.

111. rész. Házi nyúlra nem lövünk.

Hát be kellet látnod, hogy ez alkalommal Billnek nem volt igaza. Ez a két hét nélkülük iszonyú lassan telt. Ráadásul péntek reggel Sandie hazautazott és kettesben hagyott Melissával. Nem akartál gonosz lenni vele és kedvelted is volna, ha nem úgy viselkedik, ahogy. Egyébként egész jófej csaj volt, de nem voltál még rá felkészülve, hogy három napon keresztül kettesben légy vele.

Bill csak keveset tudott hívni téged, mert a programjuk nagyon sűrű volt. Azért megpróbált néha időt szorítani egy-egy üzenetre, vagy rövidke telefonbeszélgetésre. Georg azt tanácsolta, próbálj meg segíteni Melissának, hogy ki tudjon bontakozni. De persze csak akkor, ha tényleg nem zavar a Tommal való kapcsolata. Ezt bebizonyítva péntek este együtt mentetek el vásárolni. Arra gondoltál, megtanítod saját milánóit készíteni. Megvásároltátok a kellékeket. Húst, fűszereket, tésztát. Még egy szakácskönyvet is vettél neki, hogy ne csak ezt az egyet tudja majd elkészíteni.

Egész jól szórakoztatok. Nem beszéltetek Tomról, és végre megismerted a múltját is. Ő sem ilyen lányokhoz volt szokva, mint te és Sandie. Londonban a barátnői mind azok a tipikus plázába járós, divatmániás csinibabák, akiknek másról sem szól az élet, mint körömépítés, fodrász, szolárium, fitness és a jó pasik után való futkosás. Melissa örült, hogy egy kicsit kiszabadult közülük és teljesen más lányokkal veheti most magát körül, csak még meg kellett ezt szoknia. Ti is – Sandievel - igen sokat törődtetek a külsőtökkel, de megfelelt az a köröm, amit magatoknak lakkoztok, az a barnaság, ami nyáron, a napon ragad rátok és eszetek ágában sem volt fiúk után futkorászni. Majd jönnek azok maguktól. A plázamánia is csak Bill miatt ragadt rád. Neki a heppje, hogy mindenért oda kell menni.

Szépen lassan arra kellett rájönnöd, hogy habár Melissa csak azért akar Tommal járni, mert híres és iszonyú sok pénze van, mégis jó fej csaj és egészen meg lehet őt kedvelni, ha épp nem bájolog valakinek. Ráadásul azt is elmondta, hogy néha magányosnak érzi magát és kívülállónak, pont amiatt, mert ő teljesen más, mint ti vagytok. De hálás azért, mert ti ezt nem vágjátok a fejéhez, és nem éreztetitek vele. Ez a három nap kettesben viszonylag jól telt. A milánói, amit készített nem lett a legízletesebb, de kinek sikerül elsőre? Mindenesetre két napig ettétek, és nem esett nehezedre agyon dicsérni az ízét.

Vasárnap délután Sandie is megérkezett, és nem volt túl jó kedvében. Ben gondolkodási időt kért tőle, mert nem tudott napirendre térni ezzel a rendszertelen élettel. Sosem tudja biztosan, mikor találkozhatnak és nem elég az a két este, amit együtt tölthetnek. Mondjuk ez érthető, de szegény Sandie nagyon kétségbe volt esve. Késő estig próbáltatok lelket verni belé, ami a Melissa karácsonyra kapott 3 literes pezsgője elfogyasztását is magától értetődővé tette. Kiültetek a teraszra, és mind megittátok. Éjfél körül Sandienek már egész jó kedve lett, mondjuk kinek nem lenne ennyi drága finom pezsgő után. Sikerült megértenie, hogy Bennek igaza van. És ha igazán szereti, úgysem szakítanak.

Most már nyugodt szívvel feküdtetek le aludni. Kerek hat órád van még alvásra, de azért még egy e-mailt írnod kellett Billnek, mert nagyon jó kedved volt. Az ilyet illik megosztani az ember legjobb barátjával.

A következő hét sem telt el sokkal gyorsabban. Egy dolog nem hagyott nyugodni. Már két hete, hogy Detti megígérte hív. Hát ez nem történt meg. Felhívtad hát szerda este, és mint kiderült neheztel rád, amiért elmondása szerint úgy elbántál a bátyjával. Hiába mondtad, hogy sajnálod, és hogy Mark túlzásba viszi a te felelősségedet ebben a dologban, Detti megmakacsolta magát. Ez egy legjobb barát másik tulajdonsága. Vele lehet a legjobban összeveszni. Detti szerint te Markkal csak féltékennyé akartad tenni Tomot, de mivel nem sikerült a terved, mert Melissával együtt maradtak, így ejtetted a bátyját. Ezzel nagyon feldühített. Hisz eszed ágában nem volt ilyet tenni, és te nem is vagy olyan ember, aki más érzéseivel játszik a saját önzőségéből. És ha Detti valóban a legjobb barátnőd, akkor ismernie kell annyira, hogy ezt ne gondolja komolyan. A beszélgetés végére sikerült úgy elköszönni egymástól, hogy senki nem tudta volna, hajlandóak lesztek-e valaha szóba állni egymással.

