131. rész. „Ezt nem várhatom el tőled.”

-        Kisfiam. Ébresztő. – keltegette Simone Tomot.

-        Elaludtam?

-        Igen. Bill most hívott, hogy egy óra múlva szállnak le a reptéren.

-        Akkor lassan elindulok.

-        Előbb mesélj. Nem is mondtad, milyen a ház, amit Georgal néztetek.

-        Nagyon szép. Tágas, nagy kerttel. Jól be lehetne rendezni.

-        Akkor, mikor veszitek meg?

-        Nem tudom, anyu.

-        Beijedtél kicsim?

-        Be. Valahogy úgy érzem túl gyors ez a tempó. Nagyon régóta szeretem őt és érzem, hogy ő az igazi, de félek, hogy ha ilyen gyorsan összecuccolunk, elhamarkodjuk a dolgot.

-        Csak akkor menjetek ebbe bele, ha mindketten 100 százalékig biztosak vagytok abban, hogy ezt akarjátok. Különben csak rossz lenne nektek. Ha bizonytalan vagy, ezt beszéljétek meg.

-        Semmi mást nem szeretnék ennyire, mint hogy összeköltözzünk, és együtt éljünk. Látom, hogy Gustav és Detti is milyen jól összeszoktak és már a közös gyerek is úton van. Menne nekünk ez, csak én valahogy nem ilyen vagyok.

-        Neked is meg kell egyszer változnod. Tudom, még fiatal vagy és előtted az élet, de ha úgy érzed, hogy …(neved) az a nő, akivel le tudnád élni az életed, akkor ne szalaszd el, vágj bele.

-        Szereted őt?

-        Nagyon szeretem. Kedves, közvetlen, magabiztos és megbízható lány. Pont hozzád illik, és jó hatással van rád. Megkomolyodtál, és egyre jobban hasonlítasz az öcsédre. Ne érts félre, én szeretlek téged úgy is, mikor a te sajátos kicsapongó életedet éled, és soha nem hittem volna, hogy előbb találsz párra, mint Bill, de ne szalaszd el ezt a lehetőséget. Gondolj a jövőre. Ha úgy gondolod, képes vagy mostantól egyetlen lánnyal leélni az életedet. Nem mész félre és nem csapod be őt, akkor vedd meg azt a házat és hajrá.

-        Szerinted képes lennék rá?

-        Ezt csak te tudod, szívem.

-        Úgy érzem igen. Nem kell nekem más, ha ő az enyém lehet. És tudom, ő nem csalna meg engem, és mindent megadna, amire csak szükségem lehet. Jóban van veled, Billel egyenesen imádják egymást, közösek a barátaink, elviseli, hogy ha turnéra vagy fellépésre kell mennem, végigvárja, míg a lányok sorra autogrammokat kérnek tőlem különböző helyekre. Tökéletesebbet keresve se találnék.

-        Akkor mire vársz? Csak egy kicsit megrémültél. Ez így volt apádnál is. Én kértem meg a kezét, mert félt.

-        És mi lett a vége?

-        Az hogy mi elváltunk, nem azért volt, mert hamar vágtunk bele a közös életbe. Az a közös életünk során kialakult nézeteltéréseknek köszönhető. Rájöttünk, hogy nem illünk össze. Ez mindig benne van a pakliban, de ha nem mersz kockáztatni, olyan fantasztikus dologról maradhatsz le, amit életed végéig sajnálnál.

-        Köszönöm anyu.

-        Igazán nincs mit, fiam. Büszke vagyok rád és a menyasszonyodra. Ráadásul itt éltek majd a közelembe és ezért is nagyon hálás vagyok nektek. Féltem, hogy az én pici fiamat elrabolja tőlem az új élete.

-        Hát ez a másik gond.

-        Mi?

-        …(neved) szülei. Remélik, hogy később ott fogunk élni Magyarországon.

-        Ezt csak és kizárólag ti döntitek el. Én sem szólhatok bele és ők sem. …(neved) mit gondol erről?

-        Nem tudom. Abban állapodtunk meg, hogy amíg ő suliba jár, és amíg nekünk van az együttes, addig mindenképpen itt élünk.

-        Akkor még rengeteg időtök van erre. Addig ne foglalkozzatok ezzel. Tudom, hülyén hangzik ez egy felelősségteljes anyuka szájából, de ne stresszeljetek azon, mi lesz évek múlva. Most vagytok boldogok, most költöztök össze, és az elkövetkező időkben szépen eldől majd, mi lesz később. Most pedig indulj értük, mert utálják, hogy mindig elkésel.

-        Azt hiszem, ezt még nem mondtam neked, de örülök, hogy te vagy az anyukám. A világ legjobb fej édesanyja.

-        Te meg a világ legjobb fia vagy. Büszke vagyok arra, hogy két ilyen fiút neveltem fel.

Megölelték egymást, majd Tom kiment értetek a reptérre. Ahogy megláttad, a nyakába ugrottál. Mióta ismeritek egymást, most először volt felhőtlenül boldog a kapcsolatotok és soha nem hiányzott még ennyire neked.

-        Helló én is itt vagyok. – jegyezte meg halkan Bill.

-        Szia öcsi. – ölelte meg Tom. – Gyertek, anyu már vár minket. Gratulálni szeretne az én kis menyasszonyomnak.

