134. rész. Maradjunk fent.

-        Van még egy meglepetésem számodra.

-        Még egy?

-        Arra gondoltam, hogy mivel te otthagytad az otthonod, a megszokott környezeted, a saját családi közegedet, ezért Billel és Georgal berendeztünk neked egy saját szobát. – fogta meg a kezed és az egyik ajtóhoz vezetett. – Menj be. – mondta.

Bementél és a te otthoni szobád pontos mása fogadott. Ugyanúgy rendezték be, mint apudnál volt.

-        Ha honvágyad van, csak bejössz ide és már jobb is. – ölelt át hátulról.

-        Ezt hogy csináltad?

-        Bevontam apudat. Amint eljöttél onnan, a költöztetők már rakták is platóra az összes bútorod, mindent. Aztán idehozták, mi meg berendeztük.

-        Apu is benne volt? Tudták, hogy ideköltözök? Azért voltak olyanok?

-        Hát így talán jobb is volt. Mert végül is elköszöntél, de még sem volt neked olyan nehéz.

-        Köszönöm. – fordultál felé.

-        Már csak be kell rendezned.

-        Amíg te nem leszel itthon. – mondtad szomorúan.

-        Honnan tudod?

-        Detti elszólta magát. Miért nem mondtad, hogy elutaztok?

-        Csak tegnap tudtam meg. Akartam, hogy minél előbb lásd a házunkat én pedig téged. Ne haragudj. Ha elmondtam volna, nem utaztál volna ide.

-        Mikor mész? És mikor jössz?

-        Hétfő reggel indulunk, és pénteken jövünk.

-        Francba.

-        Na, gyere ide. – ölelt át. – Itt lesz Detti és Sandie is. Neked meg lesz elég dolgod, ha az egész házat be szeretnéd rendezni. Gyorsan elmegy majd az a pár nap.

-        Nem az a baj, hogy elmész, hisz ez a dolgod, és én ezt vállaltam, mikor igent mondtam. Csak az, hogy egyik nap jön egy telefon, két nap múlva már mész is. Sosem tudjuk majd előre, mikor kell elutaznod tőlem?

-        A turnékat jóval előre tudjuk. Ez csak olyan promóciós hét lesz. Lesz pár fellépésünk pár városba, interjúk és már jövünk is haza.

Később megettétek, amit Simone küldött vacsorára, és fáradtan dőltetek a saját ágyadba. Furcsa érzés volt, de nagyon jó. Odabújtál Tomhoz ő pedig álomba simogatott.

Másnap Tommal a házukban töltöttétek a fél napot, míg Tom bepakolt a bőröndjébe. Te Simoneval közösen főztél ebédet a fiúknak.

Nagyon aranyos volt. Örült neki, hogy összeköltöztök Tommal. Azt mondta, bármikor segít bármiben, ha szükséged van valamire a háztartással kapcsolatban például. Délután, mikor már mind a négy fiú becsomagolt, elmentetek együtt a partra. Fagyiztatok, sétáltatok, elhülyültetek.

-        Ez a csaj, olyan ismerős. – súgtad Tomnak, mutatva egy messziről veletek szembe tartó lányra.

-        Ann.

-        Ki?

-        A lány, akit kiütöttél a klipforgatáson. – Tom.

-        Aki rádküldte a pompon picsát?

-        Az.

-        Sziasztok! – ért oda nagy vigyorogva Ann. – Ezer éve nem találkoztunk. Hallottam a jó hírt, gratulálok. – mondta nyájasan.

-        Hogy vagy Ann? – Bill.

-        Köszi. Kicsit szomorúan, hisz a világ legjobb pasijának bekötik a fejét hamarosan. – lépett közelebb Tomhoz.

-        Te nagyon bátor vagy. – Detti.

-        Na, haladj inkább tovább, mintha nem találkoztunk volna. – te.

-        Mert? Mi van, ha nem?

-        Azt hiszem, ezt már egyszer eljátszottuk. És emlékezz mi lett a vége. – toltad el Tom elől.

-        És mikor lesz az esküvő? – folytatta, mintha semmi sem történt volna.

-        Nem tudjuk még. – Tom.

-        Nem bízol benne, mi? Bepánikol az oltár előtt és meghátrál. Kapuzárási pánik satöbbi. Szívem, ő Tom nem pedig Bill.  – fordult feléd lesajnáló mosollyal.

-        Na húzz el most már. – Georg.

-        Olyan agresszívak vagytok. Én csak tanácsot akartam adni.

-        Nem szorul a tanácsaidra. – Detti.

-        Gyere baba, menjünk. – fogta meg Tom a kezed és elindultatok.

-        Ez a kis ribanc még nagyon megbánja. – dünnyögte magában Ann, mire Detti szó nélkül fellökte.

-        Azt ajánlom, szállj le róluk! Keress magadnak egy olyan seggfejt, mint te vagy. – hajolt le a földön fekvő Annhez, majd kézen fogta Gustavot és utánatok indultak.

-        Ez mi volt? – Tom.

-        Tiszta harcias, mióta terhes. Én sem feleselek. – nevetett Gustav.

-        Mit mondott, amire bepöccentél? – te.

-        Azt hogy ribi vagy és ezt még nagyon megbánod.

