136. r�sz. Ez v�gleges?

K�s�bb elment�l a b�tor�ruh�zba �s hozt�l p�r katal�gust, hogy abb�l n�zz�tek ki a dolgokat. �gy nem kell Dettinek meger�ltet� t�r�t szervezni.

Az volt az egyetlen probl�ma, hogy Detti m�g nem l�tta a h�zatokat, �gy nem tudta t�rben elk�pzelni. Sebaj, az�rt azt eltervezt�tek nagyj�b�l, hogy n�zzen ki.

Minden helys�gnek k�l�n hangulatot gondoltatok ki. K�l�nb�z� sz�nvil�got.

Az �jszak�t itt t�lt�tted a kanap�n.

M�snap �tmentetek hozz�tok.

-        Sz�p, t�gas �s f�nyes.

-        Az. Nagyon j� �zl�se van az �n dr�g�mnak.

K�rben�zett Detti az eg�sz h�zban �s meg�lmodta az eg�szet. Szabad kezet adt�l neki. Nem csak az�rt, mert b�zt�l az �zl�s�ben, hanem az�rt is, mert l�ttad, hogy j�l �rzi mag�t ett�l, �s eltereli a gondolatait egy picit a bab�r�l.

Szerda d�lut�nra el is k�sz�lt a terveivel. �rogatott, rajzolt, �lmodozott �s v�g�l fantasztikusan berendezte a h�zat fejben.

K�s�bb Sandie is meg�rkezett. Agyon �lelgett�tek egym�st, azt�n Dettit mag�ra hagyva elmentetek az �ruh�zba megrendelni a b�torokat, kieg�sz�t�ket �s mindent, amire sz�ks�g volt. Szerencs�re volt �ppen k�szenl�tben egy sz�ll�t�, �gy a dolgok nagy r�sz�t m�r holnap d�lel�tt ki is hozt�k.

Detti befogta Markot, te pedig megk�rted Gordont �s Simon�t, hogy seg�tsenek. P�ntek reggelre a nagy r�sz�vel k�szen is voltatok. A h�l�, a konyha, a nappali, a f�rd� �s az el�szoba m�r fel volt szerelve b�torokkal. Amik m�g hi�nyoztak, a t�v�, �s az ehhez hasonl� elektronikai cikkek. De azt jobb, ha Tomra b�zod, odavan ezek�rt a holmik�rt.

K�s�bb Sandie elment a koleszba elfoglalni a szob�nkat �s bevinni a cuccait. Detti el�gedetten ment haza, hogy v�rja Gustavot. Hab�r nagyon tartott t�le, hogy mit fog sz�lni. Bep�nikol majd, vagy megnyugtat�an fog viselkedni �s a nem lesz semmi baj elvet vallja majd?

Te neki�llt�l f�zni vacsit �s v�rtad Tomot. Hamarosan k�nt�sben szaladt�l ki a h�z el�, mikor hallottad hogy egy busz k�zeledik. Kirohant�l, k�r�ln�zt�l, de csak egy iskolabusz hajtott el t�letek nem messze. Szomor� lett�l, hisz annyira bele�lted magad. Felragasztottad a postal�d�ra a feliratot: „Tom Kaulitz �s …(neved)”, �s visszaindult�l a h�zba. M�r l�pt�l volna be az ajt�n, mikor meg�llt v�gre a Tokio Hotel busz a h�z el�tt. �s igen. Ez v�gre �. Ahogy megfordult�l, m�r ny�lt is az ajt� �s Tom ugrott le a l�pcs�r�l.

-        Mit csin�lsz itt k�nt�sben? – n�zett v�gig rajtad.

-        Majd megl�tod. – mosolyogt�l �s odament�l, hogy v�gre magadhoz �leld.

Gustav �s Georg is lesz�llt k�sz�nni, am�g a sof�r kipakolta Tom b�r�ndjeit a buszb�l, majd mentek is tov�bb.

-        Ezeket most hagyd itt.

