.

112. rész. Hármasban.

Tom hamarosan elkészült és elindult Melissához. Nézted a tévét, amíg Bill végre lezuhanyozott.

-        Na, mi volt az a köhécselés, mikor Tom mondta, Melissa főz neki?

-        Semmi. Végülis, ha nem számít, hogy azt a kaját én főztem, nem pedig Melissa.

-        Ez komoly?

-        Hát igen. Eddig rendelt, de tegnap főztem, amiből egy rakás megmaradt. Azt tálalja ma Melissa Tomnak.

-        Nem beszéltél vele erről?

-        Dehogynem. Eleget, hidd el. Kezd kicsit már rájönni, hogy ez így nem megy.

-        Fura ez a csaj.

-        Ha még csak fura lenne. Na de mindegy.

-        Hallottam, amit a sajtótájékoztatón mondtál. Nagyon büszke vagyok rád, és nem tudom elmondani, mennyire köszönöm neked. Amiket rólunk mondtál, és ahogy megvédted az egész bandát, nem törődve azzal, hogy akár fel is jelenthetnek.

-        Nem kell hálálkodnod. Csak azt mondtam el, amit gondoltam.

Később Tom telefonált, hogy ott alszik Melissánál, úgyhogy te az itt alvás mellett döntöttél inkább. Okulva azon a kellemetlen szitun, ami nemrég történt, mikor hallottad őket közben.

Hamar lefeküdtetek aludni, mert Bill nagyon fáradt volt az egész napos turnébuszban való zötykölődéstől.

Reggel korán hazamentél és a szobádban töltötted az időt, míg Tom el nem ment haza. Ő nagyon jól tudta, hogy miért nem jössz ki a szobádból, így hamar lelépett rád való tekintettel. Ez igazán rendes dolog tőle.

Nem pazaroltál már több szót Melissa viselkedésére, így inkább kihagytad a mai fejmosást, a főzésről való hazugságáról. Melissa is csak annyit mondott, Tom életében nem evett még ilyen finom tésztát. Erre büszkén vigyorogtál és legszívesebben azonnal elújságoltad volna neki, hogy azt te főzted, és bármikor szívesen főzöl neki újra.

A hetek újra csak teltek. Hétvégente együtt a banda, kivéve Dettit. Vagy nem jött el, de Gustavot hagyta, vagy Gustavval együtt hagyták ki a közös kis szórakozásokat. Hétközben találkozgattatok Gustavval kettesben, hogy azért ti ne szakadjatok el egymástól. Nagyon bántotta a dolog, hogy megromlott a barátságod Dettivel, de te nem adtad be a derekad. Úgy tűnt Tom kezd egyre jobban belehabarodni Melissába. Sandie nem ment haza. Arra várt, majd Ben hívja és megkéri, hogy utazzon Franciaországba. Néha eljött veled a fiúkhoz, de volt, hogy inkább kihagyta, mert kezdte azt érezni, Georg többet akar tőle, mint szimpla barátság. Tudtad jól, hogy ez így is van, de nem árultad el neki.

Eljött a március és végre lehetett szabadtéri programokat is kitalálni. Ami pedig ugye a legjobb a tavasz eljövetelében, hogy lehet hordani a csini holmikat, amit az ember télen a szekrénye mélyére pakol. Sajnos Billt egy pár napra elszólította a kötelessége Münchenbe, így egy egész hosszú hétvégét nélküle töltöttél. Négyesben terveztetek péntek esti programot Melissával, Tommal és Georgal. (mivel Dettivel még mindig nem álltál szóba)

Hannoverben, nem messze a kollégiumtól találtatok egy jó szórakozóhelyet, aminek hatalmas terasza van. Épp egy tavaszünneplő bált tartottak, ami alkalmat adott egy újabb csini kisestélyi vásárlására is.

-        Sandie biztos nem akar csatlakozni? – Georg miután helyet foglaltatok egy asztalnál.

-        Nem hiszem. Nincs túl jó kedvében.

-        Na jó, de azért felhívhatnád, hátha van kedve kikapcsolódni. – erősködött Georg.

-        Haver, menj el hozzá és hozd ide. – Tom.

-        Szerinted? – fordult feléd kérdően Georg. Láttad, hogy ehhez most nagyon is van kedve, úgyhogy nem mondhattál nemet.

-        Szerintem próbáld meg, nagyfiú. – zártad le a témát egy kedves mosollyal.

Georg pár percen belül már ott sem volt. Édes hármasban hagyva ezzel titeket.

-        Hozhatok valamit inni? – jött az asztalhoz egy jóképű pincérsrác.

-        Hát én valami finom koktélt innék. – te.

-        Ajánlhatok neked egy finom, de mégis erősebb Bacardis koktélt?

