.

119. r�sz. Bill elsz�lja mag�t.

Miut�n Gustav �s Detti agyonpuszilgatt�k egym�st, hazamentek.

-        Hallom agg�dt�l �rtem?

-        De igazam volt, hogy van valami. Csak akkor nem veszed nekem fel a telefont, ha valami baj van. – Bill.

-        Tudtam, hogy tudni fogod.

-        Az�rt nem vetted fel, mert nem akart�l hazudni nekem?

-        Nem tudtam volna hazudni. Elmondtam volna, hogy mi a helyzet, de meg�g�rtem Dettinek.

-        K�sz�n�m.

-        Mit?

-        Hogy te vagy a leg�szint�bb ember az �letemben.

-        Te vagy az egyetlen ember, aki meg�rdemli, hogy mindig minden helyzetben �szinte legyek vele.

-        Hallom Tom ler�zta a sr�cot, akivel p�nteken ismerkedt�l meg.

-        Hogy mit hallott�l?

-        �, basszus!

-        Bill! Mit csin�lt Tom?

-        Azt hittem tudod, csod�lkoztam is, hogy nem vesztetek �ssze.

-        � k�ldte el Petert?

-        Tom meg fog �lni. – tette mindk�t kez�t a sz�j�ra.

-        �n el�bb �l�m meg �t.

-        Nem tehetn�nk �gy, mintha nem tudn�l r�la?

-        Viccelsz? Dehogy!

-        Most mit fogsz csin�lni?

-        Hogy r�zta le?

-        Azt mondta a sr�cnak, hogy skizofr�n vagy �s minden este m�ssal fekszel le. Reggelre, pedig azt sem tudod, ki az. �s hogy volt, mikor egy sr�cra reggel rend�rt is h�vt�l, mert nem tudtad, mit keres az �gyadban.

-        Most ugye csak sz�rakozol?

-        Sajnos nem.

-        Azt hiszem ma �lltam utolj�ra sz�ba a b�ty�ddal. De el�bb m�g besz�lek vele. – fel�llt�l �s indult�l is.

-        Veled menjek?

-        Most ne. – mondtad �s csuktad is be magad m�g�tt az ajt�t.

Olyan d�h volt most benned, amit m�r r�gen �rezt�l. Legsz�vesebben a fej�t is leszedted volna Tomnak. A k�zel egy �r�s �t csod�kra k�pes. Mire el�rt�l a szob�d ajtaj�ig m�r kicsit lenyugodt�l, de egyszer�en nem tudtad ezt megbocs�tani neki.

-        Sziasztok. – k�sz�nt�l, mikor bel�pt�l a lak�sba.

Georg, Tom, Sandie �s Melissa egy�tt eb�deltek �pp az asztaln�l. Mind l�tt�k rajtad, hogy nagyon m�rges vagy valami�rt.

-        Tom, besz�lhetn�k veled?

-        Persze, mond.

-        Ink�bb n�gyszemk�zt.

-        Baj van, nagyl�ny? – Georg.

-        Ha tudt�l r�la te is, akkor sz�modra az van. – v�laszolt�l d�h�sen. – Tom, gyere a szob�mba l�gy sz�ves.

-        De esz�nk. Nem v�rhat? – Melissa.

-        Ez most nem v�rhat kedves Melissa. Meg fogod �rteni.

Tom m�g mindig nem sejtve mi lehet, fel�llt �s ut�nad j�tt a szob�dba.

-        Mi a baj? Mir�l tud Georg is?

-        Egyszer k�rdezem meg, �gyhogy j�l gondold meg, mit v�laszolsz. – kezdted eg�sz k�zel az arc�hoz, nyugodtan. – Rem�lem, hogy nem igaz, csak valami f�lre�rt�s.

-        Ok�. – ny�gte ki kicsit berezelve.

-        Te elk�ldted Petert, azzal az �r�ggyel, hogy �n beteg vagyok?

-        Igen. – v�gta r�.

-        Akkor csak annyit szeretn�k mondani, hogy v�gezt�nk.

-        Ezt hogy �rted?

-        �gy ahogy mondom, Tom. Felejtsd el, hogy l�tezem. Ne h�vj, ne keress, ne �zenj, ne is gondolj r�m.

-        Ezt nem teheted.

-        Te megtehetted?

-        Nem tetszett az a fi�.

-        Akkor sem volt jogod ehhez! – kiab�ltad most m�r. – Mi a fen�t k�pzelsz te magadr�l?

-        �n csak…

-        Nem. Nem kell a magyar�zkod�s. Itt a macid, a h�lye r�zs�d, �s itt a f�lbeval�d. – szedted ezeket �ssze, �s a kez�be nyomtad.

-        Ezeket mi�rt adod vissza? A tied.

-        Nekem nem kell. Add a k�vetkez� csajodnak, akinek t�nkre akarod tenni az �let�t!

-        Ne csin�ld ezt. Besz�lj�k meg.

-        Nincs ezen mit megbesz�ln�nk. S�t, nek�nk m�r nincs olyan dolog, amir�l besz�ln�nk k�ne.

-        �n ezt nem fogom hagyni, ugye tudod.

-        De fogod. Nincs m�s v�laszt�sod.

-        Na j�, figyelj. Elmondom mi�rt tettem j�?

-        Nem �rted, hogy nem �rdekel? – �v�lt�tted, h�tha meg�rti.

-        Basszus. – Georg. – Most nagy szarban van.

-        Mi�rt �v�lt vele? – Melissa.

-        H�t ezt majd ink�bb Tom elmondja neked. – Sandie.

