153. r�sz. Mr. �s Mrs. Tom Kaulitz.

-        Na j�. Utolj�ra mondom, hogy add ide azt a rohadt kulcsot, mert �tl�pem a n�t nem b�ntunk hat�rt!

-        TOM!! – hallatszott a h�rom fi� ord�t�sa a l�pcs�h�zban.

-        Itt vagyok fent!! – ki�ltott vissza. – Most nagy szarban vagy. – l�kte arr�bb Annt.

-        Csakhogy �k odakint vannak, te pedig idebent.

A fi�k d�r�mb�lni kezdtek az ajt�n.

-        Ez a h�lye ty�k bez�rt ide. N�la van a kulcs.

-        Akkor vedd el t�le. – Bill.

-        Ne szarozz m�r Tom! El tudod venni, ez egy csaj. – Georg.

-        H�t �pp ez az. Megmondt�tok …(neved)-nek, hogy itt vagyok?

-        M�g nem. El�bb el� akartunk ker�teni.

-        H�vj�tok fel. �gyis megdum�lom, hogy engedjen ki.

-        Basszus, Tom. Ne legy�l m�r csaj! – Gustav.

-        …(neved) meg fogja �rteni, hogy mi�rt nem b�ntok egy l�nyt.

-        Terhes! – ki�ltotta Bill, mert nem l�tott m�s kiutat, hogy legy�zze b�tyja g�tl�sait.

-        MI??

-        Terhes! Bab�t v�rtok! Apa leszel!

-        Na j� Ann. �n t�nyleg nem akartam ezt �s sajn�lom. – mondta.

Elkapta Ann karj�t, kicsavarta �s lel�kte �t a f�ldre. Ann ellenkezett, de Tomnak elborult az agya. A f�ldh�z nyomta �t �s �tkutatta a zsebeit. Majd mikor v�gre megtal�lta a kulcsot kirontott az ajt�n.

-        Sajn�llak Ann! – mondta �s m�r szaladt le a fi�kkal a l�pcs�n.

Bepattantak a kocsiba �s hajtottak a partra.

-        Hol van? – rohant Tom a l�nyokhoz.

-        Elment. – Viki.

-        Elengedt�tek? – Georg.

-        Nem l�ttuk, hogy elmegy. Azt mondta v�c�re megy csak. De ott nincs.

-        Ezt nem hiszem el.

-        Hol a fen�ben volt�l? – Detti.

-        Hossz�. Hova mehetett?

-        Nem tudjuk. Ha tudn�nk, m�r ut�na ment�nk volna. – Viki.

-        Figyelj ide. �rtem az ellenszenved, de most nincs id�m elmagyar�zni a dolgot, �gyhogy koncentr�ljatok, hova mehetett.

-        Haza? – Gustav.

-        Odamegyek. – mondta Tom, �s m�r ott sem volt.

Egyenesen hazament �s berontott a h�zba. Te nem volt�l ott.

-        Basszus. – �lt le arc�t a kezeibe temetve a kanap�ra.

Csak �lt �s gondolkodott. Sz�mbavette a lehets�ges helyeket, ahov� mehett�l. T�madt egy �tlete. Felh�vta Billt, kiadta az utas�t�sokat �s elindult.

Igaza volt. Ott �lt�l a te m�l�d v�g�n l�v� padon �s csak s�rt�l. Amikor megl�tott �sszeszorult a gyomra. Lassan l�pdelt oda mell�d.

-        Menj el. – mondtad, de fel sem n�zt�l. Tudtad, hogy � az.

-        Nem az �n hib�m.

-        Tudom, Tom. Soha semmi nem a te hib�d.

-        De ez most t�nyleg nem. Ezt kaptam reggel, miut�n h�vt�l, hogy meglepet�st k�ldt�l nekem. – adta a kezedbe Ann level�t.

-        Ez mi?

-        Olvasd el. K�rlek.

