144. rész. Nincs menekvés.

Teltek a hetek. Újra nekiláttál a sulinak és beiratkoztál a következő félévre. Bele kellett húznod, hogy behozd a lemaradást, így sokat kellett bejárnod. Néha, mikor sokáig voltál bent és másnap korán kellett menned, Sandievel aludtál a koleszban. Egyik ilyen alkalommal Sandievel elmentetek vacsorázni.

-        Fél óra múlva csatlakozik két csoporttársunk. Tavaly velük jártam el erre arra, míg te nem voltál.

-        Megvárjuk őket, vagy rendelünk addig?

-        Rendeljünk, nagyon éhes vagyok.

Megrendeltétek a kajátokat és ittatok egy pohár üdítőt.

-        És mi újság otthon? – te.

-        Anyuék jól vannak, csak hiányzom nekik. És múltkor összefutottam Bennel. Vagyis felhívott, hogy találkozzunk.

-        És elmentél? – kérdezted felháborodva.

-        Igen. Az a csaj dobta őt és vissza akart jönni hozzám. Azt mondta, megváltozik, és mindent előröl, kezdünk.

-        Erre te?

-        Erre én megmondtam neki, hogy már van valakim, akibe olyan szerelmes vagyok, mint belé soha az évek alatt.

-        Huh… Már megijedtem.

-        Figyelj, én szeretem Georgot. Nagyon. Csak azért találkoztam Bennel, mert kíváncsi voltam, mit akar. Még Georgnak is elmondtam. Nagyon kiakadt és veszekedtünk is rajta, de megmondtam neki, hogy bízhat bennem.

-        Tom szerint te vagy az első olyan lány az életében, akit tényleg tisztel.

-        És őt, hidd el. És ti? Most már minden rendben veled és Tommal?

-        Minden a legnagyobb rendben. Habár meséltem neked múltkor arról a lányról, tudod.

-        Igen.

-        Amit a telefonba mondott nekem, az nem hagy nyugodni.

-        Hogy Tom el fog hagyni, ha nem tudsz gyereket szülni neki?

-        Igen. Úgy értem, tudom, hogy szeret, hisz nemsokára össze is házasodunk, de évek múlva mi lesz?

-        Szerintem ne stresszelj ezen. Az még arrébb van, és ki tudja, talán egy rakás gyereket összehoztok még addig. Ezt a hülye libát meg agyonütöm, ha nem száll le rólatok.

-        Hát az utóbbi időben talán visszavett. De nem akarom elszólni.

-        Helyes. Na itt is vannak a lányok. – nézett Sandie az ajtó felé.

-        Sziasztok. – puszilta meg az asztalhoz érkező lány Sandiet. – Szia, Niki vagyok.

-        Szia. …(neved). – fogtál vele kezet.

-        Ann? – Sandie.

-        Jön, csak parkoló helyet keres.

-        Ülj addig le. Mi már rendeltünk.

-        Itt is van. – biccentett a fejével Niki az ajtó felé.

-        Ann? – álltál fel.

-        Ti ismeritek egymást? – Sandie.

-        Ő az az Ann.

-        Te követsz engem? – állt melléd Ann.

-        Ez mit keres itt? Ő az a lány, akinek meséltél rólam? – esett le az összefüggés.

-        Igen. De nem tudtam, hogy ő az. – mentegetőzött Sandie.

-        Na én ezt nem értem. – Niki.

-        Az ő vőlegénye az én régi pasim, és ezt nehezen dolgozza fel. – Ann.

-        Vagyis ez a volt barátnő még most is azt képzeli, hogy lesz esélye, és nem száll re rólunk.

-        Ugyan, szivi. Paranoiás vagy.

-        Ne szivizd! – Sandie. – Te tudtad, hogy a legjobb barátnőm és azért faggattál?

-        Nagyon nem kellett faggatni.

-        Na jó, én megyek. Nem állok jót magamért, ha itt maradunk egy helyiségben.

-        Gyerekes vagy. – Ann. – Azért nem bírsz a szemembe nézni, mert tudod, hogy igazam van veletek kapcsolatban.

Ezt végighallgattad és kimentél az étteremből.

-        Figyelj, hagyd őt békén. Elég gondja van nélküled, meg Tom idióta, beteges ex barátnői miatt. Egyébként Tom összesen egyszer jutott el a bugyidig, és ha jól tudom, akkor is meggondolta magát és otthagyott téged egy szál semmiben. És vajon ki miatt? …(neved) miatt. Úgyhogy te ne nagyon beszélj gyerekességről, mert te csak egy szánalmas lúzer vagy. – teremtette le Sandie.

-        Meglátod, hogy igazam lesz. Ez a picsa nem tudja megadni Tomnak, amire szüksége van. Lehet, hogy jó az ágyban, de eredményt nem tud produkálni.

-        Előre szólok, hogy meg foglak ütni, ha még egy rossz szót szólsz róla.

-        Jézus. Ez a csaj minden barátnőjét ilyen vérebbé képzi? Mi az istent szerettek ti rajta? El van szállva magától, és mindenkit manipulál.

