.

104. rész. Több mint egy éve…

Odakint már világos volt, így lámpát sem kellett kapcsolnotok a lakásba lépve. A többiek már aludtak, és szerencsére a vihorászásotokra sem keltek fel. Lábujjhegyen, már amennyire tudtatok, felmentetek Tom szobájába. Ruhástul dőltetek az ágyba, egymás mellé.

-        A fényképezőgép hol van? – te.

-        Georgnál, gondolom. Ne aggódj, mondtam.

-        Jól van.

-        Inkább halljam, milyen volt a szülinapod?

-        Emlékszem a tavalyi szülinapomra, azt mondtam az volt életem legjobbja. De ez a mostani átvette a helyét.

-        Reméltem, hogy ezt fogod mondani.

-        Jézus, Mark mit fog szólni, ha megtudja, hogy itt aludtam?! Ráadásul nálad.

-        Amiről nem tud, az nem fáj neki. Majd megmondod, hogy visszamentél a koleszba taxival.

-        Nem akarok hazudni neki.

-        Hát akkor elmondod, és lesz egy apró vitátok. Ennyi.

-        Úgysem történik köztünk semmi. Azért hogy alszunk, nem lehet mérges.

-        Megjegyzem, csak azért nem történik semmi, mert hulla fáradt vagyok.

-        Tom! – csaptál rá a mellkasára.

-        Jól van. – röhögött. – Csak viccelek! Tudod, hogy ehhez sosem lennék fáradt.

-        Na igen, erre emlékszem.

-        Lehet egy kérdésem? Kíváncsi vagyok.

-        Kérdezz.

-        Mark jobb az ágyban, mint én?

-        Őszintén szólva már egy éve annak, hogy mi lefeküdtünk. Vagy még több. – kezdtél bele, de igazából pontosan emlékeztél, rá milyen volt vele lenni.

-        Ne terelj légyszi. Nem ciki bevallani, hogy jobb vagyok a mostani pasidnál. – mondta beképzelten vigyorogva.

-        Mark jobb. – jelentetted ki határozottan.

Tomnak ráfagyott a vigyor az arcára. – Komoly? Mitől jobb?

-        Tom, hagyjuk ezt.

-        Nem. Dehogy hagyjuk. Kimondtad, most már meg kell magyaráznod.

-        Miért kéne? Melissa jobb nálam? – kérdezted vissza, hogy érezze, milyen kellemetlen ez.

-        Veled sokkal jobb, még így is, hogy több mint egy éve nem éreztelek. – adta meg a választ a kérdésedre, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

-        Csak hazudtam, mert nem akartam erről beszélni. Nem hiszem, hogy valaha valakivel, annyira jó lesz, mint veled volt. Te voltál az első az életemben és eddig a leges legjobb is. Habár nekem nincs akkora tapasztalatom, mint neked.

-        Szerinted lesz még olyan alkalom, amikor mi lefekszünk egymással, mindenféle kötöttség nélkül? Hiszen, ami ilyen jó mindkettőnknek, arról nem szabad lemondanunk?

-        Addig biztos nem, míg van valakink.

-        És ha most felhívom Melt és kidobom?

-        Mit csinálsz? – ültél fel.

-        Nyugi, vicceltem megint csak. – ült fel melléd.

-        Basszus, Tom, ne menj az idegeimre!

-        Jól van, csak annyira bírom, mikor kiakadsz. Azok a ráncok a homlokodon és az a tipikus hanglejtés.

-        Örülök, hogy jól szórakozol rajtam. Most inkább aludjunk. – lefeküdtél és elfordultál.

Ő a hátad mögé húzódott és suttogva megkérdezte. – Haragszol?

-        Nem, csak nem tudom, mit gondoljak erről az egészről. – fordultál felé.

-        Arról, ami most köztünk van?

-        Arról.

-        Én sem tudom. De jó így, nem?

-        Nagyon jó. Olyan vagy mint régen. Mikor egymásba szerettünk.

-        Én is pont ezt mondtam a srácoknak. Mielőtt hazamentél és csókolóztunk, azóta érzem ezt magamon. Mintha a régi Tom bújt volna vissza belém.

-        Nagyon szeretem ezt a Tomot. Felszabadultan érzem magam melletted, és nem feszengek. Most így jó minden, ahogy van.

-        Most nem foglak megcsókolni. – mondta ezt most tényleg komolyan.

-        A régi Tom pedig már rég megcsókolt volna.

-        De most nem akarom elrontani ezt. Egy puszit adok, aztán aludjunk, mert a kisebbik Tom nem igazán bír már magával. – mondta és adott a szádra egy apró, alig érezhető puszit, majd kinyújtotta a karját, hogy rátámaszthasd a fejedet. Te így is tettél. – Jó éjt!

-        Neked is. – felelte és hamarosan már aludtatok is.

