�lmodtam egy Kar�csonyt.

„Hogy ki vagyok �n? A szomsz�d l�ny. A l�ny, aki mi�ta bek�lt�zt�l, valahogy m�gsem �nmaga.

Lassan egy �ve m�r, hogy a kertben j�tszottam kiskuty�mmal �s l�ttam, hogy a szomsz�d h�z el�tt meg�ll egy hatalmas aut�. „K�lt�ztet�s gyorsan, megb�zhat�an” Eml�kszem, ez volt r��rva. Megj�tt az �j szomsz�d. Rengeteg b�tor ker�lt le a plat�r�l mire meg�rkezett h�rom aut� szinte egyszerre. Arra gondoltam, megint egy �jgazdag csal�d, aki majd sznobk�nt �tj�n bemutatkozni, megvillantani, mennyire is gazdagok, majd hatalmas ker�t�st h�znak a k�t telek k�z�, hogy ne l�thassuk baromi fontos �let�k zajl�s�t. Kisz�llt�k a kocsib�l �s egyb�l arra gondoltam, nem lehetsz olyan. Egy ilyen arc, egy ilyen szemp�r egyszer�en nem lehet sablon sr�c. �jra megsimogattam Bobit �s akkor esett le, ki vagy. A fi� a k�perny�r�l. A fi� az �js�gok c�mlapj�r�l. Nem gondolkodtam, k�zelebb s�t�ltam a ker�t�shez �s b�multalak. Levetted a napszem�veged �s v�gigm�rted a h�zat. Az arcod azt t�kr�zte, m�g egy �jabb h�z, m�g egy �jabb k�lt�z�s. Nem volt�l boldog. A szemeid nem csillogtak olyan boldogan, mint ahogy azt a m�di�ban l�tni. S�hajtott�l egy nagyot, beny�lt�l az �l�sre �s kivetted a b�r�nd�d, majd bes�t�lt�l a h�zba. Az �j h�zatokba. Eg�sz nap v�rtam, hogy beigazol�djon az elk�pzel�sem, �s �t gyertek a csal�doddal bemutatkozni. Nem �gy lett. A sz�leid kopogtattak az ajt�n, �n pedig szaladtam beengedni �ket. De te nem �llt�l mellett�k. Dolgotok volt, azt mondt�k. Nem emelkedett k�zt�nk �tl�thatatlan ker�t�s. Csak kett�nk k�zt egy l�thatatlan. Egy ker�t�s, ami ott volt, hab�r nem mutatta meg mag�t. Sosem n�zt�l a szemembe. Mikor kint volt�l a kertetekben, �szrevett�l �s bement�l. Mikor anyuval tavaly kar�csonykor �tment�nk egy t�lca s�tem�nnyel �s ajt�t nyitott�l, semleges arccal k�sz�nt�l nek�nk, �s m�r ment�l is a szob�dba. Mintha �n magam lenn�k l�thatatlan. De tudom, hogy nem voltam az. Csak egy l�ny voltam. Csak a szomsz�d l�ny. Mindannyiszor csal�dtam �s t�rtem le, ak�rh�nyszor csak els�t�lt�l mellettem az utc�n. Nem mertem k�sz�nni, f�ltem, hogy nem k�sz�nsz vissza �s akkor egy vil�g omlik majd �ssze bennem. Miel�tt megj�tt�l, mindenem meg volt. Sosem tudtam, mit k�rjek a sz�leimt�l, mert mindent megadtak szinte k�r�s n�lk�l. Tudt�k mire v�gyom, mert mindig ki tudtam mutatni, el tudtam mondani. De most nem. Az igazi v�gyam magamban tartom, mert f�lek kimondani. F�lek azt mondani, nekem te kellesz. F�lek a csal�d�st�l. Tal�n jobb titkon szeretni �s ill�zi�kban �lni, mert akkor nem �rhet csal�d�s. Addig �lhetek a saj�t kis vil�gomban, �lmodozhatok. �lmodhatok arr�l, hogy egyszer megl�tsz �s �szre is veszel. Van egy visszat�r� �lmom. Kar�csony este van, a f�t  d�sz�tem anyuval, m�g apu az utols� sim�t�sokat v�gzi odakint a k�lt�ri d�sz�t�sen. A h�zat