6. rész: A feszültség!

A feszült légkör nem csak a turné buszba volt érezhető, hanem egy kicsi, de annál otthonosabb lakásba is. Viki még nem szólt Boginak, hogy a regényt nem írja meg. Egész nap gondolatok ezrei keveredtek a fejében. Írni akart, kiírni magából mindent, ami jelenleg őt emészti. Megnyitotta blogját és nekiállt szorgosan gépelni. Mindent leírt, nem vett figyelembe semmilyen bántó, sértő vagy esetleg túlérzelgős részletett. Csakis írni akart spontán, nem azért most hogy hűséges olvasóinak örömet szerezzen, és nem is azért, hogy rosszakaróit boldogabbá tegye. Szabadságra vágyott, szárnyalásra és tisztaságra a fejében. Leírtak után megjelenítette azt, úgy hogy vissza se olvasta. Ez nem rá volt jellemző. Mikor írása megjelent a főoldalon elégedetten csukta le laptopját, nem is sejtve, hogy ezzel bajok ezreit indította el.

***

Hetek teltek el és az ikrek még mindig haragba voltak. Meglátásuk szerint egyikőjük se hibázott és a másiktól várták a bocsánatkérést. A fellépéseken kívül szinte egymásra se néztek, ezzel pedig az idegekbe kergették a másik két srácot is, akik tehetetlenül álltak az egész történethez. Bill szerint Tom félti a helyét, hogy nem ő lenne az első, ha szerelmes lenne, de ez nem így van. Szerinte Tom túl önző és nem hagyja őt boldognak lenni, így Tom a hibás és neki kell bocsánatot kérnie. Tom szerint meg Bill naiv és ráadásul Ő csak jót akart neki szóval mindenképpen Bill a hibás. Még egy sima ebédnél is nehezen viselték el egymás társaságát:

-         És a jól megérdemelt ebéd. – ült le fáradtan Georg az éterem asztalához a folyamatos reggeli próba után.

-         Bizony – felelte Tom - csak a táraságtól valahogy elmegy az étvágyam – tette hozzá mikor meglátta Billt közeledni az asztal felé

-          Úgy érzem, én inkább másik asztalnál ennék, valahogy itt nem lehet nyugodtan ebédelni – szolt vissza nemes egyszerűséggel Bill

-         Végre van egy normális ötleted az egész életedbe – vágott vissza rögtön Tom

-         Nekem legalább már egy van, de neked? – nézett végig szánalmas tekintettel testvérén

-         Én legalább jól nézek ki. Mert ugye te a nagy hősszerelmes hónapok óta csajt se láttál meztelenül.

-         Büszke lehetsz a kis tizenéves csitrijeidre.

-         Inkább menj gyorsan igazaitsd meg a sminked vagy fesd át a körmöd.

-         Most provokálsz? Meg fogod járni Tom!

-         Tán megütsz? – nevette ki testvérét – Ugyan már egy kislány is nagyobbat üt nálad. - Billnél elszakadt a cérna és egy jobb egyenest intézett vigyorgó testvére képébe. Tom azonnal felállt és nekiesett Billnek, de ekkor már megjelentek a biztonsági őrök és Georg is közbeszólt.

Fél órával később Bill már gipszel a kezén lépett ki a korteremből, Tom pedig egy szép varrással a szemöldökén. De tudták ez mind semmi ahhoz képest, amit Davidtől fognak kapni.

-         Mondjátok meg nektek elment a maradék eszetek is? – üvöltött velük magából kikelve a menedzser – van fogalmatok róla mit csináltatok. Bill nézd meg magad, gipsz van a kezeden és még 3 hónapig marad is, ha szerencséd lesz, és nem kell műteni. Tom neked a fél szemöldököd nincs meg, helyén egy nagyon csinos 3 cm varrás van. Mi ütött belétek? Magyarázatott kérek azonnal!!!

A fiuk fejüket lehajtva ültek, belátták, hogy most nagyon elvetették a sulykot. Régen történt már ilyen, hogy ennyire összevesztek. Mivel a fiuk nem válaszoltak David kérdésére Ő egy lehető legjobb megoldást választott:

-         Itt maradtok Sakival mindaddig, amíg ki nem békültek. Semmi nyafogást nem vagyok hajlandó meghallgatni, nem érdekel az se, ha szomjasok vagytok és az se, ha pisilnetek kell, de addig ebből a szobából ki nem léptek, míg ki nem békültök. Nem érdekel, ha az két nap lesz vagy csak egy óra, rajtatok áll. – majd fogta és kisétált az ajtón, de nem felejtette el a lehető leghangosabban becsapni azt.