133. r�sz. ’Ez a mi h�zunk’

-        Biztos, nem maradsz m�g p�r napot? – k�rdezte apud, mikor a kocsidba pakolt�tok p�r cuccodat.

-        Nemsok�ra kezd�dik a suli, �s el�tte szeretn�k m�g Tommal t�lteni p�r napot.

-        Meg�rtelek. �s nagyon szeretlek.

-        Mi ez az �rzelg�ss�g? Nemsok�ra j�v�k vissza. M�g nem k�lt�z�m oda.

-        Megl�tjuk. – mondta, hisz � tudott mindenr�l.

-        Na, megyek. Puszilom anyu�kat.

-        K�sz�nj ink�bb el t�l�k, van m�g annyi id�d.

-        Igaz. Akkor indulok.

-        Gyere ide. – �lelt mag�hoz j� szorosan.

Nagy nehezen elengedett �s besz�llt�l a kocsiba.

-        Csak elk�sz�nni j�ttem. – mondtad, mikor Viki beengedett a h�zba.

-        Ugye tudod, hogy nagyon szeret�nk, �s b�rmikor b�rmiben sz�m�thatsz r�nk. – �lelt meg anyud.

-        Mi van ma veletek? Apu is �gy k�sz�nt el, mintha �r�kre menn�k. Nem k�lt�z�k m�g ki, csak ha tal�lunk h�zat. Akkor m�g �gy is hazaj�v�k a holmim�rt �s hozz�tok is.

-        Meg�g�red, hogy h�vsz mindig �s a legjobb bar�tn�d maradok?

-        Hugi, most m�r el�g. Mi �t�tt bel�tek?

-        Csak hi�nyozni fogsz kicsim. – mondta anyud k�nnyes szemekkel.

-        Ti is nekem.

H�rman �ssze�lelkeztetek, majd �jra kocsiba sz�llt�l �s ir�ny Magdeburg. �tk�zben Detti h�vott.

-        Szia. Merre j�rsz?

-        M�g csak az osztr�k hat�rn�l.

-        Rem�lem �tj�ssz.

-        Persze, majd �t.

-        Gyere egyb�l ide. A kisl�nyunk keresztanyja m�r ezer �ve nem l�tott minket. – pr�b�lt ezzel befoly�solni.

-        J�l van. Egyb�l oda megyek. H�vlak, ha a k�zelben leszek. Szia.

Letetted, majd h�vtad Tomot.

-        Mondjad baba.

-        Figyelj, beugrok Detti�khez el�bb, mert megk�rt.

-        J�l van. Menj csak, m�g �gy is van p�r dolgom.

-        De sietek, �g�rem. M�r nagyon hi�nyzol.

-        Te is nekem. H�vlak k�s�bb. Szeretlek.

-        �n is.

A kis terv nagyon j�l alakult. Te nem sejtett�l semmit, csak a sz�leid �s Viki b�cs�z�s�t�l volt�l kicsit kiborulva. Nem �rtetted, mi�rt voltak ennyire �rzelg�sek.

-        Hell�, voltak a sz�ll�t�k? – Tom apudt�l telefonon.

-        Amint …(neved) elhajtott m�r pakoltak is be. Szerintem tal�n egy f�l �r�val ut�na fognak oda�rni.

-        K�sz�n�m sz�pen. �s nem sejt semmit ugye?

-        H�t mivel mi tudjuk, hogy odak�lt�zik, de � m�g nem, ez�rt az elk�sz�n�s nem ment z�kken�mentesen. De szerintem nem sejti.

-        K�sz�n�m, hogy seg�tett�l.

-        Nincs mit fiam. �s sok sikert. Szia.

-        Szia.

-        Minden a legnagyobb rendben. – Tom Billnek �s Georgnak. – Kb. f�l �r�val …(neved) ut�n fognak ide�rni a sz�ll�t�k.

-        Behozzuk a cuccait �s k�sz is vagyunk, nem?

-        De igen. Csak ez a h�lye koncert sorozat rosszkor j�tt.

-        Csak egy h�t az eg�sz. – Bill.

-        Nem tudom mit fog sz�lni. Egyed�l lesz ebben a h�zban.

-        Legal�bb addig berendezheti. Majd Dettivel ellesznek. �s hamarosan Sandie is meg�rkezik. Nem lesz egyed�l, ne par�zz. – Georg.

-        Nem tudom, hogy fogom elmondani neki. Szia, ez a mi h�zunk. �n most lel�pek egy h�tre, de legal�bb addig be tudod rendezni, ahogy szeretn�d. – g�nyol�dott a helyzeten Tom.

-        Most ne ezzel foglalkozz. Tudta mit v�llal, tudja hogy nek�nk a banda miatt ugranunk kell, mikor sz�lnak. Nem h�lye l�ny, hidd el. Tal�n n�lad is jobban ismerem. – Bill.

-        Na j�, �n �tmegyek anyuhoz. F�z�tt valamit nek�nk vacsira. – Tom. – J�tt�k ti is?

-        Persze, mit csin�ljunk itt? – Georg.

Hamarosan meg�rkezt�l Gustav�khoz.

-        Szia! – �lelt mag�hoz Gustav. – J� r�g l�ttalak hercegn�.

-        Hi�nyozt�l. – felelted. – Detti?

-        A f�rd�ben, mindj�rt j�n. Iszol valamit?

-        Az j� lenne, szomjan halok.

Gustav t�lt�tt egy poh�r narancslevet, majd Detti is csatlakozott v�gre.