-        Ezt nem �n �rtam Tom. – mondtad, mikor r�n�zt�l. – Nem is az �n �r�som, ez nyilv�nval�.

-        Tudom, de annyira izgatott voltam. Elolvastam �s mentem is. Olvasd el.

-        Ki �rta ezt? – k�rdezted, miut�n a v�g�re �rt�l.

-        Ann. Odamentem �s bez�rt. Nem adta oda a kulcsot.

-        Mi�rt nem vetted el t�le?

-        Nem b�ntok n�t. Tudom, hogy szar kifog�s, de ez az igazs�g. Megsajn�ltam �t. Szerelmes bel�m �s olyan kiszolg�ltatott, mert r�gen kihaszn�ltam �s csak hitegettem. Az �n hib�m, hogy ilyen ember lett bel�le.

-        Engem nem sajn�lt�l Tom? Tudod milyen �rz�s volt v�gigmenni a vend�gek k�z�tt �s megl�tni, hogy nem �llsz a helyeden?

-        Sajn�lom. K�rlek, bocs�ss meg.

-        Tudtam, hogy nem fog �sszej�nni. Egyszer�en lehetetlen, hogy valami �gy t�rt�njen, ahogy meg�lmodtam.

-        Ne s�rj kicsim. Helyrehozzuk. – �lt le mell�d �s magafel� ford�totta az arcodat.

-        �s hogyan? Visszas�t�lunk �s megmondjuk annak a rengeteg embernek, hogy bocsi, de a mi �let�nk �gy zajlik. Mindig k�zbej�n valami, �s mindig akad egy ellens�g, aki t�nkre akarja tenni az �let�nket, de nyugi, mert most itt vagyunk, �s gyorsan �sszeh�zasodunk.

-        K�rlek, ne add fel. Mindh�rmunk kedv��rt. – mondta ezt a szemedbe k�nnybe l�badt szemekkel.

-        Tudsz r�la?

-        Igaz? Gyerek�nk lesz?

-        Igen. – mosolyogtad el magad. – Az�rt voltam rosszul. Tegnap a doki azt mondta m�r a m�sodik h�napban vagyunk.

-        Nem hiszem el! M�gis siker�lt? – �lelt szorosan mag�hoz.

-        �sszehoztuk.

-        Annyira szeretlek! K�rlek, gyere hozz�m. – mondta, mikor megl�tta a k�zeled� Bill�ket.

Megsz�lalt a n�szindul� �s te felkaptad a fejed.

-        Tudtam, hogy itt leszel. Sz�ltam a sr�coknak, hogy a sz�l�kkel, a zenekarral �s a pappal j�jjenek ide. Na, mit mondasz? Hozz�mj�ssz, most azonnal?

-        Igen. – cs�koltad meg.

V�g�l odaj�ttek hozz�tok. A pap a m�l� v�g�n �llt meg veletek szemben. A t�bbiek m�g�ttetek, ti ketten pedig egym�s mellett v�rt�tok, hogy elkezdj�tek a k�z�s j�v�t�ket szimboliz�l� szertart�st.

-        Az�rt gy�lt�nk �ssze, hogy a h�zass�g szent k�tel�k�ben egyes�ts�k ezt a n�t �s ezt a f�rfit.

-        Eln�z�st. Lehetne a saj�t verzi�nkban? – Tom.

-        Hogy �rti?

-        Mi elmondjuk, amit szeretn�nk, �n pedig majd kimondja a v�g�t.

-        Rendben. Akkor kezdj�k el.

Megfogt�tok egym�s kez�t �s elmondtad a tegnap gondosan megfogalmazott besz�dedet csak kicsit �tfogalmazva.

