.

116. rész. A végén mindenki megtalálja…

Georg és Sandie most látták először ezt a filmet, ti pedig vagy századszor, de még mindig olyan beleéléssel néztétek, mint ők. Melissa közben írt egy sms-t Tomnak, hogy tovább már nem vár és lefekszik, mert már nagyon késő van. Tom most nem válaszolt neki. Megint nem bírtad a film végét sírás nélkül nézni. Ez nem az az igazi sírás, csak könnyek. A fejed még mindig Tom vállán volt, ő pedig a fejét a fejedre támasztva ült és simogatta a vállad. Észre sem vette. Ez olyan magától jövő reakció volt. Téged sem zavart, sőt jól is esett.

A film vége előtt pár perccel Tom felemelte a fejét. – Nézd őket.

Te a mellettetek nem messze ülő kis párra néztél. És tetszett, amit láttál. Vagyis örültél neki. Georg és Sandie csókolóztak. Amolyan gyengéd csók volt, amin látszott, hogy mindketten nagyon akarták. Az első csók. Hát igen, az mindig a legjobb. Rámosolyogtál Tomra.

–        Örülök, nekik.

–        Én is. – felelte.

–        A végén mindenki megtalálja a párját. Már csak nekem és Billnek kéne találni valakit végre.

Tom erre nem válaszolt. Nem tudott mit mondani. Vagyis inkább nem akart.

A filmnek vége lett. Mind nagyon fáradtak voltatok.

-        Sandie ideje lenne hazamenni. – te.

-        Jobb lenne egy közelebbi suli. – Georg.

-        Hát ennél közelebbit nem igazán találtam. – te.

-        Hazakísérünk titeket. – Tom.

-        Nem kell. Beülünk a taxiba és hazamegyünk. Ti itt laktok, minek jöttök el oda és vissza? Az még legalább 2 óra. – te.

-        Nem gondoljátok, hogy éjszaka utazgattok egy taxissal nélkülünk? – Georg.

-        Hát ti tudjátok. – Sandie.

-        Bizony, úgyhogy hívom is a taxit. – vette elő telefonját Tom.

Közel egy óra múlva már a kollégium előtt voltatok. Mind kiszálltatok a kocsikból, macistul.

-        Köszönöm ezt a szép estét. – Sandie.

-        Én is. Mikor hívhatlak legközelebb? – Georg.

-        Amikor, csak akarsz.

Most láttad Georgot először szégyellősnek. Kicsit zavarban volt. Sandie ezt észrevette, így ő lépett közelebb hozzá és egy búcsú puszit nyomott Georg szájára.

-        Szia nagyfiú. – pusziltad meg te is Georgot.

-        Jó éjt nagylány! – mosolygott, aztán visszaszállt a kocsiba és Sandie is elindult a bejárathoz.

-        Te nem alszol itt? – te.

-        Nem. Most inkább nem. – Tom.

-        Oké, a te dolgod.

-        Nagyon jól éreztem magam.

-        Én is, és köszönöm a macit.

-        Jó éjt! – adott egy puszit és beszállt a kocsiba.

Integettél nekik, míg el nem tűntek az éjszakában, aztán felmentetek a szobátokba. Ahogy beléptetek, már el is búcsúztatok és mindenki ment a maga kis szobájába. Ekkora macit hova lehet rakni, hogy ne legyen útban, és mégis mindig szem előtt legyen? A szoba kis mérete miatt ez igen nehézkes. Leraktad hát az ágyadba magad mellé. Itt lesz a helye.

-        Te belezúgtál ebbe a lányba! – Tom.

-        Bele, haver, de csúnyán! Gyönyörű, okos, vicces és francia. Minden álmom egy francia nő volt, és most itt volt a karjaimban.

-        Gratulálok.

-        De most beszéljünk egy kicsit rólatok. Remélem tudod, hogy Sandie tegnap fültanúja volt a kis akciódnak, azzal a Peter gyerekkel. Nyugi, nem árul el …(neved)-nek, de te áruld el nekem mire volt ez jó.

-        Nem tetszett az a srác.

-        Na ne dumálj félre! És a mai estét miért is ebben a négyesben töltöttük?

-        El akart menni oda, ahol tegnap voltunk. Csak bulizni akart egyet és ismerkedni. Na meg Peterrel beszélni. Nem hagyhattam. Megmondtam Melnek, hogy utánamegyek, mert Bill megkért, hogy vigyázzak rá.

-        Ha ez kiderül, nagy szarban vagy haver.

-        Tudom. El nem mond Billnek, mert leszedi a fejem!

-        Tudod, hogy ami a te titkod, az az enyém is. Nem szólok bele, de ha valamit el akarsz mondani, akkor azt mond el. Ne én tudjam meg utoljára.

-        Rendben.

-        És tegnap miért nem mondtad el neki, amit akartál?

-        Olyan látványosan tetszett neki ez a pincérgyerek. Amikor el akartam neki mondani, pont jött az a barom és látva, hogy …(neved) mennyire örül ennek, inkább hagytam.

