142. rész. Irány Miami.

A következő hetekben tényleg erőteljesen rááltatok a baba projektre. Eljártál a kezelésekre, ahová sokszor elkísért Tom, de néha még Bill is. Mindenki nektek drukkolt, és ez jól esett. A sulit kezdted elhanyagolni, mert sokszor maradtál ki az órákról. Végül felfüggesztetted a félévedet. Lassan kezdtél belefáradni a folytonos negatív eredményekbe. Tom ugyanolyan lelkesedéssel folytatta a próbálkozást nap, mint nap.

Néhány újság címlapon közölte, hogy „Tom Kaulitz rosszul választott!”, volt ahol azt írták „Nem lesz Th örökös!”, néhány újság pedig a közös fényképetekkel hirdette „Még sincs minden rendben!”.

Ez teljesen kiborított. Nem értetted, miért jó, ha mások ezen csámcsognak, és azt sem, kitől tudhatták ezt meg az újságírók. Hiszen ezeket csak a közeli barátok tudhatták, közülük pedig senkiről nem tudtad elképzelni, hogy elárulja a titkotokat. Tom mindenkit végigkérdezett, kinek beszéltek erről, de mindenki csak a családjának. Egyedül Sandie volt az, aki megemlítette egy csoporttársának az egyetemen, aki arról kíváncsiskodott, miért tetted inaktívvá magad a félévre. De ezzel nem foglalkoztatok.

Néha úgy érezted, képes vagy véghez vinni ezt az egészet, de néha Bill vállán sírtad ki magad, mert nem érezted elég erősnek magad ehhez. Ő volt az első számú támaszod. Tomnak pedig Georg. Tudta, hogy most neked Billre van szükséged és ezt tiszteletben tartva nem kérdezősködött arról, miket szoktál Billnek elárulni.

Hamarosan eljutottál arra a pontra, hogy pár napot Tom nélkül kell töltened, mert becsavarodsz. Hazautaztál a szüleidhez, és ő ezt is megértette. Úgy érezte, most mindent meg kell adnia neked, amire csak szükséged van, mert téged jobban megvisel ez az egész. Neked kell orvoshoz járnod és te vagy az, akivel a doki mindig közli az eredményt. Neked kell minden nap gyógyszereket szedned és az utóbbi pár hétben minden egyes nap, pontban délben egy antibiotikumot szúrnod injekciós tűvel a hátsódba.

-        Nem tudom, mit tegyek még. – mondta Tom letörve barátainak, mikor azok átjöttek hozzá, amíg te nem voltál otthon.

-        Talán egy kicsit pihennetek kéne. – Gustav.

-        Mindjárt itt a szülinapja, a Karácsony, a Szilveszter. Talán addig egy kicsit szüneteltethetnétek a dolgot. – Georg.

-        Így van. Mindkettőtöknek jót tenne egy kis pihenés. Hogy végre megint csak egymással törődjetek. Úgy érzi, mindenki őt sajnálja és ez így nem fog menni. – Bill.

-        Azt hiszem, tudom mire lenne szükségünk. Elviszem egy nyaralásra. Mivel itt tél van és csak a depresszió, elviszem valami szép meleg helyre nyaralni. Ott csak egymásra tudunk koncentrálni. Szex nélkül… Jézus, ezt én mondtam ki? Soha nem gondoltam volna, hogy 20 évesen ezt fogom mondani, de talán egy kis szex mentes nyaralás jót tenne a kapcsolatunknak.

-        Kezdesz elhidegülni tőle? – Bill.

-        Nem tudom. Úgy értem, jó vele az ágyban és nagyon szeretem, de már nem olyan érzés. Hónapok óta minden nap úgy fekszünk le este, hogy talán ma megfoganhat a pici. Már nem szexelünk kedvtelésből. Már nincs az, hogy spontán rámjön a kangörcs, és ott helyben letámadom. Néha már lámpalázas vagyok. Mintha ezren állnának az ágyunk körül arra várva, mikor bonthatják a pezsgőt.

-        Erről beszéltetek már? – Gustav.

-        Nem igazán. Egész nap együtt vagyunk, mióta már suliba sem jár, de valahogy nem beszélgetünk. Mintha már 10 éves házasok lennék. Csak úgy vagyunk egymásnak. Napközben orvoshoz járunk, néha külön-külön ebédelünk, vagy én veletek, vagy ő Dettivel, Sandievel, vagy veled Bill. aztán este főz valamit, én nézem a tévét. Lefekvés előtt szexelünk egyet, aztán alszunk. És így megy ez már hosszú hónapok óta.

Pár nap múlva hazajöttél a szüleidtől, és kicsit jobb kedved volt. Jót tett a kikapcsolódás. Jó volt újra azt érezni, hogy hiányzik Tom.

-        Megjöttem. – léptél be a lakásba és ledobtad a holmidat.

-        Szia baba. – ölelt meg. – Milyen volt?

-        Rossz volt, hogy nem vagy velem minden nap.

-        Utálok nélküled aludni.

-        Annyira hiányoztál. – csókoltad meg.

-        Figyelj, baba. Arra gondoltam, mi lenne, ha kicsit magunkkal is törődnénk.

-        Hogy érted?

-        Ha csak ketten lennék, semmi probléma és senki más. Csak mint azelőtt. Menjünk el valahova.

-        Hova?