-        Csak nem berendezted a h�zunkat?

-        De m�g hogy. Csukd be a szemed. – mondtad �s megfogtad a kez�t. – Gyere. – vezetetted be az ajt�n.

-        Hova viszel?

-        El�bb a h�l�ba.

-        Na ezt m�r szeretem. – vigyorgott.

-        �lj le. – k�s�rted az �gyhoz, majd mikor le�lt levetted a k�nt�s�det. – Most m�r nyithatod. Nem is mondasz semmit? – k�rdezted.

-        Elk�peszt�en n�zel ki. – h�zott mag�hoz.

-        Neked vettem ezt is. – utalt�l a feh�rnem�dre. – Passzol a szoba sz�neihez. Tom! Figyelsz r�m? – toltad kicsit arr�bb, mert meg�ll�s n�lk�l a hasadat �s a k�rny�k�t puszilgatta.

-        Persze. – h�zott vissza. – Csak r�d figyelek. Iszony�an hi�nyozt�l.

-        Te is nekem. – enyh�lt�l meg.

-        Sz�val ez volt a c�lod, hogy haza�rek, �s egyb�l elcs�b�tasz. – jegyezte meg Tom mikor, m�r egym�s mellett fek�dtetek.

-        Igaz�b�l el�bb meg akartam mutatni a h�zat, azt�n vacsizni �s ut�na �gyba cs�b�tani. De mikor megl�ttalak, tudtam, hogy ez ford�tva lesz.

-        P�r nap alatt berendezted a h�zat, �s m�g f�zt�l is? J�l v�lasztottam, �gy �rzem.

-        J�l h�t.

K�s�bb v�gigmutattad a h�z minden zeg�t zug�t, behozt�tok a csomagjait �s megvacsor�ztatok.

Lefekv�s el�tt sms-t kapt�l.

„Nem tudom, hogy gondoltad, hogy nem sz�lsz nekem err�l. Az �n gyerekem. Azt hittem ezt te is tudod. K�sz�n�m, hogy b�zhatok benned.”

-        Basszus!

-        Mi az? – fordult fel�d Tom az �gyban.

-        Olvasd el. – adtad oda.

-        Ne �rogasson m�r ilyeneket bazdmeg. – ideges�tette fel mag�t, �s m�r h�vta is Gustavot.

-        Na cs�! ---- Igen, �n. …(neved) az�rt nem sz�lt neked err�l, mert Detti megk�rte r�. Ismerhetn�d annyira, hogy ha a baba komoly bajban lenne, te lett�l volna az els�, akinek sz�l r�la. Nincs jogod hib�ztatni �t, pl�ne nem ilyen megvet� �zenetet �rni neki. Sajn�lom, hogy gond van a gyereketekkel, de ne rajta vezesd le a d�h�det. ---- Meg�rtelek, �n is biztos ki lenn�k bukva, hab�r fogalmam sincs, mit �rezhetsz most. De ezt akkor sem teheted. F�leg, ha 2 perc ut�n m�r meg is b�nod. �gy csak megb�ntottad �s semmire nem ment�l vele. ---- Rendben, adom. – mondta, �s fel�d tartotta a telefont.

-        Szia. – te.

-        Szia, sajn�lom. �n csak kiborultam. Napokig �gy voltam t�vol a csal�domt�l, hogy nem tudtam, baj van. Csak hib�st kerestem, mert… Annyira f�lek. – mondta �s hallottad a hangj�n, hogy megcsuklik.

-        Otthon vagy?

-        Nem. Abban a b�rban nem messze t�l�nk.

-        Odamegyek. – mondtad �s m�r le is tetted a telefont.

-        Hova m�sz? – Tom.

-        Odamegyek hozz�. Sz�ks�ge van r�m. – kezdt�l el fel�lt�zni.

-        Itt hagysz?

-        Te nem j�ssz?

-        Jobb, ha csak te m�sz.

-        Te aludj nyugodtan. – puszit nyomt�l a homlok�ra �s m�r ment�l is.

