135. rész. „Félek!”

Miután a busz elhajtott, bementél a házba. Felöltöztél, ittál egy teát és áthajtottál Dettihez.

-        Szia. – puszilt meg, miután betessékelt a házba.

-        Szia. Gustav mondta, hogy nem vagy túl jól. Gondoltam átjövök, megnézlek.

-        Egész este nem tudtam aludni. Reggel óta meg egyfolytában hányok.

-        Ne menjünk el orvoshoz?

-        Szerintem csak rosszat ettem. – ahogy ezt kimondta már szaladt is a vécére.

-        Na jó. – mondtad, és már hívtad is a mentőket.

Negyed óra múlva már ott is voltak és bevitték Dettit. Te pedig utánuk mentél az autóddal. Gustavot semmiképp nem akartad értesíteni, mielőtt nem tudtok meg valami konkrétat.

Bő fél óra vizsgálódás után kijött hozzád a nőgyógyásza a váróba.

-        Hogy van? Mi a baj?

-        Most kicsit jobban van. Adtam neki egy fájdalomcsillapítót, mert nagyon görcsölt.

-        A baba?

-        A magzat nincs a legkedvezőbb testhelyzetben, és ki akar jönni. Nem most, talán egy hét, talán egy hónap múlva.

-        De mindenképp koraszülött lesz. – folytattad a mondatát aggódva.

-        Úgy néz ki. Az émelygés, rosszullét ennek köszönhető.

-        Milyen következményei lehetnek, ha ennyivel korábban születik.

-        Van baba, aki sokkal hamarabb jött a vártnál és egészséges. Detti most tart a 6. hónapban. Ha most a magzat lenyugszik valamelyest, talán még egy hónapot is bent tud maradni.

-        De hogy lehet ilyen hirtelen? Eddig nem lehetett látni?

-        Sajnos nem. Ez az utóbbi pár napban alakulhatott ki nála. A legutóbbi kontroll után.

-        Azt mondja meg nekem, hogy mennyi az esély arra, hogy ha hamarabb születik, attól még egészséges lesz.

-        Most úgy néz ki a magzat makkegészséges. Az állapota stabil és tökéletesen fejlődik. Detti mostantól veszélyeztett terhesnek számít, amiről majd elbeszélgetek vele és az apukával is. Be kell majd tartani bizonyos szabályokat, és ezek mellett egy egészséges babát tud majd világra hozni.

-        De van esély rá, hogy elveszíti.

-        Sajnálom, de van.

-        Bemehetek hozzá?

-        Persze. Sőt, egy óra múlva haza is mehettek.

-        Köszi doki. – öleltem meg reflexből és mentem Dettihez.

-        Hogy vagy? – ültem le az ágyához.

-        Már jobban. Kicsit még émelygek, de kaptam pár gyógyszert. Mit mondott a doki? Azt tudom, hogy a kicsi nincs jó pózban, de egészséges.

-        Valószínűleg koraszülött lesz. – fogtam meg a kezét.

-        Mennyire korai?

-        A doki szerint egy hét, akár egy hónap múlva is szülhetsz. De jól van a kicsi és ez a lényeg. Azt mondta, veszélyeztett terhesnek számítasz mostantól, mert nem lehet tudni, mikor szülsz. De fel fog titeket világosítani, hogy mivel kell vigyáznotok és mi a teendő ilyenkor.

-        Félek. – ölelt magához.

-        Minden rendben lesz, ne félj. – vigasztaltad, de te is meg voltál rémülve. Nem is tudod, milyen érzés lehet ez most neki, és soha nem is akarod tapasztalni.

-        Eddig minden rendben volt. – kezdett sírni.

-        Sajnálom. – pislogtál, amivel a szempilláidon keresztül kipréselődött egy könnycsepp. De nem láthatja rajtad Detti ezt. Erősnek kell mutatnod magad, hogy azt érezze, semmi baj.

-        Ne szóljunk Gustavnak.

-        Biztos?

-        Igen. Nem mondhatja le a koncerteket emiatt. A kicsi még bent van, addig nem akarom idegesíteni ezzel.

-        Hát jól van.

-        Mikor mehetünk haza? – szipogta.

-        Akár most is. Ahogy készen állsz rá.

-        Felöltözök és mehetünk.

-        Addig iszok egy kávét. A váróban találkozunk.

-        Jól van.

Mielőtt hazavitted Dettit még bementetek a nőgyógyászhoz, hogy megtudjátok, miként kell cselekednie. Pontos tájékoztatást adott a megfelelő étrendről, mozgásról. Kerülni a stresszt, a hason alvást (jó fej, ne stresszeljen, mikor ilyen baj van, és hogy aludna már a hasán, mikor ekkorára nőtt. – gondoltad magadban).

Végül hazavitted és egy pokróccal a kanapéra parancsoltad.

