.

109. r�sz. Jelents fel!

M�snap reggel Friedrich „parancs�ra” f�l 11-kor jelent�l meg Tom�k h�z�ban. Mivel megs�rt�dt�l a ruh�dra tett megjegyz�s�n, egy fekete nadr�got �s hozz� egy fekete hossz� ujj� garb�t vett�l fel. A hajadat copfba fogtad, �s csak egy kis fekete p�tty f�lbeval�t vett�l fel. Mikor megl�tott, �rezte is, hogy ezt az �lt�z�kedet a besz�l�s�nak k�sz�nheti.

-        Az�rt nem kell sz�ls�s�gekbe bocs�tkozni.

-        Azt mondtad, ne legyek kih�v�. Nem hinn�m, hogy �gy valaki megk�v�nna.

-        A magad nev�ben besz�lj. – nevetett Georg.

-        Hehe, ne g�nyoljatok.

-        �r�l�k, hogy j� kedvetek van. Tom is mindj�rt lej�n a szob�j�b�l v�gre �s �tvessz�k a dolgot. – Friedrich �gy n�z ki, m�g mindig m�rges.

-        De j�l n�zel ki! – puszilt meg Tom, miut�n v�gre csatlakozott hozz�tok.

�r�mmel l�ttad, hogy � is csupa fekete ruh�t v�lasztott.

-        Nem �lt�zhettem sz�nesbe. M�g azt hiszik j� kedvemben b�jolgok azzal a…

-        Karlal, Tom! Karl a neve! – Friedrich.

-        Fried mondta, hogy ne l�gy kih�v�? – r�h�g�tt Tom.

-        H�t igen. Most antiszexi vagyok, vagy mi a fene.

-        Szerintem nem vagy az.

-        K�sz.

-        Kezdhetn�nk v�gre a fontos dolgokra koncentr�lni?

Le�ltetek az asztalhoz. Simone hozott nektek k�v�t �s p�r szendvicset. �gy t�nt m�r megenyh�lt, de l�ttad, hogy Tommal nem igaz�n tart szemkontaktust. Volt egy olyan gyan�d, hogy r�d �s Georgra is m�rges.

Friedrich felv�zolta, hogy miket kell majd mondanotok, �s megmutatta a riporterek el�re elfaxolt k�rd�seit.

-        Az eg�sz nem lesz t�bb, �gy f�l �r�n�l. Lehet�leg minden k�rd�sre �rtelmes, feln�ttekhez ill� v�laszokat adjatok. J� lenne �gy kij�nni a dologb�l, hogy ilyen m�g sosem fordult el� veletek �s nem is fog.

-        Pedig sz�vem szerint kitaposn�m a…

-        Kisfiam! Nem vagy abban a helyzetben, hogy ilyeneket mondj�l! – h�t �gy l�tszik Simone t�nyleg m�rges.

-        Bocs, anyu. – felelte unottan Tom.

Egy �ra m�lva elindultatok az �ltalatok csak ’ a megal�ztat�sunk helysz�ne’ – k�nt emlegetett �js�g �p�let�hez.

Miel�tt bementetek a sajt�terembe, m�g meg�g�rtetted a fi�kkal, hogy nem fogj�k felh�zni magukat az idi�ta k�rd�seken. �s nem hagyj�k, hogy az a Karl kiz�kkentse �ket.

-        J�l van, nagyl�ny, de az�rt ez neked is sz�l!

-        Bizony! N�ha nagyobb a sz�d, mint nek�nk.

-        Engem nem fog felideges�teni egy ilyen teny�rbem�sz� barom.

Egy hosszabb asztal mell� �ltetek le. Te Tom �s Georg k�z�, Georg jobbj�n pedig kicsit arr�bb Friedrich is le�lt. Mindh�rmotok el�tt volt egy mikrofon �s egy poh�r v�z. – Lehetne valami t�m�nyebb. – jegyezte meg Georg. Ti ezen most j�t is nevettetek volna, ha nem l�tj�tok meg bej�nni az ajt�n azt a bizonyos Karlt.