-        Ma h�rom �ve ismertelek meg, �s akkor m�g nem tudtam, amiben most m�r biztos vagyok. Hogy veled fogom le�lni az �letem. Megl�ttalak, �s egyb�l levett�l a l�bamr�l. A bek�pzelt, mag�t�l teljesen elsz�llt, �nim�d� �s �nz� Tom Kaulitz egy pillant�s�val elcs�b�tott. Sz�pen lassan r��bresztett�l, hogy �n is ilyen vagyok. Tal�n ez�rt volt, hogy t�bb id�t t�lt�tt�nk veszeked�ssel �s mosolysz�netekkel, mint egy�tt boldogan. Ma m�r tudom, hogy b�rmi t�rt�nt ez alatt a h�rom �v alatt, az mind egy gy�ny�r� j�v� alapj�t k�pezte. El�bb szerett�nk egym�sba �s csak ut�na ismert�k meg a m�sikat. Tal�n m�g most sem tudok mindent r�lad, de azt biztosan tudom, hogy a sz�vem j�l v�lasztott. Sokan m�g most is annak a bek�pzelt majomnak tartanak, de �n m�r bel�d l�tok, �s azt kell mondjam, nem ismerek n�lad �rzelmesebb, gondoskod�bb �s �nzetlen�l szeretni k�pesebb embert a vil�gon. Tudod, semmi m�st nem k�v�nhatn�k m�r az �lett�l, mert megkaptalak t�ged. Pof�tlans�g lenne m�g k�rni, �s enn�l jobbat nem is tudn�k m�r. Megmentetted az �letem. �s ezt nem csak a sz� szoros �rtelm�ben �rtem, amit soha nem tudok megk�sz�nni majd neked. Megmentetted az �letem, mikor r��bresztt�l arra, hogy vannak dolgok, amik�rt �rdemes ak�r a v�gkimer�l�sig is k�zdeni. 3 �vvel ezel�tt egy �tlagos sz�rke kiseg�r voltam, aki hagyta, hogy elnyomj�k �s porbatiporj�k az �nbecs�l�s�t. Mag�nyos voltam �s nem sok �rtelm�t l�ttam az �letemnek. Te mutattad meg nekem, hogy csak az az ember sz�m�t, aki igaz�n szeret. A t�bbi fabatk�t sem �r. Aki igaz�n szeret, csak az �rdemli meg, hogy mosolyogj r�, hogy fogd a kez�t, �s hogy k�nnyeket hullass �rte. Ha gyermek�nk csak egy picit is hasonl�tani fog r�d, m�r akkor is a m�sodik leg�rt�kesebb ember lesz a vil�gon. Ti ketten vagytok m�r az �letem �rtelme �s ez annyira boldogg� tesz, amir�l r�gen �lmodni sem mertem. M�r csak annyit szeretn�k mondani, amit �leted utols� perc�ig minden egyes nap elmondok majd neked �s �g�rem �reztetni is fogom veled, hogy a vil�gon mindenn�l jobban szeretlek �s a vil�g legboldogabb n�jek�nt mondok most neked igent!

