146. r�sz. „Cs�d�r�m!”

K�s�bb Bill r�j�tt, hogy ez a l�ny nem neki val�. Valahogy nem kedveli az �res fej�, �rm�vel m�k�d� csajokat. Andreas is egy id� ut�n megunta a csajt �s le�lt pihenni az asztalhoz Billel.

-        Na mi van? – Bill.

-        Meguntam a csajt. De Tom eg�sz j�l el van.

-        Figyelj, ne er�ltesd r� a r�gi �nj�t. Nem akarja megcsalni …(neved)-et �s nem is fogja.

-        Nem akarok �n rosszat, tudod te is. Csak r�g l�ttalak titeket. Szeretn�k egy r�gi j� bulit, mint akkoriban. �s nehezen nyelem le, hogy az �n Tom haveromnak bek�tik a fej�t.

-        Majd ha megismered …(neved)-et m�shogy fogod l�tni. Hidd el.

A csaj megel�gelte a sima t�ncol�st �s neki�llt Tom nyak�t cs�kolgatni.

-        Ezt ne. – tolta el mag�t�l.

-        Nem tetszem?

-        De, nagyon is tetszel. Iszony� j� csaj vagy �s legsz�vesebben hazavinn�lek magammal, de otthon v�r a menyasszonyom.

-        H�t j�l van cs�d�r. �n akkor lel�pek. De az�rt ezt tedd el v�szhelyzetre. – �rta fel egy cetlire a sz�m�t �s Tom nadr�gzseb�be cs�sztatta. – Viszl�t �des. – puszit nyomott az ujj�ra �s Tom sz�j�ra nyomta.

Tom vissza�lt az asztalhoz �s az els� kez�be akad� felest leh�zta.

-        Menj�nk haza. – mondta a fi�knak.

-        J�l van. M�r �n is f�radt vagyok. – Bill.

-        Rendben. Menj�nk.

Fizettek �s elindultak. El�bb Billt tett�k ki, majd tov�bb indultak.

-        Hazavinn�lek, haver, de sokat ittam, �s nem akarom, hogy elvegy�k a jogsimat. Id�ig is kock�zatos volt.

-        J�l van. Nem gond. Buszra sz�llok.

-        Figyelj. Aludj n�lunk. Van vend�gszob�nk �s meg megiszunk egy s�rt lefekv�s el�tt.

-        J�l van. K�sz, haver.

Elmentek h�t hozz�tok. Tom ben�zett a h�l�ba, ahol te m�r m�lyen aludt�l. Becsukta az ajt�dat �s bontott k�t s�rt a konyh�ban.

-        Eg�szs�gedre! – nyomta az egyiket Andreas kez�be.

-        K�szi. Alszik?

-        Igen.

-        Mi ez a rosszkedv?

-        Nem tudom. Ki fogsz r�h�gni, de b�ntudatom van amiatt a csaj miatt.

-        De nem t�rt�nt semmi k�ztetek.

-        Tudom. De ahogy t�ncoltunk… Ha � t�ncolna �gy egy sr�ccal, m�r egyik�k sem �lne.

-        M�g mindig nem hiszem el, hogy ez te vagy.

-        Pedig �n vagyok. Nagyon szerelmes lettem �s m�r nem is hi�nyzik a r�gi csajoz�s �nem.

-        Az�rt biztos hi�nyzik egy picit.

-        J�. N�ha tal�n egy picit. Ma este azt a l�nyt ott a helysz�nen megd�nt�ttem volna. De ezt m�r nem tehetem meg. Rossz �rz�s volt �s neh�z volt a farkamnak nemet parancsolni, de h�s�get fogadtam azzal a gy�r�vel.

-        Rem�lem nem gondolod, hogy �n r� akarn�lak besz�lni, hogy l�pj f�lre. Nem gondoltam, mikor Bill mes�lt r�latok, hogy ez t�nyleg ilyen komoly. Bocs, ha bunk� voltam.

-        Semmi g�z. M�sok is nehezen hiszik ezt el r�lam.

-        M�r nagyon k�v�ncsi vagyok r�.

-        Majd reggel megl�tod. �n most megyek, lefekszem.

Megmutatta bar�tj�nak a szob�t, ami �tmeneti sz�ll�shelyk�nt szolg�lhat ma este sz�m�ra, azt�n lezuhanyzott �s beb�jt mell�d.

Reggel te is zuhannyal ind�tottad a napot. Becsavartad magad a t�r�lk�z�dbe �s ment�l a konyh�ba k�v�t csin�lni. Hallottad, hogy Tom kij�n a h�l�b�l �s a konyha fel� csoszog. Sz�tt�rtad a t�r�lk�z�t, hogy mire oda�r m�r csak an�lk�l l�sson.

-        H..hell�.. – k�sz�nt Andreas egy gondosan v�gigm�r� pillant�ssal egybek�tve.

-        �r isten! – takar�zt�l �jra be. – Te meg ki vagy?

-        Bocs. Ne haragudj! Andreas vagyok. – ny�jtott kezet.

-        …(neved) – fogtad meg. – Nem tudtam, hogy itt alszol. Basszus, ez nagyon ciki.

-        Szerintem semmi sz�gyellnival� nincs azon, amit l�ttam. – mosolygott r�d ismer�sen. Mint Tom huncut mosolya.

-        Akkor ezt felejts�k el. K�rsz egy k�v�t?

-        Igen. K�szi.

Le�lt az asztalhoz, te pedig vitt�l neki egy b�gr�vel.

