146. rész. „Csődöröm!”

Később Bill rájött, hogy ez a lány nem neki való. Valahogy nem kedveli az üres fejű, érmével működő csajokat. Andreas is egy idő után megunta a csajt és leült pihenni az asztalhoz Billel.

-        Na mi van? – Bill.

-        Meguntam a csajt. De Tom egész jól el van.

-        Figyelj, ne erőltesd rá a régi énjét. Nem akarja megcsalni …(neved)-et és nem is fogja.

-        Nem akarok én rosszat, tudod te is. Csak rég láttalak titeket. Szeretnék egy régi jó bulit, mint akkoriban. És nehezen nyelem le, hogy az én Tom haveromnak bekötik a fejét.

-        Majd ha megismered …(neved)-et máshogy fogod látni. Hidd el.

A csaj megelégelte a sima táncolást és nekiállt Tom nyakát csókolgatni.

-        Ezt ne. – tolta el magától.

-        Nem tetszem?

-        De, nagyon is tetszel. Iszonyú jó csaj vagy és legszívesebben hazavinnélek magammal, de otthon vár a menyasszonyom.

-        Hát jól van csődör. Én akkor lelépek. De azért ezt tedd el vészhelyzetre. – írta fel egy cetlire a számát és Tom nadrágzsebébe csúsztatta. – Viszlát édes. – puszit nyomott az ujjára és Tom szájára nyomta.

Tom visszaült az asztalhoz és az első kezébe akadó felest lehúzta.

-        Menjünk haza. – mondta a fiúknak.

-        Jól van. Már én is fáradt vagyok. – Bill.

-        Rendben. Menjünk.

Fizettek és elindultak. Előbb Billt tették ki, majd tovább indultak.

-        Hazavinnélek, haver, de sokat ittam, és nem akarom, hogy elvegyék a jogsimat. Idáig is kockázatos volt.

-        Jól van. Nem gond. Buszra szállok.

-        Figyelj. Aludj nálunk. Van vendégszobánk és meg megiszunk egy sört lefekvés előtt.

-        Jól van. Kösz, haver.

Elmentek hát hozzátok. Tom benézett a hálóba, ahol te már mélyen aludtál. Becsukta az ajtódat és bontott két sört a konyhában.

-        Egészségedre! – nyomta az egyiket Andreas kezébe.

-        Köszi. Alszik?

-        Igen.

-        Mi ez a rosszkedv?

-        Nem tudom. Ki fogsz röhögni, de bűntudatom van amiatt a csaj miatt.

-        De nem történt semmi köztetek.

-        Tudom. De ahogy táncoltunk… Ha ő táncolna így egy sráccal, már egyikük sem élne.

-        Még mindig nem hiszem el, hogy ez te vagy.

-        Pedig én vagyok. Nagyon szerelmes lettem és már nem is hiányzik a régi csajozós énem.

-        Azért biztos hiányzik egy picit.

-        Jó. Néha talán egy picit. Ma este azt a lányt ott a helyszínen megdöntöttem volna. De ezt már nem tehetem meg. Rossz érzés volt és nehéz volt a farkamnak nemet parancsolni, de hűséget fogadtam azzal a gyűrűvel.

-        Remélem nem gondolod, hogy én rá akarnálak beszélni, hogy lépj félre. Nem gondoltam, mikor Bill mesélt rólatok, hogy ez tényleg ilyen komoly. Bocs, ha bunkó voltam.

-        Semmi gáz. Mások is nehezen hiszik ezt el rólam.

-        Már nagyon kíváncsi vagyok rá.

-        Majd reggel meglátod. Én most megyek, lefekszem.

Megmutatta barátjának a szobát, ami átmeneti szálláshelyként szolgálhat ma este számára, aztán lezuhanyzott és bebújt melléd.

Reggel te is zuhannyal indítottad a napot. Becsavartad magad a törölköződbe és mentél a konyhába kávét csinálni. Hallottad, hogy Tom kijön a hálóból és a konyha felé csoszog. Széttártad a törölközőt, hogy mire odaér már csak anélkül lásson.

-        H..helló.. – köszönt Andreas egy gondosan végigmérő pillantással egybekötve.

-        Úr isten! – takaróztál újra be. – Te meg ki vagy?

-        Bocs. Ne haragudj! Andreas vagyok. – nyújtott kezet.

-        …(neved) – fogtad meg. – Nem tudtam, hogy itt alszol. Basszus, ez nagyon ciki.

-        Szerintem semmi szégyellnivaló nincs azon, amit láttam. – mosolygott rád ismerősen. Mint Tom huncut mosolya.

-        Akkor ezt felejtsük el. Kérsz egy kávét?

-        Igen. Köszi.

Leült az asztalhoz, te pedig vittél neki egy bögrével.

