139. rész. Mikor derül ki?

Suli után még nem nagyon volt kedved hazamenni, úgyhogy Sandievel elmentetek enni valamit. Később Tom hívott.

-        Szia. Merre vagy?

-        Sandievel vagyok, beültünk egy kajáldába.

-        Azt hittem suli után hazajössz.

-        Megyek is nem sokára. Nyugi.

-        Jó, de azért hívhattál volna.

-        Bocs. Na megyek. Szia.

-        Jól van, szia. – köszönt el sértődötten.

Hamarosan el is indultál haza. Beléptél a lakásba és hallottad, hogy Tom a szobában telefonál.

-        Jó, de nem tudom, mit fog szólni. --- Persze, észrevette már, hogy valamit mondani akarok, de még nem kérdezett rá. --- Ma este elmondom. --- Rendben, szia.

-        Megjöttem. – csuktad be a bejárati ajtót.

-        Szia. – jött ki a szobából és megpuszilt.

-        Megyek fürdeni, aztán főzök valamit.

-        Jól van, voltam vásárolni.

Válaszra már nem méltattad. Ledobtad a táskád a kanapéra és bementél a fürdőszobába zuhanyozni. 20 perc múlva köntösben indultál a konyhába vacsorát főzni. Tom a tévét nézte.

-        Kész a vacsi. – szóltál ki a konyhából.

-        Mi jót főztél?

-        Csirkepörkölt csigatésztával.

-        Egyre jobban biztos vagyok abban, hogy megtartalak. – ment oda hozzád és megpuszilt.

-        Teríts meg, légy szíves.

Szót fogadva megterített, te pedig tálaltad a vacsorát. Leültetek egymással szembe és nekiláttatok. Nem szóltatok egy szót sem. Egyre csak nyomtad el magadban a dühödet és a telefonbeszélgetés is csak megerősített a gyanúdban.

Miután megettétek, elmosogattál, Tom pedig visszaült a tévé elé.

-        Én lefekszem. – mondtad.

-        Várj. Szeretnék beszélni veled valamiről. – kapcsolta ki a tévét és megfogva a kezed lehúzott a kanapéra maga mellé.

-        Miről?

-        Tudom, hogy feszültség van köztünk pár napja…

-        Te viselkedsz furcsán. Érzem, hogy mondani akarsz valamit, de félek, hogy valami olyat, amit nem akarok hallani.

-        Elkezdeném.

-        Jól van.

-        A múltkor elmentünk ugye bulizni, hogy Gustavot megünnepeljük. Gustav egész idő alatt Liliről beszélt, és hogy milyen jó érzés ez a felelősség számára. Hogy mennyire szereti azt a kis csöppséget, és már most mennyire megváltoztatta az életét és a felfogását.

-        A lényeget, kérlek.

-        Mindjárt, csak felvezetem. Szóval a kórházban múltkor azt mondtam, nem akarok gyereket, mert még ki akarom élni magam.

-        És a bulin kiélted magad. Ugye ez az, amit mondani akarsz? Megcsaltál? Mond el nyugodtan. Nem tudom, hogy fogok reagálni, de jobb, ha elmondod.

-        Megcsaltalak? Dehogy! Nem lennék rá képes! Azt hogy kiélem magam, azt úgy értem, hogy veled. Hogy kiélvezzük a fiatalságunkkal járó előnyöket. Hogy fényes nappal akár a nappaliban szeretkezünk, hogy ha úgy van kedvünk, fogjuk magunkat és elmegyünk akármerre.

-        Akkor mi van?

-        Na jó. Szóval átgondoltam a dolgot és megfelelőek a körülmények is. Mindenünk megvan és ezt a színvonalat tartani is tudjuk.

-        Mindenünk megvan mihez?

-        Huh… - vett egy nagy levegőt. – Gyereket akarok.

-        Hogy mit?

-        Gyereket. Szeretnék én is apa lenni. Tudom, hogy jó apa lennék és tudom, hogy mindent meg tudnánk adni neki, amire szüksége van.

-        Nem rég még azt mondtad, eszed ágában sincs, hogy a te szavaiddal éljek, éles tölténnyel lőni, amíg van a Tokio Hotel.

-        Tudom, de akkor még nem láttam Gustavot kivirulni apaként. És igazad volt, hogy nem vagyunk már tinik.

-        És ha vége a bandának, miből fogunk élni? Én még fősulira járok, te még le sem érettségiztél.

-        Tévedés. Leérettségiztem, mikor a jogsit is csináltam.

-        Tényleg?

-        Igen, sőt egész jól. – büszkélkedett.

-        Gratulálok.

-        Na, de ne térjünk el a témától. Mire összejön a baba, és míg 9 hónapig kihordod, addig ezeket mind elrendezzük. Majd levelezőn végzed el a sulit, úgy is lehet diplomát szerezni. Én pedig el tudnék helyezkedni Gordon mellett. Gitárokat árulnék, és taníthatnék is.