-        Az nagyon jó lesz, köszi.

-        Nektek? – fordult Tomékhoz.

-        Baba? – kérdezte Melissát Tom.

Baba? Úgy hívja mint téged? Van képe, ráadásul úgy, hogy itt ülsz velük szemben.

-        Egyből kettőt is hozhatnál. És ha van kedved, azt megihatnád velem. – kezdtél flörtölni a sráccal.

-        Köszi, de most munkaidőm van. Azért néha idenézhetek, ha gondolod.

-        Rendben. Várni foglak.

-        Nekem valami erőset hozz légy szíves. – szólt közbe Tom kicsit ingerülten. Vajon miért? 

-        Én egy olyat kérek, mint … (neved). – Melissa.

-        Oké, rögtön hozom. – írta fel papírjára a srác és már ment is.

-        Addig táncolunk? – Tom Melissát.

-        Persze!

Felálltak és mentek is a tánctérre. Direkt cukkolt téged, mert nem tetszett neki, ahogy a szeme láttára flörtölsz. Persze az nem jutott eszébe, hogy ő itt babázza Melissát előtted. Jellemző.

Eközben Georg megérkezett a kollégiumba és kopogtatás után Sandie be is engedte.

-        Szia. Csak azért jöttem, hogy nincs-e kedved csatlakozni.

-        Köszi, de most nem.

-        Te sírtál? – fogta meg az állát, és maga felé fordította Sandie arcát.

-        Igen.

-        Na ki vele. Mi baj? Ben?

-        Hosszú. – kezdett el Sandie sírni és leült a kanapéra.

Georg leült mellé. – Van időm.

-        De …(neved)-ék ott várnak. És hármasban hagytad őket.

-        Meg fogja érteni. Na mesélj.

-        Ben hívott az előbb. Azt mondta átgondolta a dolgokat és arra jutott, hogy szakítsunk. Nem bírja ezt a távolságot, és hogy olyan ritkán lát. Mondtam neki, hogy most azonnal hazarepülök és beszéljük meg.

-        Erre ő?

-        Erre ő azt mondta, már késő.

-        Miért?

-        Ház ez az. 10 perc után bevallotta, hogy pár hónapja van valakije.

-        Az a görény! – ölelte át az ekkor már egyre jobban síró Sandiet.

-        Megcsalt! Végig volt valakije, én meg mint valami barom, jártam a két ország között pénzt nem sajnálva, hogy legalább egy kicsit is vele lehessek! Hogy tehetett ilyet! Hogy? Én annyira szerettem? Annyi mindent megtettem érte! 4 év! 4 évig voltam hű hozzá, még most is, mikor megismertem… - hagyta itt abba és elhúzódott Georgtól.

-        Megismerted? Kit?

-        Téged. – vallotta be. – Azért nem találkoztam veletek az utóbbi időben, mert féltem, hogy valami kialakul köztünk.

-        De ha ettől féltél, nem is szereted te már annyira ezt a Bent.

-        Talán így van. Én is kicsit elhidegültem tőle szeptember óta, de próbáltam megmenteni a kapcsolatunkat.

-        Egy fiú sem érdemli meg, hogy sírj utána. Megcsalt, elment, ennyi. Erős lány vagy te. Felejtsd el őt. És ezt nem csak azért mondom, mert nagyon tetszel nekem, és el akarlak csábítani.

-        Tetszem neked?

-        Viccelsz? Van olyan pasi, akinek nem tetszel?

-        Még most is meg tudsz nevettetni.

-        Gyönyörű vagy, mikor nevetsz. – húzódott közelebb Sandiehez.

-        Az utóbbi időben ritkán láthattál nevetni.

-        Lényegtelen apróság. Akkor is gyönyörű vagy, mikor nem nevetsz. – mondta és letörölgette Sandie arcáról a könnyeket. – Na figyelj ide. Felkapsz valami csini rucit és lemegyünk …(neved)-ékhez mulatni egy jót.

-        Nem tudom.

-        Jelenleg a nem tudom, nem elfogadható válasz. Mellesleg a nem sem az, úgyhogy adok neked negyed órát. Főzök egy kávét, addig te formába hozod magad. Mondjuk, felőlem így is jöhetsz.

-        Köszönöm. – adott egy puszit Georg arcára és sietett a szobájába.

Georgot, mintha kicserélték volna. Nem próbálta hanyatt dönteni a lányt, pedig ilyenkor a legkönnyebb. Az összetört szív könnyen elcsábul egy megértő srácnak. De nem. Georg még csak nem is gondolt csókra sem. Csak jobb kedvre akarta deríteni Sandiet. És nem mellesleg lelkifurdalása volt, amiért meggondolatlanul hármasban hagyott titeket. Ki tudja, épp milyen hangulat uralkodik köztetek.