.

120. rész. Tom ötlete.

-        Szóval a fülbevaló is hazugság volt? – néztél rá, reménykedve, hogy rosszul hallottad.

-        Megtartottam a gyűrűt. Nem tudtam megválni tőle. Azért hazudtam, mert nem fogadtad volna el.

-        Te az eljegyzési gyűrűt megtartottad? – Melissa.

-        Igen.

-        Te mekkora egy aljas utolsó szemétláda vagy! Végig csak hitegettél, közben őt szeretted?

-        Szerintem, de ne dumálj a hitegetésről. – te.

-        Te még véded? Téged is átvert. – Melissa.

-        Az más. Én nem hazudtam neki, te viszont igen. Milyen alapon kéred számon őt?

-        Barátnői alapon.

-        Figyelj, állj le. Igen, szeretem őt és téged soha nem szerettelek. Kösz ezt a pár hónapot, de nem is ismerlek. Végig …(neved)-el jártam ezek szerint. Hisz ő idomított be. Billnek igaza volt veled kapcsolatban. Első látásra megbízhatatlannak gondolt téged.

-        Tudod mit? Te meg az buzi öcséd, elmehettek a francba.

-        Ne haragudj, mit mondtál Billről? – te.

-        Ugyan már. Mindenki tudja, hogy egy kis buzi.

-        Merj még egyszer valamit mondani az öcsémre, és életemben először fogok nőt megütni. – Tom.

-        Nem ijesztesz meg. Miért nem vállalod fel, hogy az ikertestvéred egy kis homi?

Te erre behúztál neki egy hatalmasat. Benne volt abban az ütésben a hónapok alatt felgyülemlett ellenszenved és a Tom iránti haragod is. Tom lefogott, hogy azért ne verd szarrá a lányt.

-        Engedj el. – rángattad ki magad.

-        Jó. – engedett el.

-        És ne hidd, hogy ez változtat bármin. Csak Bill miatt tettem. És most már tényleg tűnj el innen. A gyűrűt pedig mostmár nyugodtad visszaviheted, vagy kidobhatod, bánom is én. – mentél vissza a szobádba.

-        Nagylány… – szólt utánad Georg.

-        Georg, én tudom, hogy Tom a legjobb barátod és mellé kellett állnod, de azt hittem én is az vagyok. Tudod, ha nem akarsz hazudni valakinek, akkor nem teszed meg és kész. Nekem megy. Nem is olyan nehéz. Kérdezd meg mondjuk Billt, hogy megy ez.

Bementél a szobádba, és addig már ki sem jöttél, míg ők el nem mentek. Sandie hozott egy hideg vizes borogatást Melissa arcára és leültette a kanapéra. Te csak lezuhanyoztál, bevitted a szobába a vacsorádat és befeküdtél az ágyadba.

Tom egyenesen hazament és kérdőre vonta Billt. Végülis nem vesztek össze, mert Tom belátta, Billnek ehhez semmi köze.

-        Soha többé nem akar látni.

-        Majd megenyhül, tudod. – Bill.

-        Nem. Most nem fog. Tudom, érzem. Ezt most végleg elrontottam. Akkora idióta vagyok. Pedig minden olyan jól ment már.

-        Adj neki egy kis időt.

-        Rendben. De nem fogom hagyni, hogy ezt tegye.

-        Jól van tesó. Most felejtsd ezt el.

-        Bár olyan egyszerű lenne.

-        Detti terhes és megtartják. – bökte ki Bill, hogy elterelje testvére figyelmét.

-        Komolyan?

-        Igen. El akarta vetetni, de Gustav meg akarja tartani. Összeköltöznek és felnevelik együtt.

-        Az igen. El sem hiszem, hogy gyerekük lesz.

-        Ugye?

-        Nekünk is lesz …(neved)-el, meglátod.

-        Tom. – szólt rá.

-        Jól van, jól van.

Másnap írtál egy kérelmet, családi okokra hivatkozva az iskolád tanulmányi osztályának, hogy engedjenek el egy hétre igazoltan. Ugyanis ezt a főiskolán bármikor megteheted, hogy nem mész be és senki nem kérdezi miért. De ha eléred a maximum hiányzást, kezdheted újra az aktuális tantárgyadat a következő félévben. Ezt azért nem akartad, de pihenőre volt szükséged. Egész éjszaka fent voltál és ez tűnt a legjobb megoldásnak. Egy egész hétre lelépni, hazamenni és Tomra még csak nem is gondolni.

A vasárnapi napodat nagyrészt alvással töltötted. Csak Billel beszéltél telefonon, hogy elmond neki, hétfőn hazautazol. Megértette, mint mindig és azt is, hogy megkérted, ne beszéljetek, addig, míg otthon vagy.

Sandie tudta, hogy most magányra van szükséged, így nem zaklatott. Inkább keresett a kollégiumban egy másik szobát Melissának. Ami sikerült is, mivel a tavalyi félévet nem mindenki úgy zárta, ahogy szerette volna. Sok hely felszabadult, így Melissa vasárnap estére már a másik lakótársaihoz cuccolt át.

Georg megkérdezte Billt, mire utaltál, mikor azt mondtad, ha nem akar, nem hazudik. Rögtön fel is fogta és felhívott. Bocsánatot kért, és te elsőre megbocsátottál. Igazából nem is rá voltál dühös.

