.

128. rész. Megyek veled.

Reggel felébredtél és Tom nem volt melletted. Felültél körülnéztél a szobában. Ekkor jött be egy tálcával a kezében.

-        Jó reggelt édesem. – mondta édesen és odajött hozzád.

A tálcán egy szál rózsa volt, reggeli és egy pohár narancslé.

-        Ezt te csináltad?

-        Én hát! Gondoltam ágyba hozom neked a reggelit.

-        Köszönöm. És ez mi?

-        Egy újság.

Elvetted az újságot és nem jutottál szóhoz. A címlapon Tom volt. Alatta egy idézet „Rátaláltam életem szerelmére!”, és a főcím: A Tokio Hotel fiatal gitárosa felvállalja érzéseit.

„A szerkesztőségünkben fogadtunk egy hívást tegnap reggel Tom Kaulitztól a Tokio Hotel gitárosától. Azt kérte jelentessük meg, amit mondani szeretne. Így tollat ragadtam és írtam a szerelmi vallomását. Először is elnézést kért a rajongóitól, hogy így tudják meg, de szíve választottjának, ezzel szeretett volna meglepetést okozni. Tom életében először szerelmes. A szíve nem másért dobog, mint a sokak szerint a th üdvöskéjeként emlegetett …(neved)-ért. Ismerhetitek már őt a fiúk két klipjéből, zavaros sztorikból és botrányokból. Nemrég pedig egy könyvvel rukkolt elő, aminek a címe ’Én és a Tokio Hotel’. Állítása szerint Tom, a kezdetek óta szereti ezt a lányt, de kapcsolatuk most emelkedett arra a szintre, hogy el is jegyezzék egymást. Magabiztosan nyilatkozott a lánykérésről, ami a cikkem írása közben zajlik. Igen. Miközben én írom ezt a cikket, Tom épp szerelmet vall és megkéri a kezét annak a lánynak, aki rabul ejtette az eddig kicsapongó életstílusáról ismert gitáros fiút.

Ezúton üzent is neki. „Képes vagyok ország világ előtt felvállalni, mit érzek irántad, mert tudom, hogy erre vágysz. Nem bujkálunk, nem öltözünk be, ha kilépünk az utcára. Kiállunk mindenki elé és büszkén vállaljuk, hogy egymáséi leszünk egy életen át!”

A rajongóinak is üzent. „Nagyon sokat jelentetek nekem és sok mindent köszönhetek nektek. Ezért szeretném veletek megosztani az örömömet. Remélem, elfogadjátok a döntésemet és velem együtt örültök. Köszönöm nektek, hogy támogattatok eddig és remélem ezután is fogtok!”

Így talál hát szerelemre az is, akinek a hosszú távú párkapcsolat és a mély érzések nem sokat jelentenek. Ezúton gratulálok nektek és sok boldogságot a közös jövőtökhöz. Remélem az esküvőre kapunk meghívót!”

-        Ezt nem hiszem el. – néztél értetlenül szerelmedre. – Csípj meg, talán csak álmodom.

-        Baba ez nem álom. Tudom, hogy téged mindig bántott, hogy nem vállallak fel. De most megtettem. Már nem számít más, csak hogy soha többé ne bántsalak meg.

-        Csak ez maradjon is így. Mármint nem ez, hogy ilyen kis nyálas vagy és ömlenek a versek a szádból. Hanem mi. Maradjuk így. Ne rontsuk el többé.

-        Te most cukkolsz?

-        Mivel? Azzal hogy csöpög a dumád? – nevettél.

-        Add ide a tálcát. – vette el.

-        Mondasz róla egy verset? – cukkoltad tovább.

-        Gyere ide. – ugrott az ágyra.

Leugrottál és kiszaladtál a szobából. Ő utánad kitartóan. Párszor megkerültétek a kanapét, a tévé állványt, a konyhapultot. Még egy-két párnát is sikerült hozzávágnod.

-        Úgyis tudod, hogy el foglak kapni.

Kiszaladtál a házból, fellökve az épp érkező fiúkat, Dettivel.

-        Jézus, bocs. – fogtad meg Detti pociját.

-        Megvagy. – kapott egyből el Tom.

Felkapott az ölébe és irány a tenger. Sikítoztál, hogy tegyen le, a többiek meg csak nevettek rajtatok.

-        Ne merj oda bedobni!

-        Visszavonod?

-        Nem én.

-        Pedig akkor bedoblak.

-        Úgy sem mered. – mondtad és ő azzal a lendülettel, kiengedett a kezei közül, be a vízbe.

-        Ááá! – kiáltottad. – Ez megharapott!

-        Mi? – hajolt oda aggódva Tom. – Mi baj baba?

-        Ez. – rántottad be a vízbe.

-        Hiányoztál. – nevetett.

-        Te is nekem. – magadhoz húztad és megcsókoltad.

Csókolózni kezdtetek és már egyáltalán nem érdekelt titeket, hogy vizesek vagytok.

-        Szerintem hagyjuk most őket. – Georg.

-        Ja, menjünk be. Valószínűleg úgyis a hálóban fognak kikötni. – Bill.

Bementek és Billnek igaza is lett. Pár perc múlva Tom az ölében hozott a házba és szó nélkül már csukódott is be mögöttetek a szobájának ajtaja.

-        Ezek sose változnak. – Gustav.

-        De legalább együtt vannak. – Detti.

Feküdtetek az ágyban és mivel a két legönzőbb ember talált újra egymásra, egyáltalán nem akartatok kimenni a többiekhez. Annyi időt vesztegettetek el egymás nélkül, és most így jó.

-        Ma már haza kell mennem.

