.

127. r�sz. Mond m�gegyszer.

-        Le fogom k�sni a g�pemet. – mondtad szipogva.

-        Azt k�tlem. M�r r�g besz�ltem apuddal, hogy k�s�bb m�sz. Vagy csak holnap.

-        De van egy csom� dolgom. – menteget�zt�l.

-        Nincs semmi dolgod. Ne menek�lj. Mi�rt nem v�llalod fel, amit �rzel? Mit�l f�lsz?

-        Hogy megint csal�dok. Hogy csak addig kellek, am�g nem kaphatsz meg.

-        Engedd, hogy bebizony�tsam, nem �gy van. Vagy mond ki, amire k�rtelek.

-        Azt nem tudom megtenni. Nem mondhatom, hogy nem szeretlek, mert annyira szeretlek, hogy szinte m�r f�j.

-        Akkor hagyd, hogy megcs�koljalak v�gre �s mond, hogy �jra az eny�m vagy.

-        �n mindig is a ti�d voltam.

-        Akkor m�r csak egy dolgot k�rdezek �s csak egy sz�val kell r� v�laszolnod. Igen vagy nem. Elfogadom a nemet is, csak val�sz�n�leg belehalok.

-        K�rdezd meg.

-        Hajland� lenn�l most itt eld�nteni, hogy �leted h�tral�v� r�sz�t velem �led le?

-        Ezt hogy �rted?

-        V�rj, hagy fejezzem be. Szeretn�m, ha te lenn�l a legboldogabb n� a vil�gon. Ez csak �gy lehets�ges, ha mellettem �regszel meg. Most arra k�sz�l�k, hogy megk�rjem a kezed, �s ezzel l�that�v� tegy�k azt a bizonyos kezdetekt�l k�zt�nk l�v� k�tel�ket. Teh�t mit mondasz? – vette el� a zseb�b�l azt a bizonyos gy�r�t. – Hozz�mj�ssz �s leszel a feles�gem, a gyermekeim anyja, a t�rsam am�g �lek?

-        Tom, �n… - �ll�tottad fel.

-        Ne, baba. Csak egy igen vagy egy nem. Nem kell k�r�t�s egyikhez sem. Csak mond ki.

-        Mond m�gegyszer.

-        Mit? Hogy baba?

-        Azt.

-        Szeretlek baba. Leszel az eny�m egy �leten �t?

-        Igen. – felelted heves b�logat�s k�zepette, k�nnyeid sorozat�t engedve szabadon.

Fel�llt�l �s hagytad, hogy felh�zza a gy�r�t az ujjadra.

-        Most meg foglak cs�kolni.

-        Azt j�l teszed. – nevett�l.

Mag�hoz h�zott �s gyeng�den, lassan megcs�kolt. �gy �rezted, ha itt v�get �rne az �leted, boldogan haln�l meg. Tal�n soha nem �rezt�l m�g ilyet. Csak lehunytad a szemed �s l�ttad magad el�tt a gy�ny�r� k�z�s j�v�t�ket. �rezted, hogy Tom arc�n v�gig gurul egy apr� pici k�nnycsepp. Megszak�tottad a cs�kot �s r�n�zt�l. Ez a jelens�g is most volt el�sz�r l�that� sz�modra. Eddig is csod�latosan sz�pek voltak a szemei, de most a hossz� szempill�in �l� k�nny csillogott a lemen� nap f�ny�ben.

-        Annyira boldogg� tett�l, hogy ak�r k�pes lenn�k most itt meghalni, mert m�r elmondhatom, hogy meg�rte �lni.

-        Nagyon szeretlek! – �lelted �t.

J� szorosan szor�tott�tok egym�st.

-        Mostant�l akkor m�r �r�kk� egy p�r vagyunk? Egy�tt fogunk �lni �s gyerekeket nevelni?

-        Vagy 5-�t.

-        Na nem. – toltad el. – Maximum, kett�.

-        Majd megl�tjuk. – hozta el� mag�b�l a bek�pzelt Tom mosolyt, ami minden helyzetben k�pes levenni t�ged a l�badr�l.

-        Egy�bk�nt a meglepet�seknek nincs m�g v�ge.

-        K�v�ncsian hallgatlak.

-        Vacsor�zni h�vtalak, de azt nem itt t�ltj�k el.

-        Hanem?

-        Nem gondolod, hogy el�rulom? Megl�tod. Ezeket itt hagyjuk �s megy�nk is.

-        Csak m�g egyszer cs�kolj meg.

-        Ak�r m�g ezerszer is. – megcs�kolt ugyanolyan gyeng�den, mint az el�bb. – De cs�kol�z�sra itt van m�g a h�tral�v� �let�nk. Induljunk el.

-        Ok�, de el�tte �n is k�rn�k valamit.

-        B�tran.

-        Az�rt n�ha visszakapom az �n r�men�s, nagysz�j�, flegma Tomomat is?

-        H�t persze! De nem k�rhettem meg �gy a kezedet, hogy figyelj b�bi, ha m�r �gyis od�ig vagy �rtem, leporoltam a r�gi gy�r�det �s most felh�zom az ujjadra.

-        Im�dlak!

�jra kocsiba �ltetek �s elindultatok a kiszemelt helyre. Tom m�r nem takarta le a szemed �s nem akarta eltitkolni merre mentek. Egyszer�en csak vezetett, sz� n�lk�l, minden v�lt�s ut�n megfogva a kezedet. A tengerparti h�zuk el�tt �lltatok meg. A parkol�t�l a bej�ratig ki volt vil�g�tva minden �s a f�ld�n ugyanolyan apr� pici k�k-fekete r�zsaszirmokon l�pkedtetek. Megfogtad a kez�t j� szorosan, hogy soha ne engedhesse el �s bementetek a h�zba.