-        Hogyhogy itt aludtál?

-        Későre járt már, Tom sokat ivott és nem akart vezetni. Nem akarta azt sem hogy buszozzak, így felajánlotta, hogy aludjak itt.

-        Értem.

-        Baj?

-        Dehogy. Egyáltalán nem. Csak nem számítottam vendégre egy szál semmiben. – mosolyogtál zavarban.

-        Sokat hallottam már rólad Billtől.

-        Remélem csak jót.

-        Eddig még csak azt. Már azt hittem nem is létezel csak kitalált magának.

-        Nagyon jóban vagyunk.

-        Igen, azt észrevettem. És azt is, hogy totál megváltoztattad Tomot.

-        Rosszallást hallok a hangodban. Szerinted korai még, hogy Tom elkötelezze magát, ugye?

-        Hát hogy őszinte legyek igen. Szerintem túl korai. Ő nem volt soha ilyen. Én értem, hogy szerelem meg minden, de azért látom rajta, hogy nem százas a dologban.

-        Kedves vagy, köszi. Úgy érzem, mi nem leszünk túl jóban.

-        Ne érts félre. Nem a személyed ellen szól. Eszméletlen jó csaj vagy. Gyönyörű vagy, jó a tested, rafinált vagy és okos. Semmi bajom veled és nem akarok rosszat. Nem kavarok be az életedbe, csak a véleményem osztottam meg.

-        Évek óta nem beszéltetek Tommal csak ritkán. Azóta sokat változott és nem mintha magyaráznom kéne a dolgokat, de ha nem lenne magában és bennünk százas, hogy a te szavaiddal éljek, nem kérte volna meg a kezem. És nem lenne már kitűzve az esküvőnk napja sem. Én örülök, hogy Billel eljártok, és jól érzi magát. Végre nem magányos és talán talál magának valakit, de ha egy mód van rá, Tomot inkább hagyd ki ebből.

-        Nem kellett nagyon erőltetni tegnap sem… - kezdte volna, mikor Tom kijött a szobából.

-        Jó reggelt babám. – puszilt meg. – Haver. – biccentett a fejével. – Látom megismertétek egymást.

-        Meg. – néztél mérgesen a fiúra. – Kérsz egy kávét szívem? – fordultál Tomhoz.

-        Kérek.

-        Csinálok valami reggelit is. Andreas? Maradsz reggelire?

-        Nem tudom.

-        Maradj. Nagyon tuti reggeliket tud összedobni. – büszkélkedett Tom.

-        Hát akkor maradok, köszi. – egyezett bele, pedig már ment volna inkább haza.

Megreggeliztetek és végig az járt a fejedben, mit akart mondani neked ez a srác. Később Tom hazavitte.

Elmosogattál, aztán nekiálltál rendet rakni. Az ágy mellől is összeszedted Tom ruháit, amiket lefekvés előtt hanyagul ledobált a földre. Mikor a pólóját megtaláltad nem igazán tetszett, amit észrevettél rajta. Rúzsos volt a nyaka.

-        Ez meg… - próbáltad törölgetni, hátha nem az.

De az bizony a tegnapi dörgölőzős lány rúzsa volt. Ezt akarta mondani Andreas? Ezt nem kellett erőltetni? Nem. Bízol Tomban, biztos van rá megfelelő magyarázat.

Betuszkoltad a pólót a mosógépbe, aztán szépen sorban a többi színes ruhát is. Szokás szerint a zsebeket is csekkoltad, hogy ne moss ki semmi fontos holmit. Tom farmerjának a zsebében találtad meg a lány által pingált cetlit. Rajta egy telefonszám és egy üzenet.

Ahogy megbeszéltük, csődöröm!

Hallottad, hogy Tom megérkezett és a kulcsával matat a zárban. Gyorsan zsebre vágtad a cetlit és elindítottad a mosást.

-        Na végre kettesben. – húzott magához.

-        Aha. – mondtad unottan.

-        Mosol?

-        Igen.

-        A tegnapi ruhám, hol van?

-        Már a mosásban. Miért olyan fontos?

-        Csak volt a nadrágomban valami, de mindegy.

-        Esetleg ez? – vetted elő és mutattad neki a cetlit.

-        Nem az, amire gondolsz.

-        Csődöröm. Remélem van megfelelő magyarázatod a dologra. – mondtad neki nyugodtan.

-        Nem tudom, hogy megfelelő-e, de van.

-        Hallgatlak szívem. – mondtad és leültél a kád szélére.

Biztos voltál abban, hogy nem csalt meg, mert ezt nem tudod elképzelni, de azért arra kíváncsi voltál, miért hívja így a lány őt, és mi az, amit megbeszéltek. És akkor még nem is beszélve a rúzsfoltról a pólón.