150. rész. „Kiszivárgott a helyszín.”

-        Eresztek neked fürdővizet. – Viki.

-        Csinálok egy teát. – Detti.

-        Lányok, ti most inkább ne csináljatok semmit. Nem vagytok a topon, ha nem haragszotok. – nyitotta meg a csapot a kád felett Georg.

-        Én meg csinálom a teát. – Gustav.

-        Jobban vagy? – Sandie.

-        Igen. – álltál fel. – Nem lett olyan a ruhám?

-        Sehol. – nézett végig rajtad Viki.

-        Bújj ki belőle. – Detti.

-        Segítek. – ajánlotta fel Georg.

-        Köszi.

A hálóban levette rólad a ruhádat Georg és közben csörögni kezdett a telefonod.

-        Felvennéd? – kérted meg.

-        Persze. – mondta, és már vette is fel.

-        Mi van rajtad? – szólt bele Tom.

-        Egy cuki rózsaszín csipkés bugyi. – válaszolt neki Georg lányos hangon.

-        Te meg ki vagy? – lepődött meg Tom.

-        Én vagyok az, haver. – röhögte ki őt.

-        És miért te veszed fel …(neved) telefonját?

-        Az egész sztorit hallani akarod, vagy csak a lényeget?

-        Az egészet.

-        Oké. A lányok átjöttek …(neved)-hez. Mikor mi megérkeztünk esküvői díszben matt részegen vihorászva nyitottak ajtót. Bekapcsolódtunk az iszogatásba, aztán …(neved) számára túl soknak bizonyult a pia és hát kitette a lényeget a vécébe. Most elég szarul néz ki. Bedugjuk a kádba egy teával, aztán irány az ágy.

-        Szegénykém. Add nekem.

-        Már fürdik. Szerintem tegyétek át a szextelefont holnapra.

-        Ha ezt bárkinek elmered mondani, kitekerem a nyakad.

-        Ezt életed végéig emlegetni fogom. – nevetett Georg.

-        Na jó. Mond meg neki, hogy kerestem, és hogy nagyon hiányzik. Holnap hívjon fel, ha felkelt.

-        Átadom.

-        Na csá.

-        Csá.

Ők is ittak egy-egy teát, amíg te fürödtél. Később elköszöntél tőlük és befeküdtél az ágyadba. Viki miután a többiek elmentek, rendet rakott és ő is lefeküdt aludni.

Reggel már korán felkeltél. Iszonyúan hasogatott a fejed és nagyon kavargott a gyomrod. Ittál egy pohár tejet és bevettél mellé pár fájdalomcsillapítót, aztán megtaláltad Georg kis cetlijét Tom üzenetével. Fel is hívtad.

-        Na végre. – vette fel egyből.

-        Szia.

-        Hogy vagy?

-        Egy szóval? Szarul.

-        Sokat ittál?

-        Végülis annyit nem. Valahogy ezt most nem bírta a gyomrom.

-        Hívtalak este.

-        Tudom. Megkértem Georgot, hogy vegye fel, mert enyhén szólva nem voltam beszédképes.

-        Örülnék, ha nem kéne aggódnom érted.

-        Nem kell. Nem iszom többet egy ideig.

-        De ez már a második ilyen rosszullét. El kéne menned orvoshoz.

-        Ugyan. Csak a stressz. Ha vége az esküvőnek, vége a rosszulléteknek is.

-        Hát te tudod. Azért egy vizsgálatot megér.

-        Úgysem hagysz békén addig, úgyhogy majd ha lesz időm a héten, elmegyek a dokihoz. De még nincs is dokim.

-        Menj a miénkhez. Anyutól kérd el a számát.

-        Jól van. Majd felhívom.

-        De tényleg!

-        Baba, fel fogom hívni.

-        Na jó.

-        Mikor lesz a legénybúcsú?

-        Péntek este.

-        De ha nagyon berúgsz, hogy fogsz kinézni az esküvőn?

-        Az esküvő délben lesz. Addig simán kijózanodok.

-        Jól van. Te tudod. Na megyek, Viki végre felébredt.

-        Puszilom. És jó legyél.

-        Átadom. Szeretlek.

-        Én is téged babám.

Elköszöntetek, aztán megreggeliztetted Vikit. Később felhívtad Simonét és elkérted az orvos számát, mert tudtad, hogy Tom úgyis ellenőrizni fogja, hogy betartottad-e a szavad.

