.

124. rész. Most már gratulálhatok.

-        Szia bátyó jó hírem van. – köszöntötte kapcsoláskor Bill testvérét.

-        Szia kicsim.

-        Anyu?

-        Igen. Tom itt hagyta a telefonját. Azt mondta nincs rá szüksége most.

-        Miért ő hol van?

-        Lementek Georgal egy pár napra, a tengerpartra. Kikapcsolódni, azt mondták.

-        Nekem nem is szólt.

-        Mondta, hogy …(neved)-el vagy, úgyhogy úgyse mész velük most.

-        Hát ez az anyu. …(neved)-el vagyok és megyünk hazafelé.

-        Nahát, rég nem láttam. Mikor értek ide?

-        Még egy óra kb.

-        Összedobok valami kaját, várlak. – köszönt el izgatottan.

-        Nincs otthon? – kérdezted.

-        Nincs. A parti házban vannak Georgal. Persze telefont nem vitt.

-        Mindegy. Majd te odaadod neki.

-        Ha most azt mondod, jobb is így én nem tudom, mit csinálok veled. Lemegyünk a partra hozzájuk és kész.

-        Nem. Tényleg. Ez jel.

-        Ne haragudj meg, de te nem vagy normális. Tudod mi a jel? Az hogy neki akarod adni ezt a könyvet. Az jel. Arra, hogy szereted őt és ennyi.

-        Kérem álljon meg. – szóltál a sofőrnek, aki félre is állt.

-        Ne csináld ezt.

-        Add oda neki. Nem üzenek semmit, és nem kell megköszönnie sehogy. Csak add oda neki, mert ez őt illeti.

-        Nem nem. Te adod oda. Ülj vissza, ezt nem teheted. Ő a testvérem és nem fogom ezt csinálni tovább.

-        Kérlek Bill. Nem megy. Ne utálj. – mondtad és becsuktad az ajtót, Bill taxija pedig továbbállt.

Tudtad, hogy most baromi dühös rád, mert megfutamodtál.

Otthon már te is máshogy láttad a dolgot. Nem ez volt a legjobb, amit tehettél. Bill nem hívott és nem is írt. Megérdemled. Nem teheted ezt vele. Ők testvérek és Billnek mellette a helye. Őt kell védenie és az ő pártját kell fognia. Ha bántod Tomot, bántod Billt is.

Tom pár nap múlva hazatért a kiruccanásból.

-        Szia! – ölelte magához Bill.

-        Hiányoztál már öcsi.

-        Te is nekem. Jobban nézel ki.

-        Jobban is érzem magam kicsit. Mi volt a kiadónál?

-        Ja igen. Hát most nem fogod jobban érezni magad.

-        Mi történt? Vele van valami? Mond már.

-        Gyere, megmutatom. – vezette fel öccsét a szobájába. – Ezt neked küldi. – adta a kezébe a könyvet. – Ez a legelső példány. Azt mondta, ez téged illet. Igazat megvallva ő akarta elhozni neked, de mikor megtudta, hogy nem vagy itthon azzal a baromsággal állt elő, hogy ez jel. Kiszállt a taxiból és azóta nem beszéltünk.

-        Fasza! Hónapok óta ki sem teszem a lábam a tetves lakásból. Egyszer elmegyek, és mi van? Ez. Várj, mi az hogy azóta nem beszéltetek? Összevesztetek?

-        Megmondtam neki, hogy ezt ne várja el tőlem. Nem állhatok köztetek villámhárítónak. De hagyjuk is ezt. A lényeg, hogy ez a tied.

-        Istenem, annyira szeretem.

-        Ő is téged.

-        Gondolod?

-        Tudom. Szenved és hiányzol neki, de úgy viselkedik, mint egy komplett idióta.

-        Ne beszélj így róla.

-        Nem Tom. Ez azért túlzás már. Kezdem úgy érezni, hogy direkt kínozza magát. Talán tényleg igaza van és így jobb is. Felejtsétek el egymást végre és legyetek normálisak, mint azelőtt. Hiányoztok nekem. A boldog, mosolygós, optimista bátyám és barátom. Ez olyan nagy kérés?

-        Nyugi, öcsi. Vége lesz. Hidd el. Úgyis visszaszerzem. Szépen lassan visszakapom őt, tudom.

-        Úgy legyen.

-        De ti ezen ne vesszetek össze.

-        Nem vesztünk össze, csak most akarom, hogy észrevegye végre, milyen baromságot csinál.