-        Én szóltam Ann!

-        Hagyjátok abba. Mindenki minket néz. Ez egy étterem, az ég szerelmére! – csitította őket Niki.

-        Akkor menjünk ki. – Sandie.

-        És mi lesz, ha kimegyünk? Megmutatod téged is mennyire betanított, mint a másik terméketlen barátnőtöket. Azt a Dettit vagy kit.

Erre Sandie iszonyú nagyon húzott be neki.

-        Előre szóltam. És most már jó lesz, ha tanulsz ebből, mert mindenki kiáll …(neved)-ért. És ha jól tudom, neked egy barátod sincsen.

Átlépett a földön fekvő Ann felett és kiment utánad.

-        Sajnálom. – mondta, mikor utolért.

-        Elegem van. Semmit nem ártottam se neki, se Anginak. Én csak szeretnék boldog lenni. Nem tehetek róla, hogy nekik nem jött össze. De ők mindig nekem ártanak.

-        Tényleg nem tudtam, hogy ő az. – mondta, közben az öklét fájlalta.

-        Megütötted? – fogtad meg a kezét.

-        De még hogy! Hallottam már te is leütötted, múltkor Detti is fellökte, most tőlem is kapott.

-        Ti vagytok a legjobbak. De nem kell miattam ilyenbe keverednetek.

-        Legjobb barátnők vagyunk. Ez a minimum. Ha nektek árt, akkor nekünk is. Ennyi. Te is megtennéd értem, tudom. Egyébként jólesett. – mosolygott.

-        Köszönöm. – ölelted át.

-        Ugyan. Ráadásul most ők fizetik, amit rendeltünk.

-        Tényleg. Menjünk enni máshová?

-        Az jó lenne.

-        Meghívlak.

Elmentetek egy gyorskajáldába enni valamit, aztán vissza a koleszba és be az ágyba.

Ittál még egy kakaót és nézted a tévét. Igazából nem nagyon figyelted mi a műsor. Inkább számba vetetted a régi dolgokat és levontad a következtetést. Nem kell neked rosszul érezned magad, mert ez a két lány téged okol a boldogtalanságukért. Tom egy lányt választott a sok közül. Ha ez nem te lennél, hagynád őket boldogulni, és nem próbálnál keresztbe tenni nekik. Igazából Angival kapcsolatban sem értetted sosem, hogy jutott el odáig, hogy képes legyen téged bántani emiatt. Aztán rájöttél. Ha egyszer úgy érezheted, hogy Tom Kaulitz a tiéd, onnantól nem vagy hajlandó lemondani róla. Ha egyszer rádmosolygott, egyszer megcsókolt, vagy csak hozzádért, onnantól véged. Nincs menekvés. Behálóz a természetével, és menthetetlenül elcsavarja a fejed. Végül odáig jutottál, hogy sajnálod ezeket a lányokat. Hiszen az álmukat kergetik. Igaz nem a legmegfelelőbb módon, de senki sem egyforma. Lefekvés előtt kaptál egy sms-t Tomtól.

„Körbenéztem a takaróm alatt, és te nem vagy itt mellettem. Csak az illatodat érzem a kispárnádon. Gyere haza, mert nem bírom tovább.”

Miután Tom elküldte ezt az üzenetet, betakarózott és megpróbált elaludni.

Te nem írtál vissza. Csak egy cetlit Sandienek.

Hazamentem, a kis párom nagyon hiányol. Reggel találkozunk! És köszönök mindent!

Felvetted a cipődet és már mentél is le a parkolóba. Bepattantál a kocsidba és hajtottál hazafelé. 40 perc múlva már fordítottad a zárban a kulcsodat halkan. Levetkőztél és bementél a hálóba. Tom édesen fülig betakarózva feküdt, átölelve a kispárnádat. Óvatosan kivetted azt onnan és befészkelődtél a helyére.

-        Baba? – nyöszörgött félálmában.

-        Én vagyok, kicsim. Aludj csak.

-        Hazajöttél, vagy csak álmodom? – kérdezte, de annyi erőt sem érzett magában, hogy kinyissa a szemét.

-        Nem álmodsz. Hiányoztál.

-        Te is nekem. – megpuszilt és mosolyogva szenderült mély álomba.

-        Szeretlek. – suttogtad és te is elaludtál.

Reggel nagyon korán keltél és igyekeztél nem felkelteni Tomot. Megérte éjszaka hazakocsikázni és ma is korán kelni, habár nem is beszéltetek és csak egy puszit kaptál tőle. De együtt aludtatok összebújva és ez néha bármennyi csóknál is többet ér.

Miután felöltöztél, megcsináltad a reggelit és megittad a szükséges kávéadagodat, bementél a hálóba, betakartad Tom trehányul kilógó testrészeit aztán adtál egy puszit az arcára. Egy pillanatra sem ébredt fel. Nagyon mélyen aludt. Mosolyogva nézted őt egy kis ideig, aztán az órádra néztél és siettél beérni a suliba.