Viktória teljesült álomvilága!

Írta: Csongrádi Katalin /Katica/

Bevezető:

Évek óta van egy olyan nőszemély, akihez ismeretség nélkül kötődök! Ő Viktória! Nem tudom, de biztos van már 3 éve, hogy rábukkantam egy hihetetlen oldalra, Eszter oldalára. Először csak nézőként jelentem meg minden nap, majd végül rákattintottam a történetekre! Azóta rendesen megváltozott az életem, úgy éreztem, hogy nem tudom megállni, amíg végig nem olvasom a kitalált, tökéletes, álomvilágú, szerelmes Tokio Hoteles történetet! Ez az érzés mai napig hatalmába kerít. Viki, aki azóta már saját oldalt nyitott és hét fantasztikus sztorival varázsolt el lányok ezreit, mai napig törés nélkül ír újabbnál újabb remekműveket! 24 éves elmúlt mégis teljes átszellemültséggel ír! Egy ilyen történet után egy gondolat jutott az eszembe: nem helyes, hogy ezt a nőt, csak mi ismerjük meg. Meg kell ismernie Magyarországnak, meg kell ismernie a világnak és a legfontosabb meg kell ismernie annak a négy srácnak, akinek köszönhető, hogy Ő ír nekünk minden nap.

***

Nem tudom, mit vártam magamtól, de tudtam menni fog, sikerülni fog! Féltem belevágni, féltem, hogy elbukok, de mikor a barátnőm Dicca is azzal állt elő ezt véghez kell vinnem bátorságra kaptam! A történetek kinyomtatásába kezdtem miközben kutattam különböző könyvkiadók után! Az általam sikertörténetnek vélt „Véletlen vagy sors?” került elküldésre 5 kiadónak! Vártam a levelet, az emailt vagy a telefont. Bármit, ami egy visszajelzésre utalt! Minden nap a postás elé rohanva kérdeztem, jött-e levelem? A telefonom állandóan a zsebembe maximum hangerőre véve várt, hogy csörögjön. De hónapok elteltével se kaptam visszajelzést! Kezdtem lemondani az egész helyzetről, sőt annak se láttam értelmét, hogy a srácoknak németül elküldjem. Ha egy magyarországi egyszerű kiadó se válaszol, akkor mire számítok én négy világhírű sráctól?

***

 Péntek este, úgy aludtam el, hogy másnap délig fel se kellek! Fülzúgást, szívinfartust előidézve csörgött a telefonom hajnali 7 órakor.

-         Ki az? és mit akar?- vettem fel morcosan

-         Jó reggelt kívánok! Tegyei Tímea vagyok a Magvető Könyv Kiadó munkatára. Az ön által beküldött bizonyos Szabó Viktória írása felöl, szeretném közölni a szerkesztőség véleményét. Jó helyre telefonáltam? – hadarta szinte egy szuszra

-         Elnézést kérek, éppen most keltem fel. Igen jó helyre, Csongrádi Katalin vagyok. - feleltem izgatottan és kicsit barátságosabb hangnembe

-         Röviden összefoglalnám a szerkesztőség megállapítását.

-         Természetesen, hallgatom.

-          Tehát a munkatársaim megállapítása szerint Szabó Viktória írása nem közzétehető!

-         Tessék? – kérdeztem ledöbbenve, hisz nem erre számítottam

-         Sajnáljuk, de így ez az írás nem kiadható! Az alap történet tökéletes, de ebből egy regény megírását kellene kihozni. A szereplők jók, de maga a Tokio Hotel nem képviselheti a főszerepet. Ez egy könyvkiadó, nem pedig reklámcég.

-         Tehát azt akarja mondani, hogy Vikinek az egészet át kellene alakítania?

-         Igen, ha regényt csinál belőle, más nevezetű főszereplővel a cég leszerződtetteti, szponzorálja és természetesen megjelentteti könyvét.

-         Értem – semmi többet nem tudtam kimondani

-         Viktória egy nagyon ígéretes írónőnek tűnik, kár volna őt hagyni elveszni. Gondolja át, beszéljen vele és természetesen mi várjuk visszajelzésüket.

-         Értem –ismételtem önmagam – köszönjük, majd jelentkezünk. Viszonthallásra! – nem tudtam akar-e még mondani valamit, csak azt, hogy én már nem akarok vele tovább beszélni sok volt ez így reggel nekem.

-          Viszonthallásra – felelte kicsit sértődötten

Most mi legyen, mi lesz tovább. Természetesen én szeretném, ha Viki ígéretes írónő lenne, de nem így. Én azt akartam, hogy a Tokio Hoteles írásaival váljon ismerté, nem pedig egy szerelmes tini regénnyel.