115. A mi filmünk.
2009.02.22. 19:42
.
115. rész. A mi filmünk.
Na ez a szombat este nem volt az az igazi szombat este. Tom Melissával töltötte az estét, Georg Sandiet vitte el vacsorázni. Felhívtad Gustavot, de ő Dettivel ment el valahova. Magányos estének néztél elébe, de az utóbbi időben nem vagy az az otthonülős, így felvettél valami csini ruhát és elindultál a tegnapi bárba. Hátha még Petert is kérdőre tudod vonni.
- Hát te meg hova mész? – Melissa.
- Ahol tegnap voltunk. Itthon halálra unom magam.
- Egyedül akarsz odamenni? – Tom.
- Igen. Miért? Van más, aki eljönne velem?
- Miért nem maradsz itt velünk? Megnézünk valami filmet? – erősködött Tom.
- Rendes tőled, de maradjatok kettesben. – kacsintottál rá.
- Köszi. – Melissa.
- Nem, tényleg. Eleget vagyunk kettesben, te pedig ma egyedül vagy. Ennyit igazán megtehetünk.
- Tom. Tényleg nem szükséges. Elmegyek és hidd el, hogy nem leszek sokáig egyedül. Legalább Petert meginterjúvolom, miért lépett le. Na sziasztok. – mondtad, és már mentél is ki az ajtón.
- Ez meg mi volt? – Melissa.
- Csak nem akarom, hogy egyedül járkáljon ilyen helyekre.
- Ennyi?
- Igen. Billnek megígértem, hogy vigyázok rá, míg nincs itt. – kamuzta barátnőjének.
- Na jól van. Menj utána. De ne maradjatok sokáig.
- Te nem jössz?
- Nem. Menj csak, én elleszek. – játszotta meg Melissa a jófej, laza barátnő szerepét. Pedig belül nagyon dühös volt, amiért a barátja veled foglalkozik, ahelyett, hogy vele lenne.
- Köszi, imádlak. – Tom felállt és ment utánad. – Várj!
- Mostanában mikor kilépek a lakásomból, és kettesben hagylak titeket, mindig utánam jössz.
- Veled tartok. Melissa szerint is jó ötlet.
- És hogy fogok bepasizni, ha ott vagy?
- Mit csinálni?
- Csak viccelek. Megígérem, nem hagyom, hogy valaki felszedjen, mikor ott vagy. Csak Peterrel akarok beszélni.
- Minek? Inkább menjünk el valahova máshova. Csak kellemetlen szituba kevernéd magad.
- Dehogy. Őt hozom kellemetlen szituba.
- És ha azt mondja, hogy nem tetszettél neki, vagy valami ilyesmi? Nem lesz neked ciki, ha ezt előadja ott sok ember előtt?
- Ebben mondjuk van valami.
- Na ugye. Hagyd azt a barmot. Ha nem kellettél neki, akkor hagy bánja élete végéig.
- Édes vagy.
- Ugyan.
- Szerinted Georg és Sandie már megkajáltak?
- Nem tudom miért?
- Mert ha már így alakult csatlakozhatnának hozzánk. Csinálhatnánk valami klassz négyest.
- Felhívom Georgot. – már hívta is. – Helló haver, mizu?---Király, és van kedvetek valamit csinálni?---Négyesben.---Nem. …(neved)-el négyesben.---Semmi csak így jött össze, majd elmondom.---Akkor 20 perc múlva ott.
- Na?
- Most fizetnek. Elmegyünk az utcabálba? Nálunk Magdeburgban. Tavaszi utcabál.
- Az jól hangzik.
- Ugye.
- És mivel megyünk? Az én kocsimmal?
- Hát. Akarsz inni?
- Nem tudom. Most még nincs olyan hangulatom, de lehet, hogy később lesz.
- Akkor taxi. Húsz perc múlva felvesszük Georgékat az étteremnél.
Sétálgattatok, aztán találtatok egy taxit. Beültetek és elmentetek Georgért és Sandieért a megbeszélt étteremhez, majd irány Magdeburg. A város központjában volt az utcabál. Egész napos banzáj, de az esti része a legélvezhetőbb. Kaja, pia minden mennyiségben. Céllövölde, dodgem és hasonló játékok.
- Hozok inni. – te. – 4 sör?
- Az jó. – Georg és Tom.
- Nekem is. – Sandie.
- Óó, te sörözöl? – Georg.
- Igen. Néha.
- Egyre jobban kedvellek. – mosolygott Georg.
Hoztál négy fél literes műanyagpohárba sört és elindultatok nézelődni.
- Emlékszel Georg, amikor megismertük egymást hárman eljöttünk egy ehhez hasonló helyre? – te.
- Hú, de berúgtunk. Aztán Gustavval kellett aludnom.
- Na, erre én is emlékszem. – mogorván Tom.