Hétfő reggel bevitted a kérelmet a tanulmányi osztályra, elköszöntél Sandietől, és már ültél is be a kocsidba, hogy hazatérhess, a megnyugvást rejtő otthonodba.

Már első nap eszedbe jutott, hogy otthagytad a laptopod, de mindegy. Se telefon, se internet, semmilyen hozzádférési lehetőség. Jó ez így. Vikivel töltötted a délutánokat. Suli után egyből jött át hozzád, vagy te mentél át őhozzá. Tanult ezerrel az érettségire és van, amiben segíteni is tudtál neki ez idő alatt. Az a hülye matek. Valahogy Vikinek könnyebb volt elmagyarázni a dolgokat.

Szerdán Tom megtalálta a módját, hogy a közeledbe férkőzhessen. Felhívta Vikit.

-        Halló? – szólt bele Viki.

-        Szia, Tom vagyok.

-        Szia. Miben segíthetek?

-        Vele szeretnék beszélni.

-        Ő nem akar veled, Tom. És most itt sincs. Otthon van.

-        Viki, én ebbe beleőrülök.

-        Nem szívesen mondom ki de sajnálom. Nem vagy a szívem csücske, de tudom, hogy igazán szereted a nővéremet.

-        Igen. Mindennél jobban.

-        Tom. Akkor hagyd őt. Próbálja nekem itt adni a kemény csajt, aki nem érez semmit, de átlátok rajta. Baromira fáj neki, amit csináltál vele.

-        Sajnálom. Fasz módon akartam magamhoz láncolni. Elcsesztem mindent, de helyre akarom hozni.

-        Most lesz egy furi hasonlatom erre. Tudod, ha elszakad egy harisnya, fel lehet szedegetni a szemeket, de minden szakadással egyre gyengébb lesz az anyaga. Onnantól pedig egyre könnyebben szakad, és nem lesz már sosem olyan erős, mint régen.

-        Segíts nekem, hogy mivel békíthetném ki. Ígérem, nem hagyom többé elszakadni.

-        Nem tudom. Én úgy érzem bízhatok benned, de ő nem.

-        Viki, kérlek! Te tudsz nekem csak segíteni.

-        Először értsd meg mit érez. Aztán beszélünk erről.

-        Ezt hogy érted?

-        Tudnod kell, hogy mit érez ő. Na jó. Szóval írt egy amolyan könyv félét. A laptopján van, meg fogod találni. Elég hosszú, de érdemes lenne elolvasnod.

-        Miről szól?

-        Rólatok. Arról milyen kapcsolat fűzi hozzád és a többiekhez.

-        Köszönöm!

-        Nincs mit, de ki ne derüljön, hogy mi beszéltünk, és az sem, hogy te láttad azt a könyvet.

-        Ígérem, Viki! Köszi. – mondta és már tette is le a telefont.

Egy fél órát még Sandienek is kellett könyörögnie, mire belement ebbe az egészbe. Georg is segített rábeszélni, úgyhogy ketten átmentek a kollégiumba. Amíg Georg és Sandie el voltak foglalva egymással, addig Tom bement a szobádba, lefeküdt az ágyadra a laptopoddal, megnyitotta az ’ Én és a Tokio Hotel’ című mappát és olvasni kezdett.

Pár óra múlva Georg indulni készült, mivel Sandie korán kel másnap. Bementek a szobádba, hogy szóljanak Tomnak is. Az ágyon aludt átölelve a laptopodat.

-        Nagyon ki van szegény. – Sandie.

-        Hát láttam már jobb formában. Két napja nem aludt.

-        Hagyjuk aludni. Maradj itt te is. Majd elmentek reggel, ha felkeltek.

-        Köszi, imádlak.

-        De Melissa volt szobájában alszol.

-        Rendben. De nem tudod, mit hagysz ki. – vigyorgott, adott egy puszit és elvonult az ideiglenes fekhelyére.

Reggel Sandie elment a suliba már korán. Georg is felkelt már 10 óra körül. Felhívta Billt, hogy ne aggódjon, itt vannak. Tom is felkelt hamarosan.

-        Na jó reggelt. – Georg.

-        Van egy ötletem.

-        Mi?

-        Kiadatom a könyvét.

-        Mit csinálsz?

-        Kiadatom. Ez az iromány iszonyatosan jó lett. És Viki szerint is ki kéne adni. …(neved) örülne neki. Van egy pár ismerősöm úgyis. Elintézem, hogy kiadják.

-        Nem kéne erről neki is tudnia előbb? Mi van ha ő mégsem akarja kiadatni? Akkor megint csak rosszat teszel.

-        Ugyan. Hogy tehetnék ezzel rosszat? Nem. Ennek örülni fog. És elég csak akkor tudnia róla, ha találtam kiadót.

-        Rendben haver, én segítek neked.

-        Akkor én most lemegyek abba az áruházba, veszek valami adathordozót, hogy rámásoljam. Rávesszük, és már itt sem vagyunk. Sandie sem tudhat róla.

-        Nyugi. Sandie nem fogja elmondani, hogy beengedett ide téged, hogy a szobájában, az ágyán aludj, és előtte beleolvass a személyes dolgaiba a saját laptopján.

-        Igazad lehet.