149. rész. A nagy ötlet.

-        Na jó. Ezt négyszemközt beszéljük meg. – állt fel Tom az asztaltól Andreasnak célozva a felhívást.

-        Jól van. – állt fel Andreas is és kimentek a kertbe.

-        Na figyelj ide. Én örülök, hogy újra barátok lettünk és annak is hogy iszonyú jókat bulizunk együtt. De ne próbálj elhidegíteni a menyasszonyomtól, mert nem fog sikerülni. Tudom, sosem voltam az a megállapodós fajta. Mindig azt vallottam, hogy egy nő, egy éjszaka. De megismertem …(neved)-et és ez egyből megváltozott. Nem mártogatom már minden lukba a szerszámomat, mert nekem már csak ő számít. Nem ér annyit egy bevállalós részeg picsa sem, hogy őt elveszítsem. Szeretem őt, és eltökélt vagyok a házassággal kapcsolatban. Igaz, néha meginog ez a magabiztosságom egy jó nő láttán, de sokszor veszítettem el őt az évek során és nem bírnám ki még egyszer. Ha nem lennék biztos abban, hogy képes vagyok csak és kizárólag vele leélni életem hátralévő részét, nem kértem volna meg a kezét. Nem tudnám őt bántani. Szóval, ha megkérhetlek, ne próbáld bizonygatni nekem, hogy ez nem én vagyok, mert ez igen is én vagyok. Megváltoztam, míg nem láttuk egymást, és ezt el kell fogadnod. Jókat bulizunk, és jól érezzük magunkat, de már csak te vagy az, aki a buliból egy lánnyal tér haza. Én hazajövök hozzá, és ennél nem kell több már nekem. Döntsd el, hogy még így is megfelelő szórakozó partner vagyok-e számodra. Ha nem, akkor viszlát. Ha igen, akkor állj le, és inkább próbáld megkedveltetni magad vele.

-        Nem gondoltam, hogy ez tényleg ilyen komoly. Én csak meg akartalak menteni egy ballépéstől. Hirtelen házasság, aztán hirtelen válás és két ember megy tönkre emiatt. Nem akartam én rosszat és kedvelem a menyasszonyodat. Nem a személye ellen szólt a lázadásom, hidd el. Jó barát vagy és szeretném, ha azok is tudnánk maradni. A te szüleid is elváltak, az enyémek is. Tudod, hogy az mennyire el tud rontani egy életet.

-        Figyelj, haver. Nem kell aggódnod. Köszönöm, hogy megpróbálsz segíteni, de ha egy mód van rá, mielőtt elkezdesz komplikálni és összeesküvés elméleteket gyártani, kérdezz meg előbb engem, hogy mi a helyzet.

-        Jól van. Sajnálom.

-        Semmi gond. – ölelték át egymást barátian.

Pár perc múlva bejöttek.

-        Figyelj, én sajnálom. Nem akartam rosszat. – lépett hozzád Andreas, mint egy helyrerakott ovis. – Bocsánatot kérek.

-        Bocsánat megadva. – mosolyogtál megbocsátóan.

-        Akkor igyunk. – Georg.

-        És beszéljük is meg ezt a hét pihit. – Tom.

-        Szívem. Ez nálunk tényleg szokás. Hidd el, nekem sem olyan fantasztikus ez, de tényleg milyen jó érzés lesz egy hét múlva újra látni egymást.

-        Jól van.

-        Akkor benne vagy?

-        Benne. De minden nap hívlak, állandóan beszélünk majd. Rég ki akartam már próbálni a telefonszexet. – vigyorgott és átölelte a derekad.

-        Menthetetlen vagy.

-        Menthetetlenül belédhabarodtam. – csókolt meg.

Az este hátralévő részét iszogatással töltöttétek. Később a fiúk mind leléptek, te pedig egy gyors zuhany után bújtál Tom mellé az ágyba.

-        Tényleg megbocsátottál Andreasnak, vagy csak a kedvemért voltál kedves?

-        Minden egyes szót hallottam, ami odakint elhangzott köztetek. Az, hogy ilyen őszintén vállaltad az érzéseidet előtte, nagyon meglepett. Nem érdekelt téged, hogy talán kiröhög, vagy lenéz emiatt. Sőt még a barátságotoknak is kész lettél volna véget vetni miattam. Végülis ez a srác jót akart. A maga sajátos módján, de jót akart. Nem haragszom rá.

-        Akkor jó. Tudom, hogy néha egy fasz, de nagyon jó barátom.

-        Hát, ha belegondolok és igaz, amiket mondott, akkor tényleg jó barát.

Eljött a nap, mikor különcuccoltatok.

-        Akkor én megyek. – szólt be Tom neked a fürdőbe.

-        Egy hét nélküled. Én megőrülök. – jöttél ki hozzá és átölelted, jó szorosan.

-        Utálok búcsúzkodni tőled.

-        Én is.

-        Akkor a szokásos dolgok. Ne hozz egyszerre több pasit ide, mert csak nagy lesz a kupi. A lánybúcsúdat ne a piroslámpás negyedben tartsátok, mert ott az én legénybúcsúm lesz, és a telefont készítsd be az ágyba magad mellé minden este.

-        Imádlak. – csókoltad meg. – De remélem a piroslámpás negyed csak vicc volt.

-        Majd meglátom. Nem én szervezem a legénybúcsút.