-        Baba. �n tudom, hogy az �let velem nem egyszer�. Soha nem is �g�rtem, hogy az lesz. De a tapasztalatok azt mutatj�k, ezek az akad�lyok er�s�tik meg a kapcsolatunkat. Eml�kszem az els� napra, mikor el�sz�r tal�lkoztunk. Tiszt�n itt van el�ttem az eg�sz. Az els� pillanatban kisz�rtad, milyen vagyok �s mivel lehet let�rni az eg�mat. Att�l fogva v�gem volt. Visszaford�thatatlanul bel�d szerettem. Eml�kszem az els� szeretkez�s�nkre. Te a sz�zess�ged vesztetted el, �n pedig az addigi �letszeml�letemet. Sok�ig gy�rte le a b�szkes�gem az �rz�seimet. Azt hittem gyenges�g kimutatni, ha valaki ennyire szeret valakit. De most m�r tudom, az a gyenge, aki nem meri felv�llalni. Egyszer valaki azt mondta nekem, aki nem mer kock�ztatni, olyan dolgot vesz�thet el, amit egy �leten �t hi�nyolni fog. Azt hittem, ez is csak valami v�rosi legenda, de nem az. Tudom, hogy te vagy az, aki �rtelmet adott az �letemnek. Te mutattad meg nekem, hogy kell szeretni, gondoskodni valakir�l. Milyen �rz�s valakihez tartozni �s f�ggeni a m�sikt�l. Milyen �rz�s minden reggel ugyan amellett a n� mellett fel�bredni. Milyen �rz�s, mikor m�r att�l is boldog vagyok, ha hallom a hangod, vagy �rzem az illatod. Veled minden nap �j. Nem tudom megunni. Mikor reggel felkelsz �s pici r�ncok jelennek meg az arcodon, ahogy a kisp�rn�d nyomott hagyott rajta. Mikor pontosan 3 percig mosod a fogad, se t�bb, se kevesebb, �s ut�lod, ha k�zben n�zlek. Mikor mindig ugyanazt d�dolod a zuhany alatt. Mikor mosolyogsz minden k�l�n�sebb ok n�lk�l. Mikor k�rd�en n�zel r�m, minden lenyelt falat ut�n, hogy t�nyleg �zlett-e, amit f�zt�l nekem. Mikor sz�n szerint csoportos�tva hajtod �ssze a ruh�imat �s m�rges vagy, ha �n rosszul pakolom. Mikor nevetsz egy h�lye rekl�mon, ami am�gy nem is vicces, de valahogy m�g is az lesz, mert mosolyt csal az arcodra. Mikor a kis tan�r n�nis szem�vegedben �lsz a jegyzeteid felett �s r�god a rad�rt a ceruz�d v�g�n. Mikor este szuszogva b�jsz a takar�m al�, mondv�n, hogy a ti�d nem olyan k�nyelmes. Egyszer�en beragyogod az eg�sz a napomat, az eg�sz �letemet. Meg�r�l�k �rted, �s minden v�gyam, hogy melletted �regedhessek meg. �gyhogy, ha most azt k�rdezed t�lem, elvenn�lek-e �s kitartan�k-e melletted j�ban, rosszban egy �leten �t, �n erre csak azt tudom mondani, hogy semmit nem akarok enn�l jobban.

Ezeket az utols� mondatokat m�r potyog� k�nnyek k�zt mondta neked v�gig a szemedbe n�zve.

-        �s most, a gy�r�ket. – pap.

Bill odaadta nektek a k�t gy�r�t.

-        H�zz�tok egym�s ujj�ra a gy�r�t, mint �r�kk� tart� �s boldog h�zass�gotok megk�t�s�nek szimb�lum�t.

-        �r�kk� szeretni foglak. – mondtad, �s Tom ujj�ra h�ztad a gy�r�t.

-        Szeretlek t�ged, am�g csak �lek. – mondta, �s az ujjadra h�zta a gy�r�t.

-        Ezennel h�zast�rssakk� nyilv�n�talak benneteket. Megcs�kolhatj�tok egym�st.

Egym�s szem�be n�ztetek �s lassan k�zel�tettetek egym�s sz�ja fel�. Ez a cs�k, most m�s, mint a t�bbi. Ez az a cs�k. A vil�g legfinomabb cs�kja, amit soha semmi nem tud fel�lm�lni. Sokan �lmodnak r�la, de csak keveseknek adatik meg, az �r�kk� tart� igaz szerelem.

-        H�lgyeim �s uraim! Engedj�k meg, hogy �n k�sz�ntsem els�k�nt Mr. �s Mrs. Tom Kaulitzot.

*V�GE*

K�sz�n�m, hogy kitart�an olvast�tok mind a 153 r�szt. Rem�lem ti is egyet�rtetek velem, hogy ez kell� befejez�se volt ennek a t�rt�netnek. A k�z�s j�v�t a fant�zi�tokra b�zom…

�s m�g egyszer k�sz�n�m sz�pen csajok!! Im�dlak titeket!!

Viki