Egy rak�s �js�g�r� k�vette �t, �s helyet foglaltak a veletek szemben l�v� sz�keken. P�ran, ahogy le�ltek, jegyzetelni kezdtek. – Tuti a ruh�dr�l �rnak. – Georg.

Friedrich odahajolt. – Mostm�r fejezz�tek be, l�gy sz�ves. Nem ezt besz�lt�k meg.

-        Bocs. – mondt�tok megb�n� arccal mindh�rman.

Pontban d�lben becsukt�k az ajt�kat �s m�r kezd�d�tt is a ’vallat�s’

Az �js�g�r�k feltett k�zzel v�rt�k, hogy k�rdezhessenek t�letek. Friedrich egyes�vel mutatott azokra, akik ezt �pp megtehetik.

-        �nsz�ntatokb�l v�llalt�tok ezt a sajt�t�j�koztat�t? – egyik.

-        Term�szetesen. – v�gta r� Tom a legmeggy�z�bb hangj�t el�v�ve. Ti csak b�logattatok illedelmesen.

-        Tom, mi�rt �t�tted meg Karl Schultzot?

-        Mert titokban f�nyk�pezett minket, r�ad�sul neki �llt feljebb. Ezut�n pedig s�rtegette a legjobb bar�tomat. – n�zett enn�l a mondatn�l fel�d.

-        Georg, t�nyleg elvetted a f�nyk�pez�g�p�t?

-        Igen. Elvettem t�le, de a sz�rakoz�hely el�tt le is tettem a f�ldre, hogy megtal�lja. Nem akartam ellopni, vagy elrontani. Csak kicsit r�ijeszteni.

-        …(neved), te most kivel j�rsz?

-        Senkivel. Nincs bar�tom. – felelted, de nem tetszett az arc, amit ez a n� v�gott. – Eln�z�st, de mire v�ljem ezt az arckifejez�st?

-        Csak azt hittem �szintes�g jegy�ben telik majd ez az interj�.

-        �s mi a probl�m�ja ezzel?

-        …(neved). – s�gta Friedrich.

-        Hagyd. – sz�lt r� halkan Tom.

-        Csak annyi, hogy a k�pekb�l nem �gy t�nik. Ti j�rtatok Tommal, nem?

-        De igen. Most m�r csak bar�tok vagyunk. De ha nem tud egy k�rd�st rendesen feltenni, sz�ljon. Sz�vesen seg�tek.

-        Nem �gy gondolta. – vette el Georg el�l a mikrofont Friedrich.

Tom �s Georg csak h�trad�lve, mosolyogva v�rt�k, hogy te majd elint�zed ezeket seperc alatt.