Péntekre kaptál időpontot.

Délután Tomék otthoni telefonja csengett. Simone vette fel.

-        Kaulitz - Trümper lakás.

-        Jó napot kívánok, Niki vagyok, …(neved) és Viki unoka testvére. A meghívómon ez a szám szerepelt. Sajnos a meghívót elkevertem valahova és most nem tudom, hol lesz az esküvő.

-        Megesik az ilyen. Itt lesz Magdeburgban a tengerparton a sétány mellett, szombaton délben. Átadjak valami üzenetet …(neved)-nek?

-        Nem köszönöm. Viszhall. – mondta és már tette is le.

-        Ki volt az? – Tom.

-        Niki.

-        Kicsoda?

-        …(neved) unokatestvére.

-        Neki nincs unokatestvére.

-        Pedig azt mondta.

-        És mit akart?

-        Az esküvő helyszínét és időpontját.

-        Ezt nem hiszem el! Add a telefont. – vette ki anyuja kezéből és hívta a központot. – Jó napot. A legutóbb beérkezett hívásom telefonszámát szeretném megtudni. --- Köszönöm, viszhall.

-        Megadták?

-        Meg. – és már hívta is.

-        Igen?

-        Te vagy az? – kezdett kiabálni Tom.

-        Tom?

-        Hogy lehetsz ilyen alattomos?

-        Valahogy meg kellett tudnom.

-        Azt ajánlom, messziről kerüld el a tengerpartot aznap, mert a saját kezemmel tekerem ki a nyakad. Bármi nem úgy sül el, ahogy terveztük, téged teszlek felelőssé és nincs az a hely, ahova elbújhatnál előlem.

-        Soha nem bújnék el előled Tom.

Tom lecsapta a telefont.

-        Ki volt az? – Simone.

-        Az a bolond csaj. Ann. Ezt …(neved) megtudja, nekem annyi.

Másnap reggel az újságok címlapja büszkén hirdette: „Kiszivárgott a Kaulitz esküvő helyszíne!”. „Egy meghívott elárulta, hol lesz az esküvő!”. „Szombaton délben a magdeburgi partisétánynál tartják a nászt!”

Ez hiányzott már csak ahhoz, hogy totálisan eleged legyen ebből az egészből.

A délután nagy részét sírással, majd nyugtatóval való alvással töltötted.

-        Igen? – vette fel Viki a telefonod.

-        Szia, én vagyok. …(neved)?

-        Alszik. Végre. Reggel meglátta az újságokat és nagyon kiborult. Ki árulkodott a sajtónak?

-        Ann.

-        Az a bolond tyúk?

-        Igen az. Kijátszotta anyut, ő pedig elmondta neki hol és mikor lesz az esküvő.

-        Basszus. Ezt a csajt nagyon meg fogom verni, ha valami lesz.

-        Elhiheted, hogy én is.

-        Mindenesetre …(neved) bevett egy nyugtatót és lefeküdt aludni.

-        Szegénykém. Ez most nagyon betett neki. Így is tiszta ideg volt.

-        Hát igen. Amit ma még el kell intézni, azt elintézem helyette. Holnap pedig elmegyünk a dokihoz, aztán lánybúcsú.

-        Nem bírom ezt. Találkozni akarok vele. Meg akarom nyugtatni, hogy semmi gond nem lesz.

-        Ezt te sem tudod megígérni neki. Hagyd most. Mi csajok kézbe vesszük a dolgot. Detti átvitte Lilit a nagyszüleihez, úgyhogy mind itt leszünk vele.

-        Köszi.

-        Ugyan. A testvérem.

-        Jól van. Mond meg neki, hogy kitartás holnap után látjuk egymást, és túl leszünk ezen az egészen. Basszus, nem hiszem el, hogy ezt mondom. Túl leszünk rajta. Az esküvőnek a legszebb dolognak kéne lenni az életünkben, mi meg vitázunk, ő egyfolytában rosszul van és még nyugtatóval is kell aludnia.

-        Nyugi Tom. Ne idegeskedj. Elég, ha ő ki van borulva. Te maradj magabiztos, azzal segíthetsz a legtöbbet.

-        Igazad van.

-        Na megyek, egy csomó dolgom van.

-        Oké. Mond meg neki, hogy nagyon szeretem.

-        Megmondom.

-        Köszi. Szia.

-        Szia.