.

121. rész. Itt a nyári szünet.

Az otthon töltött hét gyorsan elrepült. Hamar eljött a szombat délután, az indulásod időpontja. Becsomagoltál, elköszöntél és ismét útra keltél. Már nagyon hiányzott Bill, és kíváncsi voltál Dettiék hogy vannak. Az első utad hozzájuk vezetett. Mikor vasárnap reggel odaértél, odahívtátok Billt is, hogy véletlen se kelljen Tommal összefutnod.

Délután mentél csak vissza a koleszba. Elmesélted otthoni élményeidet Sandienek és ő is az itteni dolgait, aztán lefeküdtél aludni.

Reggel ismét suli és egy hét lemaradást kell behoznod, úgyhogy délutánonként a csoport társakat kergetted, hogy megszerezd a hiányzó jegyzeteket.

A hetek csak teltek. Sikerült megoldanod, hogy Tomot elkerüld. Nem mentél át hozzájuk többet, inkább máshol találkoztál Billel. Sandie és Georg kapcsolata nagyon szépen alakult. Jó volt rájuk nézni. Georg néha próbálkozott veled beszélni Tomról, de nem igazán jött össze neki. Detti és Gustav találtak maguknak egy megfelelő házat, szintén azon a környéken és lassan be is költöztek oda. Detti elhívott magával az első ultrahangra is. Hatalmas élmény volt. Gustavval már most imádták azt a pici fejlődő szervezetet. Egy hét múlva esedékes a házavató buli. Sokat gondolkodtál, hogy elmenjél-e. Hiszen Tom tuti ott lesz. Végül azzal nyugtattad meg magad, hogy ha ott is lesz, annyi a dolgod, hogy nem veszel róla tudomást. Ő pedig ha van benne egy kis tisztelet az irányodba, nem fog zaklatni.

Ezzel a többiek is egyet értettek, és Tomnak nem kellett kétszer mondani, hogy jöjjön el a buliba, miután meghallotta, hogy te is ott leszel.

-        Figyelj. Csak úgy jön el a bulira, ha te békén hagyod. Nem szólsz hozzá, nem mész oda hozzá. – Gustav.

-        Ezt most komolyan elvárjátok? Ha Detti mérges lenne rád, te kibírnád, hogy nem békítheted ki?

-        …(neved) nem egyszerűen mérges rád haver.

-        Jó. Békén hagyom. De ha látom, hogy szívesen beszélgetne velem, akkor nem fogok hátat fordítani.

Eljött a május. Egy héttel a vizsgaidőszak előtt eljött a hétvége, a házavató estéje. Felöltöztél, becsomagoltad az ajándékot, amit nekik vettél, majd Sandievel elindultatok Gustavék új házába.

Georg nyitott ajtót, így hamar társaság nélkül maradtál. Sandievel valahova félrevonultak kettesben.

-        Szia. – puszilt meg Bill.

-        Szia. Dettiék hol vannak?

-        Kint a kertben. Gustav grillez.

Átmentetek a házon, ki a kertbe. Elég sok ember volt. Párat nem is ismertél, Detti csoporttársait a sulijából. Gustav és Detti Tommal álltak a grill mellett.

-        Szia. – adtál két puszit Dettinek. - Gustav. – pusziltad meg őt is, majd a kezébe nyomtad az ajándékodat.

-        Mi ez? – Detti.

-        Egy kis meglepi az új házhoz és a babához.

-        Szia. – köszönt Tom.

-        Szia, Tom. Na, kibontjátok, vagy nézzük egymást? – kérdezted Dettiéket Tomra nem is nézve.

-        Később kibontjuk a többivel. Előbb eszünk.

-        Hát jó.

-        Szia. – köszönt egy ismerős hang a hátad mögül.

-        Szia. Tudtam, hogy Detti tesója vagy, de valahogy nem számítottam rá, hogy itt leszel.

-        Puszit nem is kapok? – Mark.

-        Dehogynem. – pusziltad meg.

-        Örülök, hogy látlak. Jól nézel ki.

-        Köszi, az érzés kölcsönös.

-        Iszunk valamit?

-        Jó ötlet. – felelted és már mentetek is arrébb, ahol az italok voltak.

-        Nagyszerű. – Tom. – Remélem újra összejönnek és akkor fel is kötöm magam.

-        Marknak van barátnője. Nem fognak összejönni. – Detti.

-        Az nem akadály.

-        Van akinek az. – hallgattatta el végre Gustav Tomot.

20 percet beszélgettél Markkal, aztán megjött a barátnője, bemutatta és ők is félrevonultak. Tom megelégelve a várakozást odajött hozzád.

-        Szia.

-        Azt hiszem, már találkoztunk.

-        Tudom, de én szeretnék veled beszélni.

-        Tudom, de én nem.

-        Ne csináld ezt. Március óta nem beszélsz velem.

-        Tom, nem fogok megint segget csinálni a számból. Megmondtam, hogy nem szeretnék veled többé beszélni. Találkozni sem, csak most muszáj volt.