Az eb�dl� asztalon h�rom gyertya vil�g�tott, azon k�v�l semmi m�s nem adott f�nyt a lak�snak. 5 szem�lyre volt ter�tve.

-        �lj le ide. – h�zta ki neked az asztalf� sz�m�ra fenntartott sz�ket.

-        �n ide �l�k mell�d. – foglalt helyet a jobb oldaladon l�v� sz�ken.

-        Ez pedig az �n helyem. – �lt le hirtelen a semmib�l el�j�v� Bill a b�tyj�val szemben l�v� helyre.

-        Szia nagyl�ny. – foglalta le a Bill melletti helyet Georg.

-        K�ts�g k�v�l ez maradt nekem. – tette le fenek�t v�g�l Gustav is Tom mell�.

-        Ti itt?

-        M�g sz�p! – mondt�k egybehangz�an.

-        Mint r�gen. – Tom.

-        Csak mi �ten. – Georg.

-        Te tot�l biztos volt�l a dolgodban. – mosolyogt�l Tomra. – Tudtad, hogy elj�v�k veled, tudtad, hogy igent mondok.

-        Hogy mondhatt�l volna nemet. – puszilt meg.

-        Akkor koccintsunk. – Gustav. �s t�lt�tt mindenki pohar�ba pezsg�t.

-        A k�t legfontosabb emberre, akik v�gre egym�sra tal�ltak. – Bill.

-        A k�t legmakacsabb emberre, akik v�gre bel�tt�k, mi a legjobb sz�mukra. – Gustav.

-        A k�t leges legjobb bar�tomra, akiknek akkora esk�v�t rendez�nk, amilyet m�g nem l�tott Magdeburg. – Georg.

Koccintottatok.

-        K�sz�n�m szerelmem.

-        Tudn�d mi�ta v�rtam erre. Hogy ezt a te gy�ny�r� sz�db�l halljam. – fogta meg a kezed.

-        Akkor v�gre egy�nk. Azt hitt�k kor�bban j�tt�k �s m�r �hen halunk. – Georg.

Tom fel�llt �s a konyh�b�l el�hozott 5 pizz�t.

-        Pont az el�bb hozta ki a fut�r. – Gustav.

Megvacsor�ztatok, �jra boldogan �s 5-en. A fi�k gratul�ltak m�g egyszer a k�nyvedhez �s mind k�rtek a saj�t p�ld�nyukba n�vre sz�l� �zenetet. �rt�l is nekik, azt ami �pp eszedbe jutott.

-        Most m�r �n is megn�zhetem, mit �rt�l a k�nyvembe? – Tom.

-        Most m�r igen.

Kiment a kocsiba az �v��rt �s behozta.

„Szeretlek, �s �r�kk� veled akarok lenni. Csak mond, hogy baba �s �n a ti�d vagyok egy �leten �t!” – olvasta fel Tom a saj�t �zenet�t.

-        Azt mondtad, ezt �rjam.

-        Te tudtad. Tudtad az elej�n, hogy �gyis kib�k�l�nk, �s tudtad, hogy �gyis meg fogsz bocs�tani.

-        �n m�r r�g megbocs�tottam. – mosolyogt�l r�. – Mikor meghallottam a hangod a k�nyvesboltban, m�r tudtam, hogy v�gem. Innent�l nincs m�s h�tra, ez az amire v�rtam.

-        Az utols� meglepet�sem holnap fogod megl�tni, ha minden igaz.

-        M�g van egy meglepet�sed?

-        Jelenleg m�g egy van, igen. De mostant�l a k�z�s �let�nkben minden nap megleplek majd valamivel, hogy �jra �s �jra �rezd, mennyire bel�dbolondultam.

-        Annyira szeretlek! – mondtad �s megcs�koltad.

-        Na j�l van sr�cok, mi megy�nk. Ti�tek a h�z. – Georg.

-        J� �jt. �s rem�lem, siker�lt meglepn�nk. – puszilt meg Gustav.

-        �r�l�k, hogy v�gre mosolyogni l�tlak. – �lelt mag�hoz Bill.

-        Nagyon szeretlek titeket. K�sz�n�m.

-        Na, hess a menyasszonyomt�l. – nevetett Tom.

A fi�k elmentek �s ketten maradtatok. Odament�l Tomhoz �s �tkaroltad a nyak�t.

-        �s, most mihez kezd�nk kettesben? Ebben a nagy h�zban? – c�lozgatt�l mosolyogva.

-        �szinte leszek. Legsz�vesebben most azonnal a magam�v� tenn�lek, de nem akarlak lerohanni �s szerintem lesz m�g alkalmunk arra.

-        Kicsim, m�r a ti�d vagyok, eljegyezt�l. M�r nem kell a sz�vemet megh�d�tanod, most h�d�tsd meg a testem is. – mondtad �s megcs�koltad.

Lassan a szob�ja fel� haladtatok �s �vatosan h�mozt�tok le egym�sr�l a ruh�itokat. M�r semmi m�s nem sz�m�tott csak te �s �. Csak egym�sra koncentr�ltatok �s a c�l, hogy fantasztikus �r�m�ket �ljetek �t egy�tt…Semmi m�s nem sz�m�t…