-        Jó lenne, ha már végre vége lenne ennek az egésznek. A sok kis titkod fel fog őrölni. Nem tudja azt sem, hogy a gyűrű még mindig meg van. Azt sem igazán kötötted gondolom az orrára, hogy nekem kellett volna őt várnom és elvinnem a szülinapi bulijára, de te erősködtél, hogy inkább majd te. Tegnap meg leráztad a pasiját, és ki tudja, még mit fogsz csinálni?

-        Leállok. Tényleg. De amíg, még egy picit is úgy érzem, hogy szeret, miért nem próbálkozhatok.

-        Akkor minek jársz Melissával?

-        Szeretek vele lenni. És jó érezni, hogy valaki ragaszkodik hozzám és törődik velem. Ezt a nyálas érzést …(neved)-el éreztem először, és egész hozzászoktam, hogy állandó barátnőm legyen. Megpróbálom megszeretni, de nem megy, amíg …(neved) állandóan a közelemben van.

-        És mi lesz, ha a nagy kutatgatásban talál magának valakit? Markhoz hasonlót. Jó, vele nem jött össze, ügyesen kitaktikáztad a srácot a képből, de mi van, ha a következőt nem sikerül?

-        Semmi. Akkor így jártam. De nem akarom befolyásolni őt. Ha szeret, úgyis elmondja majd, vagy legalább jelét adja.

-        Eddig nem úgy néz ki.

-        Na jó, hagyjuk ezt.

Bill vasárnap délután végre hazaért. Amíg vártad átnézted a hétfőre való tanulandókat, lementél vásárolni pár kaját, meg üdítőt. Mire visszaértél Sandie már elbüszkélkedett a macijával és valahogy kiment a fejéből, hogy a tiédet nem feltétlenül kéne megemlíteni. Melissa nagyon dühös lett, hogy te minek kapsz egy ilyen ajándékot Tomtól. Ráadásul veled töltötte az egész estét éjszakába nyúlóan. Te megmagyaráztad, hogy felejtsen el bármilyen összefüggést, csak barátilag kísért el, hogy ne legyél egyedül. Egyébként nem aggódtál amiatt, hogy ebből veszekedés lesz közte és Tom között, mert Melissa úgyis úgy fog tenni, mint akit nem zavar a dolog. Hisz máshogy nem tudja eljátszani a mintabarátnő szerepét.

Mindenesetre veled Melissa nem volt hajlandó szóba állni. Titkon ennek örültél is. Tom és Bill késő délután együtt érkeztek meg hozzátok.

-        Bill!!!- ugrottál a nyakába, mikor belépett az ajtón.

-        Hiányoztam?

-        De hát minden nap leírtam.

-        Tudom, de jó hallani. – mosolygott. - Te is nekem. És örülök, hogy azért nem unatkoztál.

-        Hát nem, bizony. Szia Tom. – köszöntél neki is.

-        Gyere kicsim. – húzta el Melissa Tomot a szobája felé, meggátolva ezzel, hogy puszival köszöntsétek egymást.

-        Ennek mi baja? – Bill.

-        Hosszú, gyere elmesélem.

-        Kíváncsian hallgatlak. Sandie?

-        Georgal sétálnak valamerre.

-        Istenem, az ilyen mozgalmas hétvégéken miért nem vagyok itt?

-        Ugye? Na mondom…

Elmesélted az egész hétvégét töviről hegyire, egészen a ma délelőttig, amikor is Melissa úgy döntött nem áll szóba veled.

-        Mondjuk van benne valami.

-        Tudom, de majd ha Tom előtt is úgy viselkedik, ahogy velünk, akkor talán jóban leszünk. Nem érdekel, hogy éli az életét, de hagyja ki belőle azokat, akiket szeretek. Ha megbántja Tomot, tuti megverem. Addig nem foglalkozok vele.

-        Az én harcias tündérem. – ölelt magához.

-        Remélem, nem hagysz itt több hétvégére.

-        Nem tervezem. Ezt is bepótoljuk majd valamelyik nap, jó?

-        Rendben.

-        Ez mi volt? – Tom.

-        Semmi. – Melissa.

-        Miért vagy ilyen bunkó vele, és miért nem hagytad, hogy köszönjek neki?

-        Este írtam és nem válaszoltál, ráadásul nem is jöttél vissza. – terelt Melissa.

-        Otthon aludtam inkább. Késő volt már, mire visszaértünk.

-        Szóval ide kísérted őt és visszakocsikáztál haza?

-        Igen. Gondoltam biztos mérges vagy és nem volt kedvem veszekedni. Az üzenetre meg azért nem válaszoltam, mert moziban voltunk. A kedvenc filmemet néztük meg. Ami egyébként …(neved) kedvenc filmje is.

-        Igen? És mi az?

-        De hát tudod. Már az első randinkon mondtad, hogy neked is az kedvenced. – mondta kicsit gyanakvóan Tom.

-        Ja persze, tudom. – jött zavarba Melissa.

-        Mi a címe?

-        Most tesztelsz? – kezdet műfelháborodásba esni Melissa.

-        Csak mond el, hogy mi a címe. Ennyi.