-        Eszméletlenül hiányzol és tudom, hogy én is neked.

-        Erre gondoltál volna azelőtt, hogy annyi mindenről hazudtál. És miből gondolod, hogy nekem hiányzol?

-        Vikitől. Mondta, hogy sokat sírtál és, hogy nagyon hiányzom neked.

-        Hagyj békén. És lehetőség szerint a családomat is. – tetted le a poharad és odamentél Gustavékhoz. Ő pedig utánad.

-        Bocs, de én most inkább hazamegyek.

-        Ne menj. – Bill.

-        De. Az lesz a legjobb. Sajnálom.

-        Majd én elmegyek. – Tom.

-        Nem. Maradj. És ne gyere utánam sem. Legalább ezt az egy kérésemet tartsd be.

-        De ez a legnehezebben teljesíthető kérésed. Nem tudlak békén hagyni. Nem megy.

-        Pedig meg kell próbálnod. Na sziasztok. – köszöntél el és hazamentél.

Tom bocsánatot kért a többiektől és ő is hazament inkább.

Egy hét múlva eljött a második vizsgaidőszak. Ez most valamivel lazább volt, mint az előző, de azért tanulni kellett rájuk. Egy hónap és itt a nyári szünet. Legközelebb már csak szeptemberben kell visszajönnöd Hannoverbe. Billel és a többiekkel már elterveztétek, mit csináltok nyáron. Egy két hetes közös nyaralást terveztetek négyesben Dettivel és Gustavval Görögországban, és egy másikat, ami csak 5 napos, de azt kettesben Billel New Yorkban.

Ezekkel a célokkal vágtál neki a vizsgáidnak, úgyhogy jobban ment a tanulás. Volt mi ösztönözzön. Anyudék megígérték, hogy ha megint olyan jól produkálsz, mint az előző félévben, akkor szívesen fizetik a görög nyaralást.

Sikeresen vetted az akadályokat és az egy hónap alatt minden tárgyadból letetted a vizsgáidat. Már csak egy hétvégét töltöttél itt, mivel most egész nyárra búcsúzol a srácoktól. Péntek este elmentetek Billel vacsorázni és megbeszéltétek, hogy tőle függ csak a New Yorki kirándulásotok. A görög utat már megbeszéltétek, hogy június végén mentek. Ti kettesben majd valamikor július végén vagy augusztusban mentek, mert akkor lesz csak szabad hete Billnek. Nyáron sok a fellépésük Európa szerte.

Szombaton Billel átmentetek Dettiékhez és ott töltöttétek az estét. Társasoztatok, el voltatok.

Vasárnap délelőtt Georgot áthívtad magadhoz, hogy tőle is el tudj köszönni. Ő segített bepakolni a csomagjaidat a kocsidba, aztán együtt kivittétek Sandiet is a reptérre. Megvártad a parkolóban, míg érzékeny búcsút vesznek egymástól, majd Georgot is hazavitted.

-        Hát köszi, hogy elhoztál nagylány.

-        Nincs mit. És jók legyetek.

-        Te is. Vigyázz magadra és jelentkezz, amilyen sokszor csak tudsz.

-        Oké, de ez rád is vonatkozik.

-        Biztos nem fogsz megenyhülni Tomot illetően?

-        Őszinte leszek hozzád. Szeretem őt, mert ez nem múlik csak úgy el. De nem tudok bízni benne, mert most már nem tudom mikor volt őszinte, és mit higgyek el mindabból, amiket mondott nekem.

-        Azt őszintén mondta, hogy szeret téged. Nem fogja hagyni, hogy kitöröld az életedből. Nem láttam még ennyire ragaszkodni valakihez.

-        Sajnálom, de ezt most hagyjuk. Talán egy idő múlva már képes leszek újra nyitni felé, de ahhoz idő kell.

-        Tehát van esélye? Mondhatom neki?

-        Annak van esélye, hogy egyszer megbocsátok neki. És nyugodtan elmondhatod neki, ha ettől majd jobb kedve lesz. Láttam rajta, hogy nagyon bántja ez az egész és hidd el, én nem akarok ártani neki. Rossz hallani Billtől is, hogy mennyire ki van, de magammal is törődnöm kell. Nem sajnálhatom mindig meg, mert aztán az a vége, hogy nekem okoz megint fájdalmat.

-        Tudod, készül valamire. Én tudok róla, de nem mondhatom el. Majd meglátod. És remélem örülni fogsz neki.

-        Tudod, hogy utálom az ilyen meglepetéseket.

-        Nyugi, talán ez az első olyan meglepetése, amit csak és kizárólag azért tesz, mert az a te javadat fogja szolgálni.

-        Na jó. Meglátjuk. Most viszont mennem kell.

-        Jól van nagylány. Hívjál majd.

-        Te is. Szia. – megöleltétek egymást és hazafelé vetted az irányt.