Adam hívott téged másnap és örömmel tudatta veled, hogy a könyved megjelenése július 20-a. Rengeteg példányt nyomtattak, és a héten elindul a promóció is.

Így is történt. Egy hét volt már csak a nagy napig és addig halálra izgultad magad. Vajon tényleg igaza lesz Adamnek? Tényleg annyian lesznek kíváncsiak rá?

20-án délután már tűkön ültél, mikor hív már Adam. És hívott is.

-        Na? – szóltál bele köszönés nélkül.

-        Ami azt illeti elszámítottam magam.

-        Értem. – mondtad letörve.

-        Arra számítottam, hogy úgy 1-2 ezer ember lesz első nap.

-        Mennyi volt?

-        Hát a könyves boltok most zártak és az előzetes eredmények szerint 4000 fiatal váltotta te könyvedre a pénzét?

-        Mennyi?

-        Jól hallottad. És még csak ma. Lesz ez még több is szerintem.

-        Úr isten!

-        Bizony! Most már gratulálhatok. Szép munka volt.

-        Nem jutok szóhoz.

-        Csak annyit mondj még, hogy úgy két hét múlva valamelyik szombaton, el tudsz-e jönni a mi boltunkba aláírást tartani. Behozzák az olvasók a könyvedet, és te aláírod őket, beszélgetsz velük meg ehhez hasonlók.

-        Hát persze! Majd szólj, hogy mikor.

-        Oké, és ha érdekelnek a vélemények, menj fel a honlapunkra. Ott megtalálod az egyik menüben a te könyvedet. Oda írhatnak az olvasók, és te válaszolhatsz is nekik.

-        Ezt még mindig nem hiszem el. Köszönöm!

-        Hidd csak el! És mégegyszer gratulálok!

-        Köszönöm!

Elköszöntetek és letettétek a telefont. Ezt el kell mondanod Billnek. Ezt tudnia kell. Egyből hívtad is. Simone vette fel. Ez valami új szokás lehet náluk. 

-        Szia, szívem, Bill fürdik.

-        Szia.

-        Mi ez az izgatottság? Valami baj van?

-        Baj? Dehogy! Több mint 4000 példány kelt el az első nap. El sem hiszem. Talán csak álmodom. – mondtad neki, majd kiugorva a bőrödből.

-        Hát gratulálok szívem! Ez igen. Mondta Adam, hogy nagy eredményekre számít, de ekkorára azért nem. Szólok Billnek. Kisfiam! – kiáltott. - …(neved) az! 4000-nél is több könyve kelt el ma! – kiáltotta tovább büszkén.

-        Mindegy hagy fürödjön. Majd később felhívom. Most úgyis mindenkit felhívok még, hátha végre én is felfogom, hogy ez igaz.

-        Rendben. Ügyes vagy, büszke vagyok rád!

-        Köszönöm!

Bő fél óra alatt mindenkit felhívtál, aki eszedbe jutott. Georg, Gustav, Detti, Sandie, Viki, anyud, apud. Végül Bill is visszahívott.

-        Szia.

-        Szia. Ez hihetetlen! Megyek, veszek is magamnak egy példányt, már nagyon kíváncsi vagyok, mit írtál.

-        Még nem olvastad?

-        Tom ki sem engedi a kezéből. Úgyhogy megyünk Gustavval és veszünk egyet mindenkinek.

-        Remélem, tetszeni fog.

-        Gondolom, hogy nagyon jó. Eleve ha ennyien már most megveszik.

-        Gondolom, ez azért van, mert rólatok szól.

-        Hát nem tudom. Ráadásul az csakis jó könyv lehet, ami még az én bátyámat is olvasásra készteti.

-        Mondasz valamit. Figyelj, sajnálom azt a múltkori dolgot. Hülye voltam. Csak berezeltem.

-        Fátylat rá. Nem szólok bele az életedbe. Ez a ti dolgotok és nekem az a legjobb, ha nem folyok bele.

-        Egyébként hogy van?

-        Hát, most ha azt mondom, hogy szarul, akkor attól te is csak szomorúbb leszel.

-        Igaz.

-        És te? Hogy vagy?

-        Az egyik szemem sír, a másik nevet. Rég voltam egyszerre ilyen boldog és közben ennyire boldogtalan is.

-        Én bízok az ítélőképességedben. Csak ennyit mondok.

-        Nagyon szeretlek.

-        Én is téged.