Hamar oda�rt�l kocsival a b�rba. Tudtad, melyikre gondol, mert volt�l m�r ott.

-        Szia. – �lt�l le mell� a pulthoz.

-        Gyors volt�l.

-        Mennyit itt�l?

-        Csak egy keveset. – mutatott a maga el�tt �resen sorakoz� poharakra.

-        �sszevesztetek?

-        Azt hiszem igen. Nem hagyhat ki semmib�l. Nem csak a j� dolgok tartanak minket egy�tt, a rossz dolgok ugyan�gy r�szei az �letnek. F�leg, ha az egyetlen pici l�nyom �let�r�l van sz�.

-        Sajn�lom. �gy l�ttuk a legjobbnak, hogy ha am�g nincs nagy baj, addig nem sz�lunk. Ez�rt nem lett volna �rdemes lemondanotok a koncerteket.

-        Kil�pek a band�b�l. – h�zott le egy felest ezut�n a kijelent�s ut�n.

-        M�g k�t ilyet. – sz�lt�l a pinc�rnek. – Gondold �t. Ne d�ntsd el ilyen gyorsan.

-        Nem. Nekem m�r m�s az �letem. Im�dom a Tokio Hotelt �s �r�kk� a sz�vem legf�ltettebb kincse lesz, de m�r menyasszonyom van �s �ton az �r�k�s. Nem tudn�k �gy �tra kelni �s j�rni Eur�p�t, hogy nem tudok a k�zel�kben lenni. Nem bocs�tottam volna meg magamnak, ha most valami baja esik a picinek. L�ttam, hogy Detti rosszul van, de m�gis elmentem. Mag�ra hagytam a 6 h�napos terhes szerelmemet, �s ezt t�bb� nem tehetem meg.

-        Meg�rtem.

-        A fi�k ut�lni fognak emiatt.

-        Dehogy. Tom is megr�m�lt, mikor mondtam neki, hogy gond van. Tudom, hogy �k is meg�rtik majd. Ez a pici mindenkinek a szeme f�nye lesz.

-        Ha megsz�letik. – omlott �ssze a tart�sa. Letette fej�t a kezeire �s s�rni kezdett.

-        Jaj, gyere ide. – h�ztad a fej�t a v�lladra. – S�rd ki magad.

Percekig s�rt. Szeg�ny �sszet�rt. Megijedt a baba sorsa miatt, �s f�jt neki, hogy �gy �rezte, v�get kell vetnie a Tokio Hotelnek.

-        Gyere, haza viszlek.

-        Nem akarok m�g haza menni.

-        Akkor egy�l legal�bb valamit, ami felsz�vja a pi�t.

-        J�l van, menj�nk.

Elvitted egy mekibe, vett�l neki enni �s a parkol�ban meg�lltatok.

-        Sz�val ez v�gleges?

-        Igen. Holnap besz�lek a fi�kkal. Csak f�lek, hogy megut�lnak miatta.

-        Ne f�lj. A csal�d mindenn�l fontosabb. Lehet, hogy �k ezt m�g nem �rzik �t, de meg kell �rteni�k. Ha akarod, seg�tek is neked.

-        Sajn�lom, azt az �zenetet. T�nyleg. Nem akartalak megb�ntani, csak d�h�s voltam, ami�rt eltitkolt�tok el�lem ezt.

-        Sajn�lom, hogy eltitkoltuk. Igazad van, hogy m�rges lett�l r�m. Csak Tom f�rfi mivolt�t fitogtatva �gy gondolta, v�delmemre kel.

-        Nagyon szeret t�ged. – mosolygott ma, el�sz�r.

-        Tudom. �s azt is tudom, hogy a pici Lili eg�szs�gesen j�n majd vil�gra.

-        Lili? Neked is az tetszik?

-        Igen. Az �n kis Lilim.

-        K�sz�n�m. N�lad jobb keresztanyut nem is tal�ln�nk.

-        Az tuti. – �lelted magadhoz.