.

130. rész. Nagy lépés ez.

Végre a családban is szent a béke.

Másnap ígéretedhez hűen elvitted Tomot pár helyre. Duna partra, a Budai várba, egy hajón ebédeltetek az Országháztól nem messze a rakparton. Este pedig elmentetek bulizni Vikiékkel. Bemutattad Tomot az ismerősöknek, habár nem nagyon kellett magyaráznod, ki ő. Szegény körül egyfolytában ugrált valaki. Autogrammok, kérdezősködések, kíváncsiskodások. Egy ideig hagytad, hagy éljék ki magukat a lányok, majd szépen leépítetted őket róla.

-        Bocs, lányok de ez a vonat elment. – mosolyogtál, és a gyűrűdet mutattad nekik. – Légy szíves most már hagyjátok őt bulizni.

A lányok csalódottan, felháborodva, sértődötten távoztak.

-        Köszi baba. Már az agyamra mentek. – csókolt meg.

-        Tudom, hogy élvezed ezt. A kérdések, milyen vagy az ágyban, milyen csajok jönnek be, Billnek van-e barátnője.

-        Én azt élvezem, hogy jön az én féltékeny menyasszonyom és elhessegeti őket.

-        Táncol velem egyet az én sógorkám? – jött hozzánk Viki.

-        Persze. – nyújtotta kezét sógornője felé Tom és elvitte táncolni.

-        Nagyon örülök nektek.

-        Köszönöm neked. Nagyon sokat segítettél.

-        Megérte. Ahogy kiálltál anyu elé, az bátor volt. Remélem nem okoztok neki csalódást, ha már áldását adta a dologra.

-        Viki, én ígérem neked is, hogy nem okozok több csalódást sem a nővérednek sem senkinek.

Végül hajnalig buliztatok és lábujjhegyen osonva mentetek fel Tommal a szobádba. Összebújtatok és egy jóéjt csók után már aludtatok is.

Tom négy napig volt Budapesten. Billel ugyanis azt beszéltétek meg, hogy pénteken mentek New Yorkba. Így együtt utaztatok Magdeburgba és onnan ti Billel már szálltatok is repülőre és irány az Egyesült Államok.

-        Na merre menjünk? – kérdezte Bill, miután elfoglaltátok közös szállodai szobátokat.

-        Tudom, hogy vásárolni akarsz, úgyhogy menjünk. Utána irány a szobor, majd sorban minden móka.

-        Benne vagyok. – mosolygott és indultatok, hogy a nyakatokba vegyétek a várost.

Egész délután vásárolgattatok. Tomnak itt is találtál sapkákat, úgyhogy hármat meg is vettél neki. Abból sosem elég, ha Tomról van szó. Mindenkinek vettetek ajándékot. Még Dettiék pici babájának is. Egy i love new york feliratú rugdalódzót. Hulla fáradtan és szatyrokkal megpakolva érkeztetek este vissza a szállodába. Lefeküdtetek az ágyra egymás mellé.

-        Ez hosszú nap volt. – te.

-        De gyümölcsöző.

-        Tényleg jó az a dzseki, amit vettél.

-        Most már én is úgy érzem, hogy kettőt kellett volna venni belőle. Ki tudja, mikor járok megint erre.

-        Hát igen.

-        Egyébként hogy tervezed? Most majd Németországba költözöl végleg?

-        Hát, sokat beszéltünk erről Tommal az utóbbi pár napban. Szeretnénk egy közös házat valahol a közeletekben. Onnan járok majd suliba. Egyenlőre itt fogok lakni, de Tom azt mondta, ha már a banda nem lesz, Budapestre költözünk, hogy közelebb lehessek a családomhoz.

-        Ott fogtok élni?

-        Miért?

-        És én? Tom családja? Én nem tudom elképzelni, hogy ne éljek a bátyám közvetlen közelében. Tudom, hogy ti már a közös jövőt tervezgetitek, és tudom, hogy most az a legfontosabb, de azt hittem én is számítok még.

-        Bill, szívem, persze, hogy számítasz. Tudom, hogy milyen kötelék van kettőtök között és természetesen, ha Budapestre költözünk, jössz te is velünk.

-        De miért nem vesztek ott is egy házat, és felváltva éltek itt és ott?

-        Az azért elég körülményes lenne. És ha majd gyerekünk lesz? Oviba, iskolába kell majd járnia. Nem járhat felváltva német, majd magyar suliba. Meg kell állapodnunk egy helyen.

-        Erre nem is gondoltam.

-        Ez van, ha két ember két különböző országból talál egymásra. De hidd el, még messze van, mire ebből bármi is lesz. Egyenlőre szeptembertől itt fogunk együtt lakni, ha minden jól megy. A Tokio Hotel még sokáig lesz, reméljük, és addig mindenképp itt maradunk.

-        Sajnálom, én csak… Én Tom nélkül nem vagyok egész. És téged sem akarlak elveszíteni.

