�n kicsi napl�m…

- Mikor m�g kisl�ny voltam? Rajongtam �rted. Mikor nagyl�ny voltam? Szerelmes voltam bel�d. Most, hogy feln�tt n� vagyok? Szeretlek.

„H�t �ves lettem a ny�r elej�n. F�lek, rettegek, mert kezd�dik a suli �s �n m�g nem vagyok k�szen. Eg�sz ny�ron v�rtam… ovib�l a suliba. Nagyl�ny vagyok, �s iskol�s leszek. Lesznek f�zeteim, tollam, ceruz�m t�bb sz�nben �s lesz h�zi feladatom. De ma nem j�n velem anyu. Nem �r r�. De a b�ty�m elj�n velem. Fogja a kezem �s �gy l�p�nk ki a h�zb�l.

-          Szia. – k�sz�n �t a szomsz�dba.

-          Sziasztok. – integet hevesen az a fi�.

�llok �s n�zem. T�k sz�p pulcsija van. S�t�t lila �s valami halv�ny mint�k vannak rajta. Mosolyog r�m, �s hozz�m sz�l.

-          Te most m�sz suliba?

-          Igen. – felelem.

-          �n m�r hetedikes vagyok.

-          �n els�s leszek.

-          A mi sulinkba fogsz j�rni?

-          Igen. – v�laszolja helyettem a b�ty�m. – Ott tal�lkozunk.

Eg�sz ny�ron egy�tt t�lt�tt�k az id�t � �s a b�ty�m, �s n�ha velem is j�tszottak. Anyu szerint �n l�ny vagyok, �s a fi�k m�shogy j�tszanak. De �n vel�k akartam j�tszani. Ez a sr�c, Georg nagyon kedves volt velem. Rajzoltam is neki egy nagy k�k h�zat, z�ld tet�vel �s k�r�l�tte sok vir�ggal meg egy hatalmas csig�val.”

Ennyit fogtam fel ebb�l h�t �vesen. M�g rond�n �rtam, kezdetlenegesen �veltem egym�s ut�n a bet�ket, n�hol elt�vesztve az �pp odaill�t.

De m�r akkor �reztem, hogy Te vagy az. Mert te j�tszott�l velem, mert t�r�dt�l velem, j�ban volt�l a b�ty�mmal �s akkor azt hittem, te is biztos �gy vagy velem, ahogy �n veled.

„Tizen�t �ves leszek egy h�t m�lva. Holnap ballagok az �ltal�nos iskol�mb�l. Rengeteg bar�tom van, sokan szeretnek engem, �s ez lehet az oka, hogy elhanyagoltam a napl�mat. Sokat v�ltoztam k�ls�leg �s bels�leg is. Csak egy dolog, ami v�ltozatlan. A szomsz�d sr�c. A b�ty�m legjobb bar�tja m�g mindig, �s elv�laszthatatlanok. M�r nem egy suliba j�runk, hisz hat �vvel id�sebbek n�lam. Egy�tt l�gnak, mindent egy�tt csin�lnak. Georg rengeteg id�t t�lt n�lunk �s mikor csak �n vagyok ott, ink�bb ker�l. Anyu szerint �n fiatal �s csinos l�ny vagyok, � meg egy fi�, aki m�g fedezi fel �nmag�t, �s zavarban van, mert tetszem neki.”

Ha tudtad volna… de akkor m�g nem �rtettem. Arra gondoltam, biztos ut�lsz. Biztos nem tetszem neked, �s az�rt ker�lsz. Arra gondoltam, hogy velem van a baj, �n vagyok ronda, �n vagyok t�l fiatal, �n vagyok egy senki…

„H�sz �ves lettem ma. �t �ve nem �rtam ebbe a napl�ba. Ma v�gig olvasgattam, �s n�zegettem el�r�l az eg�szet. Minden r�la sz�lt, mi�ta az eszemet tudom. Ma d�lel�tt felkeltem �s tudtam, ma j�nnek haza a turn�r�l. Tudtam, ma v�gre l�tom a b�ty�m, aki majd felk�sz�nt, aki majd mag�hoz �lel, azt mondja majd „szeretlek hugi” �s �n boldogabb leszek, mint valaha. De mikor megl�ttam �t… lesz�llt a buszr�l, elk�sz�nt a b�ty�mt�l �s odaintett nekem is. Csak mint a szomsz�d l�nynak. M�r hossz� ideje nem l�ttam, �s nem gondoltam r�. M�r hossz� ideje siker�lt el�rnem, hogy m�sra is tudjak koncentr�lni. De most… most, hogy l�ttam �t, minden �sszekusz�l�dott. V�ltozott-e? Persze. Miben? Sokkal ink�bb nekem val� lett! T�k�letes sz�momra �s � h�ga k�nt kezel. �tj�tt felk�sz�nteni. Egy csokor vir�got kaptam t�le, majd lepacsizott a b�ty�mmal �s k�z�lte: „Rohanok Mandyhez. Szinte ezer �ve nem l�ttam, �s h�t tudod.” Kacsintott egyet �s mindenki tudta mire gondol. �n is. �s �jra �sszet�rt a sz�vem. „Boldog sz�linapot nagyl�ny.” Mag�hoz �lelt �s elment. Nagyl�ny… a b�ty�m is �gy h�v… Anyu szerint el k�ne m�r felejtenem. Szerinte �n egy feln�tt n� vagyok, aki sokkal t�bbet �rdemel. �s most itt �l�k a szob�mban a napl�mat olvasgattam, amit m�g �t �vesen kaptam a nagymam�mt�l. Egyetlen dolgot sz�rtem le csup�n. Georg mindig volt nekem. �s hogy mindig lesz is? Fogalmam sincs. Nekem biztos. Tal�n neki is. De csak mint egy h�g p�tl�k…”