m�zeskal�cs illata lengi be, a t�v�b�l kar�csonyi sl�gerek sz�lnak. Kopognak, de �n lusta vagyok ajt�t nyitni. Mikor bel�psz a nappaliba, zavaromban kiejtem a kedvenc piros g�mb d�szemet a kezemb�l, amire te csak meg�rt�en mosolyogsz r�m. A nevemet mondod �s k�sz�nsz. Igen. �lmomban tudod a nevemet. Azt mondod, Boldog Kar�csonyt, �s egy sz�l vir�got ny�jtasz �t nekem. Mikor megk�rdezed, a csal�di aj�nd�koz�s ut�n elmenn�k-e veled egy olyan helyre, ahol csak ketten lehet�nk �n sz�net n�lk�l szinte a szavadba v�gva felelem, igen. Az arcomra kapok t�led egy puszit. Egy puszit, ami az �lmomban a vil�got jelenti sz�momra. Sosem szeretek ebb�l az �lomb�l fel�bredni. Felkelni a val� vil�gban, ahol te vagy a sr�c, akibe rem�nytelen�l szerettem bele. Te vagy a sr�c, akinek meg van mindene, de m�gis l�tszik a tekintet�n, a testbesz�d�n, hogy m�gsem makul�tlanul boldog. Keresi a hely�t a vil�gban, holott k�ls� szemmel m�r nagyon is r�tal�lt. Rem�lem nem s�rtelek meg ezzel az okfejt�ssel, de szerintem te sem vagy boldog. �s valamilyen megmagyar�zhatatlan m�don, ett�l �n sem vagyok az. Szeretn�k �n lenni, akinek elmondod, mi b�nt, �n lenni, aki �t�lel, �n lenni, aki bet�lti az �rt az �letedben… a sz�vedben. Tudom, gyerekded gondolataim vannak kett�nkkel kapcsolatban. Tudom, m�r r�g lesz�l�thattalak volna. Tudom, mikor a levelem c�lba �r, m�r r�g megb�nom majd az eg�szet. Szidom majd magam, hogy lehettem ilyen naiv. Hisz h�ny levelet kapsz nap, mint nap. L�tom. Tal�n mire a sok k�z�l kibogozod az eny�met �s elolvasod, m�r nem is leszek itt. �s bevallom tal�n ez�rt is vagyok ilyen b�tor. Holnap reggel elutazunk. Id�n m�r nincs hatalmas kar�csonyfa, nincs halomra s�t�tt m�zeskal�cs. Apu nem k�szk�dik a kinti d�szekkel, mert reggel �tra kel�nk. J�v� ilyenkor m�r egy m�sik v�rosban fogjuk t�lteni az �nnepeket. �j szomsz�dja leszek valakinek. Hi�nyozni fogsz. De tal�n nekem jobb is lesz �gy. Nem akarok tov�bb senki lenni. Fogalmad sincs milyen �rz�s ez. �gy a levelem nem is azzal a sz�nd�kkal �r�dott, hogy szerelmet �bresszen benned, vagy esetleg sz�nalmat. Az�rt van, mert szerettem volna, ha tudod, k�ls� szemmel mennyire �rt�kes ember vagy. Hiszen szavak n�lk�l megfogt�l �s megdobogtattad a sz�vem. �s nem csak a k�ls�d sz�m�tott. Minden, ami hozz�d tartozik. Ahogy mosolyogsz, ahogy a testv�reddel h�ly�skesz, ahogy a napszem�vegedet haszn�lod hajp�ntnak, �s arr�l megfeledkezve felveszel a szemedre m�gegyet, ahogy j�rsz, ahogy elm�sz, �s ahogy meg�rkezel. A titokzatos fi�, aki t�k�letes �lete ellen�re m�gsem boldog. Rem�lem egyszer az leszel. Rem�lem az �leted t�bbi ter�let�n is olyan sikeres leszel, mint a munk�dban. Rem�lem egyszer te is megtal�lod a szomsz�d l�nyt, akit felt�tel n�lk�l szerethetsz majd �s akinek egy apr�, nem is fel�d int�zett mosolya is boldogg� tesz.