Természetesen Gustav hamarosan felkeresett téged telefonon. Nem akarta védeni Dettit, hiszen nagyon is sértő, amit feltételezett rólad. Csak arra kért, amire őt is. Hogy nyugodjatok mindketten meg, és majd kicsit később üljetek le ezt megbeszélni. Gustavnak ismeretségetek kezdete óta egyszer sem tudtál nemet mondani, úgyhogy ez most sem sikerült. Addig mondta a magáét, abban az imádnivaló apukás stílusában, míg megígérted, hogy átgondolod a dolgot és lenyugszol. De azért azt leszögezted, hogy te nem fogsz békülést kezdeményezni, mert véleményed szerint te vagy az áldozat. Hát Detti az az ember, aki rajtad kívül ugyanezt gondolta.

Lefekvés előtt még írtál egy sms-t Marknak, ezzel a tartalommal:

„Sajnálom, hogy köztünk nem jött össze a dolog. Hidd el, nem akartalak megbántani, egyszerűen nem ment és ez csak is az én hibám. De arra kérlek, hogy legalább a húgodat ne fordítsd ellenem. Köszönöm. …(neved).”

Választ nem kaptál. Pedig milyen felnőttnek adta elő magát ez a srác. Aztán most arra sem képes, hogy visszaírjon egy értelmes üzenetet. Sebaj, jobb dolgod is van, mint vele és Dettivel foglalkozni.

A fiúk hazaérkezésére még szombatig várnod kell. Másnap reggel utalták az ösztöndíjad, úgyhogy feszültség-levezetés képpen elmentetek a lányokkal suli után vásárolgatni. Vettél magadnak pár új ruhát, ha már közeledik a tavasz.

A pénteki nap gyorsan elment, és aznap nem volt órád. Főztél ebédet, hogy mire a lányok hazaérnek, együtt tudjatok ebédelni. Kinéztél valami újat a szakácskönyvedből, amit még nem főztél.

Nagyon jól sikerült, de a mennyiséggel bánás nem az erősséged. Így ránézésre egész hétvégére van elég adag.

Szombaton korán felkeltél és vártad, mikor jön a telefon, ami a banda hazaérkezését jelzi. Délután hívott is Bill, hogy 5-re fognak hazaérni. 4-kor bepattantál a kocsiba és átmentél, hogy ott várj rájuk. A turnébusz kicsivel fél 6 előtt gurult be Billék háza elé. Megölelgetted a négy hazatérőt.

-        Dettivel beszéltél? – kérdezte Gustav, mielőtt elindult haza.

-        Én ugyan nem. Mondtam. Én nem fogom felhívni. Majd ő felhív, ha bocsánatot akar kérni.

-        Na, két önfejű csaj. Mindegy, majd én beszélek a fejével.

-        Felőlem.

-        Na puszi. – köszönt el. – Georg, jössz?

-        Persze, pillanat. Figyelj nagylány. – hívott kicsit félre.

-        Mondjad.

-        Nem tudom, tudsz-e róla, hogy írtam valamelyik nap Sandienek egy üzenetet.

-        Nem tudtam. És?

-        Hát nem válaszolt rá. Semmi extrát nem írtam, csak megkérdeztem, hogy van, hogy megy a suli, meg ilyenek. Ja és, hogy nincs-e kedve megismételni a múltkori mozizást.

-        Nem hiszem, hogy valami baja van veled. Csak Bennel fasírtban vannak és szegénynek elég rossz kedve van.

-        Szegény.

-        Hát igen.

-        Akkor mindegy. Majd ír.

-        Szerintem is.

-        Köszi, na megyek is.

-        Oké. – puszi-puszi és el is ment Gustavval.

Ti hárman bementetek. Simone és Gordon elutaztak a hétvégére, így nem voltak itthon. Leültetek, hogy Bill és Tom elbüszkélkedhessen hatalmas francia rajongótáborával. Nagyon jól sikerült ez a két hetes út számukra. Aztán nekik is beszámoltál a Dettivel való veszekedésed minden mozzanatáról.

-        És most rossz kedved van emiatt? – Tom.

-        Hát eléggé. Az igazat megvallva inkább dühös vagyok. Tudhattam volna, hogy házi nyúlra nem lövünk. Nem jövünk össze a legjobb barátnőnk testvérével. – vontad le a következtetést. – Habár talán, nem is a legjobb barátnőm. Vagy legalábbis ő nem tart engem annak.

-        De biztos, csak tudod milyen. A családja miatt képes lenne bárkivel harcba szállni. – Bill.

-        Jó mindegy. Hagyjuk is ezt a témát. Eleget idegesítettem már magam rajta. Inkább mondjátok, mit csinálunk ma, hogy végre itthon vagytok?

-        Gustav gondolom Dettivel tölti az estét. – Bill.

-        Na akkor ők kilőve. Nem akarok Dettivel találkozni.

-        Most ezt fogjátok csinálni? – Tom.

-        Csak amíg nem hajlandó bocsánatot kérni.

-        Még hogy én makacs? – gúnyolt Tom.

-        Na jó. Szóval ők kettesben lesznek. – Bill.

-        Én megyek át Melhez mindjárt. – Tom. – Csak lezuhanyozok. Főzött nekem vacsorát.

Te erre csak köhintettél egyet-kettőt.

-        Mi bajod? – Tom.

-        Semmi, csak olyan száraz itt a levegő. – Bill egy ’ne legyél gonosz’ mosollyal fejtette ki véleményét. – Én is érzem.

-        Akkor marad Georg, te és én. – te.

-        Georg nem. Most írja, hogy Sandie megkérdezte, nincs-e kedve találkozni. Mivel én átmegyek, nem akar ott lenni addig. – olvasta Tom a telefonjára imént érkezett üzenetet.

-        Nos drágám, ketten maradtunk.

-        Akkor én is lezuhanyozok, aztán kitalálunk valamit. – Bill.