-        Pillanat. – ment be a hálószobába és egy pillanat múlva már jött is vissza. – Ez itt két jegy, egy Miamiba tartó járatra szól. Két egész hetet töltünk ott csak te és én. Bármikor felhasználhatjuk, nincs időhöz kötve. Mit szólsz?

-        Azt, hogy nagyon jó ötlet, de miért gondolod, hogy erre szükségünk van?

-        Mert az utóbbi időben egész nap együtt vagyunk, de még sincs időnk egymásra. Csak a problémákkal törődünk és elnyomjuk azt, ami igazán fontos. Ennek a kapcsolatnak és a közös jövőnknek mi ketten vagyunk a mozgató rugói. Pihenjük ki magunkat és élvezzük, hogy fiatalok vagyunk.

-        Mondjunk le a gyerekről?

-        Csak egy időre.

-        Én is ezt akartam mondani. Ne vesztegessük el a fiatalságunkat a próbálkozásra, mert csak megkeserítjük az életünket. Tegyük félre ezt a témát, és majd később újra kezdjük. Olyan boldogok voltunk, míg nem kellett mással foglalkoznunk. Tegyük újra ezt. Elhamarkodtuk a baba témát, és most szüneteltessük.

-        Örülök, hogy te is így gondolod.

-        Féltem, hogy meg fogsz bántódni, ha én feladom.

-        Baba, nem adjuk fel, csak egy időre önzők leszünk, mint azelőtt és csak egymással foglalkozunk.

-        Rendben. Akkor irány Miami. – ölelted szorosan magadhoz.

Rég érezted ilyen közel magadhoz. A félelem, hogy esetleg elhidegültök egymástól, beárnyékolta a szép reményeket egy csodálatos közös jövőről.

Másnap lemondtad a következő hetekre előre bejegyzett időpontokat a nőgyógyásznál és tervezgettétek a nyaralást.

Újabb cikkek kezdtek megjelenni, arról, hogy „Tom Kaulitz feladta!” és hogy „Tom újra régi lesz?”.

Újra elővettétek a közeli ismerősöket és most már Sandiet is megkértétek, ha lehet, ne beszéljen rólatok a csoporttársaival. Talán egyik közülük az újságok hírforrása. Szegénynek lelkifurdalása volt emiatt, de megnyugtattad, nem haragszol rá, csak többé inkább ne ossza meg a dolgokat másokkal. Tudtad, hogy nem pletykálkodásból tette, csak mivel a legjobb barátnője vagy és te már nem jársz oda, nem vagy vele minden nap, így akivel tudott, rólad beszélgetett.

Egyébként Georgal tökéletesen elvoltak. Nagyon egymásba szerettek, és boldoggá tették egymást. Ők voltak az a szinte tökéletes pár, akik nagyon ritkán veszekednek, keveset találkoznak és mégis töretlen a szerelmük egymás iránt.

Gustavék is boldogan nevelgették a kis Lilit. Egyre csak fejlődött az a pici lány és te is már újra képes voltál babusgatni. Az utóbbi időben ugyanis nehezedre esett átmenni hozzájuk és figyelni a boldog családot. Rossz érzés volt, hogy ez veled is lehetne, de nem megy. Dettiék ezt megértették és nem nehezteltek rád emiatt. Most viszont nagyon örültek, hogy újra rendbe jönnek a dolgok. Néha még el is vállaltad, hogy míg ők kettesben szerettek volna elmenni valahova, te és Bill vigyáztatok rá. A két keresztszülő. Agyon kényeztettétek, és már most pár hónaposan körbejártátok vele a plázákat és a boltokat, ahol rendszeresen együtt vásárolgattatok.

Mikor te és Tom együtt vigyáztatok Lilire nagyon boldogok voltatok. Jó volt nézni, ahogy Tom szeretgeti őt és Tomnak is jól esett látni téged felelősségteljes anyuka szerepben díszelegni.

Erről is jelent meg pár újságcikk természetesen. „Örökbefogadtak?”, találgatta az egyik újság. „Más gyerekével pótolják a sajátjukat?”, jelentette ki a másik.

Már ott tartottatok, hogy egy újságot sem vettetek meg és még az újságárusok közelébe sem mentetek. Ha már nem tudtátok megfékezni, inkább megpróbáltátok kizárni őket az életetekből.

Pár hét alatt teljesen kipihente a szervezeted a gyógyszereket és az antibiotikumokat. Sokkal jobban voltál és a kapcsolatotok is helyre állt.

Tommal úgy döntöttetek, az ünnepeket Miamiban töltitek. Szülinapod előtt egy nappal szálltatok repülőre. Előtte egy előkarácsonyi bulit tartottatok a barátokkal és a családdal. Az utazást úgy időzítettétek, hogy előtte még Budapestre is elutaztatok, hogy egy napot a te családoddal is eltöltsetek. Vikinek egy rakás ajándékot vittetek. Ruhákat dögivel természetesen, aminek ő nagyon is örült. A szüleidnek is vettetek közösen pár ajándékot és ők is megleptek titeket egy pár hasznos holmival a házatokba. Egészen belejöttek a tudatba, hogy ti már együtt éltek. Anyud is megkedvelte Tomot és beilleszkedett a családba. Egy időre megint minden úgy ment, ahogy annak mennie kell. Mindenki boldog volt és nem foglalkoztatok olyan dolgokkal, amik megnehezíthetik a hétköznapjaitokat.