143. rész. Boldog Új Évet!

Fantasztikusan telt a két hét Miamiban. Vízisíeltetek, bálnákkal úszkáltatok, két napos hajókirándulásra is elmentetek. Furcsa érzés volt, hogy ez alatt otthon repkednek a mínuszok és talán még a hó is esik. Karácsony a tengernél. Az igen. A szülinapodat a parton egy kis étteremben ünnepeltétek, pár pohár pezsgő társaságában. Tom egy kis zenekart is odarendelt, hogy játszanak nektek, amíg ott vagytok. Úgy döntöttetek idén nem vesztek egymásnak karácsonyi ajándékot. Nem tudtátok, mit vegyetek a másiknak, így abban állapodtatok meg, hogy a ti közös ajándékotok ez a nyaralás. Minden csodásan ment, leszámítva, hogy pár fotós valakitől megtudta, hogy itt vagytok és némelyik egész nap követett titeket. Próbáltatok róluk nem tudomást venni, de az utóbbi időben megjelent cikkek kicsit morcossá tettek benneteket. Az egyiktől megkérdeztétek, honnan tud az ittlétetekről, ő pedig csak azt felelte egy telefonhívást kapott, és onnan.

Lassan rájöttetek, hogy megint találtatok egy ellenséget magatoknak, aki az utóbbi időben ki akar cseszni veletek. Csak egy ember járt a fejedben. Ann. Hisz múltkor is összefutottatok a parton. Talán tényleg ő van a dolgok hátterében. Mindenesetre majd számon kéritek valahogy, ha hazatértek. Addig nem idegesítitek magatokat ezen.

Szilveszter éjszaka elmentetek egy szórakozóhelyre táncolni egy picit és iszogatni, majd éjfél előtt visszatérteket az apartmanotokba, hogy ott koccintsatok.

-        Tudod, hogy ez az első Szilveszter, amit együtt töltünk?

-        Tényleg. – Tom.

-        Kár, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a két hét.

-        De jót tett mindkettőnknek.

-        Igazából nagyon sokszor eszembe jutott a babatéma.

-        Nekem is. – mosolygott.

-        Annyira szeretlek, és remélem tudod, hogy ez életem legszebb Szilvesztere. Csak te és én minden ismerőstől távol egy napsütötte tengerparti házikóban. Ennél jobban senki nem kaphat a szerelmétől.

-        Bármit megtennék, hogy helyrehozzuk azt, ami az utóbbi pár hónapban elromlott.

-        De ha belegondolsz ez az első olyan köztünk fellépő probléma, amit összeveszés, vagy szakítás nélkül átvészeltünk. – mosolyogtál rá.

-        Ez igaz.

A tévében megkezdődött a visszaszámlálás.

-        5…4…3…2…1… Boldog Új Évet mindenkinek!! – kiáltotta a műsorvezető.

Koccintottatok és megcsókoltátok egymást.

-        Boldog Új Évet szerelmem. – te.

-        Boldog Új Évet baba! – Tom.

Ezután hamar ágyba bújtatok és megünnepeltétek az új év első éjszakáját. 

Másnap reggeli után bepakoltátok a csomagjaitokat és később felszálltatok a repülőre, hogy újra hazatérjetek.

Késő éjszaka értetek haza és kipakolás nélkül bújtatok ágyba.

Jóéjt puszi után megpróbáltatok elaludni.

-        Baba. – suttogott Tom egy pár perc múlva. – Alszol?

-        Már majdnem.

-        Csak szeretnék kérdezni valamit.

-        Kérdezz. – fordultál felé.

-        Hozzámjössz?

-        De hisz már eljegyeztél.

-        Igen, de az esküvőről még nem beszéltünk.

-        Mert úgy gondoltuk, az még korai.

-        Szeretnélek elvenni. És az időpontot is kitaláltam. Június elseje. 3 éve akkor találkoztunk először. Addig még van fél évünk megszervezni. Mit szólsz?

-        Nem tudok mit mondani. Én… Nagyon örülnék neki. – ölelted át.

-        Akkor ezt megbeszéltük. Mához fél évre elveszlek feleségül és Tom Kaulitz-Trümperné lesz belőled.

-        Minden vágyam.