- Jaj, még mindig be vagy sértődve? – te.
- Én akkor tényleg azt hittem, hogy Gustavval izéltetek.
- Mi van? – Sandie.
- Tom és …(neved), mondjuk úgy összevesztek. Nem ritka dolog. A lényeg, hogy ő az én szobámban aludt, én meg Gustavval az övében. Hülyültünk, lányhangon cukkoltam Gustavot. Ez a barom Tom, meg azt hitte, hogy Gustav és …(neved) voltak a szobában és lefeküdtek egymással.
- Hagyjuk, jó? – Tom.
- Megesnek az ilyen félreértések. – Sandie.
- Na virágszál, lövök neked valamit. Fogd ezt meg. – adta a kezébe a sörét Georg.
Odament az egyik céllövölde pultjához. Három lehetősége volt lőni. A másodikra lőtte le azt a bizonyos hatalmas plüss macit, amiről a lányok sokat álmodoznak és az összes filmben megnyeri a lovag a választottjának.
- Nos, ez a tied.
- Köszi. – megpuszilta az arcát.
- Hogy az istenbe lőtted azt ki? – Tom.
- Csak nagyon kell akarni.
- Aha, na fogd meg ezt nekem légy szíves. Lövök neked én is egyet. – nyomta a kezedbe Tom a poharát.
- Tom, nem szükséges.
- Dehogynem. Nehogy már Georg lelője a főnyereményt! – büszkeségét sértve vette kezébe a célszerszámot.
Elsőre eltalált ugyan egy táblát, de az nem volt nyerő. A második lövésnek már kicsit idegesebben kezdett neki.
- Tom, nyugi. Az sem baj, ha semmit nem lősz. – nyugtattad.
- Ne nyugizz. Lövök.
Ez a lövése még egy táblát sem talált el. Szünet nélkül lőtte is ki a harmadikat. Ti már nem mertetek odanézni. Ha ezzel nem talál el semmit, vége a jó hangulatú estének. És lőtt. – Tessék! Én mondtam! Nem létezik, hogy csak Georgnak sikerüljön! – örvendezett.
Ekkor már megmertetek fordulni. Megkaptad hát te is a megérdemelt macidat. Olyan boldog és elégedett volt Tom, hogy jó volt ránézni.
- Köszönöm. – adtál egy hatalmas puszit az arcára.
- Nagyon szívesen.
- Na üljünk le, igyuk meg. – Sandie.
Így is tettetek. Leültetek a fűbe, egy kis kört alkotva és beszélgetés közben megittátok a söreiteket. Ezután elmentetek dodgemezni, próbáltátok párban, ti lányok, a két fiú ellen, aztán az ideiglenes párok Tom és te, Sandie és Georg ellen. Aztán ezt is cseréltétek az utolsó kombinációra. A végén külön-külön rohantatok egymásba négy kis autóval. Mikor már ezt meguntátok visszakértétek a macikat az ideiglenes felügyelet alól, ami jelen esetben a dodgem üzemeltetője volt és elmentetek még négy italért.
- Ehhez mit szóltok? – te, megpillantva egy plakátot a ma esti programmal.
- Mihez? – Tom.
- Szabadtéri mozi itt nem messze. Pároknak a belépés ingyenes, kapunk pokrócot és megnézzük a Halálsoront.
- Nem mondod, hogy pont azt adják? – Tom.
- De.
- Mi az, hogy pont azt? – Sandie.
- Mindkettőnk kedvenc filmje. Egyszer megnéztük már együtt is. – te.
- És megint megakarjátok?
- Én benne vagyok. – Tom.
- Én is. – te.
- Felőlem nézzük, de szomorú film? – Sandie.
- Kicsit igen. – füllentetted, pedig szerinted nagyon is szomorú, főleg a vége. De aki megérti a lényegét, annak egy aranyos történet.
- Hát jó. – Georg.
Átsétáltatok hát a szabadtéri mozihoz.
- Jó estét. Páros jegy? – jegyszedő.
Erre mind egymásra néztetek.
- Igen. – mondtátok egyszerre.
- Akkor itt van két pokróc. Kétszemélyes padok vannak, tessék nyugodtan helyet foglalni bármelyiken. – adta a kezetekbe a pokrócot és a két-két jegyet.
Elvettétek és bementetek. Leültetek két egymás melletti padra, Sandie természetesen Georgal, így te pedig Tommal. Georgék betakaróztak, és kicsit közelebb húzódtak egymáshoz. Ti is beburkoltátok magatokat a takarótok alá.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem ide. – Tom.
- Örülök, hogy elhoztál ide. – mosolyogtál.
- És most megint megnézzük a mi filmünket.
- Ez a mi filmünk?
- Az hát! Vagy szerinted nem?
- De igen. – adtál egy puszit az arcára és a fejedet a vállára döntötted.
|