-        Elmegyek a boltba. Készítek valami ebédet neked, amit ehetsz. Addig tévézz és idd meg ezt. – nyomtál a kezébe egy vitaminokkal dúsított ásványvizet.

-        Köszönöm.

-        Egyáltalán nem kell.

-        Elmondod Tomnak?

-        Jó lenne, ha nem kéne eltitkolnom.

-        De kérd meg, hogy Gustavnak ne beszéljen róla.

-        Rendben. Na sietek vissza. – mondtad, és már mentél is ki az ajtón.

A vásárlás alatt végig próbáltad terelni a gondolataidat. Végül fizettél és a szatyrokat bepakoltad a kocsiba. Beültél és eddig bírtad. Tárcsáztad Tom számát.

-        Bocs baba, de rosszkor hívsz. Két perc múlva interjú.

-        Akkor később.

-        Baj van?

-        Menj nyugodtan, majd hívj, ha ráérsz.

-        Baba, ne idegesíts. Ha baj van, azt mond meg most.

-        Nem velem van baj. Detti rosszul lett és bevitték a kórházba. Kiderült, hogy a baba koraszülött lesz és talán veszélyben is van. – mondtad és már sírtál.

-        Ne sírj kicsim.

-        Csak meg vagyok ijedve. Szegény Detti. Próbálok nyugodt maradni és úgy tenni, mintha ez semmiség lenne, de nagyon félek én is.

-        És most mit lehet tenni?

-        Egy rakás tanácsot kaptunk a doktornőtől, és most vele maradok. Főzök neki valami kímélő kaját és vigyázok rájuk.

-        Na jó. Nyugodj meg baba. Nem lesz semmi baj. Meglátod. Marhára nem értek ehhez, de ezzel a babával nem lehet semmi baj. Hidd el.

-        Remélem igazad lesz.

-        És most már ne sírj.

-        Csak kisírtam magam. Megyek is vissza, mert Detti már vár.

-        Jól van. Később hívlak. Nagyon szeretlek.

-        Én is téged. És Gustavnak ne szólj. Detti megkért rá. Amíg nincs valóban gond, addig nem akarja idegesíteni ezzel. És nem mondhatjátok le a körutat sem emiatt.

-        Hát jó. Nem szólok. De ha a legkisebb probléma is támadna, azonnal hívj.

-        Rendben.

-        Na mennem kell. Jók legyetek.

-        Jól van. Puszi.

-        Puszi.

Letettétek, és már mentél is vissza.

-        Mi van? – Bill.

-        Később elmondom.

-        Annyit mondj, hogy nagy baj van-e.

-        Remélem nem. De majd később. Gustavnak nem nagyon kéne tudni róla.

-        Detti igaz? A baba?

-        Igen, de nyugi.

Mikor hazaértél Detti aludt. Halkabbra vetted a tévét és bementél a konyhába, hogy nekiállj főzni. Közben Sandie hívott, hogy szerdán érkezik. Te felajánlottad, hogy aludjon nálatok az új házatokba. Ezen igencsak meglepődött, így elmesélted nagyvonalakban a történteket. Gratulált, majd elköszöntetek.

Mikor készen lettél a kajával, megtálaltál egy tálcán és odavitted Dettinek.

-        Ébresztő. – keltegetted. – Kész az ebéd.

-        Mennyi az idő?

-        3 óra van. Ülj fel. Ma még nem ettél semmit.

-        Jól van. – felelte és nekilátott az evésnek. – Tommal beszéltél?

-        Igen. De nem mondja el Gustavnak, megígérte. Hogy vagy?

-        Jól. Úgy néz ki a gyógyszerek hatottak. Nincs hányingerem és a közérzetem is javult valamelyest.

-        Akkor jó. Tudod, nagyon megrémültem.

-        Tudom és köszönöm, hogy nem mutattad ki. Igaz barátnő vagy. A legigazibb keresztanyu.

-        Tényleg, melyik lánynevek közül lehet választani?

-        Ria, Tina, Lili. Melyik tetszene a legjobban?

-        Nektek?

-        Előbb te. Kíváncsi vagyok.

-        Lili. Talán az a legszebb. Aranyos, kedves és mosolygós. A kis keresztlányom, Lili. Ez jól hangzik.

-        Gustavnak is az tetszik a legjobban. Nekem a Ria. De még persze Bill is voksolhat. – mosolygott.

-        Jó, hogy mosolyogsz.

-        Nem tesz jót a kislányomnak, ha rosszkedvű vagyok és depis. – mondta határozottan. – Úgyhogy kaja után elmehetünk nézni pár bútort és kiegészítőt a házatokba. Hisz nálam jobb lakberendezőt keresve se találnál.

-        Az igaz. – mondtad, és te is nekiláttál enni.