Rem�lem nem s�rtettelek meg semmivel �s nem okozok neked nagy fejf�j�st.

A l�ny, akinek szob�j�val szemben a te ablakod alig p�r m�terre van. M�g egy napig.”

Mikor anyu�k lefek�dtek aludni �n l�bujjhegyen osontam �t a szomsz�d h�z postal�d�j�hoz. Csak n�ztem a bor�t�kot: Bill Kaulitznak. Ennyit �rtam r�, el�g volt ennyi. �lltam �s arra gondoltam, ha m�r meg�rtam, ha m�r �sszeszedtem egy �v alatt a b�tors�gom, nem t�ncolhatok vissza. Betettem h�t a postal�d�ba a levelem, �s visszamentem a h�zunkba. Felmentem a szob�mba, le�ltem az ablakomba �s n�ztem a szemben l�v� szob�t. �gett a l�mpa, a f�gg�ny beh�zva, de l�tni lehetett egy �rny�kot. Fel al� m�szk�lt a szob�ban. Bill volt az, biztos voltam benne. �s abban is, hogy most l�tom utolj�ra.

„Kedves szomsz�d l�ny, akinek a szob�j�val szemben az �n ablakom alig p�r m�terre van! Vagyis volt…

Sok�ig gondolkodtam, mi legyen a leveleddel. Tegyem a t�bbi k�z�? V�laszoljak? P�r h�nap, tal�n h�rom telt el, mi�ta felbontottam az ismeretlen l�ny level�t. Eltel egy kis id� �s �jra el�vettem. Bevallom nem volt egyszer� dolgom, felkutatni sem t�ged. A kezdeti dac �s n�mi s�rtetts�g hamar elm�lt bennem �s megl�ttam a l�nyeget. Fel�letess� v�lt az �letem. Rohanok �s rohanok szinte vakon. Elmegyek olyan emberek mellett, akik tal�n sz�m�tanak r�m. Sz�gyellem, de nem is tudom, hogy n�zel ki. Nem eml�kszem r�d �s val� igaz, a nevedet sem tudtam sok�ig. K�rdezhetn�m, mi�rt? Mi�rt nem jelezt�l hamarabb? Mi�rt nem sz�lt�l? De tudom a v�laszt. �s nem csak a leveledb�l. Annyira elz�rk�ztam a k�lvil�gt�l, hogy m�r szinte �szre sem veszem. Mindenki potenci�lis rajong� sz�momra, akik az otthonom k�zel�ben t�l tolakod�ak, hogy elviseljem �ket. Nem tudom elmondani mennyire sajn�lom, hogy �sszet�rtem a sz�ved. M�g �gy is, hogy nem ismerlek. A leveled m�g mindig meg van. Az els� ilyen szerelmes lev�l, amit kaptam. Nem akart�l magadra tukm�lni, csak le�rtad mit �rzel, �s mit l�tsz rajtam. Sok dologban igazad volt, nem tagadom. Soha senki nem �rta m�g le ezt �gy nekem, mint te. Azt �rzem, rossz, hogy elment�l, �s nem ismerhettelek meg. Gondolkodtam, mi lett volna, ha m�r aznap megkapom a leveled, mikor keltezett. Nem tudom. Tal�n bar�tok lehett�nk volna. Vagy tal�n t�bb. Bel�m l�tsz, ismersz szavak n�lk�l �s l�tatlanban m�gis t�masz voln�l sz�momra. Mosolyt csalt�l az arcomra. Egy olyan mosolyt, ami �szre vetette velem, hogy sz�ks�gem van r�.

K�sz�n�m neked, hab�r szavakkal ezt neh�z kifejezni. Te m�gis megtetted… b�tor volt�l, �szinte �s kedves. K�sz�n�m!

A szomsz�d sr�c…”

A bor�t�kban egy k�peslap b�jt m�g el. Az eml�keimt�l izgatottan, remeg� kezekkel vettem ki onnan. A k�peslapon egy gy�ny�r�sz�p r�zsa volt. A legszebb, amit valaha l�ttam.

„Szia Anna. Boldog Kar�csonyt. �s ne feledd, az �lmok n�ha val�ra v�lnak…! Bill”

Ez �llt a h�toldal�n. Egy apr� �r�mk�nny gurult v�gig az arcomon �s �reztem, hogy t�bb is k�vetni fogja.

A Kar�csonyi �lmom val�ra v�lt. Ha nem is pont abban a form�ban, de boldogg� tett �s a sr�c, akit a mai napig szeretek, �letem eddigi legszebb aj�nd�k�t adta nekem.