-        Nekem is annyi. – Georg.

-        �n is tudtam r�la. – Sandie.

-        Csak adj p�r percet. – Tom. – Nyugodj le �s adj p�r percet.

-        Van m�g valami, amit tudnom k�ne? Most mond el Tom, mert t�bb� nem lesz r� alkalmad. H�nyszor hazudt�l, �s h�nyszor vert�l �t? H�ny �rt�kes embert buktam el miattad? K�rlek most az egyszer, utolj�ra l�gy �szinte. Nincs m�r veszteni val�d.

-        Nem akarom, hogy gy�l�lj.

-        Nem gy�l�llek. Abszol�t semmit nem �rzek ir�ntad. �rted ezt? Fel tudod fogni? Semmit. Sz�val? Mi nyomja m�g a lelked?

-        Na j�. Elk�ldtem azt a sr�cot, igen. �s a Mark �gyh�z is k�z�m van n�mik�pp. Azt akartam, hogy l�ssa, te m�g �rzel ir�ntam valamit �s l�pjen le.

-        Mi?

-        H�t a sz�linapodra Georg lett megk�rve, hogy k�s�rjen a helysz�nre, mert Mark ezt akarta. De �n r�dum�ltam Georgot, hogy ink�bb �n. Azt�n az a cigis dolog. Tudtam, hogy mit mondt�l neki a cigir�l, �s ez�rt besz�ltelek r�, hogy sz�vjunk el egyet a h�z el�tt. – sorolta b�neit �szint�n �s megb�nva mindent.

-        T�nj el innen. – mondtad k�nnybe l�badt szemekkel, de halkan. – Vidd ezeket, �s magadat is ki az �letemb�l.

-        Azt nem tehetem.

-        Mi�rt? M�g k�nozni akarsz tov�bb? H�t m�r soha nem lehetek boldog, mert egyszer r�gen veled j�rtam?

-        Mert szeretlek. – letette a dolgokat a kez�b�l �s megfogta a kezed. – Szeretlek �s ezeket ez�rt tettem. Annyira szeretlek, hogy meg�r�l�k. Mindent ez�rt teszek, mert nem b�rom elviselni, hogy nem engem szeretsz.

-        A francba Tom! – l�kted el a kez�t. – Ehhez nincs jogod! Nem m�szk�lhatsz ki-be az �letemb�l! Neked bar�tn�d van! Mi m�r v�gezt�nk! �n csak boldog akartam lenni, de te nem hagyod. Ahol tudsz, keresztbe teszel nekem. Szerinted, ez szerelem? Mikor �n szerettelek, b�ntottalak? Mikor tettem b�rmi rosszat ellened? M�g a szerencs�tlen bar�tn�det is �n tan�tottam be, hogy miszter Tom Kaulitznak megfeleljen. Az a h�lye picsa m�g f�zni sem tud. Azt a rohadt vacsor�t is �n f�ztem, nem �. A t�bbit csak rendelte. Azt se tudja mi a kedvenc filmed, mit szeretsz enni, mi az a sz�m, amit csak akkor hallgatsz, ha szomor� vagy. Semmit nem tudott r�lad, am�g �n el nem mondtam neki mindent. Csak az�rt, hogy boldog lehess vele. – mondtad ezt m�r s�rva. – Semmit nem tudsz r�lam. A kedvenc sz�nem �s a kedvenc filmemen k�v�l semmit. De m�gis elv�rod, hogy �letem v�g�ig arra v�rjak, mikor lehet�nk v�gre egy komoly feln�tt p�r? Addig te kicsajozod magad, k�r�l�ttem meg el�ld�z�d, azokat, akik szeretn�nek?

-        Bocs�ss meg.

-        Nem. Most az egyszer nem. Sokmindent megbocs�tottam m�r neked, de ezt most nem. �s most menj el!

-        Nem megyek, m�g meg nem bocs�tasz.

-        Nem �rted? T�nj m�r el!! – nyitottad ki az ajt�t �s kil�kd�sted rajta. – Soha t�bb� nem akarlak l�tni! – mondtad ki az utols� nekisz�nt szavaidat �s ut�nav�gtad a holmikat, amiket t�le kapt�l, majd becsaptad az ajt�t. Tom az ajt�t b�multa, a t�bbiek pedig �t.

-        Kit�l tudta meg?

-        Mit? – Melissa. – Baba mi a baj? – b�jt oda Tomhoz.

-        Megmondtam, hogy ne h�vj bab�nak! Hagyj engem b�k�n! Te nem is az vagy, akinek hittelek! – l�kte el mag�t�l.

-        Tom, b�ntani az�rt nem kell. Csak j�t akart azzal, hogy megpr�b�lt boldogg� tenni. – Sandie.

-        Hazugs�gokkal? Hogy ezalatt �n elvesz�tsem azt, aki �szinte hozz�m? V�rjunk, ti tudtatok err�l?

-        Mind tudtunk r�la. – Georg. – De csak az�rt nem mondtuk el, mert �gy t�nt, boldog vagy.

-        Na j�. Mel, mi v�gezt�nk. �n pedig hazamegyek. Van egy olyan �rz�sem, hogy az �cs�m keze van a dologban.

-        Ne kend ezt r�, haver. Biztos csak elsz�lta mag�t.

-        El�bb ut�bb �gyis kider�lt volna. – Sandie.

-        �rtitek azt, hogy soha t�bb� nem akar l�tni? Visszaadta a f�lbeval�t is, pedig azt hiszi, hogy az a gy�r�j�b�l van.

Te erre kij�tt�l a szob�db�l.