-        Kivel kell beszélnem ez ügyben?

-        Georg.

-        Ettől féltem. Akkor majd Sandiet ráállítom.

-        Na jó. Most már tényleg megyek. Anyudék mikor jönnek?

-        Viki a héten valamelyik nap. Anyuék péntek délután.

-        Nagyon szeretlek.

-        Én is téged.

Még egy utolsó hosszú búcsúcsók után Tom kicepelte a táskáit és már indult is a szülői házba.

Már az első pár óra után üres volt a ház nélküle. De ez a hét gyorsan el fog telni. Még az utolsó simítások, a vendégek utolsó ellenőrzése, a fodrász és a sminkes lefixálása, a ruhák elhozatala és ehhez hasonló dolgok vártak rád.

Szerencsére Tom sikeresen eltitkolta mindenki elől a helyszínt, így nem szivárgott ki az információ az újságok számára. Megjelentek találgatások, de te sem tudtad, hogy eltalálták-e.

Kedd délután érkezett meg Viki gépe, te pedig kimentél érte a reptérre.

-        Szia hugi! – ölelted át, mikor megláttad.

-        De rég láttalak. – puszilt meg.

-        Hogy vagy?

-        Már nagyon izgulok. Egyre közelebb a nagy nap.

-        Bizony. Én is izgatott vagyok.

-        Tomi?

-        Ő majd anyuékkal jön. Szerettem volna picit veled lenni.

-        Arra lesz időnk. Most elmegyünk, hogy felpróbáld a ruhád és elhozzuk a többit. Holnapra szervezték a csajok a lánybulit.

-        Tudom. Beszéltem már Sandievel.

-        Áruld el hova megyünk.

-        Dehogy árulom! Marha jó lesz.

-        Soha többet nem mutatlak be egy barátnőmnek sem. Bravúrosan szervezkedsz velük a hátam mögött.

A reptérről egyenesen a ruhapróbára mentetek. Szerencsére Vikire passzolt a ruha. Szinte egy volt a mérete Sandievel és ő próbálta föl Viki ruháját, mikor varrták.

Hazavittétek az összes ruhát és Viki rádumált, hogy mutasd meg neki a tiédet. Egy ideig ellenkeztél, babonából, de Viki mindenre rá tud dumálni téged. Ugyanolyan érzelgősnek bizonyult, mint Sandie.

-        Az én nővérem férjhez megy. – mondta elcsukló hangon.

-        Örülök, hogy észrevetted.

-        Most tudatosult bennem igazán.

-        Na gyere ide. – ölelted magadhoz. – Ne sírj, mert akkor én is fogok. – kezdtél el te is könnyeket hullatni.

-        Mi ez a zokogás? – lépett be Sandie és Detti az ajtón.

-        Gyönyörű vagy. – kapcsolódott Detti is a könnyükkel küzködő testvérpár ölelésébe.

-        Na ne már. Mind a hárman sírtok. – csuklott el Sandie hangja is és átölelte a zokogó hármast.

-        Ezt valaki látná. – nevettél. – Na, elég lesz. – bújtál ki az ölelésükből és elmentél papírzsepikért. Mindenkinek kiosztottál párat.

Úgy döntöttél az lesz a legcélravezetőbb, ha most leveszed a ruhát. Mire kijöttél a hálóból, ezek hárman már a saját ruhájukban nézegették magukat a hatalmas tükör előtt, ami az előszoba legnagyobb falán volt.

-        Gratulálok csajok.

-        Nem már. Ez olyan jó buli. – Viki.

-        Vedd vissza a tiéd és igyuk le magunkat. – Sandie.

-        És ha leiszom valamivel? Nincs időm már kimosatni. – aggódtál, de egyébként nagyon tetszett az ötlet.

Pár perc alatt meggyőztek, hogy ez jó ötlet lesz, így visszavetted magadra a ruhát. Elővettétek az összes fellelhető alkoholt a házban és nekiláttatok koktélokat gyártani magatoknak.

Egy jó pár pohár után, mikor már mind a négyen kicsit szédelegtetek az elfogyasztott mennyiség magas alkoholtartalma miatt, csengettek.

-        Ez meg ki lehet? – röhögtél.

-        Nyisd ki és meglátjuk. – okoskodott Viki.

-        És ha Tom az? Nem láthat így meg.

-        Majd én nyitom. – Sandie.

Kinyitotta az ajtót és Georg állt ott Gustavval.

-        Itt meg mi folyik? – néztek furcsán rátok.

-        Kijöhetsz! Georg és Gustav az! – kiáltott be a szobába Sandie.

-        Kicsim, te be vagy csípve? – Georg.

-        Kicsit. – vigyorgott rá Sandie.

-        Detti, te is? – Gustav. – Itt ültök a ruhátokban és … - folytatta volna, mikor meglátott téged is a ruhádban.

-        Na ha ti is bőgni fogtok és nem tudom, mit csinálok. – te.

Hamarosan felocsúdtak a fiúk is és csatlakoztak hozzátok az ivászatban. Egy fél óra és még pár pohár után a gyomrod beadta az unalmast és szaladtál a mosdóba kitenni, amit ma bevittél.

-        Ha lehányja a ruháját, nekünk annyi. – Viki.

Illedelmesen körbeálltak téged, miközben hánytál. Volt, aki a hajadat tartotta, volt, aki a ruhádat simítgatta el a kényes helyeken.