Pár óra múlva Bill nyitott be bátyja szobájába, amire Tom fel is ébredt. Nem jutott szóhoz, mikor meglátta, hogy ott fekszel a karjaiban.

-        Psszztt… alszik. – tette mutatóujját Tom a szája elé, majd felállt és kimentek a szobából. – Nemrég jöttünk haza, és már nem akart hazataxizni.

-        Ne csináljátok ezt megint.

-        Mit? Semmi nem történt, csak beszélgettünk, aztán elaludtunk. Nyugi, nincs köztünk semmi.

-        Biztos? Semmi hátsó szándék?

-        Nincs.

-        Ne tegyetek tönkre két másik szerelmes embert.

-        Mondom öcsi. Én Melissával járok, ő pedig Markkal. Ez tiszta ügy.

-        Akkor jó.

-        Örülök, hogy megnyugodtál, én most már vissza fekszem, mert kb. 3 órája alszunk még csak. – zárta le a beszélgetést és visszament aludni melléd.

Délutánig aludtatok, ami csak úgy jöhetett létre, hogy mikor a telefonod reggel csörögni kezdett, Tom kikapcsolta.

-        Tom, ébresztő. – keltetted Tomot.

-        Mennyi az idő?

-        Délután 4 óra van. Hol a telefonom?

-        A párnám alatt. – mondta nyöszörögve.

Kivetted és bekapcsoltad. Már jöttek is az üzenetek.

Egy Marktól: „ Szia! Gondolom kiütöttétek magatokat és alszol. Hívj ha felkeltél, hiányzol! Csók!”

Egy Vikitól: „ Nem tudom, hol vagy, és miért vagy kikapcsolva, de ahogy felkelsz, hívjál, mert senki nem tudja hol vagy!!”

Egy Georgtól: „ Most keltem és bevillant egy hajnali emlék. Otthagytam a földön a fényképezőgépet a szórakozó hely előtt. Ne harapd le a fejem! Puszillak nagylány!!”

-        Hát ez marha jó!

-        Mi történt?

-        Viki dühös, Georg pedig nem hozta magával a gépet, mikor beszálltunk a taxiba.

-        Ezt a barmot! – keltette fel ez a hír Tomot is.

-        Mintha azt mondtad volna, hogy ne aggódjak! Szerinted, ha az az idióta fotós megtalálta, mi lesz?

-        Holnap címlapon lesz, az tuti.

-        Fasza! El kell mondanom Marknak, mielőtt meglátja a képeket. Lezuhanyzok, aztán átmegyek hozzá.

-        Azt hiszem Melissát sem ártana felhívnom.

Ebben meg is egyeztetek. Lezuhanyoztál, majd visszabújtál az esti ruhádba. Tom addig lement a nappaliba.

-        Na, akkor én megyek. – mondtad, mikor már te is leértél.

-        Tom mondta, mi van. Csak remélni tudom, hogy az az újságíró nem találta meg a gépét. – fejezte ki aggodalmát Bill is.

-        Na jó. Később beszélünk. Sziasztok. – köszöntél el, és mentél át Markhoz.

-        Szia, hát te? – nyitott ajtót. – Gyere be. – puszilt meg.

-        Csak mondanom kell valamit.

-        Azt hiszem, ehhez le kell ülnöm, figyelembe véve, hogy a tegnapi ruhád van rajtad. – mondta és leült egy székre az asztalnál.

-        Elmentünk még hárman Georgal és Tommal egy buliba. Már akkor is eléggé spiccesek voltunk, de még ittunk is rá. A lényeg, hogy táncoltunk, ami úgy emlékszem elég vadra sikerült. Semmi nem történt, csak táncoltunk. Nos volt ott egy firkász a gépével és készített pár fotót rólunk. Tom leütötte, Georg pedig elvette a gépét. Mint most megtudtam, Georg nem igazán hozta el onnan, így lehet hogy az a paraszt megtalálta. Ja és azért vagyok a tegnapi ruhámban, mert itt aludtam Billéknél. – hadartad el.

-        Tommal?

-        Vele. – vallottad be őszintén, hisz nincs értelme hazudozni, ha nem csináltatok semmit.

-        Nos, remélem megérted, ha nekem ezen most egy kicsit el kell gondolkodnom. Tegnap késtetek Tommal, és egy iszonyú drága függővel a füledben, kézen fogva érkeztetek meg. A vacsoránál végig vele beszélgettél és vihorásztatok, mit sem törődve másokkal. Ezek után valószínűleg a barátnőm ennek a srácnak a társaságában lesz látható pár címlapon, amint túlfűtötten táncolnak egymással. Ráadásul nála is aludtál. – mondta, közben felállt és az ajtó felé sétált.

Mikor befejezte mondandóját, kinyitotta az ajtót és a szemedbe nézett, éreztetve, hogy most menned kéne. Szó nélkül kimentél. Visszafordultál, hogy elmond, mennyire sajnálod, de ekkorra már becsukta mögötted az ajtót.