-        Sziasztok. – mosolyogt�l meglepetten a hatalmas has�n. – Egyre n�t�k.

-        Igyeksz�nk. – �lelt meg neh�zkesen. – Milyen volt az utad?

-        Hossz� �s f�raszt�. De mes�ljetek ink�bb, ti hogy vagytok.

-        Nagyon j�l. – Gustav.

-        December elej�re vagyunk ki�rva. M�r nagyon v�rom. El lehet ebben f�radni nagyon is.

-        Te vagy az �n elrettent� p�ld�m. – nevett�l.

-        Ti nem akartok egy bab�t? – Gustav.

-        H�t egyel�re m�g a koleszban lakom, � meg Simoneval. Itt a suli, neki meg a banda.

-        H�t ja a j�v� h�t h�z�s lesz nekem is Gustav n�lk�l. – Detti.

-        Ezt hogy �rted?

-        Sehogy. – Gustav.

-        Elmentek, ugye? Ezt nem mondj�tok komolyan. Az�rt j�ttem el�bb ide �s hagytam ott a csal�domat, hogy Tommal lehessek sulikezd�s el�tt. Erre elfelejt sz�lni err�l?

-        Csak tegnap tudtuk meg.

-        �s tegnap �ta szerinted nem besz�lt�nk vagy 6szor telefonon?

-        Ne �rulj el minket. Ne h�zd fel magad. Hagyd, hogy � elmondja. Nem akarta eltitkolni csak jobb az ilyet szem�lyesen megbesz�lni. – Gustav.

-        K�l�nben meg ellesz�nk. Sandie is j�n valamelyik nap m�r, �n is itt vagyok. Csajos hetet tartunk. – Detti.

-        J� persze, csak anyu�k most �gy kibuktak, hogy elj�v�k. Nem tudom mi�rt, de most nagyon szomor�ak voltak. �n meg elj�ttem, hogy Tommal tudjak lenni. Erre nem tudok Tommal lenni, mert elfelejtett sz�lni r�la, hogy hab�r �n ideutazok, � nem lesz itthon.

Egy p�r perc cs�nd ut�n �jra megsz�lalt�l.

-        Most esik le, hogy a telefonban azt mondtad, keresztanyu. Az �n lenn�k?

-        Igen. R�d gondoltunk �s Billre. – Gustav. – Neked sok mindent k�sz�nhet m�r most ez a picil�ny �s Billnek is. �gyhogy gondolkozzatok el, melyik n�v mellett voksoltok �s mit vesztek neki els� aj�nd�knak.

-        Van belesz�l�sunk a nev�be is?

-        Ez�rt h�vj�k ezt keresztsz�l�knek. – Detti.

-        Bill tudja m�r?

-        Nem. Igaz�b�l ma d�nt�tt�k el v�glegesen.

-        Els�re r�tok gondoltunk de babon�b�l m�g nem tervezt�nk semmit. T�l vagyunk a m�sodik trimeszteren, ilyenkor m�r lehet. – Detti.

Cs�r�gni kezdett a telefonod.

-        Igen?

-        Szia baba, meddig vagy m�g Gustav�kn�l?

-        Meddig legyek?

-        Igaz�b�l 10 perc m�lva ott tudn�k lenni �rted. M�g be k�ne ugranunk egy haverhoz p�r dvd-�rt, azt�n ir�ny haza.

-        J�l van, v�rlak. �s lesz egy kis… - kezdted volna, de Gustav �s Detti olyan ’ezt ne most’ pillant�st vetettek r�d.

-        Mi lesz?

-        Semmi, csak siess.

-        Ok�, cs�k.

-        Szia.

Kb. 10 perc m�lva m�r ott is volt. Egyb�l a nyak�ba vetetted magad, mert m�r nagyon hi�nyzott. Elk�sz�ntetek Detti�kt�l kimentetek a kocsikhoz.

-        Na, gyere ut�nam baba.

-        Ok�. Vezess. – m�g nyomt�l egy puszit a sz�j�ra �s besz�llt�l a kocsidba, � pedig az �v�be.

Elindultatok, te pedig ment�l ut�na. Tom�k h�za fel� vezet� �ton mentetek, majd hamarosan meg�lltatok egy egyszintes nagyon sz�p h�z el�tt.

-        Gyere be velem.

-        Minek, csak elhozod a filmeket �s megy�nk, nem?

-        Bemutatlak a tulajdonosoknak. Gyere m�r.

-        Na j�. – kisz�llt�l �s ment�l Tom ut�n. – Nem kopogsz?

-        Nem. Nyitva van. Tudj�k, hogy j�v�k.

Bementetek �s a h�z t�k �res volt. Sehol egy b�tor, egyb�l l�ttad, hogy itt nem lakhat senki.

-        Tom, ki� ez a h�z? Ki a tulaj?

-        Kik a tulajok. – jav�tott ki, mik�zben �tkarolta a derekad.

-        Ok�. Kik a tulajok?

-        Az egyik itt �ll el�tted, a m�sik pedig el�ttem. – mondta b�szk�n, mosolyogva.

-        Ezt �gy �rted, hogy…

-        Ez a mi h�zunk. M�r egy hete megvettem.

-        Ez komoly? Ez a mi h�zunk?

-        Igen baba, ez csak a mi�nk.

K�nnybe l�badt szemekkel �lelted magadhoz szerelmedet. Hirtelen semmi m�s nem sz�m�tott csak az a n�gy sz�… ’Ez a mi h�zunk’…