.

113. r�sz. Titeket meg�rteni!

Mire Sandie �s Georg visszat�rt Tom s�rt�d�tten �lt az asztaln�l p�r �res poh�r t�rsas�g�ban. Melissa mellette, de nem igaz�n besz�lgettek egym�ssal.

-        Sziasztok! Mi ez a gy�sz hangulat? – Georg.

-        Tomot k�rdezd. – Melissa.

-        … (neved)? – Sandie.

Tom csak a kez�vel mutatott a t�nct�r ir�ny�ba. K�t sr�c t�rsas�g�ban t�ncolt�l kezedben a kokt�loddal.

-        Azok meg kik? – Georg.

-        Az egyik a pinc�r sr�c, a m�sik nem tudom. – Melissa.

-        Neked mi bajod? – k�rdezte Tomt�l.

-        Semmi. Csak elment a kedvem a buliz�st�l.

-        Na j�, mi megy�nk t�ncolni? – Georg Sandeit�l.

-        Mehet�nk.

Csatlakoztak hozz�tok. T�nc k�zben Georg mell�d l�pdelt.

-        �sszevesztetek?

-        Nem.

-        Akkor mi�rt �l Tom durc�san az asztaln�l?

-        Honnan tudjam? Nem is �rdekel.

-        Titeket meg�rteni!

-        Sandie! Mivel vett r� a nagyfi�, hogy legyere?

-        R�viden, t�m�ren, Bennek van valakije �s szak�tottunk. Georg pedig lecs�b�tott bulizni.

-        J�zus, sajn�lom!

-        Semmi baj. J�l leszek. Most �rezz�k j�l magunkat ink�bb. Ne err�l besz�lj�nk.

-        Ok�. Na bocs fi�k, �n most le�l�k egy picit. – k�sz�nt�l el aktu�lis t�ncpartnereidt�l �s vissza�lt�l az asztalotokhoz.

-        Na mi van? M�gsem j�ttek be a fi�k? – Tom g�nyosan.

-        Kicsim, neked meg mi bajod? – Melissa.

-        Semmi.

-        Ha �rdekel az egyikkel sz�mot cser�lt�nk. – te.

-        Gyorsan megy ez neked. – jegyezte meg len�z�en �s leh�zott egy felest.

-        Na j�! Nekem ebb�l elegem van. Hazamegyek. Ha norm�lis leszel, h�vj fel! – �llt fel Melissa �s t�vozott.

-        Hova ment a csajod? – j�tt vissza Georg Sandievel az asztalhoz.

-        Hazament.

-        Mi�rt?

-        Nem tudom.

-        Tal�n, mert Tom kicsit undok. – te.

-        �n undok? Csak nem �rtem mi�rt fl�rt�lsz minden szembej�v� sr�ccal.

-        �n azt nem �rtem, mi k�z�d van hozz�.

-        Nekem semmi.

-        Akkor? Mi�rt �rzed �gy, hogy bele k�ne sz�lnod? Te �lsz itt duzzogva �s Meliss�val sem t�r�dsz. Nem zavar, hogy a bar�tn�d fak�pn�l hagyott?

-        �n csak f�ltelek. Sok bunk� van ilyen helyeken. Lehetn�l kicsit �vatosabb.

-        Figyel, te ink�bb a bar�tn�ddel t�r�dj, ne pedig velem. Tudok vigy�zni magamra!

-        Ja, persze.

-        Tom, �n nem akarok veszekedni veled.

-        Haver, menj a csajod ut�n. �gysem vagy valami j� t�rsas�g most. – Georg.

-        Igazad van. Legal�bb nekem van valakim. Nem szorulok arra, hogy idegenekkel b�jologjak.

-        B�szke lehetsz a te valakidre. – mondtad s�rt�d�tten.

-        Ezt hogy �rted? B�szke is vagyok r�. Tudod � szeret engem. Nem csal meg, �s az �g�reteit is betartja.

-        ���, val�ban? �s mit �g�rt? Hogy a h�ten nem k�kre, hanem r�zsasz�nre festeti a k�rmeit?

-        P�ld�ul azt, hogy f�z nekem. Tudod, ezt egyszer te is meg�g�rted. �s v�rjunk? �gy eml�kszem nem tartottad be.

G�nyos nevet�s t�rt ki bel�led. Pont j� t�m�t s�rol ezzel Tom.

-        … (neved)! Ne! – sz�lt r�d Georg, mikor l�tta, hogy kik�v�nkozik bel�led Melissa leleplez�se.

-        Nem, hagy mondja. – Tom.

-        Az a szerencs�d, hogy szeretlek, �s nem kavarok be a szerelmi �letedbe. Gratul�lok a bar�tn�d f�z�si tud�s�hoz.

-        Na j�. Hagyj�tok most m�r b�k�n egym�st. Tom te f�lt�keny vagy arra a pinc�r fi�ra ok�. De neked …(neved), mi bajod? – Georg.

-        Semmi!

-        Na j�. �n megyek. Ja �s nem vagyok f�lt�keny! – Tom fel�llt �s ment is.

-        Bab�nak h�vja. – j�tt ki bel�led, amint Tom kil�pett a helys�gb�l.

-        Ebb�l indult az eg�sz? – Sandie. – Mi van, ha bab�nak h�vja?

