2. rész: Nézőpont kérdése!

Az egész reggelemre kihatott a csalódottság és a tehetetlenség. Nem tudtam mitévő legyek, kivel beszéljek és egyáltalán ezek után mi lesz? Tudtam kire van szükségem, Diccára! Ő, azaz ember, akire mindig, mindenhol számíthatok. Délután két órakörül felhívtam és elecseteltem reggeli beszélgetésemet a kiadóval

-         Szólnod kell Vikinek, ez nagy lehetőség nem hallgathatod el. – mondta kicsit ingerülten

-         Tudom, de én nem ezt akarom. – próbáltam kicsit győzködni

-         Szívem, tudod nem csak rólad szól. Viki élete és nagy lehetősége lehet ez a felkérés. Tudnia kell róla és neki kell róla döntenie. Hidd el, lehet nagyon is jól fog elsülni a kis terved.

-         Igazad van. Vikinek tudnia kell. – láttam meg végre én is a helyes megoldást

-         Hívd fel, bíz bennem.

-         Igen, az lesz. Köszönöm Szeretlek!

-         Én is téged baba!

Izgatottan tárcsáztam Viki számát, aki körülbelül az ötödik csengés után fel is vette.

-         Igen tessék Szabó Viktória. – szolt bele kedvesen

-         Szia, Viki. Katica vagyok, azért kereslek, mert volna egy meglepetésem. – és belekezdtem az elejétől, igaz kihagytam, hogy a srácoknak is el akartam küldeni, de úgy éreztem ennek a beszámolónak talán nem most jött el az ideje.

-         Te mégis mi képzelsz magadról? – kérdezte dühösen, szinte kiabálva

-         Én..én csak..

-         Te? Te, hogy mersz az Én írásaimmal visszaélni? Engedélyem nélkül elküldeni? Mégis ki vagy te?

-         Csak jót akartam.

-         Talán meg kellet volna, kérdezned én mit akarok. Nem is ismersz, hogy mersz ítélkezni felettem és irányítani az életem. – ez a mondat után a vonal megszakadt. Viki idegesen csapta le a telefont és nézett a vele szembe álló megszeppent Bogira.

-         Mi volt ez? – kérdezte Bogi, aki még mindig nehezen értette meg, hogy most mi folyik itt

-         Hallottad, valami kis önkényes kiscsaj elszánta magát, hogy az én írásaimból magának hasznot csinál. Az engedélyem nélkül.

-         Drágám, nem liheged ezt egy kicsit túl? Honnan veszed, hogy nem csak neked akar jót? – kelt védelmemre Bogi

-         Mert a mai világba senki sem akar jót a másiknak. Ilyen egyszerű.

-         Azért gondold át. Mindig az írásod volt mindened, most írhatnál egy regényt, amivel elindíthatnád a karriered. Mindennek két oldala van, csak a megfelelő oldalról kell nézni.

-         De én szeretek újságíró lenni, nem akarok egy begubózott könyvíró lenni.

-         Nem is kell otthagynod az állásod, esténként írhatnál kedvedre.

-         Félek, és ha elbukok? – bukott ki ez a kérdés Vikiből, ami már régóta nyomassza.

-         Te, Szabó Viktória? Az én egyszem csodálatos ikertestvérem? Hidd el mi támogatni fogunk. Végig tudod majd csinálni, sikerülni fog.

-         Igazad van. Imádom az optimizmusodat. – ölelte át szeretett testvérét

-         Szeretlek

-         Én is téged, nagyon.

-         Most pedig hívd fel azt a szerencsétlen lányt, aki csak jót akar neked. – tanácsolta Bogi

-         Igazad van, szegényt eléggé leordítottam. – és már tárcsázta is a számom, ami foglaltat jelzet, hiszen én a barátnőmnek meséltem a Vikivel folytatott beszélgetésünket.

Viki este boldogan aludt el, igaza volt testvérének, 24 évesen megvalósíthatja egyik álmát, írónő lesz és ezt nem csak nekem köszönheti, hanem a Tokio Hotelnek is. Ha akkor nem kezd el írni, akkor nem így alakult volna az élete. Ezekkel a gondolatokkal merült álomba. Pedig még nem is sejti, hogy egy igazi álma csakis ezek után fog teljesülni. Igaz hosszú lesz az út odáig, de neki sikerülni fog.