.

105. r�sz. „…�k az �letem…”

�ts�t�lt�l Bill�k h�za el� a kocsidhoz. Kutatt�l a t�sk�dban a kulcsok�rt, mikor Georg jelent meg melletted hirtelen.

-        H�t te?

-        Szia. – pusziltad meg, de a k�sz�n�sedb�l �rz�d�tt, hogy nincs minden rendben.

-        Mi t�rt�nt?

-        Mark �pp most tess�kelt ki a h�z�b�l, miut�n elmes�ltem neki, mi volt este.

-        Gondolom annak sem �r�lt, hogy Tommal aludt�l.

-        H�t, az hab volt a tort�n. Most azt mondta, gondolkodnia kell a dolgokon, de nem sz�m�tok r�, hogy hamarosan fel h�vna.

-        Sajn�lom. �s azt a mal�rt a g�ppel is.

-        Ugyan, az nem csak a te hib�d, mi is figyelhett�nk volna r�.

-        Tal�n nem lesz bel�le semmi.

-        Rem�lj�k.

-        Na, �n Tomhoz j�ttem. Bej�ssz?

-        Nem, ink�bb hazamegyek. Vikit�l is kapom majd a lesz�r�st. Elfelejtettem t�j�koztatni r�la, hogy itt alszom.

-        Mi ez a kupaktan�cs? – j�tt ki a h�zukb�l Bill. – Viki most h�vott, hogy hol a fen�ben vagy. Mondtam neki, hogy itt aludt�l.

-        Megyek is. Nem akarok �sszeveszni vele. �s pakolnom sem �rtana, ha m�r utazok holnap haza.

-        Azt mondta Sandievel �s a sz�leiddel, elmennek valahova vacsor�zni. Majd h�v, hogy mikorra �rnek vissza a koleszba.

-        Na, addig maradj itt. – Georg.

-        J�l van.

-        Markhoz nem m�sz? – Bill.

-        Ott m�r voltam.

-        Na j�, bemegy�nk �s elmondod.

Bementetek a h�zba.

-        Hell� haver! �pp h�vni akartalak, hogy gratul�ljak. – Tom.

-        Ne m�r! El�fordul az ilyen. �s …(neved) szerint a ti hib�tok is.

-        Igaz. – v�dte meg bar�tj�t Bill.

-        Mi van? Mark? – Tom.

-        Elmondtam neki t�m�ren az elb�cs�z�sunkt�l a ma reggelig t�rt�nteket, majd ajt�t nyitott �s m�r csukta is be m�g�ttem.

-        Besz�ljek vele?

-        K�szi Tom, de nem hinn�m, hogy most r�d lenne sz�ks�g. Egy�bk�nt Melissa mit sz�lt?

-        Nem volt elragadtatva, de j� fej volt. Azt mondta, k�r hogy ebb�l kimaradt. Klassz csajom van, �gy �rzem.

-        H�t igen. – mormogtad az orrod alatt.

Rendeltetek kaj�t a k�zeli �tteremb�l �s megvacsiztatok. Id�k�zben Gustav is �tj�tt, �gy neki is besz�moltatok mindenr�l. � a t�le megszokott nyugodts�ggal csak annyit mondott: - Akkora szart nem tud kavarni az a pali, amekkor�b�l nem tudtok kim�szni.

K�s�bb elb�cs�zt�l t�l�k, �s megbesz�lt�tek, hogy �sszehoztok majd k�t �nnep k�z�tt egy id�pontot, amikor tudtok tal�lkozni. Be�lt�l a kocsiba �s c�lba vetted a koll�giumot.

Sandie �s Viki m�r ott voltak.

-        Na v�gre! – �lelt meg Viki. – Agg�dtam �rted. Ne csin�lj ilyeneket.

-        Bocs, csak megfeledkezt�nk magunkr�l.

-        Bill mes�lt az �js�g�r�r�l.

-        Ja, de ne besz�lj�nk r�la. Megyek, �t�lt�z�k v�gre �s elkezdek pakolni.

-        Mikor indul a g�petek? – Sandie.

-        Anyu�k g�pe holnap d�lut�n valamikor.

