132. r�sz. V�gleg?

M�snap reggel Tom kivitt a rept�rre.

-        Nem akarom, hogy hazamenj.

-        Musz�j. K�t h�t m�lva szeptember. Anyu�knak be kell adni, hogy idek�lt�z�k, �ssze kell pakolnom. M�g azt sem tudom, hogy fogok mindent �tk�lt�ztetni ide.

-        Mondtam, baba. Azzal ne foglalkozz, mindent elint�zek. Te csak besz�lj a csal�ddal, �s hamar gyere vissza.

-        Mikor vesz�nk h�zat?

-        H�t azt m�g nem tudom. Ha tal�ltam megfelel�t.

-        Na j�l van. Mennem kell. – kaptad fel a b�r�nd�d.

-        Vigy�zz magadra, �s h�vj.

-        Furcsa �gy elmenni, hogy m�r a menyasszonyod vagyok.

-        De most m�sz n�lk�lem utolj�ra. – mosolygott �s mag�hoz h�zott.

-        Ut�lom a b�cs�cs�kokat.

-        Ezt szeretni fogod. – mondta �s megcs�kolt, hosszan, �rz�kien.

Igaza volt, ez t�nyleg tetszett, de sajnos menned kellett. M�g utolj�ra magadhoz �lelted �s elt�nt�l a l�t�k�r�b�l.

Mikor haza�rt�l, egyb�l Vikihez ment�l. Bekopogt�l �s mikor ajt�t nyitott, m�r �lelted is �t.

-        Szia. Valami baj van?

-        Nincs csak szeretlek.

-        �n is t�ged. Gyere be.

-        Most j�ttem haza, �s valamir�l besz�ln�nk kell. Neked mondom el hamarabb, h�tha te seg�tesz anyu�knak is beadagolni.

-        Odak�lt�z�l igaz? V�gleg. – j�tt a felismer�s.

-        Igen. – felelted a szem�be n�zve, v�rva a reakci�t.

-        �s ez most v�gleges d�nt�s? Ennyire komoly a dolog?

-        Ennyire. Vesz�nk egy h�zat, �s m�g szeptemberben �sszek�lt�z�nk.

-        Tom, nem akar itt �lni Budapesten, igaz?

-        Ami azt illeti, �n sem.

-        Figyelj, tudom, hogy nem voltunk sosem az a makul�tlan megrend�thetetlen testv�rp�r, de rem�lem tudod, hogy nagyon szeretlek.

-        Tudom, �s csak rem�lni tudom, hogy meg�rtesz. Nem tudom ezt csin�lni, hogy valakit�l mindig b�cs�znom kell. Megszakad a sz�vem, ha el kell v�lnom k�thetente valakit�l. Meg kell �llapodnom, �s az erre alkalmas hely N�metorsz�g, Tommal. � lesz az �n csal�dom.

-        Sosem b�rtam azt a fi�t. Amond� voltam, hogy nem hozz�d ill�. Csak megb�nt �s �sszet�ri a sz�vedet. De az ut�bbi p�r h�napban belel�ttam a lelk�be. Tom annyira szeret t�ged, hogy b�rmit k�pes lenne feladni �rtetek. Ez�rt azt hittem otthagyja Billt, �s idek�lt�zik hozz�d. De �t�rt�keltem a dolgokat �s egyik�nk vesztesk�nt j�n ki ebb�l. Vagy Bill vagy �n. �s ha v�lasztani k�ne �s is magamat v�lasztan�m.

-        Ugye tudod, hogy t�ged mindig jobban foglak szeretni? �s akkor l�togatsz meg, amikor akarsz. �s �n is hazaj�v�k majd, csak ritk�bban, mint eddig.

-        Az�rt nagyon fogsz hi�nyozni.

-        Te is nekem. – �lelted magadhoz.

-        Anyu�kat nem lesz ilyen k�nny� megf�zn�d. – mosolygott.

-        Majd te seg�tesz. – n�zt�l r� k�rlel�en. – Nem kell, hogy beleegyezzenek. Nagykor� vagyok, �gy �n d�nt�k a j�v�mr�l belesz�l�s n�lk�l. Csak elmondom nekik, hogy mi a tervem �s em�ssz�k meg.

-        Tudod mit l�tok rajtad?

-        Mit.

-        Hogy nem ez az, amit 100%-ig biztosan akarsz. Te hozt�l �ldozatot kett�t�k�rt. Igazam van?

-        Igen. Meg kellett hoznom ezt a d�nt�st. De f�lek kicsit, hogy meg fogom b�nni.

-        Nem hiszem, hogy meg fogod. Boldog leszel, �s v�gre mindened meg lesz.

-        �s az is furcsa lesz, hogy Tom fog eltartani. Mint eddig anyu�k. Neh�z lesz megszokni. Min�l el�bb el kell mennem dolgozni.

-        Mindent meg fog adni neked, amit csak akarsz. Ez a fi� le akar t�ged venni a l�badr�l �s addig k�nyeztetni, ameddig csak lehet.

-        Milyen j� lett volna, ha ti Billel egy�tt maradtok. Most nem k�ne elszakadnunk egym�st�l nek�nk sem.

-        Ott csak k�t b�kken� lett volna. Hogy mi nem illett�nk �ssze, �s hogy Bill bel�dszeretett.

-        Dehogy szeretett bel�m.