Hazamentetek és együtt megvacsoráztatok. Még egy pezsgőt is bontottatok, hogy koccintsatok rátok. Tom elbüszkélkedett mekkora már Detti hasa, és hogy milyen jó rájuk nézni. Ti pedig hosszasan beszámoltatok a hatalmas bevásárló körutjaitokról és a rengeteg látványosságról. Később mindenki elvonult a szobájába.

-        Hulla fáradt vagyok. – bújtál Tomhoz az ágyba.

-        Hiányoztál. Csak azt hittem, hozol ajándékot. – mondta kicsit durcásan.

-        Azt hittem, nem is fogod már megemlíteni. Persze, hogy hoztam. – pattantál ki az ágyból és egy hatalmas táskát raktál elé.

-        Ebben van az ajándékom?

-        Pontosabban az ajándékaid. Akárhol jártam, találtam valamit, amiről eszembe jutottál. Nem hagyhattam ott semmit. – mosolyogtál, ő pedig gondosan kinyitotta.

Volt benne 5 sapka, hozzájuk illő csuklóvédők, pár gitárpengető, két sok XL-es póló, pár Billy Talent, Eminem és 50 Cent koncert dvd.

-        Ez mind az enyém?

-        Sőt, még én is. – toltad el előle a holmikat és megcsókoltad.

-        Ez a legjobb.

Végül lefeküdtél mellé, a fejed a mellkasára hajtva.

-        Tudod, kicsit berezeltem. – mondtad.

-        Én is. – felelte őszintén.

-        Szerinted nem hamarkodjuk el? Nem csinálunk hülyeséget?

-        Azt nem tudom, hogy elhamarkodjuk-e, csak azt, hogy akkor csinálnánk hülyeséget, ha tovább maradnánk egymás nélkül. Nem tudnék úgy élni, hogy nem láthatlak, amikor csak akarlak.

-        Biztos vagy benne, hogy akarod? Hogy mostantól csak én leszek az egyetlen nő az életedben? Mostantól csak velem csókolózhatsz, és csak felem fekhetsz le. Biztos, hogy ez te vagy?

-        Én már nem akarok senki mással lenni. És te?

-        Én soha nem is akartam. Bízom benned, ha azt mondod, képes leszel csak engem szeretni életed végéig.

-        Bízhatsz bennem. El akarlak venni, és veled akarok élni.

-        Beszéltünk erről Billel. Azt hiszi, mostmár ő nem számít. Hogy elköltözünk Budapestre és ő meg itt marad tőlünk távol. Tudod, én erre nem is gondoltam. Mármint nem rá, hanem arra, hogy ti nem tudtok elszakadni egymástól. Megértem és el is fogadom, hisz én is szeretem őt nagyon. De lehetetlen úgy eldönteni a jövőnket, hogy mindenkire tekintettel legyünk, és mindenkit belekalkuláljunk. Szeretem a családomat, és nem szeretek tőlük ilyen távol élni, de úgy érzem úgy lesz a legjobb, ha itt maradunk.

-        De…

-        Hagy mondjam végig. Sokat gondolkodtam ezen. Ha itt élünk, ritkán látom majd a családomat. Ha pedig ott, akkor te nem látod sűrűn anyudat és Billt. Én már többet éltem nélkülük, úgy hogy csak ritkán utaztam haza. Ti Billel születésetek óta állandóan együtt vagytok. Nem szakíthatom ezt meg. Azt nem tehetem és nem is lennék képes rá. Ha megígéred, hogy hazamehetek, vagy hazamegyünk, amikor szükségem lenne a családomra, vagy honvágyam van, útra kelünk és odamegyünk, akkor én azt mondom, éljünk itt. Állapodjunk meg itt Németországban és legyen ez a végleges helyünk.

-        Ezt nem várhatom el tőled.

-        Nem is kell. Én így döntöttem szabad akaratomból.

-        És ha később megbánnád?

-        Hogy bánhatnám meg, ha életem értelmével élhetek? Tök mindegy hol, csak legyünk együtt. Sok időt pocsékoltunk el egymás nélkül. Bármilyen áldozatot képes lennék hozni, hogy bepótoljuk. Megküzdöttünk ezért a mostani helyzetért, és megérdemled, hogy áldozatot hozzak érte.

-        Percről percre jobban szeretlek.

-        Akkor mit mondasz? Veszünk egy házat itt?

-        Azt mondom, ha most nem vasárnap éjszaka lenne, már vennék is egy házat és költöznék is azon nyomban.

-        Puszit rá. – mosolyogtál, ő pedig egy csókkal felelt.

Ezzel a csókkal mindketten felszabadultatok egy kicsit. Már nem nyomasztottak titeket a félelmek. Kibeszéltétek magatokból, és nagy döntést hoztál, amit anyudéknak nehéz lesz beadagolni, de nektek a jövőre nézve ez lesz a legjobb. Titkon úgy érezted, talán anyudnak igaza volt. Mintha ez a család már többet számítana neked, mint a sajátod. Ez végül is érthető. Budapesten szinte sosem érezted otthon magad. Nem vettek körül igaz barátok. Itt mindig mindenki szeretett téged és nem csak életed szerelmére találtál, hanem életed leges legjobb személyére is. Billt nem csak Tom miatt nem vagy képes itt hagyni. Neked is fájna a szíved, ha távol kéne élned tőle. Rossz ilyet érezni, mert mindenkinek a saját családja jelenti az életet, a megnyugvást és a biztonságot. De van, akinek máshogy alakul az élete. Ők a legfontosabb részei maradnak az életednek, de így vagy boldog. Talán ők is megértik majd ezt.