151. rész. A meglepetés.

Csak másnap reggel keltél fel.

-        Jó reggelt. – Viki.

-        Reggel? Mennyit aludtam?

-        Sokat. Úgy 20 órát kb. De a lényeg, hogy már jobban vagy?

-        Igen. Nem fogja semmi tönkretenni életem legszebb napját. Csak tudnám, hogy ki árult el minket.

-        Hát ja. Nem hiszem, hogy meg fogjuk tudni. – füllentett a hugicád, mert így látta jobbnak.

-        Hát szerintem sem.

Már nem maradt elintézni valód. A fodrász szombaton 8-ra jön, a sminkes 10-re. Apudék ma késő délután érkeznek. Minden lefixálva.

Később elmentél az orvoshoz, a megbeszélt időpontra. Elmondtad, hogy mik a panaszaid és azt is, hogy szerinted ez csak az esküvő szervezés körülötti idegeskedésnek köszönhető.

Délután a csajok átjöttek. Megvacsiztatok, aztán felöltöztetek és elindultatok a lánybúcsúztatódra.

-        Megjöttünk. Itt állj meg. – Viki.

Leparkoltál a szórakozóhely parkolójában és bementetek. Leültetek egy kiválasztott asztalhoz, és már hozták is a pincérfiúk az italokat.

-        Csajok! – takartad el a szemeidet, mikor megláttad, hogy a pincérfiúkon egy bársony anyagú tangán kívül nincs semmi más.

-        Hölgyeim. – jöttek az asztalhoz egymás után négyen. – Az italjaik.

-        Köszönjük. – Viki.

-        És az ünnepelt? – kérdezte az egyik.

-        Ő az! – mutogattak rád mind a hárman.

-        Köszi csajok. Szóval én lennék az.

Letették az italokat és elmentek. Pár perc múlva a kis mini színpadon lévő mikrofonba szólalt meg az egyikük.

-        Hölgyeim. Ma egy gyönyörű hölgyet köszönthetnünk a nézők között, aki holnap férjhez megy. Engedjék meg, hogy átadjunk egy üzenetet számára. A három másik fiú most már ruhában hátat fordított és a pólójukra nagy betűkkel volt szavanként kiírva a következő mondat:

Sok boldogságot csajszi!

-        …(neved), kérlek gyere fel a színpadra. – folytatta a fiú.

-        Én ugyan nem. –húzódtál egyre lejjebb a foteledben.

-        Dede! – toszigáltak ki a lányok az asztaltól. – Ez a te estéd. Élvezd ki!

-        Úgy látom a hölgy kicsit szégyenlős. Kis bíztatást neki.

Erre a vendégek mind feléd néztek és tapsoltak, fütyültek.

-        Ezt megbánjátok. – mondtad a lányoknak és hagytad, hogy az egyik srác felsegítsen a színpadra.

Felléptél hát és elindult a zene. Középre állítottak a fiúk és elkezdtek neked vetkőzéssel egybekötve táncolni. Végig vörös volt az arcod és iszonyú zavarban voltál. Már megbántad, hogy csak narancslevet rendeltél ital gyanánt.

A csajok közelebb jöttek, és papírpénzt dugdostak a fiúk tangáiba. Később ők is felpattantak mellétek a színpadra és valahogy ők jobban el tudták engedni magukat.

Végülis nagyon jó bulira sikeredett. Elégedetten ültetek vissza foteleitekbe és a lányok, folytatták az ivászatot. Viki hamar nekiállt nosztalgiázni és felhozta az ovis szerelmeidtől kezdve Tomig az összes szerelmi afférodat. A többiek is eléggé megnyíltak, így betekintést nyertél Georg és Gustav szexuális teljesítményébe és szokásaikba. Még az is kiderült, hogy Gustav, mikor megismert téged, egyből belédhabarodott. Aztán látta, hogy te inkább Tom mellett voksolnál, így inkább barátkozni próbált veled. Sandie is elárult pár cikis sztorit Georgról, amit majd később felhasználhatsz ellene, ha szívat.

Már hajnalodott, mikor hazamentetek. Dettit hazavitted és Sandiet is Georghoz, aztán irány a saját ágyad.

A szüleid már megérkeztek és a lábtörlő alatt hagyott kulccsal be is jutottak a házba. Már mind aludtak a vendégszobákban.

Egész éjszaka nem tudtál aludni. Nagyon izgatott voltál. Másnap délben hozzámész életed szerelméhez és még a beszédedet sem írtad meg. Ez a dolog teljesen kiment a fejedből. Tommal úgy állapodtatok meg, hogy nem a szokásos pap utáni szöveget utánozzátok vissza, hanem sajátot írtok egymásnak. Elővettél egy papírt és egy tollat és elkezdted írni, ami eszedbe jutott. Fogalmad sem volt, vajon Tom mit fog beleírni és milyen hosszú lesz, így kicsit aggódtál. Nem akartad hogy sokkal rövidebb vagy hosszabb legyen a tiéd. Lehet, hogy ő poénosra veszi az egészet, és nem írhatsz te ahhoz képest túl komolyat. De mi van, ha ő komolyat ír és te leszel nála viccesebb. Ezt azért lehet, hogy meg kellett volna beszélni. Végül abban állapodtál meg magaddal, hogy írsz egy olyat, ami jön belőled és lesz, ami lesz.

