.

123. rész. Az első példány.

A következő három hétben rengeteget beszéltél Adammel. Mindenért felhívott. A betűtípus, a fejezet címek, hogy hol legyenek majd a képek, amiket viszel neki. Nagyon jófej volt.

Hétfő reggel utaztál Berlinbe. A kiadó vállalta a költségeket. A repülőt és a szállást. Billt is odarendelted hétfőre. Délelőtt te végre találkoztál Adammel. Nos nem csak jó fej, iszonyú jóképű is. Habár kicsit idős. 30 éves. Sebaj. Nem párkeresésre jöttél.

Délután Bill is megérkezett és kivettetek egy közös szobát egy hotelben. Aznapra már nem volt teendőd, így elmentetek csavarogni és enni valamit.

-        Na ki vele, mi bajod? – kérdezte.

-        Semmi.

-        Látom rajtad. Engem nem versz át.

-        Most nem akarok erről beszélni.

-        Na gyere, üljünk le ide. – mutatott egy padra, egy kis tó mellett. – Mond el, mi bánt.

-        Hiányzik! Annyira hiányzik. – temetted az arcod a tenyeredbe.

-        Ezzel ő is így van. – tette a válladra a kezét.

-        Minél jobban ki akarom verni őt a fejemből, annál többet gondolok rá. Látok az utcán egy raszta hajú srácot, vagy Viki barátja Tomi, a cd-itek hallgatása, tévénézés, mikor apu gitározik mind őt juttatják eszembe. De még fogmosás, zuhanyzás, evés, alvás közben is. Rátelepedett a gondolataimra és nem hagy nyugodni.

-        Nem bocsátasz meg?

-        Már rég megbocsátottam. Nem is tudom, mikor láttam őt utoljára. Egy hónapja beszéltünk és akkor azt mondta, szeret, én pedig ráraktam a telefont válasz nélkül.

-        Tudom. Mondta. Figyelj, ő mindent azért tett, mert szeret téged. Ezt akkor én sem értettem meg, de most már biztos vagyok benne. Nem tudna ő téged bántani. Te vagy az a lány, aki megmutatta neki, hogy lehet szerelmesnek lenni, hogy van értelme a tartós kapcsolatnak, és hogy jó érzés valakivel törődni.

-        Most már mindegy. Jobb lesz ez így.

-        Ne haragudj, de utálom, hogy mindent így oldasz meg. Jobb ez így, meg beletörődni. Baromság! Szeretitek egymást, nem tudtok meglenni a másik nélkül. Mi ez, ha nem összetartozás? Mi lesz jobb, ha örökre Tom nélkül maradsz? Mi? Semmi, mert nézz magadra. Vagy nézz Tomra.

-        Félek. Gyűlölök csalódni valakiben, akit annyira szeretek, mint őt. Tudom, hogy ő is csalódott bennem és tudom, hogy néhány dolgot túlzásba viszek, de megbántott. Nem volt őszinte hozzám, pedig ha elmondja, hogy mit érez, most nem itt tartanánk.

-        Mi lett volna, ha elmondja? Te egyfolytában azt ecsetelted neki, hogy milyen jó, hogy barátok vagytok. Hogy így érzed jól magad.

-        Neki barátnője volt. Minek járt Melissával, ha engem szeretett?

-        Amikor elkezdett Melissával járni nem tudta, hogy szeret téged. Azt hitte elmúlt, mert egy ideig nem találkoztatok. Aztán Melissa jó volt, mert olyan volt, mint te. Így Tom úgy érezhette, nélküled sem áll meg az élet. Ráadásul neked ott volt Mark, aztán Tom szeme láttára flörtöltél más fiúkkal. Persze, hogy nem merte bevallani, amit érez, mert nem akart pofára esni.

-        Inkább engem ejtett pofára. Különben meg meddig fog még szeretni? Amíg nem talál egy újabb lányt. Szépen elfelejt engem. Úgy sem találkozunk és nem is beszélünk. Mintha nem is léteznék.

-        Nem ilyen egyszerű. Hogyne léteznél, mikor ő a testvérem. Te meg én együtt mentünk nyaralni, most is veled vagyok. Nap, mint nap beszélünk telefonon.

-        Tehát, ha Tomot ki akarom törölni az életemből, téged is ki kell?

-        Nem ezt mondom. Csak újra be kell őt fogadnod, mert ez így beláthatod, hogy nem megy. Nem kell járnod vele, és nem kell bájologni, csak fogadd el, hogy szeret téged és adj esélyt neki, jóvátenni a dolgokat. Neki is könnyebb lesz kilábalni ebből a szerelemből, ha nem azon töri egész nap a fejét, hogy mikor beszélsz már vele újra, hogy mikor láthat.

-        Nem tudom. Talán igazad van, de most nem akarok ezzel foglalkozni. Szeretnék egy picit magammal is törődni.

-        Te tudod és a te dolgod, én csak elmondom a véleményem.

-        Téged nem akarlak elveszíteni.