-        Te már mindent elterveztél?

-        Igen. Azért húztam ezt ennyi ideig. Át kellett gondolnom az egészet.

-        És nekem nem kéne idő, hogy átgondoljam? Ez nem csak a te döntésed, figyelembe véve, hogy az én hasamban lesz 9 hónapig az a baba.

-        Persze hogy van időd, de én azt hittem te is ezt szeretnéd. Láttam, hogy viselkedsz Lilivel és azt hittem, kész lennél belevágni. – mondta kicsit csalódottan.

Beletemetted a fejed a tenyeredbe, és nem szólaltál meg. Tudta, hogy most neki is ezt kéne tenni. Pár perc hallgatás után ránéztél.

-        Vágjunk bele.

-        Komolyan? – lepődött meg.

-        Igen. Csináljunk egy gyereket.

-        De tényleg? Akarod te is? Kész vagy rá, és engem is annak érzel?

-        Tom, kicsim, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer te fogod felhozni a gyerek témát. Tudom, hogy komolyan ezt akarod és én mindent meg szeretnék adni neked, amire csak vágysz. Ha a vágyad tárgya egy kis totyogó, akkor kész vagyok, hogy megadjam neked.

-        Köszönöm. – ölelt át.

-        Szóval gyerekünk lesz. – állapítottad meg az ölelésében szorulva.

-        Mit gondolsz? – engedett el. – Megpróbáljuk már most?

-        Próbáljuk meg. – csókoltad meg.

Ez a mai éjszaka teljesen más volt, mint a többi. Nem csupa élvezetből szerettétek egymás testét. Ezúttal célja volt. Ez valahogy teljesen más eufórikus állapotba hozott mindkettőtöket. Tudtad, ha most elélvez, az már a kezdet. Nem lehet visszafordítani, és ha jó helyre kerülnek, ma éjszaka megfoganhat a gyermeketek.

Miután Tom elaludt te csak forgolódni tudtál. Furcsa érzés volt. A bizonytalanság érzése. Most vajon mi történik a testeddel? Mikor derül ki, hogy sikerült-e?

Nem sokat aludtál reggelig. Mikor csörgött az óra, gyorsan lenyomtad, nehogy Tom felébredjen.

-        Már reggel van? – húzta a fejére a takaróját nyöszörögve.

-        Igen, de aludj csak.

-        Ma anyuéknál eszünk, ne felejtsd el.

-        Mikor?

-        Én ott foglak várni, érkezel, amikor érkezel.

-        Jól van. Na, aludj, csendben leszek.

Ahogy ezt végigmondtad már aludt is. Csináltál reggelit neki is és magadnak is, zuhany, kávé, felöltöztél és elindultál a suliba. Félúton meggondoltad magad és felhívtad Detti nőgyógyászát. Kértél tőle időpontot és kaptál is 11-re. Addig elmentél sétálni egyet a parton, a mólódnál és megetted a reggelidet. 11-re pontban ott voltál a dokinál.

-        …(neved) – szólított az asszisztens.

-        Én vagyok.

-        Jöjjön be, a doktornő várja.

-        Szia. – fogott kezet veled a dokinő. – Foglalj helyet.

-        Szia.

-        Szóval babát szeretnél?

-        Igen. Csak azt szeretném megtudni, hogy mennyi idő mire kiderül, hogy sikerül-e.

-        A beágyazódás a megtermékenyülés után pár nappal következik be. A magzat eljutása a méhbe és maga a beágyazódás kb. 6-7 napig tart. A beágyazódás után kezdi meg a sárgatest a HCG hormon termelését. A tesztek a beágyzódás utáni 3. naptól tudják kimutatni a hormon jelenlétét a vizeletben, tehát a terhességet, azaz a megtermékenyülés utáni 9-10. nap körül. Tudom, ez most túl hivatalosan hangzott, de a lényeg, hogy úgy 10 nap múlva már megpróbálkozhatsz egy teszttel.

-        10 nap. Az rengeteg idő.

-        Tudom, ez ilyenkor nehéz és idegtépő a várakozás. Amint megcsináltad a tesztet hívj fel és egyeztetünk időpontot. Ha pozitív, ha negatív. Azért egy vizsgálat nem árt.

-        Rendben, köszönöm.

-        Szívesen, akkor viszlát 10 nap múlva. – állt fel és az ajtóhoz kísért.

Beültél a kocsidba és bejelölted a naptáradba az esedékes időpontot, majd felhívtad Tomot.

-        Igen?

-        Szia. Hol vagy?

-        Már anyuéknál. Te?

-        Fél óra és ott vagyok.

-        Hogy hogy? Nem voltál suliban?

-        Nem. Elmentem a nőgyógyászhoz.

-        Miért nem vártál meg ezzel?

-        Jaj kicsim, csak megkérdeztem, mikor mutatja ki a teszt, hogy teherbe estem-e vagy nem.

-        Jól van. Akkor siess, várunk.