-        Mi kocsival megy�nk Vikivel, mert nem hagyom itt az �n dr�g�mat annyi id�re. – folytattad h�god mondat�t. – Te?

-        �n egy �ra m�lva indulok a rept�rre.

Elkezdted �sszer�molni a cuccaidat Viki seg�ts�g�vel. Sandie is k�sz�l�d�tt az �tra.

-        Nos, akkor �n indulok. – j�tt be a szob�dba egy �ra m�lva.

-        Hi�nyozni fogsz. – �lelted meg. – �s h�vj fel, hogy mi a helyzet Bennel.

-        Rendben. Azt�n te is h�vj�l engem a sz�netben.

-        M�g sz�p.

-        Viki, �r�l�k, hogy megismertelek.

-        �n is. – k�sz�ntek el �k is k�t puszival egym�st�l.

Am�g te befejezted a szob�d b�r�ndbe gy�m�sz�l�s�t �s k�sz�tett�l k�t b�gre forr� csokit, Viki a laptopodon msn-ezett Tomival.

-        …(neved)! – ki�ltott ki a szob�db�l.

-        Igen?

-        Mi ez az ’�n �s a Tokio Hotel’ c�m� mappa itt az asztalon?

Erre a k�rd�s�re m�r vissza�rt�l a b�gr�kkel a kezedben.

-        Ja az egy napl�szer�. Tavaly j�nius 1-�t�l kezd�d�en sz�l arr�l, ami az�ta velem t�rt�nt. Ez m�g nem az eg�sz, a t�bbi a f�zetemben van, csak m�g nem volt id�m beg�pelni. �dv�zl�m Tomit. – mondtad, letetted az ital�t az asztalra �s te le�lt�l az �gyadra.

-        �s is t�ged. Elolvashatom?

-        Persze. Nyugodtan.

Megittad a forr�csokidat �s elment�l zuhanyozni. Rendet rakt�l a konyh�ban �s �tgondoltad, mit felejthett�l el. K�zel m�sf�l �ra m�lva Viki befejezte az olvas�st �s kij�tt hozz�d, a nappaliba.

-        Te, ez baromi j�! M�g k�nnyeztem is. Annyi mindent nem is tudtam. �s ahogy fogalmazol!

-        K�szi, hugi! �r�l�k, hogy tetszik!

-        Mi az hogy! K�nyvet k�ne �rnod.

-        Sandie is ezt mondta. De nem hinn�m.

-        Nem, komolyan. Szerintem ebb�l nagyon j� k�nyv lenne. Lenne is r� kereslet, az tuti. F�leg a th fanok r�sz�r�l, de szerintem ak�rki, aki a mi korunkban szerelmes, annak is k�telez� olvasm�ny lehetne.

-        Na j�, hagyd ezt abba, mert elb�zom magam.

-        Az a baj, hogy nem veszel komolyan.

-        Viki, l�gyszi hagyjuk ezt most. Tiszta ideg vagyok, hogy itt hagyok valamit, amit haza k�ne vinnem magammal.

-        J�l van. – mondta kicsi let�rve.

-        Jaj, �r�l�k a lelkesed�sednek, de majd k�s�bb besz�l�nk err�l. Most menj vissza Tomihoz.

-        T�nyleg, Tomi! – kapott a fej�hez �s m�r szaladt is vissza a szob�dba.

Nagy nehezen ennek a napnak is v�ge lett. Furcs�lltad, hogy Detti nem h�vott, pedig tutira hallotta m�r a b�tyj�val t�rt�nteket. Na mindegy, majd �gyis h�v, nem b�rja ki, hogy ne sz�ljon bele.

Viki lefek�dt aludni, neked pedig nem akartak lecsuk�dni a szemeid. Bel�d v�s�d�tt a gondolat, hogy ki lehetne adatni, amit �rt�l. Hiszen mi�rt is ne? Sok l�ny j�r hasonl� cip�ben, mint te. Kik�z�s�tik, mag�ra marad, szerelmes. Ezek olyan dolgok, amik alapjai az �letnek. Csak az tart vissza, hogy sz�gyellted kicsit a gondolataidat. Olyan m�ly �rz�seket �rt�l le, amit senki m�snak nem mondt�l el. Nem biztos, hogy ezt a fi�knak is el kell olvasniuk. Ez az irom�ny a h�napok alatt a r�szedd� v�lt. Te magad vagy minden egyes mondat.