-        Soha nem fogsz elveszíteni és Tomot sem. Ha úgy alakul, jössz velünk. Te is párra találsz majd, és egymás közelében fogjuk leélni az életünket. Attól, mert Tom és én, úgy néz ki végleg kibékültünk, te ugyanannyit jelentesz számomra. Te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben és veled akarok megöregedni.

-        Én csak kicsit megijedtem ettől. Nem gondoltam a jövőre.

-        Mi is csak most kezdtük el tervezgetni. Annyira boldog vagyok, mint még soha életemben. Tom megváltozott és úgy érzem képes megállapodni. Nekem erre van szükségem.

-        Na hagyjuk abba a lelkizést. Menjünk vacsorázni, aztán feküdjünk le. Egy rakás bolt és látványosság vár ránk még a hétvégén. – zárta le a témát, mert úgy érezte, ha tovább firtatja a jövő kérdést, elbizonytalanít téged.

-        Rendben. – pusziltad meg, majd rendeltetek a szobátokba valami vacsorát.

Másnap reggel Tom meglátogatta Dettit és Gustavot.

-        Hogy vagyunk anyuka? – lépett be egy csokor virággal az ajtón.

-        Köszönjük, nagyon jól. És ti?

-        Most küldtek egy mms-t a Szabadság szobor tetejéről.

-        Mutasd. – Detti.

-        És haver, milyen ha bekötik az ember fejét? – vigyorgott Gustav.

-        Őszinte leszek. Kicsit féltem ettől, de úgy érzem működni fog. Holnap Georg eljön velem megnézni egy házat itt nem messze. Meg szeretném venni, hogy ott élhessünk együtt.

-        Itt fogtok élni együtt?

-        Igen. Egyenlőre. Később lehet, hogy Budapestre költözünk, hogy …(neved) se legyen olyan távol a szüleitől.

-        De te ha jól érzem, ennek nem nagyon örülsz. – Detti.

-        Hát jól érzed. Bírom a szüleit és Vikivel is jól kijövünk, de nekem itt van Bill. Nem bírnék nélküle élni, de nem vihetem magammal, mint egy poggyászt egy másik országba, ha ő nem akarja.

-        …(neved) biztos meg fogja érteni. Eddig sem túl sokat ment haza suli közben. Ha itt élnétek, ugyan úgy hazamehetne bizonyos időközönte. – Gustav.

-        Persze, de az más. Ha családot akarunk alapítani, el kell döntenünk, azt hol akarjuk. Én mindenképp itt. De nem várhatom el, hogy a szüleitől távoli országban éljen.

-        Ezt azért mindenképp mond el neki, még mielőtt bármit eldöntenétek. – Detti.

-        Igazad van. Mindenesetre, ha jól mennek a dolgok, holnap megnézzük a házat és szeptembertől már ott is lakhatunk.

-        Hát ez nagyon felnőttesen hangzik. – Gustav.

-        Nekem mondod? Meg vagyok rémülve. Együtt fogunk élni. Minden áldott időnket együtt fogjuk tölteni. Meg kell osztanunk a házi munkát, és felelősséggel tartozunk majd egymásért. Most jöttem csak rá, hogy mióta egymásba szerettünk, nem igazán töltöttünk még pár napnál több időt összezárva.

-        Nyugi, Gustavval is ez volt. De nem lesz itt gond. Ti összeilletek és megoldjátok majd a kezdeti problémákat.

-        Nézz rám, haver. Itt élek a menyasszonyommal, akinek a pocakjában világra készül jönni a kislányom. Szerinted egy évvel ezelőtt ki gondolt erre?

-        Igazatok van. Ez csak a szokásos pasi pánik lehet.

Nagyon jól eltöltöttétek a hosszúhétvégét Billel. Egész nap a városban mászkáltatok. Vidámpark, látványosságok, éttermek, plázák. Rengeteg képet készítettetek és még plusz bőröndöket is kellett vennetek, hogy haza tudjátok cipelni a vásárolt holmikat.

A péntek esti beszélgetésetek kicsit elbizonytalanított, hogy elhamarkodtátok a dolgokat, de úgy döntöttél, ezt magadban tartod. Nem akarod ezzel Tomot megbántani. Annyira lelkes és úgy beleélte magát a nagy közös jövőtervezgetésbe.

Eközben otthon Magdeburgban, Tom már túl volt a házviziten, és arra készült, hogy kimegy értetek a reptérre. Csak feküdt az ágyán a telefonjával a kezében és azon gondolkodott, visszahívja-e az ügynököt. Ha most felhívja és megveszi a házat, az végleg azt jelenti, hogy összekötitek az életeteket. Megijedt a felismeréstől, ami Gustavéknál érte. De nem láthatod ezt rajta. Nem tudsz a házról egyelőre és ez így is marad. Egyébként is meglepetésnek szánta. Szeptemberig még van idő. Veled akar élni, de hatalmas lépés ez, amit fél megtenni.