-        Nem akarom. – bújt hozzád.

-        Muszáj lesz.

-        És mikor látlak újra?

-        Nem tudom. Nem hinném, hogy szeptember előtt még ideutazom. De te eljöhetsz hozzánk. Apuéknak úgyis el kell mondanunk, hogy eljegyeztük egymást.

-        Veled megyek ma. Mit szólsz?

-        Biztos? Nincs más dolgod?

-        Nálad nincs fontosabb dolgom mostantól. Pár napig nálatok is maradhatok, mit szólsz? Úgysem voltam még ott.

-        Tényleg. Rajtad kívül már mindenki volt nálunk.

-        Akkor foglalkozz a többiekkel, én szólok anyunak és elmegyek pár holmiért.

-        De úgy siess, ahogy csak tudsz. – ölelted magadhoz.

-        Rohanok baba. – puszilta meg a homlokodat, felöltözött és gyorsan indult is.

Te is felvetted a ruháidat és kimentél a többiekhez a nappaliba.

-        Sziasztok. – vigyorogtál, majd egyesével köszöntöttél mindenkit. – Helló kicsi baba, hogy vagyunk odabent? – tetted a fejed Detti hatalmas pocakjához.

-        Egész nap rugdalózik. De a doki szerint nagyon jól van. Ép és egészséges.

-        Bizony. Már 5 hónapos a kislány. – büszkélkedett Gustav.

-        Kislány?

-        Igen. De még harcolunk a neveken.

-        Egyébként a bátyám hova rohant szó nélkül? – Bill.

-        Hazajön velem pár napra. Anyuékat is jobban megismeri és elmondjuk, hogy eljegyeztük egymást.

-        Tényleg, gratulálok! – ölelt meg Detti.

-        Olyan boldog vagyok. Tegnap még azon is elgondolkodtam, mi értelme az életemnek, ma meg már úgy kelek, mint Tom boldog menyasszonya.

-        Nagyon készült rá. – mosolygott.

-        Tényleg, Sandievel mi a helyzet? Szoktunk néha sms-ezgetni, de egy ideje nem hallottam felőle.

-        Voltam nála. És hamarosan ő is jön hozzám egy pár napra. – Georg.

-        Na, ennek örülök. Bill, szívem, mi baj?

-        Jó, hogy újra együtt vagytok, és tényleg örülök nektek, de gondolom, akkor ugrott a New York-i út. – mondta kicsit szomorúan.

-        Bill, tegyél le erről a hülyeségről. Együtt megyünk New York-ba, ezen senki és semmi nem változtat. Tom is meg fogja érteni.

-        Akkor jó. És mikor megyünk?

-        Az csak rajtad múlik.

-        Meddig lesztek nálatok Tommal?

-        Nem tudom. Majd ő eldönti, meddig marad. De gondolom csak pár napot.

Kicsit több mint egy óra alatt Tom összepakolta pár holmiját, megvette a repjegyeket haza és már jött is vissza hozzátok. Elköszöntetek a többiekkel és pár óra múlva már a házadnál voltatok.

-        Szia, kincsem. – puszilt meg apud ajtónyitás után.

-        Szia, apu. – ölelted meg.

-        Isten hozott fiam. – fogott kezet Tommal.

-        Most van itt először nálunk. És marad is pár napig, jó?

-        Akkor, ha jól sejtem szent a béke. – mosolygott apud.

-        Megtennéd, hogy amíg kipakolunk, áthívod anyut meg Vikit?

-        Nagy bejelentés szagot érzek.

-        Eljegyeztem a lányát. – mondta ki Tom, kicsit tartva a reakciótól.

-        Tom. Először is már tegeződünk, másodszor pedig lehet hogy a volt feleségemnek nem vagy a szíve csücske, de én mindig szimpatizáltam veled. Boldoggá teszed az én pici lányomat, úgyhogy nincs kifogásom ellene. Gratulálok. – ölelte meg Tomot, majd téged is.

-        Köszönöm. – könnyebbült meg Tom.

-        Na, akkor mi felmegyünk a szobámba. – mondtad és már mentetek is.

-        Anyud nem bír?

-        Hát nem igazán. Mindig Bill volt a kedvence. Rólad nincs túl jó véleménnyel a történtek miatt. Te vetted el a kislánya szüzességét, rengeteg bajba kerültem miattad, és mindig úgy érzi, jobban szeretlek téged már, mint őt. Tipikus anya. De ne félj, szerintem nem lesz gond.

-        Hát, ha te mondod baba. – sóhajtott.

-        Na nyugi. Inkább azzal törődj, hogy itt nem lesz szex.

-        Mi?

-        Nem gondolod, hogy apummal egy házban képes vagyok arra?

Ő erre fogta a csomagjait és elindult az ajtó felé.

-        Hova mész? – kérdezted értetlenül.

-        Szállodába, hotelbe, bárhova, csak el innen. Nem gondoltad, hogy ennyit utazok, és még meg sem kaphatlak? Gyere, menjünk.

-        Tom, kicsim. Csak vicceltem. Apu alig van itthon, csak a mienk a ház a nap túlnyomó részében.

-        Figyelj, kislány. Bármivel viccelődhetsz, halállal, élettel, zenével, bandával, Billel kapcsolatban, de soha, soha ne viccelj kajával vagy a szexszel. – húzott magához.

-        Ez az én Tomom. – csókoltad meg.

-        Kicsim. – szólt be kopogva apud.

-        Igen?

-        Anyádék egy óra múlva átjönnek. Vikivel és Tomival. Rendelek kaját.

-        Jól van. – szóltál ki. – Köszi.