138. r�sz. T�nyleg Lili.

H�tf� reggel megkezd�d�tt a f�suli k�vetkez� f�l�ve. 10-re kellett be�rned, ami azt jelenti, hogy 9-kor el kell indulni. De ha el�tte m�g f�rdesz, �lt�zk�dsz �s m�g reggelit is csin�lsz, 8-kor k�ne felkelned. Ez m�g �gy j� is lenne, ha Tom hagyna kikelni az �gyb�l. De ahogy mocorogni kezdesz, � visszah�z, hogy �t�leljen. P�r percig rendszerint nyugton maradsz, h�tha elalszik, �s �gy te ki tudsz szabadulni. Ez nem mindig j�n �ssze. Visszah�z, �s puszit akar �s simogat �s… mindent, csak ne hagyd mag�ra az �gyban.

�gy egy-k�t h�t alatt kialakult, hogy indul�s el�tt �gy 2 �r�val �bredsz.

J� volt vele �lni. Suliba menetel el�tt csin�lt�l neki is reggelit. �rt�l neki a h�t�n elhelyezett t�bl�ra �zeneteket. Volt mikor csak azt, mit k�ne v�s�rolni, de volt mikor konkr�tan felaj�nlkozt�l neki, ha hajland� elmosogatni mire haza�rsz.

Volt, hogy �rted j�tt a sulid el� �s egy�tt eb�deltetek valahol. Volt, mikor f�z�tt neked �s azzal v�rt otthon. Napk�zben Tom rendszerint a sr�cokkal tal�lkozott �s �lte az eddigi �let�t. De a d�lut�n �s az este csak a ti�d volt. Nagyon �lvezte l�tsz�lag az egy�tt�l�st.

Egy h�nap alatt teljesen �sszer�z�dtatok.

-        Kicsim, �r�n vagyok, h�vj vissza k�s�bb. – suttogtad a telefonodba.

-        Elindult a sz�l�s. – Tom.

-        Komoly?

-        Igen. Bemegyek a korh�zba, gyere majd te is.

-        Azonnal megyek. Szia.

Letetted a telefont. �sszecsuktad a f�zeted, felpattant�l �s p�r embert fel�ll�tva, kiment�l a teremb�l. Bedobtad a cuccokat a kocsiba, �s m�r indult�l is a k�rh�zba. Legjobb esetben is b� 40 perc, m�g oda�rsz, �s s�k ideg volt�l. Felh�vtad Tomot.

-        Elindultam. J�l van. �n mindj�rt oda�rek.

-        Mes�lj, mi van?

-        Gustav h�vott, hogy Detti rosszul lett f�z�s k�zben �s el�jult. P�r perc m�lva mag�hoz t�rt, mire Gustav m�r kih�vta a ment�ket. A ment�aut�ban megind�tott�k a sz�l�st valami�rt. Azt nem tudom mi�rt.

-        De hogy vannak?

-        Nem tudok semmit. Neked mennyi id� mire ide�rsz?

-        H�t m�g egy f�l �ra kell.

-        Az�rt csak �vatosan.

-        J�l van, na szia.

-        Puszi.

Hamarosan be�rt�l a k�rh�zba, ahol Georg, Bill �s Tom v�rtak.

-        Sziasztok. – ment�l hozz�juk �s megcs�koltad Tomot. – Mi a helyzet?

-        Beind�tott�k a sz�l�st, Gustav bent van. – Georg.

-        M�g nem j�tt ki senki. – Bill.

-        Akkor nincs mit, tenni v�runk.

-        Elj�tt�l az �r�r�l? – Tom.

-        Ahogy h�vt�l, m�r fel is �lltam �s lel�ptem.

-        Nem lesz ebb�l baj? – Tom.

-        �des vagy, de ne agg�dj. Nem maradok le semmi fontosr�l. – mosolyogt�l.

Le�ltetek �s v�rtatok. Nagyon lassan telt az id�. Senki nem j�tt ki a m�t�b�l csak bementek az orvosok egym�s ut�n. Csak annyit tudtatok levenni az arckifejez�sekb�l, hogy nem minden van rendben.

-        Hogy fogj�k h�vni? – pr�b�lta oldani a fesz�lts�get Georg.

-        Gustav �s �n a Lili nevet szeretn�nk. Detti a Ria n�v mellett szavazott.

-        Nem is mondt�k m�g. – Bill.

-        Ja igen. H�t nekem mondt�k, hogy �n leszek a keresztanyja, te pedig, ha elv�llalod a keresztapja. Van belesz�l�sunk a nev�be is. Csak miut�n kit�rt a baba k�r�li p�nik, valahogy elfelejtkezt�nk r�la mind.

-        �n lehetek a keresztapja?

-        Igen. Mi lesz�nk a keresztsz�l�k.

-        Ria vagy Lili. – gondolkodott el. – Majd ha megl�tom, el tudom d�nteni.

Ny�lt az ajt� �s p�r orvos kij�tt. Majd Gustav is k�nnyes szemekkel. Egyb�l felpattantatok.

-        Mond m�r! – Tom.

-        Cs�sz�rmetsz�s volt. El�sz�r nem s�rt fel, csak egy p�r pillanat m�lva. Most inkub�torba teszik, mert nagyon gyenge �s pici. – hadarta el s�r� leveg�v�telek k�zben.

Magadhoz �lelted �s a h�rom fi� is csatlakozott.

-        Apa vagyok. – mondta ezt �gy, mintha most esett volna le neki el�sz�r.

