„Az ember �let�ben az igaz�n nagy dolgokat, azokat nem el�g elk�pzelni, vagy elgondolni, azokat �t kell �lni, �rezni kell.” /Titkok k�nyvt�ra c. film/

1.

            Kipattantam az aut�b�l �s idegesen pillantottam fel a hatalmas �p�letre. Be kell mennem, most! Nagyon f�lek. F�lek att�l, hogy nem fogadnak majd el, nem tudok beilleszkedni, ellens�gekre tal�lok, lerontom az eredm�nyeimet, vagy �pp ellenkez�leg, a tanul�sba menek�l�k, �s str�bernek fognak tartani… Az �sszes optimizmusom-, ami 16 �v alatt szorult bel�m- elsz�llt, k�dd� v�lt, vagy nem is volt igaz�n? F�ltem az �jt�l: az �j iskol�t�l, az �j tan�rokt�l, iskolat�rsakt�l, oszt�lyt�l, bar�tokt�l, ellens�gekt�l. Hogy fogom �n ezt kib�rni?
            B�r nem csak ez nyomasztott. A f�lelem sz�rnyetege mellett ott kuporgott az ut�lat ronda k�gy�ja is. Igen. Ut�ltam az anyuk�mat, ami�rt �j �ll�st kapott, az apuk�mat, ami�rt m�g csecsem�koromban elhagyott minket, a testv�remet, ami�rt neki nem okoz gondot az �j befogad�sa �s mindezek mellett az eg�sz vil�got, s�t magamat is, ami�rt ilyen nyomorult �s szerencs�tlen vagyok, hogy mindez velem t�rt�nik meg.
            - Mondd, te egy�ltal�n nem f�lsz?- fordultam a b�ty�mhoz �s fura pillant�sokkal m�regettem. Magasabb n�lam �s ugyanolyan barna, d�s hajjal van meg�ldva, ak�rcsak a f�l�s, gy�va h�ga. Hogy k�l�nb�zhet�nk ennyire, hiszen ikrek vagyunk… R�pke 5 perccel id�sebb n�lam �s b�rmennyire is hasonl�tunk k�ls�re, szinte mindenben k�l�nb�z�nk bels�re
            - Nem, egy�ltal�n nem. Kellene, hogy f�ljek?- p�khendin pillantott le r�m.
            - Ugyan, mi�rt kellene? Csup�n �j v�rosba ker�lt�nk, �j iskol�ba, �j �letbe- ironiz�ltam.
            - Ne csin�lj a bolh�b�l is elef�ntot. Sz�pen bemegy�nk, megkeress�k az �j oszt�lyunkat �s folytatjuk a r�gi �let�nket. Nem kell megv�ltoznod, csak add magadat. Bar�tokat szerz�nk, �s tal�n ellens�geket is. A tanul�ssal pedig nem hiszem, hogy probl�m�nk ad�dna.
            Egy grimaszt r�p�tettem fel�, majd nagy leveg�t vettem �s �tl�ptem az iskola ajtaj�t, amit egy igen helyes sz�ke sr�c t�rt sz�lesre el�ttem. Az els� j� pont az iskol�nak: ez a fi� helyes, �s m�g udvarias is. M�g �n ezen t�prengtem, a b�ty�m a port�shoz l�pett, bemutatkozott �s �tbaigaz�t�st k�rt. Egy kedvesnek t�n� �reg�r �lt a pult m�g�tt. Apr� szem�veg�n kereszt�l melegen mosolygott r�m, majd elmagyar�zta, merre is kell menn�nk, s�t a biztons�g kedv��rt megk�rte azt a helyes sz�ke sr�cot, hogy legyen seg�ts�g�nkre. Az Adonisz r�gt�n pattant, �s m�g kezet r�zott az ikremmel, a port�s b�csi fel�m fordult.
            - Nem kell �m f�lni, kisl�nyom! Rendes iskola ez, �s a tanul�k is rendesek, csak ne mutasd ki, hogy f�lsz, vagy gyenge vagy! Nem szabad meg�rezni�k rajtad- kacsintott �s a fi�khoz fordult. – Uraim, r�gt�n csengetnek.
            - Szia! Steve vagyok, �n fogok seg�teni nektek- kacsintott r�m a sz�ke Adonisz.
            - Hello! A nevem Roxanne. Kevin h�ga- mosolyogtam vissza, s k�zben b�ty�m fel� intettem.
            - T�ged melyik terembe kalauzolhatlak?
            - Ugyanoda megy�nk. Ikrek vagyunk.
            - Oh, �rtem. Akkor h�t, gyertek!- Balra fordultunk �s ki�rt�nk az aul�b�l. A f�ldszinti folyos�n ment�nk v�gig, majd az utols� teremn�l meg�lltunk- Itt is vagyunk. �rezz�tek j�l magatokat!
            Magunkra hagyott minket. Kevinre n�ztem, mire � b�tor�t�an biccentett a terem fel�. Nagy leveg�t vettem �s �tl�ptem a k�sz�b�t. H�t persze hogy izgulok. Az els� gimn�ziumi �v�nket m�r ler�ttuk. M�shol, m�s oszt�llyal. Itt m�r �sszeszokva �ld�g�ltek a sz�keken vagy a padok tetej�n. Vid�man csever�sztek egym�ssal, �szre sem vett�k, hogy bel�pt�nk. H�l�t adtam az �gnek, �gy legal�bb nem b�mul mindenki minket. B�r azt hiszem kor�n �r�ltem, hisz mire �tgondolhattam a dolgokat, Kevin hangosan k�sz�nt, �gy �n is k�nytelen voltam elmotyogni egy „sziasztok”-ot. Az oszt�ly fel�nk es� r�sze r�nk b�mult. A l�nyok helyesl�n b�logattak a b�ty�mra n�zve, �s sz�r�s tekinteteket k�ldtek fel�m. Ez rosszul kezd�dik, �s egy�ltal�n nem tetszik nekem. A fi�k k�v�ncsian m�regettek minket, �s egyik�k sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, de a tan�r megjelen�se bel�fojtotta a sz�t.