-        Eln�z�st, ha megs�rtettem, de nem az�rt vagyunk itt, hogy a mag�n�let�nkr�l besz�lj�nk. Ez a n�gy fi� nem b�buk, akiket a m�dia �gy r�ngathat, ahogy kedv�k tartja. Nem, Fried, k�rlek, hagy mondjam v�gig. – toltad el magadt�l, mikor fel�llt �s m�g�dj�tt. – Fiatalok. Sz�ks�g�k van buliz�sra, kikapcsol�d�sra �s igen, arra is, hogy n�ha j�l leigy�k magukat. Tudj�k maguk milyen az, hogy mindenhol k�r�l kell n�zni�k �s megj�tszani magukat, nehogy egy ilyen emberhez hasonl�, j� kis p�nzt tudjon felmarkolni egy h�lye cikkel? Tudj�k, hogy Tom fel akarta adni az eg�szet, mert n�la is kiborult a bili ezut�n a cikk ut�n? Csak a sz�linapomat akartuk meg�nnepelni. Ami k�sz�n�m sz�pen, nagyon j�l siker�lt, am�g valaki meg nem pr�b�lta elrontani. Nem volt egyszer� ide ki�llni �s nyilv�nosan bocs�natot k�rni ett�l az embert�l. Maguk megtenn�k? Nem hiszem. De a fi�knak musz�j. Ezt kell tenni�k, ezt parancsolj�k nekik. Fogadjunk, ebbe nem gondoltak bele. Az�rt kapj�k a fizet�s�ket, hogy a Tokio Hotelt �s a t�bbi egy�ttest, �nekest, k�zszerepl�t t�nkretegy�k? Nem hinn�m, hogy anno �gy v�lasztott�k az iskol�jukat �s az �lomhivat�sukat, hogy ez volt a c�l. Mindegy. Most ezt mind lejegyzetelt�k, �s holnapra �sszehoznak bel�le p�r szaftos pletyk�t. �n �nt�l Karl csak az�rt k�rek bocs�natot, mert sajn�lom mag�t. Rem�lem a csal�dja b�szke mag�ra. Gondolom, azt nem mondta el, hogy s�rtegetett minket? Tom�kat pisiseknek nevezte, engem meg a th �dv�sk�j�nek. Vagy ezt elfelejtette k�z�lni? Ok n�lk�l Tom soha nem b�ntana senkit. Soha! Nos, csak ennyit akartam. Ja �s m�g annyit, hogy rem�lem �rtelmes dolgokra k�lti majd azt az 1500 eur�t, amit egy kis pofon�rt kap. – eltoltad magadt�l a mikrofont. Fried a fej�t fogva �lt vissza a sz�k�re. Tom �s Georg b�szk�n mosolyogva tett�k a v�lladra kezeiket.

-        Karl, igaz ez, hogy s�rtegetted �ket? �s az is, hogy nem tudtak arr�l, hogy f�nyk�pezed �ket? – fordultak az �js�g�r�k Karl fel�.

-        H�t… �… igen. De, ez�rt paparazzi k�pek. – felelte zavartan.

-        Bocs, hogy k�zbe sz�lok, de te mi�rt besz�lsz az etik�r�l �s arr�l, hogy milyen k�rt okoztunk, mikor benned annyi nincs, hogy legal�bb �szint�n add el� a t�rt�neted? – Tom.

-        Figyeljenek. �n mondtam. El�llok a feljelent�st�l. Ez nem el�g?

-        K�sz, t�k j� fej vagy. – Georg g�nyosan. – De tudod mit? Jelents fel! Val�sz�n�leg �gyis mi j�nn�nk ki jobban. S�rtetted a szem�lyis�gi jogainkat �s mivel elhallgatt�l p�r fontos r�szletet, �gy r�galmazt�l is minket. Ami szint�n b�ntethet�. – j�tt r� v�gre Georg a megold�sra.

-        Na, szerintem menj�nk innen. – �llt fel Tom kez�t fel�d ny�jtva.

Megfogtad a kez�t, majd Georg�t is. Megk�sz�nt�tek, a lehet�s�get �s elj�ttetek onnan.

Egyenesen Tom�khoz mentetek. �tk�zben Friedrich felh�vta Tomot �s k�z�lte, hogy Karl el�ll mindenf�le feljelent�st�l �s k�rt�r�t�s k�vetel�s�t�l.

-        Eszembe se jutott, m�g nem mondtad ezeket Georg. – te.

-        Ha te nem mondod r�lunk azokat a dolgokat, tal�n m�g bocs�natot is k�rtem volna. De igazad volt. Nem kell elt�rn�nk ezeket. Ha a rajong�k t�nyleg szeretnek minket, �gysem p�rtolnak el t�l�nk egy ilyen cikk miatt. – Georg.

A h�z el�tt �k kisz�lltak a kocsib�l.

-        Na sr�cok, �n megyek is haza. Hossz� az �t m�g Budapestig. Tal�n �jf�lre haza�rek. – kisz�llt�l magadhoz �lelted a k�t bajt�rsad, majd elhajtott�l.

-        Egyszer�en im�dom. – mondta bar�tj�nak Tom, mik�zben integetett neked.