-        Nem fogsz. – ölelt át. – Csak gondold át a dolgot, mert úgy lesz a jobb, nem pedig így. Te is szenvedsz, ő is szenved, mi értelme így?

-        Majd beszélek vele, ha eljön az ideje. Gyengeségből nem fogom meggondolni magam. Majd ha ésszerűnek tartom.

-        Rendben.

-        Köszönöm. Tudod Tom igazán szerencsés, hogy ilyen testvére van, mint te.

-        Én pedig akkor lennék a legszerencsésebb, ha életem két legfontosabb embere boldog lenne.

Erre már nem válaszoltál semmit. Tudtad jól, hogy igaza van, nincs mit beszélni már erről.

Másnap reggel keltetek és mentetek Adamhez. Vittél pár fotót és a könyvkötőt is meglátogattátok.

Szinte minden fejezethez jutott pár kép. Nick is átküldött párat a forgatások közben készültekből. Tettetek bele külön-külön a fiúkkal fotókat, közöseket, Billel az első csók jelenetből, mikor felhívott a színpadra az üedw-nél, mikor a klipp premierjén újra találkoztál a fiúkkal és te voltál a meglepetésvendég, és még egy rakás képet. Kiválogattátok a legjobbakat és kitaláltátok, melyik hova kerüljön.

Aztán a borító tervezés volt hátra. Billel mindketten hasonló borítót álmodtatok meg, és a könyvkötő is meg volt vele elégedve. Az alap fekete volt. Rajta ezüstszínű tükörhatást keltő felirat hirdeti a nevedet és alatta a könyv címét. Középen a th embléma. A hátulján részletek a könyvből és egy közös fénykép rólad és a fiúkról. Nagyon szép lett. Adam ötlete volt még, hogy a hátoldalra felülre írjuk fel: „Nem csak Th rajongóknak!”

Nagyon izgatott voltál, mert egyre valóságosabbnak tűnt az egész. Délután elkezdik nyomtatni az elkészült művet és egy fél óra múlva megkapod az első borítót is az első példánnyal.

Amíg erre a bizonyos elsőre vártatok Adam meghívott titeket ebédelni egy közeli étterembe. Elmondta, hogy milyen promóciót tervezett a könyvednek, és hogy szerinte mekkora példányszám fog biztosan elkelni. Meglepődtél, mert nagyon magabiztos volt és eltökélt. Erre az emberre rábízhatod magad. És ha hihetsz is neki, hamarosan ezrek fogják esténként lefekvés előtt, a kádban sziesztázás közben, a strandon napozással egybekötve olvasni a te szavaidat.

Hamarosan csörgött Adam telefonja, hogy elkészült a mintapéldány, és hogy nézzétek meg.

És igen. Megkaptad, ott volt a kezedben, a te saját könyved. Hihetetlen, de igaz. A kívül a te neved, belül a te életed. Tetszett mindhármotoknak és Adammel úgy döntöttetek, ez így jó, ahogy van. Egy telefont intézett még és elindult a nyomtatás.

-        Köszönöm. – nyújtottál kezet Adamnek.

-        Szerintem ennél már jobban ismerjük egymást. – mondta és átölelt. – Rossz ómen, ha most gratulálok, úgyhogy nem teszem még.

-        És mikor kerül a polcokra? – Bill.

-        Úgy egy hét múlva. Pontos időpont miatt majd értesítelek. Te már ne törődj mással, innen mindent elintézek. Természetesen tartjuk a kapcsolatot, és folyamatosan értesítelek mindenről. Ha jól mennek a dolgok, és jól fognak, nekem elhiheted, hamarosan újra találkozunk, hogy bemutatkozz a nagyérdeműnek.

-        Rendben. Várni fogom.

Elköszöntetek és visszamentetek a hotelbe csomagolni. Bill még kikísért a reptérre, mert ő taxival ment tovább Magdeburgba.

-        Újra búcsúzunk. De ne felejtsd el, hogy augusztusban irány New York.

-        Már alig várom.

-        Ahogy hazaérsz, hívjál, tudod, hogy nem vagyok oda a repülésért.

-        Rendben. Hívlak, amint leszállt a gépem. Na szia, és köszönöm, hogy eljöttél velem. – ölelted át.

-        Én köszönöm, hogy segíthettem neked egy ilyen nagy dologban.

Elköszöntetek és elindultál a terminálod felé.

Ez így nem jó. Ez nem csak a te érdemed. És ő megérdemli, hogy ezt tudasd vele személyesen is. Csak látni egy picit, csak a szemébe nézve megköszönni. Talán megölelni és erősen magadhoz szorítani…

-        Bill! – futottál utána a kijárathoz.

-        Hát te? – nézett rád meglepődve.

-        Veled megyek!

-        Hogy hogy?

-        Neki adom. A legelső példányt. Tomnak adom. Őt illeti meg.

-        Ez igazán jó ötlet. Elindulunk és fel is hívom, mert nem biztos, hogy otthon lesz.

-        Rendben. – mondtad és fogtatok egy taxit magatoknak, hogy Magdeburg felé vehessétek az irányt.