            - J� reggelt k�v�nok!- k�sz�nt a tan�r �s beh�zta az ajt�t maga m�g�tt. Az oszt�ly k�rusban viszonozta az �dv�zl�st- �, h�t m�r meg is �rkeztetek. �n Mrs. Harper vagyok, �s biztosan ti vagytok az �j di�kjaim. Igazam van?
            - Igen tan�rn�. �n Kevin Digby vagyok, �s � a h�gom Roxanne.
            - Igen, igen- b�logatott Mrs. Harper, akir�l ler�tt, hogy tetszik neki Kevin modora. – Rem�lem ezt az oszt�ly is hallotta- emelte fel kiss� a hangj�t, majd r�nk n�zve folytatta. – K�sz�ntelek titeket az iskol�ban �s az oszt�lyban is. �n leszek az oszt�lyf�n�k�t�k, �gy ha seg�ts�gre van sz�ks�getek nyugodtan forduljatok hozz�m. �ra ut�n szeretn�m, ha elj�nn�tek velem a szert�ramba, hogy v�glegesen �sszeegyeztess�nk n�h�ny adatot, �s hogy jobban megismerjelek benneteket. Az oszt�llyal val� ismerked�st r�tok b�zom, lesz r� id�t�k. Most pedig foglaljatok helyet, �s kezdhetj�k is az �r�nkat.
            Az utols� padba �lt�nk, �s csendben hallgattuk Mrs. Harper mondand�j�t az oszt�lyhoz. Oszt�lyf�n�ki �ra… Meglep�dtem hisz mindenki a tan�rn� szavain cs�ng�tt. Kiv�ve n�h�ny fi�t �s l�nyt, akik sz�rakoztat�bbnak tal�lt�k, hogy minket b�mulhattak.
            A felsz�lal�sokb�l �t�lve eg�sz t�rhet� a felhozatal. Arra sz�m�tottam, hogy mindenki bek�pzelt, mert „az apuk�mnak sok p�nze van” k�rb�l ker�lt a suliba, de a tan�rral val� besz�lget�sb�l nem ez der�lt ki.
            R�vid megfigyel�seim ut�n elkalandoztak a gondolataim, �s m�ris a r�gi iskol�mban �reztem magam. A bar�taimmal a szok�sos hely�nk�n �lt�nk �s nagyokat nevett�nk a sr�cok viccel�d�sein. Nagyon hi�nyoznak. Hirtelen Kevinre pillantottam. Vajon �t mi�rt nem viseli meg annyira a k�lt�z�s? Neki nem hi�nyoznak a bar�tai, vagy a r�gi iskol�nk? A h�zunk, vagy a v�ros? Persze, � fi�. � m�s, mint �n. Nem �rz�keny minden kis apr�s�gra, optimista, mer�sz. Tal�n egyszer �n is ilyen lehetek majd. Tal�n ha j�l s�l el ez az eg�sz „a v�ltoz�s j�t tesz az eg�szs�gnek” dolog. De mi van, ha nem?
            Gondolatmenetemet a cseng� szak�totta f�lbe. Mindenki felkapta a holmij�t �s a k�vetkez� �r�ra indult. Mrs. Harper mag�hoz intett minket mire mi k�vett�k a szert�r�ba. Els�re nagyon szimpatikusnak t�nt, �s az alatt az egy �ra alatt-, m�g vele besz�lgett�nk- nagyon megkedveltem. Egyeztett�k a pap�rokat- v�glegesen. K�rbevezetett minket a suliban, rengeteget besz�lgetett vel�nk, v�g�l pedig megmutatta, hol lesz a k�vetkez� �r�nk.
            F�l�nken mentem be a terembe. Olasz, azt szeretem. Szememmel egy �res padot kutattam. Ism�t h�tul tal�ltam egyet. A padsorok k�z�tt arra indultam. Egy fi� megb�kte a haverj�t �s azt suttogta: „J�n az �j csaj.” Ez a megsz�l�t�s cseppet sem tetszett. Vissza akartam v�gni, miszerint: „Van nevem is.” , de r�j�ttem, m�r nem otthon vagyok, �s itt nem a mi szab�lyaink szerint j�tszanak. Ink�bb les�t�ttem a szemem �s le�ltem a padra, majd el�vettem a felszerel�semet. K�zben azon tanakodtam magamban, mi�rt is f�lek �n? Hisz �n sosem voltam visszah�z�d�. Otthon legal�bbis. Az�ta vagyok ilyen ny�mnyila, mi�ta augusztus utols� het�ben ide k�lt�zt�nk. Teljesen megv�ltoztam, rossz ir�nyba. Ezt m�r Kevin �s Anyu is sz�v� tett�k. T�bbnyire miattam nem j�tt�nk m�r az els� h�ten suliba. Anyu�k �gy gondolt�k, m�g szoknom kell a helyet, de �n m�g mindig olyan vagyok, mint eddig…