Pár perc múlva Tom már elaludt, de neked ez nehezen jött össze. Tervezgetni kezdted magadban az esküvőt. A helyszínt, a körülményeket, a ruhádat, a meghívottakat. Mindent, ami ezzel jár. Jó érzés volt ezen gondolkodni. Kikeltél az ágyból, és a laptopoddal kimentél a nappaliba. Úgy döntöttél, ezt most meg kell osztanod az olvasóiddal. Úgy egy órán keresztül beszélgettél azokkal a lányokkal, akik még ébren voltak. Gratuláltak és nagyon örültek nektek. Eddig mindig, mikor volt rá alkalmad írtál a blogba, hogy tudják, hogy alakul az életed, mióta befejezted a könyvet. Olyan naplószerűséget vezettél, amibe leírtad a sok rosszat is, amit az utóbbi hónapokban éltél át. Nemsokára végre te is ágyba bújtál, mert kezdett felkelni a nap és reggel korán akartál kelni, hogy találkozhass végre Billel. Már nagyon hiányoztak a srácok, főleg ő.

Hát a korán kelés nem igazán jött össze. Mivel Tom tudta, hogy nagyon későn feküdtél le, mikor felkelt elment bevásárolni és Billhez is átugrott. Elmesélte, milyen kellemesen telt a két hetes nyaralásotok és elújságolta, hogy kitűztétek az esküvő időpontját.

Mikor felébredtél csak egy felirat várt a hűtőajtón.

„Jó reggelt, babám! Kávé lefőzve, sietek haza. Szeretlek!”

Hamarosan tényleg meg is érkezett.

-        Jó reggelt. – puszilt meg. – Jó sokáig fent voltál.

-        Írtam a csajoknak. Elbüszkélkedtem az esküvőnkkel.

-        Jól van. Én voltam vásárolni. – kezdte lepakolni a rengeteg zacskót, amit magával cipelt. – Otthon is voltam, anyuéknál. Később a srácok átjönnek Sandievel. Lili megfázott, úgyhogy Dettiék nem jönnek.

-        Szegény.

-        Állítólag jól van, csak nem jó ilyenkor emberek közé vinni.

-        Jól van. Megiszom a kávémat és főzök valami ebédet. Neked mi dolgod ma?

-        Ma semmi. Itt ülök majd és figyellek egész álló nap.

-        Na jól van. Akkor én most lezuhanyzom, te addig találd ki, mit akarsz enni.

Megint minden visszatért a régi kerékvágásba. Jó kedvűek voltatok és nem gondoltatok egyelőre újra a babatémára. Pár nappal később újabb újságcímlap jelent meg kettőtökről. „Tengerparti esküvő június 1-én, találkozásuk 3. évfordulóján!”

-        Na jól van. Ebből elég. Megvan még Ann száma?

-        Valahol meg. – Tom.

-        Akkor keresd meg, én felhívom és elbeszélgetek vele.

Pár perc múlva már meg is találta az egyik kis noteszében és te már hívtad is.

-        Igen?

-        Szia. …(neved) vagyok.

-        Szia. Mizu? Gratulálok az esküvőhöz.

-        Figyelj, szállj le rólunk. Nem jött össze, Tom engem szeret, mostmár keress magadnak egy másik balekot. Hagyj minket végre békén.

-        Nem tudom, miről beszélsz.

-        Figyelj, én próbálok úgy tenni, mint aki hisz neked. Mindenesetre, akár te tudósítod az újságokat rendszeresen, mi történik velünk, akár nem, akkor is felejts el minket, mert nagyon megbánod.

-        Most aztán összeszartam magam. – gúnyolódott. – Örülj neki, hogy minden nap címlapon lehetsz, amíg még Tom el nem hagy egy olyan nőért, aki még gyereket is képes szülni neki.

-        Na ide figyelj! Ne szórakozz velem, mert megtudom, hol találjalak meg, és akkor neked annyi!

-        Tudtam, hogy ezen ki fogsz akadni. Nem vagy elég jó neki és ezt te is tudod. Szépen lassan majd ő is rájön és elhagy téged kislány! Ez van. Törődj bele a sorsodba.

Lecsaptad a telefont.

-        Mi van? Mit mondott? – Tom.

-        Semmit, csak a szokásosat. Most elmegyek vásárolni, később jövök.

-        De tele a hűtő, mit akarsz venni?

-        Egy csomó minden hiányzik. – mondtad, miközben a slusszkulcsodat kerested.

-        Baba, bármit mondott az a liba, ne foglalkozz vele. Ne borulj ki, mert tuti nincs igaza. – fogta meg a kezed.

-        Tudom, de én megkeresem és agyonütöm.

-        Dehogy keresed meg. Ezt akarja elérni. Hogy kiborulj, és mi összevesszünk. Felejtsd el, amit mondott, bármi is volt az. Az a csaj be van csavarodva. Unatkozik, és rajtunk éli ki magát. Ha ráhagyjuk, egy idő után megunja, meglátod. Ne törődj vele. Csak velünk.

-        Na jó, de ha még egyszer a szemem elé kerül, vagy keresztbe tesz nekem, nem fogsz visszafogni.

-        Jól van baba. Nem foglak.