-        De igen. Besz�lt�nk err�l egy p�rszor az�ta. Azt mondta, az els� napt�l tudta, hogy megdobogtattad a sz�v�t.

-        �des. Annyira szeretem �t �n is. Persze nem �gy. Hab�r volt egy id�, mikor azt hittem szerelmes vagyok, de az igaz�b�l csak szeretet volt.

-        Na mindegy. Figyelj, anyu mindj�rt haza�r. �th�vjuk aput, vagy k�l�n mondod el nekik?

-        K�l�n. Most hazamegyek apuhoz, azt�n valamelyik nap beadagolom any�nak is.

-        Mikor m�sz el?

-        M�g nem tudom. Sok dolgot el kell int�zn�nk m�g addig.

-        Na j�l van, akkor majd k�s�bb besz�l�nk. �s addig pr�b�lom puh�tani anyut.

-        K�sz�n�m hugi. Te vagy a legjobb. – �lelted meg, majd hazament�l.

Felh�vtad Tomot �s besz�molt�l neki Vikivel val� besz�lget�sedr�l. K�s�bb apud is haza�rt. Egyb�l megl�tta rajtad, hogy most mi k�vetkezik. Anyuddal egy�tt l�ptek be az ajt�n. Tudt�k mindketten, hogy mire sz�m�tsanak. Egyb�l els�rtad magad az arcukat l�tva.

-        Sz�val elm�sz. – mondta apud, te pedig csak b�logatt�l.

-        V�gleg? – anyud, �s m�g mindig csak b�logatni tudt�l.

-        H�t feln�tt�l. – mosolygott r�d apud, megnyugtat�an.

-        Mikor indulsz?

-        Nem tudom. – felelted. – Haragszotok?

-        Ink�bb csak szomor�ak vagyunk. – anyud. – Tudod egy sz�l�nek ez a legrosszabb, mikor a tegnap m�g itt totyog� gyermeke ma m�r feln�tt �s k�sz�l elhagyni a csal�dot, hogy �jat alap�tson.

-        Ne s�rj! Nem vagy boldog? – apud.

-        Soha nem voltam boldogabb. Csak f�lek kicsit. F�lek itthagyni titeket �s f�lek belev�gni ebbe az eg�szbe.

-        Att�l, mert messze fogsz �lni t�l�nk, att�l m�g a nap b�rmelyik �r�j�ban sz�m�thatsz r�nk. Ott a telefon, az internet, �s rep�l�vel pikk pakk ott is vagyunk, ha kell�nk. �s ugyan�gy te is j�hetsz b�rmikor.

-        Mi�rt vagytok ilyen meg�rt�ek?

-        Mert feln�tt�l. Nem sz�lunk bele az �letedbe m�r, csak tan�csot adhatunk.

-        �s most mi a tan�csotok?

-        Mutasd meg ennek a fi�nak, hogy honnan j�tt�l, �s hogy mennyire j�l v�lasztott. – mosolygott anyud.

-        K�sz�n�m. – l�pt�l hozz� �s meg�lelted. Anyud odah�zta apudat a kez�n�l fogva, hogy mindketten egyszerre tudjanak �t�lelni t�ged. Ilyen m�r r�g t�rt�nt. Nem sz�m�tottak a k�zt�k l�v� ellent�tek, csak az ir�ntad �rzett szeretet�k.

K�s�bb anyud hazament, te pedig �jabb besz�mol� gyan�nt felh�vtad Tomot.

M�snap reggel te sok�ig aludt�l. Ek�zben Tom teljes g�zer�vel alapozta a j�v�t�ket.

-        Igen? – Georg.

-        �lt�zz. Billel negyed �ra �s ott vagyunk �rted.

-        Minek?

-        Megvessz�k a h�zat, haver. Megvessz�k.

-        Enn�l jobb h�rrel nem is kelthett�l volna.

-        Na akkor h�zz bele.

20 perc m�lva m�r ott is voltak. Felszedt�k Georgot, k�zben felh�vta Tom az �gyn�k�t, hogy a h�zn�l tal�lkoznak �s hozza a pap�rokat.

-        Ez igen. – l�pett be Bill az ajt�n.

-        Ugye? Egyb�l megtetszett. Gondoltam seg�tesz majd …(neved)-nek berendezni.

-        Ne csin�ld. M�g sz�p hogy seg�tek.

-        A tervem a k�vetkez�. …(neved) valamelyik nap ideutazik, de a holmij�t m�g nem hozza, mert �gy tudja, m�g egy ideig v�runk kell, hogy megfelel� h�zat tal�ljunk. Kicsit kipucoljuk a h�zat, Bill besz�l a j�vend�beli ap�sommal �s Georg te idehozatod a cuccait. Valahogy �gy kell majd id�z�teni, hogy mivel kocsival j�n, lesz �gy 10-12 �r�nk, m�g ide�r. Ahogy kil�pett a h�zb�l m�r a k�lt�ztet�k pakolhatj�k be a szob�j�t a kocsiba �s ir�ny ide. Gustav �s Detti lefoglalj�k egy kis id�re, mondv�n, hogy nekem dolgom van a band�val kapcsolatban. Addig mi behozzuk az �sszes holmij�t. K�s�bb pedig elhozom ide, mintha egy ismer�s�m h�z�t akarn�m megmutatni neki.