-        Értem. Ezt már sok embertől hallottam.

-        Sajnálom, baba. Nem értem miért téged utálnak ezek a lányok, mikor én basztam ki velük.

-        Semmi baj, nem tartok tőlük.

-        Angitól sem tartottál, ne feledd. – Georg.

-        Mégegyszer nem követem el azt a hibát, hogy megbízok egy olyan emberben, akinek bármilyen szexuális kapcsolata volt Tommal. – mosolyogtál.

-        Jó, hogy már tudsz ezzel a témával kapcsolatosan mosolyogni. – Bill.

-        Megtörtént, átvészeltük, most már kár félni a múlttól. Ez az Ann pedig kevés ahhoz, hogy velem kiszúrjon.

-        Azért sikerült a múltkor neki, amikor azt a csajt Tomra küldte. – Gustav.

-        Először is akkor Tomra nem nagyon kellett senkit ráküldeni, bárkinek benyúlt volna a bugyijába felajánlkozás nélkül. Másodszor pedig ügyelek rá, hogy ne legyen kedve egy lánynak sem az én vőlegényemmel ágyba bújni. És Detti is nagyon benne van már. – nevettél.

-        Soha nem csalnálak meg többé. Soha. – puszilt meg Tom.

-        Ajánlom is szívem.

-        De azért ne felejtsük el ezt a csajt. Betegesen odavan érted, bátyó.

-        Hagyjuk ezt a témát. – te.

Végül beültetek valahová vacsorázni és mindenki hazament.

-        Tényleg bízol bennem? – kérdezte Tom, mikor lefeküdtetek az ágyba.

-        Tényleg. Tudom, nem kérted volna meg a kezem, ha nem vagy biztos a dolgodban. És úgysem találnál nálam jobbat számodra.

-        Ez igaz. – csókolt meg.

-        Nagyon fogsz hiányozni. Most elalszunk, és mire felkelek, már nem leszel itt. Utálom, mikor alvásra pazarolom a drága időt, amit veled tölthetnék.

-        Tudod mit? Csinálok egy halom kávét és egész éjszaka fent maradunk. Mit szólsz? Megnézünk valami filmet, segítek írni a blogodba, legalább az olvasóid is örülni fognak nekem, szerelmeskedünk a kádban, vagy fagyizhatunk is egymás testéről.

-        Legyen ilyen sorrendben. – csókoltad meg.

-        Akkor megyek, készítek kávét. Te addig nézz ki valami filmet.

És így is lett. Egész éjszaka nem aludtatok. Egymást ölelve néztétek meg a Forrest Gump-ot, írtatok az olvasóidnak, hogy összeköltöztetek és minden csodás. Sőt Tom is írt nekik, aminek biztos nagyon fognak örülni majd, ha reggel elolvassák. Egész éjszaka szórakoztatok. Felvetted pár ruháját és utánoztad a járását, a flegma ülését és a beszédstílusát. Ő pedig hülyére röhögte magát és egy csomó fényképet is készített rólad. Próbáltad elvenni tőle, de végül lekenyerezett pár puszival a megfelelő helyekre.

Már világosodott, mikor befeküdtetek a kádba. Itt is az előre megbeszéltek alapján cselekedtetek.

Végül a kanapén aludtatok talán egy vagy másfél órát összebújva.

9 körül érkezett meg a turnébusz, Gustavval és Georgal. Kikísérted Tomot a ház elé.

-        Bill?

-        Érte most megyünk. – Georg. – Jó légy nagylány. Vigyázz a házra. – puszilt meg.

-        Jól van nagyfiú, te meg vigyázz magatokra és a vőlegényemre.

-        Ugye ránézel majd néha Dettire? Elég rosszul van este óta. Nem tudom, mi baja lehet, de gondolkodtam, hogy lemondom a koncertet. Végül rádumált, hogy nem lesz semmi baj, menjek.

-        Persze. Később átmegyek hozzá. Biztos nem lesz semmi gond. Lehet csak rosszat evett.

-        Jól van, köszi. – puszilt ő is meg.

-        Na, most már hagyjátok, hogy elköszönjek én is? – húzott arrébb Tom.

-        Már most hiányzol. – karoltad át a nyakát.

-        Hívlak, amikor csak tudlak. Itt a hitelkártyám, vegyél meg mindent, amit csak gondolsz, hogy kell a házba.

-        Utálok eltartott lenni.

-        Én imádom ezt az érzést. Asszony, itt a pénz, vegyél valami szépet. – mosolygott.

-        Fejezd be!

-        Na jól van, mennem kell. Aztán nem ereszd el a hajam bulit rendezni, míg távol vagyok és kettőnél több pasival, ne legyél egyszerre.

-        Egy nap, csak egy csajt fogadj a buszon, mert úgy kevésbé megy híre a dolognak, és ha hívlak, ne ők vegyék fel majd a telefonod, ha egy mód van rá.

-        Imádlak. – mosolygott.

-        Én is. Na menj, ne is lássalak. – csókoltad meg.

Pár perc múlva már csukódott mögötte a busz ajtaja. Te integettél, amíg láttad a buszt, habár a lesötétített ablakok mögött már rég nem láttad szerelmedet.