tha sz�ks�ged van r�m.

-        K�sz�n�m, nagyon szeretlek! Lej�tt�nk ide inni egy s�rt, de m�r megy�nk is. K�s� van. Haza sz�ll�tom a testv�redet, azt�n megyek haza. F�radt vagyok �s kor�n kelek holnap.

-        Rendben. Ha van kedved, holnap tal�lkozhatn�nk.

-        Az nagyon j� lenne.

-        Akkor majd h�vj, ha v�gezt�l a suliban.

-        Rendben.

-        Szia.

-        Szia.

Miut�n letetted fel�llt�l, ezzel jelezve Tomnak, hogy mentek haza. � csendben, megjegyz�s n�lk�l fel�llt �s elindultatok hozz�juk. Nem sz�ltatok egym�shoz. Meg�llt�l a h�zuk el�tt �s le sem �ll�tottad a motort.

-        Akkor… - kezdte zavarban.

-        Majd l�tjuk egym�st. – mondtad hat�rozottan.

Tom kisz�llt, te pedig egyenesen a koll�giumba hajtott�l. Sandie �pp vacsor�zott.

-        Szia! – k�sz�nt�tt.

-        Szia. Ki is ment a fejemb�l, hogy ma j�ssz haza.

-        Valami baj van?

-        Az akad mindig.

-        Na, gyere, mond el.

-        Ink�bb majd holnap. Nagyon f�radt vagyok. Lefekszem aludni. – indult�l meg a szob�d fel�.

-        H�t j�. – mondta egy�tt �rz�en.

Bement�l a szob�dba, �s ruh�stul befek�dt�l az �gyadba. Hanyatt fek�dt�l �s lehunytad a szemed. Nem telt el 5 perc �s m�r aludt�l is. Jelenleg ez volt a legjobb dolog, amit tehett�l.

Az �ra reggel ism�t f�l 7-kor keltett. Lenyomtad, hagyt�l magadnak m�g 10 percet. Sandie hangj�t hallottad az ajt�d el�tt.

-        Hah�! �bren vagy?

-        Igen, persze. – �lt�l fel, � pedig benyitott.

-        Kint volt az �rarended �s l�ttam, hogy 8-ra m�sz.

-        Igen.

-        F�l nyolc van.

-        Mennyi? – ugrott�l ki az �gyb�l. – Csak 10 percre fek�dtem vissza.

-        Egy �ra lett bel�le. – mosolygott. – Csin�ltam k�v�t.

-        Im�dlak. Felkapok valami g�nc�t, �s m�r megyek is.

K�st�l 20 percet, mert gyalog indult�l a suliba. Ugyanis fent hagytad a slusszkulcsot, amit csak a parkol�ban vett�l �szre, �s nem akart�l vissza menni �rte. R�ad�sul a termet is meg kellett keresni ebben az apr�nak nem igaz�n nevezhet� �p�letegy�ttesben. Halkan nyitott�l be az egyik nagyel�ad�ba. �gy 100 szemp�r meredt r�d. A t�bbi hallgat� a padj�ra d�lve aludt.

-        Foglaljon helyet. – utas�tott az el�ad�st tart� tan�r.

-        Eln�z�st. – mondtad �s le�lt�l az egyik helyre.

-        J� reggelt! – �lt le Bill Tom �gy�ra.

-        Mi bajod? Nem tudsz aludni?

-        Elfelejtetted, hogy ma pr�b�lni megy�nk?

-        El.

-        Akkor kelj fel �s f�l �ra m�lva indul�s.

-        Ok�.

Bill is visszament a szob�j�ba k�sz�l�dni. Lementek, bekaptak egy-egy szendvicset, amit Simone k�sz�tett nekik �s m�r j�tt is �rt�k az aut�, amiben m�r ott �lt a k�t m�sik sr�c. Elmentek a koncert helysz�n�re pr�b�lni. D�l k�r�l v�geztek �s onnan egyenesen egy Burger Kingbe mentek enni valamit.

-        Na, mit kerestetek egy�tt a m�l�n�l? – Bill.

-        Egy�tt? – Gustav.

-        Valamir�l megint lemaradtam. – vonta le a k�vetkeztet�st Georg.

-        Tegnap Bill visszaadta a gy�r�t, amit …(neved)-nek akartam odaadni. �n pedig �gy d�nt�ttem, visszaviszem, mert csak rossz eml�k. De mire oda�rtem meggondoltam magam. Neh�z volt elszakadnom a gy�r�t�l, mert az azt jelentette volna, hogy v�gleg elszakadok …(neved)-t�l is. Ami l�tsz�lag m�g nem megy. �gyhogy a bolt el�tt visszatettem a zsebembe, mikor megl�ttam …(neved)-et. Gustavval j�ttek ki az �kszer�zletb�l.

-        Mit kerestetek ti ketten ott? – csod�lkozott Georg.