-        �t is �gy h�vta. – vil�gos�totta fel Georg.

-        Nem zavar, hogy j�rnak, de most hallottam ezt el�sz�r. Ezek szerint m�r szereti?

-        Mi�rt nem buktattad le Meliss�t? Itt volt a lehet�s�g. – Sandie.

-        Nem akarom b�ntani Tomot.

-        Jaj, nagyl�ny! – �lelte �t a v�lladat Georg. – Te m�g mindig szerelmes vagy bel�?

-        Nem. M�r nem. De mit sz�ln�l, ha az exed, az �j p�rj�t �gy h�vn�, ahogy t�ged, mikor m�g egy�tt voltatok boldogok? Legal�bb erre lehetne tekintettel. Annyi idi�ta becen�v van. �j nem jutott esz�be?

Ekkor megl�tt�tok, hogy Tom k�zeledik az asztalotokhoz.

-        Itt hagyt�l valamit? – te.

-        Valakit. T�ged. – mondta, �s le�lt mell�d. – Tudom, hogy mi a bajod. R�j�ttem, �s ez�rt j�ttem vissza. Az a baj, hogy bab�nak h�vtam �t, ugye?

-        Sandie, t�ncolunk? – �llt fel Georg, hogy magatokra hagyjanak titeket.

-        Persze.

-        Sz�val? – folytatta Tom.

-        Igen. Rosszul esett. �n voltam a baba �s nem gondoltam, hogy m�s a helyemre l�phet.

-        Nem l�pett a helyedre. Soha senki nem fog. Csak kics�szott. Nem szoktam �gy h�vni, ezt most mondtam el�sz�r, �s egyb�l tudtam, hogy nem kellett volna. De nem mondhattam Meliss�nak, hogy bocs, visszavonom. Ne haragudj.

-        Nem haragszom. Tudod mag�nyosnak �rzem magam, �s ilyenkor rossz visszagondolni, mi lett volna ha…

-        Ha egy�tt maradunk? – folytatta, �s k�zben megfogta a kezed.

-        Igen, ha egy�tt maradunk.

-        Bocs, hogy bunk� voltam. Nincs jogom belesz�lni, kivel ismerkedsz. Bevallom, kicsit, mit kicsit, nagyon f�lt�keny lettem. V�logat�s vagyok, ami a j�v�beni pasiaidat illeti.

-        Igen? �s mit az elv�r�sok? – mosolyogt�l.

-        H�t minimum legyen olyan j�k�p� �s izmos, mint �n. – mondta bek�pzelten. – Persze ilyet nem tal�lsz, de legal�bb k�zel�tse meg az etalont.

-        K�sz�n�m, hogy visszaj�tt�l.

-        Nem akartam haraggal elv�lni.

-        Tudod, b�rmikor f�z�k neked, amikor csak akarod. Ak�r itt bemegyek a konyh�ba �s �ssze�t�k valamit.

-        Tudom. Az�rt is bocs, csak nem tetszett, hogy fik�zod Meliss�t.

-        Nem fogom t�bbet, �g�rem. �r�l�k nektek, �s j� l�tni, hogy boldog vagy. L�tom, kezded �t megszeretni, vagy tal�n m�r szereted is. Rem�lem � megadja neked, amit �n nem tudtam.

-        Eml�kszel, m�ltkor miel�tt Mel r�nknyitott, akartam mondani valamit.

-        Igen eml�kszem. De azt mondtad k�s�bb, hogy nem volt fontos.

-        H�t, ami azt illeti…

-        Na, most van egy szabad negyed �r�m. Megisszuk azt a kokt�lt? – j�tt az asztalhoz a j�k�p� pinc�rfi�.

-        Nagyon sz�vesen. Pillanat, csak valamit meg kell besz�ln�nk. – k�rt�l kis id�t t�le.

-        Menj csak. – engedte el Tom a kezed. – �n is megyek, kib�k�tem Meliss�t.

-        H�t j�. Sok sikert! – adt�l egy puszit az arc�ra, azt�n elment�l a sr�ccal a pulthoz.

-        Na mivan? Hova lett? – j�ttek vissza Georg�k.

-        Azzal a sr�ccal ment meginni valamit.

-        Megbesz�lt�tek? – Sandie.

-        Meg. – v�laszolta t�m�ren Tom, egy hatalmas s�haj k�s�ret�ben. Fel�llt �s elment.

-        J�l sejtem, hogy te sokkal t�bbet tudsz err�l, mint amennyit el�rulsz?

-        A legjobb haverom. Persze, hogy mindent tudok.

-        Akkor nem fogom megtudni. �s …(neved) sem.

-        Nem bizony. – mosolygott. – Te m�r jobban vagy?

-        Sokkal. K�sz�n�m.

-        Nagyon sz�vesen tettem. Komolyan az�rt nem tal�lkozt�l velem, mert f�lt�l, hogy bel�mhabarodsz?

-        Valahogy �gy, igen.

-        Tudod �n m�r r�g bel�dhabarodtam. Nagyon tetszel. Nem fogok nyomulni, �s nem fogom er�ltetni a dolgot, de ha k�sz vagy r�, �r�ln�k, ha elj�nn�l velem egy randira.

-        K�sz�n�m. Meggondolom az aj�nlatot.