Le�lt�l a g�p el�, �s a marad�kot, ami m�g a f�zetedben v�rt k�zzel �rva, beg�pelted a t�bbihez.

Bele telt egy kis id�be, m�g elk�sz�lt�l. M�r csak a v�g�n gondolkodt�l. Hogy z�rd le? Hiszen sz�modra m�g nincs v�ge. K�zel sincs m�g. Ak�r �reg korodig �rhatn�d. �s m�g most azt sem tudod, hogy z�rul le a dolog k�zted �s Tom k�z�tt. Vagy meddig marad meg a bar�ts�gotok Georgal �s Gustavval. Csak abban az egy dologban volt�l biztos, hogy Bill az az ember, aki megmarad neked �gy, ahogy van. Ez az. �gy kell befejezned.

„Mivel m�g fiatal vagyok, �s el�ttem az �let, nem tudok nyilatkozni arr�l, hogy alakul a szerelmi �letem. Most m�g nincs v�ge a megpr�b�ltat�soknak. Tom v�ltogatja arc�t, de �n valahogy m�g� l�tok. �rzem, hogy minket az els� napt�l kezdve egy l�thatatlan l�nc k�t �ssze. Hogy ezt a b�kly�t ledobjuk-e magunkr�l, vagy tal�n k�s�bb b�szk�n v�llaljuk, most m�g nem tudom. Egyszer minden kider�l, csak v�rni kell a megfelel� alkalomig. Csak azt tudom biztosan, hogy �letem v�g�ig szeretni fogom, b�rhogy is alakul a j�v�nk.

Gustav. Nos � a leg�szint�bb �s legodaad�bb ember, akit valaha megismertem. Nem tudom, hogy v�ltozik a bar�ts�gunk, mikor elkezd�nk feln�tt� v�lni, de nem tartok att�l, hogy elt�volodn�nk majd egym�st�l. Tudom, ha nincs is velem, akkor is fogja a kezem �s vigy�z r�m.

Kicsi koromban mindig egy nagytestv�rr�l, egy b�tyr�l �lmodtam. Eml�kszem egyszer m�g kar�csonyra is azt k�rtem a sz�leimt�l. Sz�pen lassan r�j�ttem, hogy ez nem �gy m�k�dik. Most m�r tudom, hogy az igaz�n nagy k�v�ns�gok n�ha m�gis teljes�lnek. �gy vagy �gy, de teljes�lnek. �gy kaptam �n egy nagytes�t. Georgot. A v�rszerinti k�tel�k nem sz�m�t, csak az amit az ember a sz�v�ben �rez.

V�g�l pedig Bill. Az �n Billem. Vele kapcsolatban semmi k�ts�gem. Egy�tt fogunk bevonulni egy id�sek otthon�ba a kis j�r�keret�nkkel �s egy�tt t�ltj�k ott majd el utols� napjainkat, k�rty�zgatva, t�v�t n�zve. Nevetve gondolunk majd vissza mindarra, amit egy�tt �lt�nk �t. Igen, ez a v�gyam.

A k�nyvem c�me �n �s a Tokio Hotel. Ez nem egy j�l cseng� rekl�mfog�s. Csak le�rtam az els� gondolatot, ami eszembe jutott. M�sf�l �ve sz�pen lassan bef�rk�szt�k magukat a mindennapjaimba. Most m�r �gy �rzem, a tal�lkoz�sunk el�tt nem is �ltem. Vel�k egy�tt kezd�d�tt minden �s rem�lem vel�k is fog befejez�dni.

A h�gom m�sf�l �vvel ezel�tt azt k�rdezte, ismerem-e a kedvenc egy�ttes�t, a Tokio Hotelt. �n csak nevettem, �s azt mondtam, hagyjon engem a ny�las tiniband�kkal b�k�n. Most ha valaki azt k�rdezn� ismerem-e �ket, azt feleln�m, �k az �letem…”