-        Megk�rem szombaton Detti kez�t. …(neved) j�tt el velem kiv�lasztani a gy�r�t. Ez sajnos rosszul s�lt el. Kisz�rt egy gy�r�t a sok k�z�l, ami nagyon megtetszett neki. �n marha, pedig elmondtam neki, hogy az ugyanaz, amit Tom neki vett. Ezut�n szeg�nynek m�g fel is kellett pr�b�lnia, hogy tudjuk a m�retet. Nagyon kiborult �s kiment az �zletb�l.

-        Ekkor futott bel�m. Megl�thatott a gy�r�vel a kezemben. A l�nyeg, hogy elment, �n pedig ut�na. Nem tudom mi�rt, csak �gy �reztem, most r�m van sz�ks�ge. Kis�rta mag�t a v�llamon, azt�n megh�vtam eb�delni. Ezut�n felaj�nlotta, hogy hazavisz, de �n vele akartam maradni m�g. Tudom ez idi�ta d�nt�s volt r�szemr�l, mert tudhattam volna, hogy nem k�ne. De olyan j� volt vele lenni. Elvitt a kedvenc hely�re.

-        A m�l�ra. – Bill.

-        Igen. Oda. Ittunk egy-egy s�rt, �s besz�lgetni kezdt�nk. Azt�n egyszercsak lement a nap, �s mi cs�kol�zni kezdt�nk.

-        Mi? – h�rman egyszerre.

-        Megcs�koltuk egym�st. J�tt mag�t�l. �reztem, amit �rez. Tudtam, hogy most meg kell cs�kolnom.

-        �s akkor most mi van? – Georg.

-        H�t k�zben elkezdett cs�r�gni a telefonom.

-        Melissa? – Gustav.

-        Basszus. – Bill.

-        Igen. F�lrevonultam vele besz�lgetni. Mikor visszamentem …(neved)-hez, megk�rdeztem, szeretne-e besz�lni a dologr�l. � pedig azt v�laszolta felejts�k el, �s hogy maradjon ez meg neki �gy, mint az utols� cs�k.

-        Szeg�ny, biztos ki van. – Gustav.

-        �s te, haver? Most mit gondolsz kett�t�kr�l? – Georg.

-        Mintha sz�t akarn�k szakadni. Igazad van abban, hogy el kell v�gre engednem, mert �n tov�bb l�ptem, � pedig csak szenved, ha nem hagyom �t is elmenni. De Billnek meg abban van igaza, hogy iszonyatosan f�lt�keny vagyok, mikor m�ssal l�tom, �s olyankor �gy �rzem, � az eny�m.

-        Pedig m�r nem az. – Bill.

-        Nem. �s azt hiszem t�nyleg be k�ne tartanunk azt, hogy egy darabig ker�lj�k egym�st. Tegnap �ta tudom, hogy � mit �rez. Eddig is tudtam, de tegnap �reztem. �s m�gis megcs�koltam. �nz� barom voltam, �s ezzel megint csak f�jdalmat okoztam neki.

-        Te cs�r�gsz, Bill? – hallott meg Gustav egy ismer�s cseng�hangot.

-        Igen, …(neved) lesz az. – mondta, �s keresg�lni kezdte a telefonj�t a zseb�ben. – Szia. – k�sz�nt bele, mikor v�gre megtal�lta.

-        Szia.

-        Most v�gezt�l?

-        Nem, m�g van k�t �r�m. 4 k�r�l fogok v�gezni. Az�rt h�vlak, hogy ink�bb tegy�k �t ezt a tal�lkoz�t. El kell m�g mennem v�s�rolni, azt�n semmi m�sra nem v�gyom, csak egy meleg f�rd�re �s alv�sra.

-        Biztos?

-        Igen.

-        J�l vagy?

-        J�l leszek.

-        Na j�, de ha sz�ks�ged van ak�rmire, csak h�vj nyugodtan.

-        K�sz�n�m, szeretlek.

-        �n is. Szia.

-        Szia. – tetted v�g�l le a telefont.

-        Na? – �rdekl�d�tt Tom.

-        Lemondta a tal�lkoz�t. F�radt.

-        Hogy van? – Gustav.

-        Azt mondta j�l lesz. Mindenesetre megv�rom, m�g � h�v. Szerintem egyed�l akar lenni most.

-        Szerintetek mit k�ne tennem, hogy hamarabb t�l legyen ezen az eg�szen? – Tom.

-        Ha egy kicsit is szereted m�g, azt se mutasd ki neki. Nem szabad, hogy valamiben rem�nyt l�sson, mert addig nem fog lemondani r�lad. – Gustav.

-        Igen, �s t�bbet ne �rezd �gy, hogy meg kell cs�kolnod. Mert nem kell. – Bill.

-        Basszus most esik le! Te megk�red Detti kez�t? – kapcsolt fel a kisl�mpa Georg fej�ben.

Gratul�lok, haver, te azt�n k�veted a fonalat. – Tom.