-        Hogyhogy itt aludt�l?

-        K�s�re j�rt m�r, Tom sokat ivott �s nem akart vezetni. Nem akarta azt sem hogy buszozzak, �gy felaj�nlotta, hogy aludjak itt.

-        �rtem.

-        Baj?

-        Dehogy. Egy�ltal�n nem. Csak nem sz�m�tottam vend�gre egy sz�l semmiben. – mosolyogt�l zavarban.

-        Sokat hallottam m�r r�lad Billt�l.

-        Rem�lem csak j�t.

-        Eddig m�g csak azt. M�r azt hittem nem is l�tezel csak kital�lt mag�nak.

-        Nagyon j�ban vagyunk.

-        Igen, azt �szrevettem. �s azt is, hogy tot�l megv�ltoztattad Tomot.

-        Rosszall�st hallok a hangodban. Szerinted korai m�g, hogy Tom elk�telezze mag�t, ugye?

-        H�t hogy �szinte legyek igen. Szerintem t�l korai. � nem volt soha ilyen. �n �rtem, hogy szerelem meg minden, de az�rt l�tom rajta, hogy nem sz�zas a dologban.

-        Kedves vagy, k�szi. �gy �rzem, mi nem lesz�nk t�l j�ban.

-        Ne �rts f�lre. Nem a szem�lyed ellen sz�l. Eszm�letlen j� csaj vagy. Gy�ny�r� vagy, j� a tested, rafin�lt vagy �s okos. Semmi bajom veled �s nem akarok rosszat. Nem kavarok be az �letedbe, csak a v�lem�nyem osztottam meg.

-        �vek �ta nem besz�ltetek Tommal csak ritk�n. Az�ta sokat v�ltozott �s nem mintha magyar�znom k�ne a dolgokat, de ha nem lenne mag�ban �s benn�nk sz�zas, hogy a te szavaiddal �ljek, nem k�rte volna meg a kezem. �s nem lenne m�r kit�zve az esk�v�nk napja sem. �n �r�l�k, hogy Billel elj�rtok, �s j�l �rzi mag�t. V�gre nem mag�nyos �s tal�n tal�l mag�nak valakit, de ha egy m�d van r�, Tomot ink�bb hagyd ki ebb�l.

-        Nem kellett nagyon er�ltetni tegnap sem… - kezdte volna, mikor Tom kij�tt a szob�b�l.

-        J� reggelt bab�m. – puszilt meg. – Haver. – biccentett a fej�vel. – L�tom megismert�tek egym�st.

-        Meg. – n�zt�l m�rgesen a fi�ra. – K�rsz egy k�v�t sz�vem? – fordult�l Tomhoz.

-        K�rek.

-        Csin�lok valami reggelit is. Andreas? Maradsz reggelire?

-        Nem tudom.

-        Maradj. Nagyon tuti reggeliket tud �sszedobni. – b�szk�lkedett Tom.

-        H�t akkor maradok, k�szi. – egyezett bele, pedig m�r ment volna ink�bb haza.

Megreggeliztetek �s v�gig az j�rt a fejedben, mit akart mondani neked ez a sr�c. K�s�bb Tom hazavitte.

Elmosogatt�l, azt�n neki�llt�l rendet rakni. Az �gy mell�l is �sszeszedted Tom ruh�it, amiket lefekv�s el�tt hanyagul ledob�lt a f�ldre. Mikor a p�l�j�t megtal�ltad nem igaz�n tetszett, amit �szrevett�l rajta. R�zsos volt a nyaka.

-        Ez meg… - pr�b�ltad t�r�lgetni, h�tha nem az.

De az bizony a tegnapi d�rg�l�z�s l�ny r�zsa volt. Ezt akarta mondani Andreas? Ezt nem kellett er�ltetni? Nem. B�zol Tomban, biztos van r� megfelel� magyar�zat.

Betuszkoltad a p�l�t a mos�g�pbe, azt�n sz�pen sorban a t�bbi sz�nes ruh�t is. Szok�s szerint a zsebeket is csekkoltad, hogy ne moss ki semmi fontos holmit. Tom farmerj�nak a zseb�ben tal�ltad meg a l�ny �ltal ping�lt cetlit. Rajta egy telefonsz�m �s egy �zenet.

Ahogy megbesz�lt�k, cs�d�r�m!

Hallottad, hogy Tom meg�rkezett �s a kulcs�val matat a z�rban. Gyorsan zsebre v�gtad a cetlit �s elind�tottad a mos�st.

-        Na v�gre kettesben. – h�zott mag�hoz.

-        Aha. – mondtad unottan.

-        Mosol?

-        Igen.

-        A tegnapi ruh�m, hol van?

-        M�r a mos�sban. Mi�rt olyan fontos?

-        Csak volt a nadr�gomban valami, de mindegy.

-        Esetleg ez? – vetted el� �s mutattad neki a cetlit.

-        Nem az, amire gondolsz.

-        Cs�d�r�m. Rem�lem van megfelel� magyar�zatod a dologra. – mondtad neki nyugodtan.

-        Nem tudom, hogy megfelel�-e, de van.

-        Hallgatlak sz�vem. – mondtad �s le�lt�l a k�d sz�l�re.

Biztos volt�l abban, hogy nem csalt meg, mert ezt nem tudod elk�pzelni, de az�rt arra k�v�ncsi volt�l, mi�rt h�vja �gy a l�ny �t, �s mi az, amit megbesz�ltek. �s akkor m�g nem is besz�lve a r�zsfoltr�l a p�l�n.