„Ma három éve ismertelek meg, és akkor még nem tudtam, amiben most már biztos vagyok. Hogy veled fogom leélni az életem. Megláttalak, és egyből levettél a lábamról. A beképzelt, magától teljesen elszállt, önimádó és önző Tom Kaulitz egy pillantásával elcsábított. Szépen lassan ráébresztettél, hogy én is ilyen vagyok. Talán ezért volt, hogy több időt töltöttünk veszekedéssel és mosolyszünetekkel, mint együtt boldogan. Ma már tudom, hogy bármi történt ez alatt a három év alatt, az mind egy gyönyörű jövő alapját képezte. Előbb szerettünk egymásba és csak utána ismertük meg a másikat. Talán még most sem tudok mindent rólad, de azt biztosan tudom, hogy a szívem jól választott. Sokan még most is annak a beképzelt majomnak tartanak, de én már beléd látok, és azt kell, mondjam, nem ismerek nálad érzelmesebb, gondoskodóbb és önzetlenül szeretni képesebb embert a világon. Tudod, semmi mást nem kívánhatnék már az élettől, mert megkaptalak téged. Pofátlanság lenne még kérni, és ennél jobbat nem is tudnék már.

Már csak annyit szeretnék mondani, amit életed utolsó percéig minden egyes nap elmondok majd neked és ígérem éreztetni is, fogom, hogy a világon mindennél jobban szeretlek és a világ legboldogabb nőjeként, mondok most neked igent!”

Egy szuszra, megállás nélkül írtad le ezeket, a szavakat és rájöttél, hogy felesleges volt papírra vetni mindezt, mert ha holnap, vagyis ma délben ott fogsz állni szíved választottjával szemben, magadtól is jönnek majd egymás után ezek a szavak.

Talán egy-két órát alhattál. Az órád fél 8-kor csörgött. Lezuhanyoztál és előkészítetted a ruhád, a kiegészítőiddel.

8-ra befutott a fodrász. Két fodrász lány is eljött, hogy hamarabb végezzenek. Fél kilenc körül már Sandie és Detti is megérkezett Lilivel. Őket is kezelésbe vették, majd 10- kor jött a sminkes. Még mielőtt megérkezett, felhívtad Tomot.

-        Igen?

-        Most keltél?

-        Mennyi az idő?

-        Háromnegyed 10.

-        Elaludhattam.

-        Mikor értetek haza?

-        Nem rég.

-        Mi sem aludtunk sokat. Na mindegy, ezt lesz időnk megbeszélni. Azért hívlak, hogy tudd, lesz egy kis meglepetésem számodra.

-        Igen? Micsoda?

-        Hamarosan meg tudod.

-        Ne csigázz.

-        Majd meglátod. Nemsokára megérkezik hozzád valami, ami tetszeni fog.

-        Hozzám? Megérkezik?

-        Majd meglátod. Na megyek. Később találkozunk szerelmem.

-        Már alig várom, hogy feleségül vegyelek.

-        Én pedig, hogy hozzád menjek.

-        Nagyon hiányzol már.

-        Te is nekem. De már csak kicsit kell várni.

-        Az egy örökkévalóság.

Nagy nehezen elköszöntetek egymástól.

-        Jaj, de édes vagy. – néztél Lilire, akinek már elkészültek a hajával és ott totyogott a kis rózsaszín ruhájában.

-        Ugye milyen gyönyörű? – Detti.

-        Ha Gustav így meglátja el fog állni a lélegzete. – Viki.

-        Az biztos. – te.

11- re már mind az öten elkészültetek. A lányok még utoljára kihasználták a helyzetet, hogy ne később a hatalmas tömeg előtt hullajtsák könnyeiket, hanem itt szűk baráti körben. Túlestetek az érzelgős nagyölelésen is. Csináltatok pár képet az „utolsó pillanatok hajadonként” fejezethez az esküvői albumba, aztán leültetek reggelizni. Anyud csinált hatalmas bőségtálat, de neked egy falat nem ment le a torkodon. Ittál inkább egy nagy bögre kávét.

Időközben megérkezett Bill, Gustav és Georg is. Tom a szüleivel érkezik majd a helyszínre.

Tom már felöltözve téblábolt fel-alá a szövegét olvasgatva, mikor csengettek. Ajtót nyitott és egy futár srác nézett vele szemben.

-        Küldemény Tom Kaulitz számára.

-        Én vagyok, köszi. – vette át és már bontotta is ki a levelet.

„Remélem időben ért hozzád ez a levél. Mivel már egy hete nem láttalak, úgy gondoltam, jó lenne a nagy pillanat előtt egy picit még kettesben lenni. A többieknek már mind szóltam erről, csak megkértem őket, hogy előtted tartsák titokban. Fél 12-kor várlak a tengerparton lévő világítótorony tetején. Kérlek, légy pontos, mert nem szeretnék elkésni az esküvőmről. 

Nagyon szeretlek!

Baba”

Tom végigolvasta a levelet, ránézett az órájára, majd felkapta a táskát, amibe a szükséges holmijai voltak és már pattant is be a kocsiba.