Hihetetlen. Tizenh�rom �v. Ennyi ideig bolondultam �rted. Ennyi ideig rem�ltem, Te vagy az. V�gig n�ztem az els� kapcsolatod, ismertem az els� l�nyt, akivel lefek�dt�l, �sszebar�tkoztam azzal a l�nnyal, akire azt mondtad, � a nagy �. �s mindv�gig f�jt. Eml�kszem h�ny �jjel s�rtam tele a kisp�rn�mat. Eml�kszem h�ny mosolyodb�l hittem, hogy ez az a mosoly. Eml�kszem, h�ny �lel�sed k�zben �reztem, most kell szerelmet vallanom. De sosem tettem. Sosem mondtam el, mert mindv�gig olyan t�volinak t�nt�l. K�zel volt�l, de m�gis t�vol. Nagyon nagyon t�vol. Soha egy pillanatig nem t�nt fel neked, hogy �n epekedek ut�nad, hogy rajong�sig szeretlek, hogy hal�losan oda vagyok �rted. Sz�modra �n voltam a kisl�ny. A szomsz�d kisl�ny, a legjobb bar�tod kicsi h�ga.

„Ma l�ttam �t. A menyasszony�val. Csak Gustavt�l tudom, hogy a menyasszonya. J� bar�tok m�g, de m�r nem a legjobbak. M�r alig tal�lkoznak, �s szinte csak telefonon tartj�k a kapcsolatot. Elt�volodtak egym�st�l miut�n az egy�ttes feloszlott �s Georg elk�lt�z�tt a sz�l�kt�l. Nem hallottam r�la, nem is k�rdeztem a b�ty�mt�l sz�nd�kosan. Eltelt el�g id� ahhoz, hogy m�r ne � legyen csup�n sz�momra. Nem gondoltam, hogy ilyen neh�z. Pr�b�ltam, nem egy, nem k�t sr�ccal feledtetni, de sikertelen volt mind.”

K�s�bb odaj�tt�l hozz�m, �s magadhoz �lelve k�rdezt�l, „mi �js�g kicsil�ny”. Hevesen vert a sz�vem, szinte tombolt a mellkasomban. �jra �reztem az illatod, az �rint�sed, �jra hallottam azt a szeretettel teli hangod, amivel mindig is hozz�m sz�lt�l. Belen�ztem �jra azokba a gy�ny�r� szemeidbe, amik mindig a hugit l�tt�k bennem. Azt feleltem, „hi�nyozt�l”, te pedig v�gign�zt�l rajtam �s k�z�lted, „gy�ny�r� vagy”. Sosem felejtem el, hisz es�lyt �reztem valamire. Valamire, amire kisl�ny korom �ta v�rok, ami v�gig k�s�rte eddigi �letem.

„�n kicsi napl�m. �letemben nem gondoltam volna, ami az im�nt t�rt�nt velem. Georg keresett meg a f�iskol�mon, mert szem�lyesen szeretett volna megk�rni valamire. Azt mondta, nagyon fontos vagyok sz�m�ra �s �r�kk� az is maradok. Azt mondta, szeret �s egyb�l r�m gondolt. A tan�ja leszek. Azt mondta, annyira boldog, mint m�g soha �s meg akarja ezt osztani velem. �sszet�rt a sz�vem. Gy�l�l�m �t, gy�l�l�m a n�t, aki elvette t�lem �s gy�l�l�m magam, ami�rt annyi �vig hallgattam �s m�g csak meg sem pr�b�ltam.”