-        Detti hogy van? – te.

-        El kellett altatni. M�g idefel� a korh�zba el�jult �s akkor azt se tudtam m�g, hogy melyik�ket fogom elvesz�teni. De mindketten megmaradtak nekem. El sem hiszem!

-        �s m�r megfoghattad? – Bill.

-        Nem. Beteszik p�r napra inkub�torba. K�s�bb megn�zhetitek �t. De tiszta Lili! – vigyorgott.

-        Gratul�lok, haver. – Tom.

-        Bizony! Gratul�lunk mind! – csatlakozott Georg �s ism�t �t�s �sszeb�j�s k�vetkezett.

Gustav visszament Dettihez �s ti be�ltetek a b�f�be enni valamit.

-        Ez hihetetlen. Gustav apa lett. – Tom.

-        Te is leszel majd. – Bill.

-        H�t az�rt az m�g arr�bb lesz.

-        T�nyleg, mennyi id�sen akarunk gyereket? – te.

-        Majd el�g id�sen. – mosolygott. – Egyenl�re m�g nem. Ha gyerek van, nincs szex csak �jszaka, mikor m�r alszik. Elmarad a konyh�ban, a nappaliban, a k�dban, a teraszon…

-        Befejezn�d? – fogtad be a sz�j�t.

-        Felavatt�tok a h�zat, mi? – Georg.

-        �h�m. – b�logatott Tom.

-        Na, megn�zitek? – tal�lt r�tok Gustav.

-        Persze! – �lltatok fel egyszerre �s k�vett�tek a k�rteremig.

Bementetek �s egy pici baba fek�dt egy nagy b�ra alatt.

-        H� de pici. – Bill.

-        A keresztl�nyunk. – fogtad meg a kez�t.

-        Kap ott bent leveg�t? – Tom.

-        Persze, az�rt van ott. – Georg.

-        H� de szak�rt� valaki. – g�nyol�dott.

-        Sr�cok. – sz�lt�l r�juk.

-        Lili! – Bill. – T�nyleg Lili.

P�r percig n�zegett�tek m�g a picil�nyt, ut�na mag�ra hagyt�tok �t az apuk�j�val. Mind hazaindultatok, mert az orvosok szerint Dettit �gyis csak holnap tudj�tok megl�togatni.

-        Baba, nekem m�g vissza kell mennem a suliba. Lesz m�g egy �r�m hamarosan �s le is kell adnom valamit.

-        Veled menjek?

-        Ugyan. V�gig�ln�d az �r�mat? Menj haza nyugodtan. K�s�bb j�v�k �n is. – megcs�koltad.

-        Siess. Rendeljek vacsira valamit?

-        Igen. Az j� lenne. – adt�l m�g egy cs�kot, besz�llt�l a kocsidba �s elindult�l a suliba.

-        H�t b�ty�, m�g mindig fura hallani �s l�tni, hogy egy�tt �ltek.

-        Nekem is m�g az. De m�r teljesen �sszeszoktunk. Egy�tt feksz�nk �s egy�tt kel�nk. Ebb�l az�rt az elej�n voltak probl�m�k, de m�r �thidaltuk a dolgot.

-        Nem iszunk egyet erre �s a kis Lilire is? – Georg. – Sandie is m�g suliban van, csak este tal�lkozom vele. �s ti is r��rtek, nem?

-        De. Menj�nk. – Bill.

-        Benne vagyok.

A k�vetkez� k�t h�t gyorsan eltelt. Detti is egyre jobban n�zett ki �s a pici is er�s�d�tt. Egyik szombaton Sandievel �gy d�nt�ttetek, csajos bulit tartotok az �j j�vev�ny �r�m�re �s elmentetek ketten egy sz�rakoz�helyre iszogatni, t�ncolni sz�val ellenni. Ezalatt a fi�k is elvitt�k Gustavot magukkal egy helyre j�l ber�gni.

H�tk�znap, pedig mind megl�togatt�tok Detti�ket, mikor m�r hazahozhatt�k Lilit.  Nagyon �des volt �s az arca tiszta Gustav. A szeme �s a sz�ja egy az egyben, mintha az �v� lenne.

-        Valami baj van? Olyan kedvetlennek t�nsz. – s�gta oda neked Sandie az egyik �r�s �s prezent�ci� k�szs�gfejleszt�s �r�tokon.

-        Nem tudom. Tom olyan furcsa az ut�bbi id�ben. Mi�ta k�l�n ment�nk bulizni m�lt szombaton.

-        Hogy �rted, hogy furcsa?

-        Olyan mintha mondani akarna valamit, de sosem tud hozz�fogni. A szemembe n�z, hogy elkezdje, de s�hajt egyet �s feladja.

-        Nem k�rdezt�l r�?

-        Nem.

-        Mi�rt?

-        F�lek att�l, amit mondani akar.

-        Att�l tartasz, hogy esetleg…

-        Hogy megcsalt. Nem tudom elk�pzelni, hogy meg tudta tenni, de nem tudok m�sra gondolni. Mi m�s t�rt�nhetett azon a bulin, vagy az�ta? Georg nem mondott valamit?

-        Csak annyit, hogy olt�ri j� buli volt �s mind nagyon ber�gtak.

-        H�t mire Tom hazaj�tt �n m�r aludtam.

-        Figyelj, k�rdezz r�. Ak�rmi van, �gyis meg kell tudnod.

-        Igazad van. Er�t gy�jt�k �s megk�rdezem.