Ez az utols� alkalom, hogy �rtam a napl�mba. Elj�ttem, mert szeretlek. Elj�ttem, mert megk�rt�l �s meg�rdemled, hogy ma minden k�v�ns�god teljes�lj�n. �s megismertem a n�t, akit szeretsz. H�t nem olyan, mint �n. Szerencs�re. � k�t l�bbal �ll a f�ld�n massz�van, nem �p�t �lomv�rat, �s v�r a hercegre, akivel majd bek�lt�zik. Szeretn�m, ha tudn�d, sosem okozt�l f�jdalmat nekem �s soha egy pillanatig nem hib�ztattalak semmi�rt. Elj�ttem �s a tervem az volt, hogy ma utolj�ra tal�lkozunk. Gy�ny�r�ek vagytok egy�tt, �sszeilletek, �s t�nyleg �gy gondolom, boldog vagyok, ha t�ged annak l�tlak. De n�zni, l�tni nem b�rn�m sok�ig. Majd lesz egyszer tal�n egy Georgom, akit majd nem hagyok elmenni, akivel majd minden m�s lesz. Kiv�rom. �n most szeretn�k nektek sok boldogs�got k�v�nni, mint a v�leg�ny tan�ja, �s mint a menyasszony �szinte h�ve. A legszerencs�sebb n� vagy a f�ld�n, nagyon vigy�zz r�, k�rlek. Csak rem�lni tudom, hogy nem b�ntottam meg senkit �s nem b�nt�tok meg, hogy megh�vtatok. K�sz�n�k mindent, t�nyleg. Emelem poharam r�tok, a k�z�s j�v�t�kre �s mindenre, ami titeket boldogg� tesz. �s most �n b�cs�zom is, mert nem szeretem, ha nyilv�nosan elt�rik a m�cses.

Belekortyoltam a pezsg�mbe, majd letettem a poharat, felvettem a kis t�sk�mat a sz�kemr�l �s megindultam a kij�rat fel�. Tapsoltak. Igen. Megtapsolt�k r�vidke besz�demet. Megfordultam �s sz�npadiasan meghajoltam el�tt�k. Intettem egyet k�z�ns�gemnek, majd indultam tov�bb.

A t�sk�mb�l el�kotortam a cigimet, mire az utc�ra ki�rtem. Le�ltem a l�pcs�n �s m�r gy�jtottam is r�.

Egyszer csak k�t l�b jelent meg mellettem, majd ismer�s illat csapta meg �rz�kszerveimet �s Georg �lt le mell�m.

-          Mit szoktak ilyenkor mondani? – k�rdezte.

-          Hogy �g veled. – n�ztem r� mikor �pp a sokadik k�v�r k�nnycsepp csordult ki a szememb�l.

-          Mindig leszek neked, ugye tudod?

-          Nem kell ezt mondanod.

-          Szeretlek �s led�bbentett, amit mondt�l odabent. Sosem gondoltam volna, soha, hogy mit �rzel. De…

-          Ne. – tettem mutat�ujjam a sz�ja el�. – Nincs de. Nem kell a de. Csak �g�rd meg, hogy boldog leszel.

-          Azon leszek. – mosolygott. – �s szeretn�m, ha te is az lenn�l.

-          Hisz mondtam. Ha boldog vagy, att�l �n is az vagyok. �s most hagyj elmenni, rendben? – nyomtam el a f�ld�n a cigimet �s fel�lltam.

-          Ne t�nj el v�gleg.

-          �g veled Georg. – pr�b�ltam mosolyogni �n is, de nem ment.

Els�rtam magam �s h�tat ford�tva neki, elindultam, hogy min�l hamarabb, min�l messzebb jussak innen. P�r fut�l�p�sben megtett m�ter ut�n, er�s kez�vel elkapta a karomat �s megford�tva mag�hoz h�zott.

Olyan szorosan �lelt, mint m�g soha. B�cs��lel�s. Ami pontot tesz minden v�g�re. Ami el�rulja, mit jelent egym�snak a k�t ember, aki ezen �lel�sben �sszefon�dik. Ami lehet�v� teszi, hogy az utols� pillanat sz�p eml�k maradjon �r�kk�.

-          �g veled kicsil�ny. – bontakozott ki az �lel�sb�l.

Mindk�t kez�t az arcomra tette, h�velykujjaival let�r�lte v�gigfolyt k�nnyeimet, majd egyetlen cs�kot nyomott ajkaimra. Homlok�t az eny�mhez dugta, szemeit lehunyta �s m�lyet s�hajtott.

-          Mindig leszek neked. – ism�telte, majd elengedett.

Nem v�laszoltam, sz� n�lk�l, de ez�ttal lassan indultam utamra. Egyetlen egyszer fordultam vissza, mikor m�r k�pes voltam mosolyt produk�lni. Mosolyogva intettem neki m�g utolj�ra a szem�be n�zve. Viszonozta mindaddig, m�g h�tat ford�tva neki v�gleg els�t�ltam.